2020/11/26

, , , , , , ,

Jennifer L. Armentrout: Stone ​Cold Touch – Dermesztő érintés (Komor elemek 2.)

A második kötet nem sokkal azután veszi fel a fonalat, ahol az előző véget ért. Roth feláldozta magát Layláért, aki azóta is gyászolja. Persze támaszként ott van mellette Zayne, akivel épp kezdenek szépen összemelegedni, amikor Roth visszatér az életbe és közli az őrzőkkel, hogy úgy tűnik, a szertartás sikeres volt, mert létrejött egy lilin, aki egyetlen érintéssel képes bárkitől elvenni a lelkét és lidércet csinálni belőle, úgyhogy a legjobb lesz, ha közösen pusztítják el a szörnyet. Az őrzők belemennek a dologba és elkezdődik a nyomozás. Eközben Laylababa a két sráctól érzelmileg totál összezavarodik, azt sem tudja, hogy melyiket szeresse jobban, azt meg pláne nem, hogy melyik lenne számára az igazi.

Aki szereti a szerelmi háromszögek kínzó érzelmi dilemmájában való dagonyázást, az itt tökéletesen kiélheti magát, mert Layla ebben a részben két álompasi között vergődik folyamatosan. Csapong közöttük ide-oda, ő sem tudja igazán, hogy mit akar. Amikor Roth viszi a bűnbe, akkor Zayne-en jár az esze, amikor Zayne tarja a karjaiban, akkor meg Rothot akarja, és ez így megy oldalakon és oldalakon át. Mondjuk - ha nagyon akarnám - meg tudnám érteni Laylát, mert Roth a könyv elején érthetetlen okok miatt eltaszítja őt magától, ennek ellenére mégis folyamatosan kísértésbe viszi és ott pörög körülötte, és így valóban nehéz józanul gondolkodni. Míg Zayne végig biztos pontként ott áll mellette, ám - hogy ez se legyen olyan egyszerű -, mégis elválasztja őt egy láthatatlan vonal tőle, amit különböző szabályok, ígéretek és veszélyek alkotnak.

Szóval Laylának tényleg nincs könnyű dolga, és én elhiszem, hogy mindkét fiúba szerelmes és hogy azok az élethelyzetek, amikbe került, végül is megalapozottá tették a döntéseit, de még így is úgy gondolom, hogy túl sok volt a nyavalygás és hogy sokkal határozottabbnak kellett volna lennie. Annál is inkább, mivel az előző részben egyértelműen Roth felé hajlott, aki feláldozta magát miatta, ezek után - bármit is mondott neki a srác -, hogy a fenébe gondolhatta, hogy valóban hidegen hagyja őt? Ahhh… Ebből a szempontból annyira tipikus YA könyv volt ez, hogy ihaj. Hagyjuk is ezt a témát, inkább lapozzunk.
A sorozat lengyel borítói. Nekem ezek is nagyon tetszenek.
A könyv egyértelműen Zayne-ről szólt, illetve a Laylával való kapcsolatának elmélyüléséről, ennek ellenére a cselekmény is szépen haladt előre. Azt nem mondom, hogy kapkodtam a fejem az események gyors alakulása miatt, de azért itt is volt miért és kiért izgulni. Sajnos az őrzőket nem szerettem meg ebben a részben sem, sőt a könyv végén véghez vitt tettük miatt meg aztán végképp kivívták maguknak tartós ellenszenvemet. Persze vannak közöttük kivételek, Denika, Dez meg Nicolai, velük semmi problémám nem volt, de Abbotnak Layla helyében én soha, de soha nem bocsátanék meg.

A kötet vége óriási függővéggel ért véget, ami miatt rögtön nyúlnék is a következő részhez, ha meglenne. Ha minden igaz, akkor 2021 első félévére meg is lesz, a kiadó legalábbis ezt ígérte egy molyos hozzászólásban. Mindenesetre én irtózatosan várom, mert szerelmi háromszög és érzelmi zűrzavar ide vagy oda, bevallom, én faltam az oldalakat. JLA nagyon jó jeleneteket tud írni és az érzelmeket is baromi jól át tudja adni. Meg aztán ez a démonokkal és őrzőkkel teli világ is egyre színesebb és izgalmasabb kezd lenni, ami miatt én is kezdem egyre jobban megszeretni. Tudom, hogy az első résztől nem voltam elájulva – sőt, igazából folytatni sem nagyon akartam -, merthogy én ebből a műfajból már réges-rég kinőttem, ami valóban így is van, de kit érdekel? Imádtam ezt a könyvet és sokkal, de sokkal jobban tetszett, mint az előző.


Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím:Stone Cold Touch 
Fordította: Komáromy Zsófia
Oldalszám: 562
tovább olvasom Jennifer L. Armentrout: Stone ​Cold Touch – Dermesztő érintés (Komor elemek 2.)

2020/11/21

, , , ,

Anna Cima: Tokióban ébredek

Régóta szemeztem már ezzel a könyvvel, amit igazából nem is magamnak szántam, hanem a fiamnak, aki kb. egy éve teljes japán-lázban ég. Gondoltam érdekelni fogja majd ez a könyv, de én hamarabb lecsaptam rá.

A történet két idősíkon játszódik, az egyikben a huszonnégy éves Janát ismerhetjük meg, aki japán tanulmányokat folytat Prágában, Tokióba szóló ösztöndíjért küzd, és egy felsőbb éves diákkal együtt – akivel később szerelembe bonyolódik - egy elfeledett japán író, Kavasita novellájának fordításán dolgozik. 

A másik szálon ugyancsak Janát láthatjuk, csak épp a 17 éves énjét, akinek annak idején a barátjával együtt sikerült eljutnia Japánba, ami annyira megtetszett neki, hogy nagyon nem szeretett volna onnan hazajönni. És ez a vágy, olyan erősen élt benne, hogy Jana lelke kettészakadt. Az egyik fele visszatért Prágába, a másik fele pedig valamilyen fura varázslat folytán, tér és időhurokba keveredve Tokió egy forgalmas negyedébe, Sibujában rekedt, ahonnan aztán sehogyan sem tudott szabadulni. Ezt a szálat irtó szürreálisnak találtam, hiszen Jana olyan szellemként élt évekig ezen a helyen, aki nem tudott enni, aludni és a város egy meghatározott területén mozoghatott csak, mivel bármerre indult, egy idő után mindig ugyanoda, Hacsikó kutya szobrához jutott vissza. Ugyanakkor ez a szál volt a legérdekesebb is számomra, mert gondoljatok csak bele, milyen izgalmas dolog lehet már láthatatlan formában lófrálni kedvenc városodban megfigyelve az ott élő emberek kultúráját, szokásait és életét. Mondjuk hét év már nekem is túl sok lett volna, de pár napot, hetet vagy akár hónapot, simán kibírnék.

Tehát a könyv tulajdonképpen Jana körül forog, de van még itt egy harmadik szál is, ami ugyan nem volt túl terjedelmes, de szerintem annál jelentősebb, rám legalábbis mindenképp nagy hatással volt. Ez pedig az elfeledett író, Kavasita novellájának története volt. Kavasita műve, ami egyébként nagyon úgy tűnt, hogy önéletrajzi ihletésű, egy egészen új szintre emelte a történetet. Szerettem ezeket a részeket és alig vártam, hogy Jana még többet fordítson le belőle, annak ellenére, hogy szomorúnak és kissé nyomasztónak éreztem őket. 

