2019/09/29

, , , , , , ,

Julia Quinn: Mr. ​Bridgerton csábítása (Bridgerton család 4.)

Az eddigi négy rész közül nem igazán tudom megmondani, hogy melyik nyerte el leginkább a tetszésemet, mivelhogy mindegyikben voltak olyan részek, amiket szerettem és a kedvenceim lettek. Julia Quinn utánozhatatlan humora és lehengerlő stílusa ez idáig még egyszer sem okozott csalódást. Hihetetlenül jól szórakoztam mindegyik könyvén, miközben bevallom, folyamatosan arról ábrándoztam, hogy de jó is lenne abban korban élve átélni mindazt a sok romantikus élményt és izgalmat, amit a könyvekben szereplő hölgyeknek adott a sors.

Aki követi a sorozatot az bizonyára tudja, hogy ebben a részben derül ki, hogy ki is az a bizonyos Lady Whistledown, amit persze semmi pénzért nem árulnék el nektek - mindenki derítse csak ki szépen maga a rejtélyt. Egyébként az írónő sem adja könnyen az infót, egy-két lehetőséget ugyan felkínál nekünk, melyek között amellett, hogy nyugodtan mazsolázhatunk még Colin is helyet kap, de a nagy titokra azért majdnem a könyv végéig bizony várni kell.

A történetről röviden annyit, hogy hősnőnk, Penelope Featherington, már 16 éves kora óta őrülten szerelmes Colin Bridgertonba, aki mindig úgy tekintett húga legjobb barátnőjére, mint egy szeretni való, de mégiscsak rút kiskacsára. Persze mindig úriemberként viselkedett vele, eltekintve attól az egyetlen esettől, amikor azt mondta róla egy barátjának, hogy Penelope Featherington az a lány, akit soha nem venne feleségül. Sajnos eme meggondolatlan kinyilatkoztatásának véletlenül Penelope is fültanúja volt, és ez a későbbiekben persze mély nyomot hagyott benne. Aztán amikor évek múltán Colin egy utazásából hazatérve ismét találkozik Penelopeval, minden megváltozik. A lány ugyanis nagyon sokat változott, ráadásul előnyére. És amikor Colin egyre jobban megismeri, rájön, hogy Penelope nem csak rendkívül vicces, és intelligens, hanem egy gyönyörű és kívánatos nővé cseperedett.


Bár az egész könyv Lady Whistledown leleplezése körül forog, azért Penelope és Colin kapcsolata is nagy szerepet kap a történetben. Penelope már régóta szerelmes Colinba, akinek a figyelmét azonban csak igen lassan sikerül felkeltenie. Ám ahogy egyre jobban megismerik egymást, nemcsak arra jönnek rá, hogy mennyi mindent titkoltak el eddig egymás elől, hanem, hogy mennyivel több van a másikban, mint ahogy azt elsőre gondolták. Szóval sok vita és mosolyfakasztó heccelődés után hőseink összeházasodnak, ám a fiatal párnak nemcsak a házasságig, de még utána is különböző bonyodalmakkal kell megküzdeniük.

Imádtam a szereplők közötti párbeszédeket, amik - mint mindig - most is nagyon humorosak és sziporkázóak voltak. A kedvenc részem az volt, amikor Penelope megkéri Colint, hogy csókolja meg - ó, ez annyira édes és romantikus jelenet volt, hogy nem győztem csak sóhajtozni olvasás közben. Szerencsére a karaktereket is igazi hús-vér embereknek éreztem; Penelope egy nagyon reálisan gondolkodó fiatal hölgy volt, aki bár tisztában volt nem túl előnyös külső adottságaival, ennek ellenére mégis magabiztos és elégedett volt önmagával és egy cseppet sem vágyott a felsőbb társasági körökbe, illetve azok elismerésére. Colin viszont épp az ellentéte volt, egy olyan sármos és magabiztosnak tűnő fiatalember, akinek mindene megvolt, ennek ellenére mégsem volt elégedett az életével, hiszen nem voltak céljai és álmai... de csak addig, míg rá nem talál Penelopera.
A könyv legemlékezetesebb pillanatait az írónő a kötet végére hagyta, melyben egyrészt, végre nyilvánosságra kerül, hogy ki is rejtőzik Lady Whistledown álneve mögött, másrészt pedig itt hangzik el Colin ama hihetetlenül csodás szerelmi vallomása, amitől basszus, még a könnyem is kicsordult. Ez a jelenet annyira szívmelengető, bájos és megható volt, hogy minden kétséget kizáróan szerintem Colin a legromantikusabb Bridgerton az egész családban!:)

