A könyv
története nem túl bonyolult; adva van egy Lia nevű hercegnő, akit a gonosz apja
erőszakkal akar férjhez adni a szomszéd királyság hercegéhez, a birodalmuk
közötti szövetség megpecsételése végett. Liának természetesen esze ágában sincs
szerelem nélkül házasságot kötni, ezért leghűségesebb szolgálójával együtt egy
közeli halászfaluba szökik (na jó, hogy szökik az túlzás, inkább csak az éj
leple alatt ellovagol), ahol boldogan éli mindennapjait, egészen addig, amíg
két idegen nem érkezik a faluba. Ekkor még csak az olvasó tudja, hogy a két
jóképű fiú közül az egyik a pártában hagyott herceg, aki azért jött, hogy
megnézze magának azt a lányt, aki képes volt megtenni azt, amit ő nem:
megszökni a házasság kötelezettsége elől. A másik fiú pedig egy orgyilkos, aki
azért jött, hogy Liát megölve politikai csapást mérjen a Morrigham királyságra.
A dolog pikkantériája, hogy bár tudjuk, hogy a két fiú egyike a herceg, másika
pedig a bérgyilkos, de hogy pontosan melyikük melyik, arról nekünk sincs
fogalmunk. Amit biztosan tudunk, hogy mindkét fiú romantikus érzelmeket kezd
táplálni Lia iránt, és Lia is szintén vonzódni kezd hozzájuk.
Na kérem, ez
így nagyon izgalmasan hangzik, és az ötlet sem rossz, de én igazából az írónő narrátori kreativitása
előtt emelem kalapom, hiszen négy személy (Lia,
a szolgálója, a herceg és az orgyilkos) nézőpontján keresztül ismerhettük meg a
történetet úgy, hogy a két fiúnál a könyv feléig ugye nem lehetett tudni, hogy
melyikük kicsoda, no de számomra eme bravúrban ki is merül a könyv összes
pozitívuma. Sajnos magát a történetet hihetetlenül unalmasnak találtam,
olyannyira, hogy bizony szükségem volt némi kitartásra, hogy a végére érjek.
Irtó lassan indultak be az események és útközben rengeteg olyan lényegtelen
információval traktált bennünket az írónő, ami a cselekmény szempontjából
teljesen lényegtelen volt, miközben a fontosak felett könnyedén elsiklott. A
szereplőknek nem volt mélysége, és a betöltött szerepük alapján borzalmas
tiniként viselkedtek. Hogy mire is gondolok pontosan?
Itt van például Lia,
akinek a házasságán csupán két birodalom jövője függött, de ő csakis magára
tudott gondolni, és eszébe sem jutott, hogy a szökésének milyen következményei
lehetnek. Aztán itt van a jóképű bérgyilkosunk, aki minden jel szerint eddig jól végezhette a dolgát, hiszen mi másért küldték volna őt a feladat elvégzésére, ám egy
ártatlan szempár rögtön kétségeket ébreszt benne, és upsz, a küldetése és vele
együtt a népe sorsa már csak másodlagos azon a bizonyos prioritási ranglistán.
És akkor az instant szerelemről és szerelmi háromszögről még nem is beszéltem,
mely utóbbi, ha jól van megírva, akkor üsse kavics, szívesen olvasom én, de itt
annyira kidolgozatlannak és lagymatagnak éreztem az egészet - holott elég tekintélyes
részt hasított ki magának a történetből -, hogy nem győztem csak a szememet
forgatni kínomban.
Szóval nem
szeretném túl ekézni a könyvet, mert úgy gondolom, hogy egy kis jóindulattal érteni
vélem a sikerét, de véleményem szerint ebben a műfajban sokkal jobb írások is
születtek már, tessék csak szépen körbe nézni (lásd: Az Ékkő, Árnyék és Csont, a Méreghercegnő vagy a Holdbéli krónikák mindkét része). Úgyhogy, bár Az árulás csókja nálam nem került be
a kedvencek közé, végül is örülök, hogy végre elolvastam, de részemről ennyi
elég is volt belőle, a folytatásokért már biztos nem fogok sorba állni.
Mary E. Pearson |
Kiadó: Gabo
Eredeti cím: The Kiss of DeceptionSorozat: The Remnant Chronicles
Oldalszám: 406
Ez nekem is nagyon felejthető regényke lett anno... Én az írónő miatt szavaztam neki bizalmat, mert Az imádott Jenna Fox című regénye viszont tetszett még régebben. Ez túlontúl ifjúsági lett - és abból is az egyszerűbbik fajtából, sajnos. :(
VálaszTörlésNekem irtó unalmas könyv volt és valóban túlontúl ifjúsági, de amin a legjobban meglepődtem, hogy 91%-on áll a molyon. Hát ez...ez.... szóhoz sem jutok. :D
Törlés