Rhys Bowen: Holttest ​a könyvesboltban ~ Őfelsége kémnője 2.

Az angol Rhys Bowen Őfelsége kémnője sorozatának első része már tavaly levett a lábamról, úgyhogy amikor tudomásomra jutott, hogy hamarosan érkezik a folytatás, rögtön rávetettem magam. Nagyon lelkesen kezdtem bele az olvasásba és hamar a végére is értem. Szuper jó könyv volt, irtó hangulatos és humoros, a színes szereplőgárdáról már nem is beszélve, szóval engem tökéletesen elszórakoztatott és kikapcsolt, egyszerűen imádtam.

Ebben a részben Lady Georgiana még mindig olyan szegény, mint a templom egere, és gyanítom, hogy ez még egy jó ideig így is fog maradni. Hiába áll 34. helyen a trónöröklési sorrendben, mégis elszegényedett családja kihalt londoni házában kell élnie, ahol mindenféle kényelemet nélkülözve, alkalmi munkákból – takarításból - tartja fent magát. Persze mindezt önszántából teszi, no meg hogy megússzon egy olyan házasságot, amihez aztán egy fikarcnyit sem fűlik a foga. London pedig épp megfelelő helynek bizonyult a szökéshez, ahol úgy tűnik, egyre jobban kezdi érezni magát.

Szerintem 34. hely ide vagy oda, Georgie Mária királynő egyik kedvenc rokona lehet. Mi másért hívatná őt oly gyakran magához és bízna rá különböző bizalmas feladatokat. Ebben a részben a királynő arra kéri hősnőnket, hogy néhány röpke hét erejéig, lássa vendégül Hannit, a bajor hercegkisasszonyt, amire természetesen nem lehet nemet mondani. Pedig Georgie szívesen lemondana e megtiszteltetésről, mivelhogy anyagi fedezet híján nemhogy egy hercegkisasszonyt, de még saját magát is alig tudja fenntartani. Ám találékonyságának hála, ezt a problémát is sikerül megoldania, csakúgy, mint az egyre növekvő hullák számának rejtélyét, amik érdekes mód, mindig Hanni körül bukkannak fel váratlanul.

Úgy érzem az írónő egyre jobban kezd belemelegedni ebbe a sorozatba, mert ezt a kötetet sokkal kiegyensúlyozottabbnak és jobbnak éreztem az előzőnél. És nem csak azért, mert több rejtély és hulla volt benne – bár ennél a műfajnál, mint tudjuk, nem a feszültségkeltésen, a gyilkosságok kegyetlenségén, vagy akár a nyomozás izgalmán van a legfőbb hangsúly, inkább ezek könnyed és humoros formában történő megjelenítésén – hanem, mert a fikció remekül keveredett a történelemmel, és mert a szereplőknek hála, az egész történet olyan otthonos, könnyed és hangulatos volt, hogy nehéz volt tőle, akár egy percre is elszakadnom. 

A történet viszonylag sok szereplőt mozgat meg és néhány, az előző részből már ismert és megszeretett arc is előkerül – gondolok itt Mr. Darcyra, akivel kapcsolatban szerintem még nagy meglepetések fognak érni bennünket, és Georgie apjára, aki még mindig egy végtelen tündéri és kedves fazon volt. Persze olyan szereplők is színre léptek, akik kevésbé tudták belopni magukat a szívembe. Közülük egyértelműen Hanni volt a legirritálóbb számomra, akinek modorától és beszédétől, és hogy minden, de tényleg minden pasira rögtön rávetette magát, már én éreztem sokszor kényelmetlenül magam. Ám ezen túllépve remekül szórakoztam. Tetszett, hogy a 30-as évek légköre, amit a gazdasági zűrzavar, valamint a politikai és társadalmi nyugtalanság érzése járt át végig érezhető volt a történet során, és hogy az írónő – mint ahogyan azt az előző részben - most is látványosan, mégis nagyon finoman és humorosan mutatta be a gazdagok és szegények közti ellentéteket, a munkásosztály és az angol arisztokrácia között húzódó óriási szakadékot.

A sztori egyébként nem túl bonyolult, szinte már a könyv elején borítékolható, hogy ki, illetve kik állhatnak a gyilkosságok mögött, úgyhogy túl sok izgalomra és feszültségre senki ne számítson. Ám cserébe egy rendkívül hangulatos és könnyed, humoros helyzetekben gazdag, pár órás önfeledt kikapcsolódásban lehet részünk, ami egy fárasztó nap után, rendkívül jól tud ám esni az ember lányának. Nekem legalábbis mindenképp.

Ui.: A sorozat külföldön már a 13. résznél tart és igen nagy rajongótábornak örvend. Nagyon bízom benne, hogy szép sorban hozzánk is eljut majd mindegyik kötet.

Kiadó: Lettero
Eredeti cím: A Royal Pain
Sorozat: Her Royal Spyness Mysteries 
Oldalszám: 432
Fordította: Róbert Pál

tovább olvasom Rhys Bowen: Holttest ​a könyvesboltban ~ Őfelsége kémnője 2.

Rhys Bowen: Holttest ​a fürdőkádban ~ Őfelsége kémnője 1.