Szóval ez a kötet is rendkívül tetszett, egyetlen dolgot sajnálok csak vele kapcsolatban, mégpedig, hogy a következő könyvekben, lelepleződésének hála, sajnos már nem élvezhetjük a titokzatos Lady Whistledown írásait.


Az eredeti bejegyzés 2011.01.24-én született.

A sorozat kötetei
1.      A herceg és én
2.       vikomt, aki engem szeretett
3.      Tisztességes ajánlat
4.      Mr. Bridgerton csábítása
5.      Sir Philliphnek szeretettel
6.      Rossz kor  
7.      Csókja megmondja
8.      Esküvő less 
9.      És boldogan éltek



Kiadó: Gabo Kiadó
Sorozat: Bridgertons
Eredeti cím: Romancing Mr. Bridgerton
Fordította: Bozai Ágota
Oldalszám: 426

tovább olvasom Julia Quinn: Mr. ​Bridgerton csábítása (Bridgerton család 4.)

2019/09/27

,

Juliette utazik ~ utazókönyv projekt

A Juliette nagy utazása egy nagyon kedves és bájos mese, amit lassan, ízlelgetve kell olvasni. Még nem értem teljesen a végére, de amit eddig el tudok róla mondani, hogy ez a történet egyfajta tisztelgés a könyvek előtt. A könyvek szépségéről és az olvasás öröméről szól, ezért is gondoltam úgy, hogy utazókönyvet csinálok belőle. Remélem lesz köztetek olyan, akit megtalál, akinek tetszeni fog, akit elvarázsol és kellemes élményt nyújt majd számára.

Néhány apróság:
  • Ha olvasni szeretnétek a könyvet, akkor itt, vagy levélben, de akár a molyon is jelezhetitek nekem. Illetve majd később arról is szeretnék hírt kapni, ha elindítottátok/megkaptátok a könyvet, mert jó tudni, hogy épp merre jár. (Mindenesetre az útját én itt fogom vezetni.)
  • Kérlek benneteket, hogy tartsátok be a határidőt – 21 napot lehet nálatok a könyv.
  • Aki ingerenciát érez rá az nyugodtan összefirkálhatja és írhat bele (jó móka lesz később elolvasni, és szép emlék marad majd számomra).
  • Mivel a könyv kicsi, így postakész borítékba is simán elfér. Kérlek benneteket úgy csomagoljátok, hogy ne sérüljön, szóval amennyire lehetséges azért vigyázzatok rá.
(A bejegyzés linkje az oldalsávból mindig elérhető lesz.)

Jelentkezők:
Zsanna525 
Nikolett0907  
Garbai_Ildikó
NickyEper
Pöfivonat
Filippino
Medizonka
Adri 

Jó szórakozást, kellemes olvasgatást kívánok mindenkinek!

tovább olvasom Juliette utazik ~ utazókönyv projekt

2019/09/20

, , , ,

Anthony Horowitz: A selyemház titka

1890 novemberében Londonra szokatlanul korai és kemény tél köszönt. Sherlock Holmes és dr. Watson éppen teájukat iszogatják a Baker Street 221/B-ben , amikor látogatójuk érkezik, aki Holmes segítségét kéri. Az úr elmondása szerint pár hete egy furcsa alak követi, akiről úgy gondolja, hogy egy ír gengszterbanda egyik vezetője, aki a testvére halála miatt akar az életére törni. Részletesen elmeséli a történetét, ami kb. másfél évvel ezelőtt kezdődött és amit Holmes olyan érdekesnek talál, hogy rögtön el is vállalja az ügyet. Ekkor még persze nem sejti, hogy milyen szövevényes és rendkívül veszélyes esettel áll szemben, mert mint később kiderül, minaz még csak a jéghegy csúcsa volt.