A könyvben található rajzokat Anna a férjével közösen készítette. 
Bevallom, annak ellenére, hogy a regény hangulata nem húzott magába, élveztem az olvasását. Amióta befejeztem, azóta azon kattog az agyam, hogy milyen jól összerakott és kivitelezett, mennyire összetett és ötletes, és hogy milyen egyedi és különleges volt ez az egész. Nagyon tetszett, hogy a könyv végére a szálak összeértek, és hogy egyes karakterek itt is, ott is - Prágában és Tokióban - is feltűntek, sőt befolyásolták és alakították Jana életét. Ezek a kapcsolódások tették igazán izgalmassá a történetet, illetve a Kavasita író utáni irodalmi kutatásokról szóló részek, amik szerintem rendkívül sokat adtak a könyvhöz. 

Összességében hatalmas meglepetést okozott számomra ez a kötet és csakis a szó jó értelmében. Ez lenne Anna Cima első regénye? Le a kalappal előtte.


 

Kiadó: Metropolis Media
Eredeti cím: Probudím se na Šibuji
Fordította: Kolláth Anna Laura
Oldalszám: 400

tovább olvasom Anna Cima: Tokióban ébredek

2020/11/14

,

Novemberi frissek!

Oké, tudom, hogy november közepén már kissé necces friss novemberi megjelenésekről beszélni, na de mivel ezeknek a könyveknek még a fele sem jelent meg, így mégiscsak úgy gondoltam, hogy maradok ennél az elnevezésnél. Egyébként ahogy végignéztem őket rögtön feltűnt, hogy sehol egy krimi vagy thriller, esetleg fantasy – na jó, a Madarak ítélőszéke és a Vadász kivételt képeznek - hanem csupa-csupa romantikus, téli estékre való bekuckózós, forró csokit szürcsölgetős olvasmányok kerültek fel a listámra. Amik mindegyikére természetesen nagyon kíváncsi vagyok, úgyhogy várható, hogy olvasás után pár mondatban meg is emlékezek majd róluk. De addig is mutatom, hogy mely könyvekről van szó, hátha ti is kedvet kaptok valamelyikhez.

Cholleen McCullough: Keserédes

A Latimer nővérek – két ikerpár – olyan közel állnak egymáshoz, amennyire csak testvérek állhatnak. Ám mind a négy ragyogó fiatal nőnek megvan a maga saját álma: Edda orvos akar lenni, Grace férjhez akar menni, Rika soha nem akar férjhez menni, Kitty pedig arra vágyik, hogy az emberek ne a szépsége alapján ítéljék meg.

Bár Új-Dél-Wales-szerte híresek szépségükről, szellemességükről és ambíciójukról, az 1920-as évek elején az élet csak igen korlátozott lehetőségeket kínál nekik, ezért úgy döntenek, hogy belevágnak az új típusú ápolónőképzésbe, amely addig elérhetetlen utakat nyit meg a nők előtt. A kórház spártai életében, a kemény munkában elmerülve mind a négy lánynak döntenie kell szerelemről, karrierről és arról, hogy mi is a legfontosabb nekik. Az eredmény olykor boldogság, olykor szívet tépő fájdalom – maga a keserédes élet.

Várható megjelenés: 2020.11.20.

M. C. Beaton: Egy ​holttest és más semmi?

Fellworth Dolphin udvarias, szorgalmas fiatalember, aki még mindig az anyjával él együtt. Szerény körülmények, örök takarékoskodás, szoros póráz – ahogy azt Fellworth kiskorától megszokta. Amikor a (nem igazán) kedves mama elhalálozik, Fellworth, ne szépítsük, megkönnyebbül. De az igazi meglepetés csak ezután következik: kiderül, hogy Fellworth hatalmas vagyont örökölt az anyjától.

Vajon honnan a temérdek pénz? Tényleg részt vett Fellworth apja egy hajdani, híres vonatrablásban? És ki a titokzatos hölgy azon a festményen, amelyet anyja a gardróbszekrényben rejtegetett?

Nincs más hátra, ki kell deríteni az igazságot! Fellworth összeszövetkezik Maggie-vel, egy helyes, talpraesett lánnyal, hogy kinyomozzák a rejtélyes vagyon eredetét. 

Várható megjelenés: 2020.11.17.

Meghan Quinn: Három ​vakrandi (Számok és randik 1.)

Amikor a feltörekvő helyi étterem, a Vakkóstoló reklámszakembereiben felmerült a kérdés, vajon melyik dögös helyi celebet kérjék fel a már amúgy is felkapott kajálda népszerűsítésére, nálam jobb alanyt keresve sem találhattak volna. 

Vagány? Pipa Egyedülálló? Pipa Szereleméhes? Pipa Azonnal lecsaptam a lehetőségre.

Javíthatatlanul romantikus és rendkívül elfoglalt dolgozó nő lévén eddig még nem sikerült rátalálnom álmaim férfijára, így hát kapva kaptam az alkalmon. Aztán jöttek a randik – három nagyon különböző, nagyon kellemes, nagyon egyedi randi –, és most már csak egyvalami biztos… Bajban vagyok. 

Várható megjelenés: 2020.11.18.

Diane Chamberlain: Ellopott ​házasság

1944. ​Amerikára a második világháború és a családok sokaságát megnyomorító gyermekbénulás-járvány árnya vetül. A huszonhárom éves ápolónő, Tess DeMello egyre türelmetlenebbül várja haza a már hónapok óta egy chicagói kórházban önkénteskedő vőlegényét. Csalódottsága miatt egy másik férfi ágyában köt ki, és a meggondolatlan éjszaka nem várt következményekkel jár. Tess nem tehet mást: felbontja eljegyzését élete szerelmével, és leendő gyermeke apjához, Henryhez fordul segítségért. A férfi feleségül veszi, és egy észak-karolinai kisvárosba, Hickoryba költöznek, ahol az újdonsült férj tehetős családja él.

Ám az új élet reménye hamar szertefoszlik. A fiatal nő ráébred, hogy távolságtartó, hideg férje titkol előle valamit, a család és a helyiek pedig kívülállóként kezelik. Amikor a kisvároson egy különösen súlyos gyermekbénulás-járvány söpör végig, Hickory lakói kórház építésébe fognak. Tess férje akaratával dacolva állást vállal a kórházban, és miközben a páciensei életéért küzd, önmagát is próbálja megmenteni.

Diane Chamberlain igaz történeten alapuló regénye egy szokatlanul összetartó kisvárosba viszi az olvasót, ahol a szeretet és a megbocsátás végül mindenki életét megváltoztatja. 

Várható megjelenés: 2020.11.20.

Agnes Ravatn: Madarak ​ítélőszéke

Két számkivetett ember a norvég fjordok partján. Két titok. Amint feszül a múlt szorítása, már lehetetlen a menekülés, és a vezeklés sem segít …

Allis, a televíziós műsorvezető egy botrányt követően otthagyja a munkáját és a vőlegényét, és önkéntes száműzetésbe vonul egy Isten háta mögötti fjord partján. Házvezetőnői munkát vállal Sigurd Baggénál, a jóképű, férfias, de mogorva és rejtélyes férfinál. Miközben a férfi feleségének visszajövetelére várnak, furcsa kapcsolat alakul ki közöttük, amely a kezdeti rideg alá- és fölérendeltségből vonzódássá, majd beteges ragaszkodássá alakul.

Milyen titkokat rejteget a zárkózott férfi? Le lehet-e zárni a múltat, és újrakezdeni egy új életet?

A pszichológiai mélységeket feltáró skandináv regény, élet és halál, bűn és a bűnhődés kérdéseit feszegeti, és amíg el nem éri a drámaian sokkoló véget, az első perctől az utolsóig fogva tartja az olvasót.

Marie Benedict: Clara

Varázslatos könyv a szerelemről, a hatalomról, és egy nőről, aki döntő hatást gyakorolt a világ egyik legvagyonosabb üzletemberére.