Imádom a vicces nyomozós történeteket, de tényleg. Igazából nem is tudom, hogy mikor kezdtem el érdeklődni irántuk, hiszen még nem sok ilyen könyvet forgattam ez idáig, de megfigyeltem magamon, hogy az olvasásuk határozottan jót tesz a lelkemnek. Szórakoztatnak és jobb kedvre derítenek, ami a feszített tempójú, problémákkal teli mindennapokban azért valljuk be, hogy baromi jól tud esni az embernek. És a Holttest a fürdőkádban pont ilyen volt, melynek a borítójára pillantva és a rajta lévő ajánlót olvasva szinte kapásból tudtam, hogy mire számíthatok. Úgyhogy ahogy lehetőségem adódott rögtön meg is kaparintottam, és őszintén mondom, hogy nem okozott csalódást.

Időben az 1930-as évek Londonjában járunk, hősnőnk pedig a huszonnégy éves Lady Georgiana, aki egy igazi főnemes, a trónöröklési sorrendben pontosan a 34. helyen áll. Georgie ez idáig a féltestvérénél és annak hárpiás feleségénél élt skóciai kastélyukban, de miután a bátyja megvonta tőle az anyagi támogatást és a romániai herceghez akarta feleségül kényszeríteni úgy döntött, hogy Londonba költözik. A fővárosba menekülve végre szabad nőnek érezhette magát, de pénz nélkül nem sok lehetősége adódott, ezért inkognitóban házvezetőnői szolgálatot indított, hogy ne kopjon fel az álla. Mindeközben találkozik egy régi iskolatársnőjével, akivel újra feleleveníti a barátságát, belezúg egy házasságra tökéletesen alkalmatlan, ellenben nagyon szexi ír nemesbe, aztán a Királynő is a Palotába kéreti, hogy megkérje, kémkedjen a szoknyapecér trónörökös David, a walesi herceg után. És ha mindez még nem lenne elég, egyik nap egy francia idegen kopogtat az ajtaján, megzsarolva őt és családját, hogy ha nem fizetik ki a néhai apjuk szerencsejátékkal szerzett adósságát, akkor kénytelen lesz rátenni a kezét a skóciai kastélyukra. Szóval Georgiana helyzete nem túl fényes, ám a dolgok még ennél is képesek rosszabbra fordulni, amikor a saját fürdőszobájában egy férfi holttestére bukkan, aki nem más, mint a korábbi zsaroló. A rendőrség első számú gyanúsítottja természetesen Georgie bátyja, aki ebben az időben épp Londonban tartózkodott, úgyhogy ha Georgie nem akarja börtönbe látni Binky-t, akkor nagyon gyorsan ki kell derítenie, hogy ki ölhette meg azt az embert.

Több dolog miatt is szerettem olvasni ezt a könyvet, de elsősorban a hősnő kivételes személyisége volt az, ami tökéletesen élvezhetővé tette számomra az egészet. Persze Georgie közel sem volt tökéletes, de talán a származása (apja herceg, anyja pedig színésznő), vagy a neveltetése, vagy csak egyszerűen a tudat - hogy nem tisztán királyi vér folyik az ereiben – lehetett az oka, hogy teljesen más természetű és életfelfogású volt, mint arisztokrata családjának többi tagja. Georgie tipikusan az a fajta ember volt, aki nem elszaladni akart a kihívások elöl, hanem megoldani azokat. Én pedig kifejezetten élveztem nyomon követni az ez irányú küzdelmeit. Mint amikor például Londonba érkezve a palota kandallójának a begyújtásával küszködött, vagy ahogy szolgáló híján magáról kellett gondoskodnia, vagy amikor egy jó lakoma reményében azzal a szemtelen írrel - aki szintén súlyos pénzhiányban szenvedett -  különböző rendezvényekre lógott be. De azt hiszem, hogy a legjobban a nyugalmazott rendőr nagyapjával, aki igazi proli volt a javából, és az elhidegült anyjával való különös találkozásait élveztem a legjobban.

A krimiszál nem volt túl erős a könyvben, de hát az ember nem  is ezért veszi a kezébe az ebbe a műfajba tartozó regényeket. Az olvasó szerintem hamar össze tudja majd rakni, hogy ki lehetett a gyilkos, merthogy a tettes motivációja - így utólag - tényleg rém egyszerű volt. Ennek ellenére, be kell valljam, hogy én csak a könyv végén szembesültem vele, merthogy totál elvonták a figyelmem a történetben szereplő színes karakterek. Főleg egy bizonyos Darcy nevű fiatalember – igen, ő az a sokat emlegetett ír szépfiú – akivel kapcsolatban oldalról oldalra változott a véleményem és a szimpátiám, és akivel a mai napig nem tudom, hogy hányadán is állok. De azt hiszem, hogy ez nem is olyan nagy baj, hiszen van még pár része a sorozatnak (külföldön most épp a 11. kötetnél tart), melyek olvasása során bőven lesz még időm elgondolkodni ezen. 

Szóval egy halálkönnyed, humoros, ám mégsem bugyuta könyvecske volt ez, melyben amellett, hogy egy kis betekintést nyerhettem a brit sznobizmus világába és a társadalmi elit azon mókás erőfeszítéseibe, melynek során a gazdagság látszatát próbálták mindenáron fenntartani még nyomozhattam is, romantikázhattam, jókat nevettem és izgalmas kalandokba keveredhettem egy igazán kedves hősnővel. Úgyhogy aki az elkövetkező, kissé szomorkás őszi napokban valami hasonlóan könnyed olvasmányra vágyik, annak bátran ajánlom ezt a könyvet.

Rhys Bowen

Értékelés: 4.5/5

Kiadó: Lettero
Eredeti cím: Her Royal Spyness
Sorozat: Her Royal Spyness
Oldalszám: 416

tovább olvasom Rhys Bowen: Holttest ​a fürdőkádban ~ Őfelsége kémnője 1.