Amikor először kezembe vettem a könyvet, pár oldal után sajnos rögtön félre is kellett tennem. Hogy miért, azt igazán magam sem tudom - valahogy nem igazán csúszott a történet -, úgyhogy nem is erőltettem tovább a dolgot. Aztán a második nekifutás már sokkal de sokkal jobban sikerült, bár az elején még így is kicsit küzdöttem vele, de mint később kiderült, ez nem a könyv hibája volt, hanem az enyém, mert ezt a történetet bizony nem lehet fáradtan és kimerülten olvasni. Ennek a könyvnek minden szavára oda kell figyelni és elmerülni benne, ami egyébként nem is oly nehéz (ha az embert nem zsibbasztják le kellőképp a munkahelyi problémák), mivel egy irtó hangulatos és rendkívül izgalmas történetről van szó.

Horowitz nagyon jól tudja hogyan lehet egy érdekes rejtélyt úgy kibontani, hogy közben két, látszólag egymástól teljesen különböző esetet indít el, majd kapcsol össze a könyv végére. Nekem többször is leesett az állam olvasás közben - hihetetlenül szövevényes, és nem utolsósorban logikus volt a sztori. Ráadásul az akciójelenetek is igen jól sikerültek, és bár voltak a könyvben durva, erőszakos dolgok, és a selyemház titka sem egy könnyen emészthető téma volt, ennek ellenére mégsem dagonyázott, élvezkedett és hatásvadász módon írta le Horowitz az emberi romlottság elrettentő képeit, hanem egyszerűen és röviden a maga árnyaltságában, de mégis kellőképp elborzasztóan - és én ezt igen nagyra értékeltem.
A történetet egyébként Watson meséli el – jóval Holmes halála és e kaland megtörténte után - olyan stílusban, ami a régi Sherlock Holmes filmek (és itt Jeremy Brett főszereplésével készített sorozatra gondolok) hangulatát idézte meg előttem. Nagyon tetszett a viktoriánus Anglia leírása és hangulata, a Holmes-Watson páros kapcsolata és barátsága, és a selyemház körüli rejtély, amely mint apró mozaikdarabkák álltak össze a történet során. És bár ennek folyamatát bevallom - tűkön ülve vagy épp körömrágva – ugyan végig tudtam követni, de az egészet, egyben, csak a könyv végén, Watson barátunkkal együtt sikerült átlátnom és megértenem igazán. Természetesen Holmesnak, velünk ellentétben már kezdetektől fogva voltak megérzései, amiket a híresen jó megfigyelő- és kiváló következtetőképességének köszönhetett. Emlékeim szerint Holmes valódi nagysága egyébként mindig akkor mutatkozott meg igazán, amikor egy játszmában vesztésre állt, és ez bizony itt sem történt másképp. Fantasztikus volt nyomon követni, ahogy felgöngyölítette az ügyet, végig izgultam, találgattam, különböző összefüggéseket és elméleteket gyártottam, persze hiába, mert a közelébe sem értem a megoldásnak. De hogy is érhettem volna, amikor a világirodalom legzseniálisabb nyomozójának is kisebb kihívás volt e bűntény megoldása. De persze ki tudja! Lehet ám, hogy tévedek, mert a végén, amikor Holmes összefoglalta a történteket, úgy tűnt, mintha - egy-két sajnálatos esettől eltekintve - végig kézben tartotta volna a dolgokat sőt, talán még egy kicsit irányította is volna azokat.