Az 1860-as évek ipari forradalma, a Carnegie-birodalom felemelkedése idején Clara Kelley bevándorlóként érkezik Írországból Amerikába, s az ismert iparmágnás, Andrew Carnegie házába kerül cselédlányként. Clara azonban nem az, akinek hiszik.

Bár semmi gyakorlata sincs, gyorsan tanul, és idővel mindenkit meggyőz arról, hogy megállja a helyét. Üzleti érzéke és jelleme nagy hatást gyakorol Andrew Carnegie-re is, akivel Clara egyre bizalmasabb viszonyba kerül…

Vajon képes-e megváltoztatni a szerelem a kíméletlen üzletembert, s legyőzhetik-e az őszinte és igaz érzelmek a társadalmi korlátokat?

Susanna Kearsley: Az ​emlékek háza

Miután ​Julia Beckett beköltözik egy régi, vidéki házba, egyre többször felidéződik előtte egy múltbéli, fiatal lány alakja. Pedig korábban sosem voltak látomásai. Talán a zegzugos épület hangulata okozza az érzékcsalódást? Nemsokára kiderül, hogy a titokzatos lány évszázadokkal korábban pont ebben a különös házban élt. Úgy tűnik, senki sem ismeri a későbbi sorsát. Vagy mégis lakik valaki a faluban, aki tudja, csak nem árulja el?

Julia hamarosan a XVII. századi Angliában találja magát. Vajon képes lesz-e helyesen megfejteni-e a múlt titkait, és ezután visszatérve a saját idejébe, megváltoztatni az életét? Rájön-e majd, hogy körülötte ki kicsoda a múltban, és felismeri-e őket a későbbi életeikben, amikor a jelenben találkozik velük?

Kiersten White: Slayer ​– Vadász

Egy ​valami világos: Kiválasztottnak lenni könnyű, választani viszont nehéz.

Nina és az ikertestvére, Artemisz közel sem hétköznapiak. De nem is lehetnek azok, hiszen a Figyelők Akadémiáján nőnek fel, ami kicsit más, mint egy megszokott bentlakásos iskola. A tiniket itt a Vadászok – a sötétség erői elleni harcra természetfeletti erővel megajándékozott lányok – vezetésére képzik. És bár az anyukája a Figyelők Tanácsának rangos tagja, Nina soha nem élte a Figyelők erőszakos életét. Ehelyett az ösztöneire hallgat, és az iskola medikusaként teremti meg a világát.

Egészen addig a napig, amíg az élete örökre megváltozik.

Buffynak, a híres (és hírhedt) Vadásznak hála, akit védve vesztette életét Nina apukája, nem elég, hogy Nina a legújabb kiválasztott, egyben az utolsó is. Pont.

Miközben Nina a képességeit a Figyelőségre készülő Leóval fejleszti, bőven van, ami lefoglalja: egy szörnyviadal, egy démon, aki boldogságot eszik, egy árnyas alak, aki folyamatosan felbukkan az álmaiban…

De Nina új erőit igazán akkor teszik próbára, amikor egymás után kerülnek elő a hullák, mert könnyen lehet, hogy egy szerette lesz a következő áldozat. 

Várható megjelenés: 2020.11.20.

Na? Melyik mozgatja meg legjobban a fantáziátokat? :)

tovább olvasom Novemberi frissek!

2020/11/12

, , , ,

Dan Fesperman: A kód neve: Helen

Ahogy megláttam ezt a könyvet az új megjelenések között, rögtön felkeltette az érdeklődélsemet, és szerencsére nem bántam meg, hogy elolvastam.

A történet két idősíkon játszódik; az egyik az 1979-es hidegháború idején Nyugat-Berlinben, a másik 2014-ben egy Maryland közeli kisvárosban.  A Nyugat -Berlini állomáson Helen Abell Shoat egy húszas éveiben járó alacsony beosztású CIA-tiszt. Ebben az időben sok más nőhöz hasonlóan Helen is alacsony szintű pozícióban dolgozott, feladata a Berlinben található négy biztonságos ház fenntartása és felügyelete volt. Egy éjszaka, miközben épp egy rutinellenőrzést tart az egyik ilyen házban, tanúja lesz annak, amint a CIA egy magas beosztású és veszélyes ügynöke Kevin Gilley, szexuálisan bántalmaz egy fiatal német nőt. Helen nem hagyja annyiban a dolgot, jelenti az ügyet a feletteseinek, akik csak annyit mondanak, hogy felejtse el, amit látott, és soha ne szóljon senkinek egy szót sem. Helen ebbe azonban nem nyugszik bele és titkos nyomozást indít Gilley után, melynek során azon kívül, hogy kiderül, nem ez volt a férfi első ilyen ügye, egy életen át tartó ellenségévé is teszi őt. 

2014-ben Helen a férjével együtt csendes életet él egy marylandi kis tanyán, egy nap azonban álmukban agyonlövik őket. A hírek szerint a gyilkos nem más, mint a pár fogyatékos fia Willard, de a fiú nővére Anna, nem hiszi, hogy a testvére képes lenne ilyen gyilkosságra. Ezért annak érdekében, hogy bizonyítsa testvére ártatlanságát és megtudja, hogy mi is történt valójában, felbérli Henry Mattick magánnyomozót, hogy segítsen választ találni a kérdéseire. 

Imádom az üldözésre épülő kémregényeket és filmeket, és itt is nagyon tetszett a Helen életét végig kísérő rejtélyes cselekmény összes csavarja. A múltban játszódó eseményeknél a hidegháború közepén járunk, Helennek azonban mégsem az oroszokkal vagy a keletnémetekkel kell harcolnia, hanem a saját csapata egy tagjával, az amerikai hírszerzés egy veszélyes alakjával, Kevin Gilley-el, aki a célja elérése érdekében még a gyilkosságtól sem riad vissza. Helen elsődleges célja a férfi lebuktatása és felelősségre vonása, a másodlagos pedig egy lehetséges összeesküvés - amit szintén abban a védett házban hallgatott ki - felfedése volt. És bár Helen profi ügynöknek gondolta magát, de sajnos azt kell mondanom, hogy ez nem így volt. Én legalábbis nem éreztem annak, hiszen olyan sok hibát vétett, ami akár az életébe is kerülhetett volna – 20 évvel később került is –, hogy folyamatosan izgultam érte. Persze voltak segítői, akikkel telefonon vagy levélben folyamatosan tartotta a kapcsolatot, és akiknek sok mindent köszönhetett, de mint kiderült, ők sem tudták őt mindentől megvédeni.
Anna semmit nem tudott az anyja múltjáról, a Henryvel való közös nyomozása sorsán előkerülő titkos levelek, dokumentumok és újságcikkek segítségével állt össze számára Helen titkosügynöki tevékenységéről alkotott kép. Anna karakterét nem volt túl erős számomra, ennek ellenére az ő fejezeteit is nagyon élveztem, kezdetben talán még jobban is, mint Helenét. Mondjuk a Henryvel való romantikus kapcsolatát kissé túlzónak és feleslegesnek találtam, de a megkapó akciójelenetek és a rejtélyek közötti bonyolult kapcsolatok és összefüggések részletes kidolgozásával mindezt a kis malőrt az író gyorsan feledtetni tudta velem. 

Az időben való oda-vissza ugrálást hamar megszoktam, és mindkét idősík olvasását nagyon élveztem. A könyv jól megírt, a történet pedig magával ragadó volt tele izgalommal és fordulattal. Igaz, hogy volt egy-két olyan dolog, amit nem éreztem túl reálisnak, de ettől függetlenül mégis hamar magába szippantott a történet, úgyhogy akik szeretik a két idősíkon játszódó, kémes, üldözős, akciódús és erős női karakterrel rendelkező izgalmas regényeket, azoknak bátran ajánlom. 

Kiadó: Maxim
Erede
ti cím: Safe Houses
Fordí
totta: Sóvágó Katalin
Oldalszám: 464
tovább olvasom Dan Fesperman: A kód neve: Helen

2020/11/06

, , , , , , ,

Jeaniene Frost: Első ​lobbanás ~ Az éjszaka hercege 1.

Úristen de örülök, hogy ilyen sokáig halogattam ezt a könyvet, mert ez most nekem baromi jól esett. És nem csak azért, mert egyébként is imádom a paranormális történeteket, hanem mert muszáj volt valami könnyed romantikus olvasmányt találnom A jó szamaritánus után, ami totál lehúzott lelkileg. És mivel Frostban eddig még soha nem csalódtam, és véletlenül épp a KMK is egy jó kis akciót hirdetett rá, így úgy gondoltam, hogy most jött el az ideje annak, hogy végre a kezembe vegyem ezt a könyvet.

És hogy használt-e a lelkemnek? Hah… naná hogy használt. Sőt, már a következő rész is útban van hozzám.

A történetről röviden annyit, hogy Leila a majdnem halálos balesete óta a képregényekből ismert legnagyobb szuperhősökhöz hasonló erővel bír: nemcsak az emberek legsötétebb titkait látja, és pontos tartózkodási helyét tudja, amikor megérinti őket (vagy csak egy hozzájuk tartozó tárgyhoz ér), hanem ezen kívül szintén egyetlen érintéssel képes áramütést is okozni nekik. Ez a szörnyű képesség sajnos arra kényszeríti, hogy elhagyja családját és egy vándorcirkuszhoz csatlakozzon, ami lehetővé teszi számára, hogy soha ne maradjon sokáig egy helyen, és ne vonja magára mások figyelmét. De amikor egy vámpírcsoport elrabolja, és arra kényszeríti, hogy különleges képessége segítségével találja meg nekik Vladot – tudjátok… az igazi Vladot, azt a bizonyos havasalföldi fejedelmet, Drakulát - az élete a feje tetejére áll.

Már szinte el is felejtettem, hogy milyen jó stílusban tud írni Frost. Vlad egyébként egyike volt azoknak a karaktereknek, akik anno a Cat & Bones sorozatban azonnal felkeltették a figyelmemet, úgyhogy nagyon örültem, hogy a szerző úgy döntött, hogy négy könyvet is szentel eme rendkívüli képességekkel bíró szereplőnek. Ami ez után a könyv után igazából elmondható róla, az nagyjából ugyanaz, mint korábban, azaz még mindig egy arrogáns, öntelt és túl magabiztos, de rendkívül titokzatos férfi, mely tulajdonságok persze továbbra sem teszik őt ellenszenvessé, sőt, épp ellenkezőleg. Most, hogy személyiségét más aspektusból is megismerhettem, Vlad karaktere csak még vonzóbbá vált számomra. Persze néhány apróságot már eddig is tudtam róla a korábbi sorozatban való megjelenése révén, de azért itt most sokkal részletesebb bepillantást nyertem a múltjába, és az ellenségeit is jobban megismerhettem. Természetesen még mindig sok rejtély van körülötte, de tény, hogy Vlad egy lenyűgöző karakter, pirokinetikus képessége pedig csak még ijesztőbbé teszi őt.
A külföldi borítók is csodásak

Leila szintén nagyon szimpatikus volt számomra. Ő egyike azoknak a kemény és független főszereplőknek, akik megszokták, hogy önállóan boldogulnak és küzdenek minden nehézség ellen, anélkül, hogy nyafognának vagy a hős segítségét kérnék. Szóval őt is nagyon bírtam. A sztorit egyébként az ő szemszögéből olvashatjuk, ami nem volt rossz, de azért kissé hiányoltam Vlad gondolatait is. Jó lett volna egy kicsit az ő fejébe is belelátni, de lehet, hogy az önteltsége miatt jobban jártam, hogy mindebből kimaradtam. 

Ami egyébként nagyon tetszett Vladban, hogy a maga beteg módján jobban értékelte az életet, mint a legtöbb ember, de csak és kizárólag a saját emberei életét, akik ezért tisztelték és ragaszkodtak hozzá, még akkor is, ha a viselkedése néha rémisztő volt számukra. Meg aztán imádtam a Leilával való kapcsolatát is. A romantika jól megalapozott és finom módon fejlődött közöttük. Na jó, Vlad egyszer kétszer orbitális bunkó módjára viselkedett vele, de legalább nem estek rögtön egymásnak, hanem megpróbálták jobban megismerni a másikat, miközben az őket fenyegető veszély ellen is harcolniuk kellett. Érződik, hogy valami nagyon erős kapcsolat alakul ki köztük, de mivel Vlad nem egy egyszerű ember (ja bocsika, vámpír), és Leila képességeivel is problémák adódnak, így úgy tűnik, hogy kicsit - mondjuk még legalább három rész erejéig - várnunk kell, hogy mi sül majd ki kettőjük kapcsolatából. Úgyhogy kíváncsian várom, mit hoz a folytatás.


Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: Once Burned
Fordította: Szebegyinszki Szilvia
Oldalszám: 340

tovább olvasom Jeaniene Frost: Első ​lobbanás ~ Az éjszaka hercege 1.

2020/10/31

, , ,

John Marrs: A ​jó szamaritánus


Az író
előző könyve nagyon tetszett és erről sem tudok semmi rosszat mondani. Igaz, hogy ez teljesen más; lelkileg sokkal megterhelőbb és durvább, mint A tökéletes pár volt, de mint azon, úgy ezen is tökéletesen érződik, hogy Marrs biztos kézzel vezeti a történet cselekményét, és nagyon jól tudja, hogy hova szeretne a könyv végén megérkezni, és mit szeretne vele elérni – egyszóval tökéletes volt.

Laura jó ember. Legalábbis mindenki ezt gondolja róla. Egy KrízisVonal nevű telefonos lelkisegély-szolgálatnál dolgozik, rengeteg adományt gyűjt a szervezetnek, mindig valami házi sütésű édességgel kedveskedik a kollégáinak és saját kezűleg javítja a ruháikat. Úgyhogy tényleg mindenki csak jó véleménnyel van róla.

Laura feladata elvileg az lenne, hogy azokat az embereket, akik kétségbeesésükben felhívják a lelkisegély-szolgálatot meghallgassa és megnyugtassa, de ő némileg másképp értelmezi a munkáját. Laura úgy gondolja, hogyha valaki végső elkeseredésében a halált választaná, azt bátorítani kell. Sőt, ő akár segít is megszervezni az öngyilkosságot. De mi van akkor, ha az egyik elhunyt egy hozzátartozója nem nyugszik bele a megmásíthatatlanba? Ha nyomozni kezd, és közben olyan szörnyű titkokra bukkan, melyeket jobb lett volna nem bolygatni?

Bevallom, nem olvastam még olyan könyvet, amiben ennyire hangsúlyos szerepet kapott volna az öngyilkosság. Lehangoló és roppant nyomasztó volt erről olvasni, úgyhogy a könyv elég sötét hangulatú, erre nem árt, ha mindenki már az elején felkészül.   