Szóval összességében óriási élmény és meglepetés volt számomra ez a könyv. Egy percig nem gondoltam volna, hogy ez nekem ennyire be fog jönni, főleg ilyen nehézkes kezdés után. Minden sorát élveztem, rendkívül kellemes kikapcsolódást és jó szórakozást nyújtott, úgyhogy aki egy klasszikus értelemben vett igazi krimire vágyik, no meg persze megrögzött Sherlock rajongó, annak mindenképp csak ajánlani tudom.

Ja, és éljenek a vcs listák, mert nélkülük ez az élmény tuti nem talált volna rám. (És ezennel a 2. vcs könyvem is kipipálva. Jézusom, de lassan haladok!)


Kiadó: Animus Kiadó
Eredeti cím: The House of Silk
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Oldalszám: 296

tovább olvasom Anthony Horowitz: A selyemház titka

2019/09/07

, , , , , ,

Brigitte Riebe: A ​pestis árnyékában (A pestis árnyékában 1.)

Az úgy volt, hogy amikor megláttam Brigitte Riebe Johanna megkísértése c. könyvét és a fülszöveg elejébe is beleolvastam – itt a lényeg az elejébe és a beleolvastam szavakon van – úgy gondoltam, hogy ez nekem való lesz. Gyorsan be is szereztem, nehogy lemaradjak valamiről - haha, így utólag csak röhögni tudok magamon. Na mindegy, a lényeg, hogy a könyv már nálam volt, de még mielőtt belekezdtem volna, rendes könyvmolyhoz illően a gr-en is be akartam jelölni, amikor jött a döbbenet, hogy ez egy duológia 2. része. Remek! Így persze rögtön az első részt is be kellett szereznem, amivel tulajdonképp semmi problémám nem volt, mert az első kötet nélkül - most már így utólag látom, hogy - tényleg nem lenne teljes az élmény, ráadásul nem egy hétköznapi történetről van szó, és ezt a lehető legjobb jelzőként értsétek - na de akkor is, NA.

A tanulság? Nos, ezentúl a fülszövegeket legalább egyszer, az elejétől a végéig el fogom olvasni.

Na, de nézzük, miről is szól a történet. A könyv főszereplője Johanna, akinek nemcsak a férje korai halála utáni gyásszal kell megküzdenie, hanem a megörökölt borkereskedésének a gondja is a nyakába szakad. Ráadásul a férje testvére, Hennes is szemet vet rá, és ha mindez még nem lenne elég, minden mozzanatát figyelemmel kíséri abban a reményben, hogy majd az öccse örökségére is ráteheti valamikor a kezét. Ugyanebben az évben (1540-ben) Kölnben kitör a pestis. Rengeteg ember hal meg, hiszen senki nem tudja, hogy hogyan lehetne ezt a betegséget kezelni. Nagyon érdekes volt arról olvasni, hogy ki hogyan próbálta megvédeni magát a járványtól, ki miben hitt és a káoszt kihasználva ki milyen gaztettel próbálta eltüntetni az ellenségét. Nagyon tetszett, hogy a pestis és annak különböző fajtái mellett más betegségek (pl. a szifilisz) problémái is felmerültek és ráadásul élénk leírást is kaptak. És hogy nemcsak az akkori kezdetleges orvoslásba, hanem a város fürdőházaiba, bordélyházaiba, és egy pestises ház működésébe is bepillantást nyerhettem. Látszott, hogy az írónő alapos kutató munkát végzett a témában és ezt igazán nagyra értékeltem.

Szóval visszatérve Johannára, sajnos sógorának hála, férjgyilkosság miatt hamarosan börtönbe kerül, ahol bizony semmi jóra nem számíthat. Szerencsére a városba érkező új orvosnak, MedicusVincent de Vries-nek sikerül megvédenie őt, de a sorsa úgy tűnik, hogy így sem fordul jobbra, mert ezek után egy pestises házban szobalányként, életét kockáztatva kell dolgoznia és vigyáznia a járvány szerencsétlen áldozataira.