A történetet váltott szemszögből - Laura és Ryan, akinek a felesége öngyilkosságáért Laura a felelős - követhetjük nyomon. Viszonylag hamar szembesülünk a ténnyel, hogy Laurával valami nem stimmel. Hogy a tökéletes felszín mögött szörnyű titkokat rejteget és hogy milyen rendkívül beteges módon viszonyul a szeretteihez. Laura teljesen más személyiséget mutat a külvilágnak, mint amilyen valójában. Manipulatív és zavart jellemének kiteljesedése azonban csak a cselekmény további kibontakozása során látható igazán. Én többször padlót fogtam azokon a dolgokon, amire ez a nő képes volt, szó szerint féltem tőle, szóval gratulálok John Marrsnak, tökéletesen elérte a célját: Laurától nem csak a szereplők, hanem az olvasó is rendesen beparázott. 

Ryan a „jófiú” szerepét töltötte be a történetben, bár hogy valóban jófiú volt-e, arról azért lehetne vitatkozni, hiszen azért elég drasztikus módon akart bosszút állni Laurán. Annyira bosszantó és frusztráló volt nézni, ahogy a dolgok egyre jobban kezdtek kicsúszni a kezei közül, hogy alig győztem nyugtató nagy levegőket venni olvasás közben. A történet cselekményét egyébként egyértelműen a Laura és Ryan között zajló lélektani és fizikai hadviselés alakítja, melynek során a kettőjük közötti harc egyre nagyobb méretet ölt, mi pedig csak tehetetlenül nézzük, hogy milyen szörnyű módon rántják egymást egyre mélyebbre a különböző aljasságok mocskában.Hihetetlenül intenzív és magával ragadó élményt nyújtott számomra ez a könyv. Rendesen felzaklatta és megcincálta az idegeimet. Beteg történet volt ez, egyértelműen beteg. Olyan, amit a legszívesebben a falhoz vágtam volna annyira felidegesített, de persze képtelen voltam, mert annyira tudni akartam, hogy vajon Laura elnyeri-e méltó büntetését, hogy inkább csak olvastam tovább, a végén pedig már szinte faltam a sorokat.

Meg kell hagyni, John Marrs nagyon jól csavarta a szálakat, kétségkívül ez az egyik legjobb pszichothriller, amit valaha olvastam, annak ellenére, hogy egyszerre gyűlöltem és esténként majd megevett a fene, hogy végre újra a kezembe vehessem. Tény, hogy a vége ütős volt, még úgy is, hogy nem az én szájízem szerint alakultak a dolgok - ezért is a fél pont levonás -, de így is azt kell mondanom, hogy A jó szamaritánus egy remekül megtervezett és megkomponált könyv volt, ami mindenképp maradandó élményt nyújtott számomra. 

                                                    

Hú, de kíváncsi vagyok, hogy a szerző milyen történettel kápráztat el majd legközelebb minket.   

Kiadó: Maxim
Eredeti cím: The Good Samaritan
Fordította: Ipacs Tibor
Oldalszám: 400

tovább olvasom John Marrs: A ​jó szamaritánus

2020/10/25

, , , , ,

Karen Swan: Titok ​Párizsban

Ó Párizs, a szerelmek és titkok városa. Évszázadok óta ez a világ fővárosa, sok ember csodálatának és irigységének tárgya. És mivel én meglehetősen rajongok Párizsért, így naná, hogy nem hagyhattam ki ezt a könyvet. Annál is inkább, mivel a Lord Drayson bukása után ismét valami könnyed romantikus olvasmányra vágytam, és úgy gondoltam, hogy ettől a könyvtől mindezt megkaphatom, ám ezen a téren kissé csalódnom kellett.  

Ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy nem volt a könyvben romantika, mert volt. Ráadásul kedvemre való is lett volna, ha mondjuk nemcsak a könyv felétől kezdett volna szép lassan, ismétlem lassan kibontakozni, és a szereplők sem olyanok lettek volna, mint amilyenek voltak, de erről majd később, és nem utolsósorban ha a mostaninál egy kicsivel nagyobb szerepet kapott volna, akkor igen. Akkor azt mondom, hogy minden kívánságom teljesült. De ez nem így volt, és igazából kár is ezen hisztiznem, mert bár sok témát érintett a könyv, de a fő hangsúly, ami egy több éve magára hagyott lakásban talált műkincsek és azok eredetének kiderítése körül forgott, így is roppant érdekes és eredeti téma volt.

A történet főszereplője Flora, egy fiatal, de annál tapasztaltabb és ambiciózusabb művészeti tanácsadó, aki rengeteg elit aukción vesz részt, hogy foggal- körömmel küzdjön egy-egy felbecsülhetetlen értékű műalkotásért. Egy nap a főnöke közli vele, hogy sürgősen Párizsba kell utazniuk, hogy találkozzanak új ügyfelükkel, a Vermeil családdal, akik elmondják, hogy csak néhány nappal ezelőtt tudták meg, hogy egy olyan lakás van Párizs belvárosában a tulajdonukban, aminek a létezéséről eddig nem is tudtak. Arra kérik Floráékat, hogy ők látogassák meg először a lakást és értékeljék fel a több évtizede ott porosodó műkincseket. Amikor Flora elfogadja a megbízást még nem sejti, hogy milyen titkokat rejtenek azok a festmények. És arról sincs fogalma, hogy a Vermeil család fiatal örökösei – Natasha és Xavier, akik féktelen életmódjuk miatt a bulvárlapok kedvenc szereplői és akik teljes ellentétben állnak a művelt és nagy tiszteletben álló szüleikkel -, vajon miért élnek ilyen kicsapongó életet.

Ami a legjobban tetszett a könyvben az a műkincsek eredetének felderítése volt, illetve azok az információk, amiket az eladásuk és az árverésre bocsátásuk feltételeiről megtudtam. Persze így utólag belegondolva már tök logikusnak tűnik, hogy csak azok a festmények kerülhetnek árverésre, melyek megszerzésének háttere visszakövethető. És itt kerül a képbe Flora, akinek az volt a feladata, hogy minden egyes festmény sorsát és előéletét felderítse. És mivel Vermeilék háborús hősök voltak, a képek pedig a náci megszállás ideje alatt kerültek a lakásukba, így óriási botrányt kavart volna, ha netán kiderül, hogy a műkincsek beszerzésével hasznot húztak a Harmadik Birodalommal való üzletelésből.  Szóval mint mondtam, az alapötlet és Flora nyomozása szerintem nagyon érdekes és még izgalmas is volt. Illetve miután beindult sztori, a cselekményben is rengeteg fordulat volt, és a rejtélyek is szépen fel voltak építve. Ám ennek ellenére mégis kissé nehezen hangolódtam rá a könyvre. Az első fele nem igazán kötötte le a figyelmemet, és sajnos sok olyan felesleges és részletes leírással fárasztott az írónő, amitől gyakran lankadt a figyelmem, a túlzott fényűzés és gazdagság hangsúlyozása pedig egy idő után már kifejezetten irritált. Meg aztán a szereplők kidolgozatlanságát is rendkívül fájlaltam, mert bár Flora kedves volt, meg céltudatos, meg aranyos, de azok alapján, amiket megtudtam róla, nem tudnám pontosan körülírni a jellemét. Xavier pedig... ahhh, nála rosszabb és egydimenziósabb figurával még soha nem találkoztam – pedig istenemre mondom, nem kis potenciál lakozott ebben a férfiban.

Ám ami a leginkább zavart olvasás közben, hogy teljesen szétesett számomra a történet. Nem tudtam fogást találni rajta, mert annyi témát érintett; a műkincsek megismerésétől kezdve a II. világháborús szálon, a bonyolult családi kapcsolatok és emberi sorsokon át a nemi erőszakig, hogy azt sem tudtam, hogy melyikre figyeljek igazán. És mindezt a szerző megfejelte még Flora testvérének szörnyű titkával is, ami úgy húzódik végig a könyvben, hogy fogalmunk sincs róla, hogy mi lehet az. Csak annyit tudunk, hogy elég komoly lehet, mivel Florát nagyon gyötri és mindent megtenne, hogy a bátyjának jobb legyen - nagy levegőt vesz - szóval ez nekem már túl sok volt.

Na de hiába is ez a sok nyafogás részemről, mert őszintén? Nem bántam meg, hogy elolvastam. Jó könyv volt ez, rengeteg potenciál és érdekes dolog volt benne, de megítélésem szerint ennél sokkal jobb is lehetett volna. 

Kiadó: 21. Század
Eredeti cím: The Paris Secret
Fordította: Alföldi Zsófia
Oldalszám: 400

tovább olvasom Karen Swan: Titok ​Párizsban

2020/10/18

, , , ,

Colleen Hoover: Verity

Lowen egy kevéssé ismert író, aki nemrég vesztette el az édesanyját. Anyagilag totál le van égve, ezért sürgősen szüksége van valami munkára. Meglepetésére egy kiadó veszi fel vele a kapcsolatot, és felajánlja Verity Crawford legsikeresebb thriller sorozatának folytatását, mivelhogy Verity egy baleset miatt már nem tudja azt befejezni. Az abszurdan magas díj ellenére Lowennek kétségei vannak, hogy megfelelően el tudja-e végezni a feladatot, de Verity jóképű férje végül is meggyőzi őt, hogy ő a legalkalmasabb erre  a munkára.

Miután Lowen igent mond, pár nap múlva beköltözik a Crawford család otthonába, hogy nyugodtan olvashassa Verity anyagait és jegyzeteit. Verity irodájában azonban nemcsak kaotikus állapotok fogadják, hanem egy önéletrajz is, amit az asszony a legnagyobb titokban írt. Lowent persze hajtja a kíváncsiság és elkezdi olvasni a naplót, annak ellenére, hogy tudja, más dolga is lenne, például befejeznie Verity függőben lévő könyveit. Ám ahogy belelapozgat a naplóba rájön, hogy Verity élete egyáltalán nem olyan, mint amire számított. Minél jobban megismeri a nőt, annál jobban fél tőle. És bár úgy tűnik, hogy a balesete miatt nem képes senkiben kárt tenni, de  Lowenben a veszély érzése minden nap egyre csak nő.

Bevallom, nehezen kezdtem el olvasni a könyvet, mert az elejét annyira brutálisnak éreztem, és így utólag belegondolva totál értelmetlennek is, hogy a továbbiakban egyáltalán nem fűlt hozzá a fogam. De persze a kíváncsiság - hogy vajon mit tudhat ez a könyv, hogy oly nagy népszerűségnek örvend – mindezt felülírta, és a kezdeti hezitálás után gyorsan belevetettem magam az olvasásba, két nap múlva pedig már a végére is értem. Szóval nem tagadom, izgalmas volt és baromira olvastatta magát a történet - mint kiderült, Hoover jól ért a feszültségteremtéshez, végig bizonytalanságban tudta tartani az olvasót - ráadásul egy percre sem ült le a sztori, melynek köszönhetően tényleg letehetetlenné vált a könyv - éééés ezennel én itt be is fejeztem a regény méltatását, mert számomra ez volt az egyetlen pozitívum az egészben.    Mert míg a könyv hangulatát kedvemre valónak találtam, addig magáról a történetről és a regény egyszerű stílusáról mindez már nem mondható el. És bár igaz, hogy  Verity naplóját élveztemolvasni, mert egyértelműen kitűnt belőle, hogy a férje iránti megszállottsága mennyire mérgező a családja számára, és az elméje is túlontúl beteg és sötét ahhoz, hogy normális életet éljen, ám azzal a rengeteg erotikus jelenettel, ami kb. a könyv felét tette ki, egy idő után egyszerűen már nem tudtam mit kezdeni – bevallom, untam őket. Szerintem kevesebb is bőven elég lett volna belőlük, úgyis  simán megállt volna a történet a maga lábán, mert elég beteg és hihetetlen volt ahhoz, hogy az embert kíváncsivá tegye; vajon mi lesz mindennek a vége? Mi az igazság és mi a hazugság Verity életében? És nem utolsósorban lehetséges-e, hogy egy szerető feleség és anya évekig csak szerepet játsszon és a valódi arca mindvégig rejtve maradjon? Persze kicsivel több - a szexet helyettesítő - cselekmény, rettegés és ijesztgetés, valamint egy ennél jóval kidolgozottabb befejezés azért sokat dobott volna a dolgon, de még így is erős függőséget okozó olvasmány volt számomra, bár tény, hogy ebben a műfajban olvastam már ennél jobbat is. Sokkal jobbat. 


Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: Verity
Fordította: Barthó Eszter
Oldalszám: 312

tovább olvasom Colleen Hoover: Verity

2020/10/09

, , ,

Rachael Anderson: Lord ​Drayson bukása~ Tanglewood 1.

Nem nagy elvárásokkal kezdtem bele a könyvbe - lehet pont ezért hatott ily roppant pozitívan rám -, mert ebben a műfajban azért valljuk be, elég sok klisébe és még több picsogós hősnőbe futhat bele az ember, de szerencsére itt mindez kimaradt. És ez miatt annyira hálás vagyok az írónőnek, és annyira szerettem olvasni a könyvét, hogy szavakba nem tudom önteni - no de azért mégiscsak megpróbálom.

Lucy édesanyjával együtt a Tanglewood birtok egy kis házában élnek, mely birtoktól Colin Cavendish, Drayson újdonsült grófja apja halála után meg akar szabadulni. Ezért egy szép nyári reggelen, amikor Lucy épp egyedül tartózkodik otthon - meglátogatja a családot, hogy közölje velük a hírt, miszerint el kell hagyniuk a házat, amit az elmúlt két évben az otthonuknak tekintettek. Lucy-t mindez rettentően felháborítja, hiszen a grófnak fogalma sincs róla, hogy se pénzük, se olyan rokonaik nincsenek, akikhez segítségért fordulhatnának, és minden jel szerint, mindez nem is nagyon érdekli őt.

Ez a szituáció persze rögtön ellenszenvet szül kettőjük között. Mert végül is kinek tetszene, ha egy nap, csak úgy, kirúgnák az otthonából? És vajon melyik nemes férfi kedvelné az olyan éles nyelvű fiatal hölgyek társaságát, mint amilyen Lucy. A végzet azonban Lucy-nak kedvez, amikor egy lovasbaleset után eszméletlen állapotban talál a grófra az út közepén. Amikor a férfi magához tér és nem emlékszik rá, hogy ki is ő valójában, Lucy megragadja az alkalmat, hogy leckét adjon alázatosságból: elhiteti vele, hogy ő csupán egy egyszerű szolga, méghozzá az ő szolgálatában.Ami persze számtalan szórakoztató jelenetet produkál a történet során, hiszen Colin túl udvarias és kifinomult ahhoz, hogy puszta szolga legyen, és olyan nevetséges ruhákat viseljen, mint amilyeneket Lucy bosszúból ad rá. Lucy pedig... nos, ő élvezi a helyzetet.

Mint mondtam, irtózatosan szerettem olvasni ezt a könyvet. Egyetlen unalmas perce sem volt  a történetnek, a cselekmény gördülékenyen haladt előre, a szerelmi szál pedig szép fokozatosan épült fel, amitől az egész annyira bájos, humoros, intelligens és kedves volt, hogy mindig csak nehezen tudtam elszakadni tőle. Szerettem a szereplők közötti kapcsolatot, ami a kezdeti időszakban még csak őszinte barátság volt. Sokat viccelődtek és tanultak egymástól, az idő múlásával pedig egyre gyengédebb érzéseket kezdtek táplálni egymás iránt... Ugye mondanom se kell, hogy mindez merre tartott? 