A könyv, mint látjátok igen eseménydús és fordulatokban gazdag, egy percet sem unatkoztam olvasás közben, még úgy sem, hogy bizony a szereplők egyes tetteit gyakran nagyon is kiszámíthatónak találtam. Johanna múltja tele van titokkal, és a szálak Kölnben futnak össze. Ám erről nem szeretnék többet elárulni, esetleg csak annyit, hogy a könyv végére minden egyes mozaikdarabka szépen a helyre kerül, sőt a nagy titok már a könyv elején sejthető. A történet egyébként a történelem egy meglehetősen sötét időszakában játszódik, ahol az írónak hála nemcsak az utcákon lévő kosz és bűz volt szinte kézzel tapintható, hanem az emberek félelme és a járványtól való rettegése is, amit mai fejjel nemhogy átérezni, de szerintem felfogni sem nagyon tudunk. Ennek dacára Riebernek mégis sikerült olyan történetet írnia, ami a sok fájdalom és ármánykodás okozta tehetetlen düh és bosszúság mellett reménnyel tölti el az olvasót. Hogy miért? Talán, mert Johanna és Medicus szerelmi története olyan csodálatosan épül be a történetbe, hogy attól melegség járja át az ember szívét, és várja, sőt, követeli, hogy a történet happy enddel végződjön - de ezt igazán megmondani magam sem tudom. A lényeg, hogy működik, hogy megfogott és hogy végig kíváncsian figyeltem a szereplők sorsának alakulását.
Azonban azt is be kell vallanom, hogy Brigitte Rieber stílusával - amit főleg a könyv elején kissé szikárnak és hidegnek éreztem -, kezdetben barátkoznom kellett. Hiányoltam a könyvből a lágyságot és a szereplők érzéseinek gazdagabb leírását, de igazából nincs okom panaszra, mert a lendületes és a rejtett feszültséggel teli történetvezetés mindenért kárpótolt. Szóval miután ráhangolódtam a könyvre, onnantól kezdve nem volt megállás, nagyon gyorsan és könnyen haladtam vele. Annál is inkább, mivel Riebenek olyan hangulatot siketült teremtenie, melynek köszönhetően nem csak olvasóként, hanem nézőként is jelen lehettem a történetben. Mintha csak egy ablakon keresztül pillantottam volna be a szereplők életébe.

Szóval összességében nekem tetszett a könyv. Egyrészt mert egy olyan erős, és kemény nőnek ábrázolta Johannát, aki bár mindig tudatában volt nehéz sorsának, ennek ellenére mindig nagyon ügyesen, és a tőle telhető legjobb módon próbálta ellenőrzése alatt tartani az életét. Másrészt a hiteles korrajz és a történelmi háttér, illetve a pestisjárvány elleni küzdelemről szóló részletes információ miatt, amit borzasztóan élveztem. Úgyhogy a történelmi fikciót kedvelők számára egyértelműen csak ajánlani tudom ezt a könyvet, illetve azoknak, akik egy olyan romantikus történetre vágynak, amiben a szeretettől a kapzsiságon és az irigységen át a dühig és a gyűlöletig, minden, de tényleg minden jó és rossz emberi tulajdonság megtalálható. 


A duológia részei:
1. A pestis árnyékában



Kiadó: General Press
Eredeti cím: Die Pestmagd
Fordította: Berecz Zsuzsa
Oldalszám: 344

tovább olvasom Brigitte Riebe: A ​pestis árnyékában (A pestis árnyékában 1.)

2019/09/01

Augusztusi zárás

Ide most valami rövid beköszönőnek meg egy kis sablonos nyavalygásnak? (a nagy nyári melegről, meg, hogy milyen gyorsan elrepült ez a hónap... bla-bla-bla) kéne jönnie, de helyette inkább rögtön a lényegre térek, vagyis nézzük csak, hogy milyen könyveket vásároltam ebben a hónapban.
Vásároltam egyáltalán valamilyen könyvet ebben a hónapban?


Hihetetlen, nem?

tovább olvasom Augusztusi zárás