Tetszett Lucy fiatal álmodozó karaktere, és hogy soha nem hagyta, hogy elméje túllépjen azon, amit szerinte lehetséges volt elérnie. És az is tetszett, hogy gyakran a pillanat hevében hozott meggondolatlan döntéseket, mint pl. a Colin körül kialakuló hazugságot, aminek végül is mégiscsak jó vége lett. Lucy nagyon szellemes és kedves lány volt, olyan, aki nem félt merész döntéseket hozni, ugyanakkor el tudta fogadni tettei következményeit, szóval rég találkoztam már ilyen szerethető és szimpatikus karakterrel. Colin már kicsit más tészta. Őt nem éreztem annyira hangsúlyosnak. Kicsi talán nehezen fejezte ki magát, ezért tűnhetett gyakran arrogánsnak, de ezen kívül semmi rosszat nem tudok róla mondani, tökéletes párost alkottak együtt Lucy-val.

Amit nagyra értékeltem a könyvben, hogy nem voltak benne forró erotikus jelenetek, az a néhány szenvedélyes csók, ami elcsattant, nekem bőven elég volt ahhoz, hogy a pulzusomat kicsit felnyomja. A másodlagos karakterek megrajzolása pedig fantasztikusra sikeredett - Mr. Shepherd, Colin édesanyja és húga, illetve Lucy szobalánya Georgina -, mind-mind olyan remek és szerethető figurák voltak, akikről szívesen olvasnék, akár egy teljesen különálló kötetet is ha lehetne.

Szóval az, hogy a Lord Drayson bukása jó volt, enyhe kifejezés. Egyszerűen imádtam! És borzasztóan örülök, hogy Rachael Anderson nevével nemcsak az én kedvenc íróim listája, hanem a nálunk megjelenő történelmi romantikus regényeket írók palettája is kicsit bővült. Mert ebből a műfajból - nekem legalábbis - sosem elég. 

Jah, egyébként megvan az az érzés, amikor a könyv olvasása közben – általában a vége felé - feltűnik egy olyan szereplő, aki mindössze egy rövid jelenet erejéig látható, de ez épp elég ahhoz, hogy úgy felkeltse az érdeklődésed, hogy tűkön ülve várd a következő rész megjelenését? Nos én pont így jártam, Mr. Jonathan Ludlow-val, Tanglewood új birtokosával. Már alig várom, hogy az ő történetét is megismerhessem.

Kiadó: Könyvmolyképző
Sorozat: Tanglewood
Eredeti cím: The Fall of Lord Drayson
Fordította: Dobó Zsuzsanna
Oldalszám: 320

tovább olvasom Rachael Anderson: Lord ​Drayson bukása~ Tanglewood 1.

2020/10/02

Szeptemberi beszerzések

Mondanám, hogy ebben a hónapban elszaladt velem kicsit a ló, de mivel üzletből csak három könyvet vásároltam, a lent látható többi szerzemény között pedig akad olyan, amit cseréltem, és olyan is, amihez a molyon keresztül jutottam hozzá kedvező áron, így hát nem mondom. 

Nézzük, mikről is van szó. 

A Farkas asztalánál egy nagyon régóta várt könyv volt számomra, csere útján került hozzám és ahogy megérkezett, rögtön bele is kezdtem. Szerencsére nem csalódtam benne, igazán remek olvasmány volt, amit tényleg csak ajánlani tudok azoknak, akik a II. világháborús olvasmányokért rajonganak. 

A farkasos könyv után J.D. Robb Halálos sorozatának 3. részébe kezdtem bele, és mivel egyre jobban kezdek beleszeretni ebbe a sorozatba, így rögtön be is szereztem a következő két részt is. Sajnos innentől kezdve néhány kötetet már sehol nem lehet kapni. Ám mivel tavaly az első három részt új köntösben újra megjelentette a kiadó, így bízom benne, hogy a többi is hamarosan sorra kerül majd. (Ó csak jönne, jönne már szép sorban mindegyik!) Aztán a Verity, a Sohase feledd!, a Merci, nagyik!, és a Cirmos-hadművelet molyos vásárlás volt, a Belépés csak meghívóval és A lánykérés-t pedig a 21. Századi Kiadó akciójában vásároltam, potom 675 forintért darabját. Hát igen, ennyiért a hülyének is megéri, ráadásul mindkettő régóta birizgálta már a fantáziám, úgyhogy ahogy megláttam, rögtön le is csaptam rájuk. 
     
          

        

Összességében rég zártam már ilyen bőséges hónapot. Szerencsére semmiféle lelkiismeret-furdalásom nincs e rengeteg könyv beszerzése miatt, de azért szó-szó, innentől kezdve a decemberi hónapok akcióira gyúrva megpróbálom kicsit visszafogni magamat.

tovább olvasom Szeptemberi beszerzések

2020/09/30

, , , , , , , , ,

J. D. Robb: Halhatatlan ​a halálban ~ Eve Dallas 3.

A Halhatatlan a halálban, az Eve Dallas sorozat 3. része, amelyben Dallas hadnagy ismét egy izgalmas és bonyolult gyilkossági esetet derít ki. Azt nem mondom, hogy ez volt a sorozat eddigi legjobb része, mert néhol kissé vontatottnak és lassúnak éreztem a cselekményt, és Mavis karaktere sem lopta be igazán magát a szívembe, de egyértelműen látszik, már csak ha Eve és Roarke kapcsolatát nézem, hogy a sorozat folyamatosan fejlődik és az írónő is egyre jobban kezd belejönni a sztoriba. 

Ez a rész egyébként tökéletesen kapcsolódik az előzőhöz, amelyben Roarke ugye megkérte Eve kezét, aki aztán igent is mondott neki. Eve gőzerővel készülődik az esküvőre, illetve csak készülődne, ha olyan fából faragták volna, és ha nem a legjobb barátnője, az excentrikus Mavis Freestone lenne a fő gyanúsított egy ismert híresség brutális meggyilkolásával kapcsolatban. Így Eve-nek nemcsak az egy hét múlva tartandó menyegző, hanem a barátnője szabadsága miatt is folyamatosan aggódnia kell. De sebaj, kemény fából faragták, na meg aztán Roarke is - mint mindig, most is - ott áll mellette, amire Eve-nek hihetetlen nagy szüksége is van, hiszen egyre több olyan erőszakos emlék tör felszínre elfelejtett gyermekkorából, amit eddig ugyan sikerült elnyomnia magában, most azonban mindez utat tör magának, és még a munkájára is kihat. 

Bevallom, ez a könyv kissé kemény volt számomra. Nem kifejezetten a gyilkosságok miatt, persze azok is szörnyűek voltak, hanem az Eve múltjáról kiderült dolgok miatt. Nem hiszem, hogy a vele történt szörnyűségeket valaha is ki fogja heverni. Kíváncsi leszek, hogy a következő részekben hogyan tudja majd mindezt feldolgozni magában. És ha már a témánál tartunk, szeretném megemlíteni Mira doktornőt, akit emiatt a rész miatt zártam igazán a szívembe. Imádtam, hogy az éjszaka közepén, amikor Eve-nek a rémálmából felriadva teljesen kikészülve szüksége volt rá, ő szó nélkül kocsiba ült és a segítségére sietett. És az is totál lenyűgözött, hogy olyan nyugalommal és hozzáértéssel kezelte ezt a helyzetet, és olyan egyszerűen sikerült megnyugtatni Eve-et, hogy azt bármelyik pszichológus megirigyelhette volna. 

Tetszett, hogy ebben a részben részletesebb világfelépítést kaptunk, és hogy többet láthattunk a 2058-ban rendelkezésre álló tudományról, technológiáról, a bolygón kívüli életről és lehetőségekről. A szereplők tekintetében Mavis-ből nekem most túl sok volt, Eve segédje, Peabody viszont egyre jobban kezd felkapaszkodni a kedvenc karaktereim listájára. Roarke pedig… ahhhh… ő még mindig tökéletes. Imádom az Eve-be vetett hitét, a szerelmét, az odaadását, a féltő és óvó gondoskodását, de legfőképp, hogy engedi Eve-nek, hogy az legyen aki. 

Szóval ebben a kötetben sem csalódtam, határozottan várom, hogy milyen izgalmakat hoz majd a következő rész, amit már be is szereztem. Sőt, már az ötödik is itt csücsül a polcomon, a hatodikat azonban sehol nem találom, amitől már most ezerrel pánikolok! Úgyhogy ha valakinél van elfekvő példány, amitől szívesen megválna, rám mindenképp számíthat. Ide vele, ide, ide! 

                                                         

Kiadó: Gold Book
Erede
ti cím: Immortal in Death
Fordí
totta: Kiss Tamás
Oldalszám: 400

A sorozathoz korábbi részei:

tovább olvasom J. D. Robb: Halhatatlan ​a halálban ~ Eve Dallas 3.

2020/09/21

, , ,

Rosella Postorino: A ​Farkas asztalánál

Az idei évben eddig ez a könyv volt az egyetlen, amit úgy istenigazából vártam. Ahogy megláttam a borítóját, rögtön tudtam, hogy nekem ez kell - mi tagadás, már a kinézete megvett kilóra. Meg aztán mindig is nagyon szerettem a II. világháború idején játszódó történeteket, ez meg aztán javában benne zajlott, úgyhogy a tartalma is nagyon vonzó volt számomra.

Szerencsére nem okozott csalódást a könyv, az első oldaltól kezdve az utolsóig irtózatosan élveztem. És amikor a végén becsuktam, még akkor is csak elragadtatással tudtam róla beszélni.

A történet hősnője Rosa Sauer, egy huszonhat éves fiatal nő, akinek a férje a fronton harcol, de már két éve nem hallott felőle semmit. Rosa Berlinből vidékre kényszerül a férje szüleihez, ahol aztán teljesen véletlenül esik rá a választás, hogy kilenc másik nőtársával együtt ők legyenek Hitler előkóstolói. Rosa-ért minden reggel SS katonák jöttek, hogy elvigyék abba az erdőben lévő főhadiszállásra, amit Farkasodúnak neveztek, és ahonnan Hitler csaknem három éven át irányította a Harmadik Birodalmat. Rosa-nak minden nap meg kellett kóstolnia azokat az ételeket, amelyek Hitler szakácsának a konyhájából kerültek ki, hogy elkerüljék a Führer ellen elkövetett esetleges mérgezési kísérleteket. Tíz nő nézett minden nap farkasszemet a halállal, hogy megóvja a náci vezér életét. Minden nap úgy vették az első falatot a szájukba, hogy lehet ez lesz az utolsó reggeli, ebéd vagy vacsora a számukra. Ennek ellenére mégis akadtak olyanok, akik örömmel kockáztatták életüket Hitlerért, és olyanok is, akiket Rosa-hoz hasonlóan nem a politikai ideológia vezérelt.

                                             

Szerettem ezt a könyvet olvasni, annak ellenére, hogy egyik szereplőt sem éreztem közel magamhoz. Ennek oka egyértelműen az író stílusa volt. Rosella Postorino írása annyira nyers és fegyelmezett, talán kicsit még - azt is megkockáztatom - merev volt, és mindenféle nagyobb érzelmi kitöréstől mentes, hogy ennek hatására olvasás közben mindvégig bizonyos távolságot éreztem a történettől és magától a főszereplőtől is. Ez azonban nem kicsinyítette számomra a könyv élvezeti értékét, ellenkezőleg, engem pont ez miatt fogott meg a történet és tetszett annyira az egész. És persze azért is, mert az írónőt egy valós személy, Margot Wölk története ihletett, aki valóban Hitler előkostolója volt. Én nem tudtam, hogy voltak ilyen nők a háború ideje alatt, bár jobban belegondolva teljesen logikusnak tűnik, hogy szükség volt rájuk. 

De visszatérve a történethez, a háború közepén járunk, a családok szétszakadtak, rengeteg nő maradt otthon egyedül, akik mind féltek, éheztek, és egyszerűen csak túl akartak élni. Az a tíz nő, akit a szerző bemutat nekünk, nagyon különbözőek, így a sorsukon keresztül is különböző aspektusokból ismerhetjük meg ezt az időszakot. Érdekes és egy kicsit bizarr kettősség volt számomra a helyzetük, mert bár azok a finomságok, amiket minden nap meg kellett enniük, akár a halálukat is okozhatták volna, ugyanakkor háború idején, amikor éhínség volt és alig volt mit enniük az embereknek, a túlélés egyik formáját is jelentette számukra, hiszen azon kívül, hogy minden nap tele hassal mehettek haza, még fizetést is kaptak érte.Sajnáltam Rosa-t, mert azzal, hogy kiválasztották, egy roppant ellentmondásos helyzetbe került, ugyanis a túlélés érdekében kénytelen volt eleget tenni a hatalom által rárótt kötelességnek, és ha kellett, az életét áldozni a Führerért, ugyanakkor mindvégig erős ellenérzést táplált a Hitler-kormány iránt, illetve azon kiszolgáltatottság és visszaélések miatt, amiket a Farkasodúban kellett elszenvednie több társával együtt. Merthogy hiába voltak ők is németek, gyakran nem kesztyűs kézzel bántak velük a rájuk vigyázó SS tisztek. És hiába talált Rosa barátra egy titokzatos és mindenkivel ellenséges nő személyében, és még egy SS tiszttel is sikerült szerelmi viszonyba bonyolódnia, így is mindvégig csak egy áldozat volt, akinek - ha tetszett, ha nem - mégiscsak a huszadik század leghírhedtebb diktátoráért kellett dolgoznia.

Szóval nagyon összetett és különleges történet volt ez számomra, ami erősen hatott az érzelmeimre, hiszen rengeteg kérdést feszeget az emberi érzések és kapcsolatok terén. Olyan erős témákat vet fel az olvasóban, mint például mit vagyunk hajlandóak megtenni magunkért és a barátainkért? Mi az, ami még belefér a túlélésért vívott harcba? A túlélési ösztönünk valóban erősebb, mint a saját akaratunk? Hol van a határ, amit átlépve már kérdéses, hogy el tudunk-e számolni a lelkiismeretünkkel?Hogyan maradhatunk emberek egy olyan embertelen helyzetben, mint a háború?;Az egyetlen dolog amit sajnálok a könyvben, hogy a vége túl rövidre és összecsapottra sikerült. Kár, hogy olyan keveset tudtam meg Rosa háború után életéről, holott olyan szívesen olvastam volna róla sokkal, de sokkal részletesebben is.  

Úgyhogy összességében A Farkas asztalánál egy nagyon élvezetes olvasmány volt, örülök, hogy olvashattam, annál is inkább, mivel Rosella Postorino ezen regénye egy teljesen más szemszögből mutatta be nekem ezt az időszakot. Sok világháborús könyvvel volt már dolgom, de ez valahogy mégis kicsit kiemelkedik közülük, talán azért, mert nem a náci idealizmusról szólt leginkább, hanem a túlélés és az alkalmazkodás képességéről, ezért úgy gondolom, hogy akit érdekel a téma és a történelem ezen szeglete, az semmiképp ne hagyja ki.                

          

Kiadó: Libri
Eredeti cím: Le assaggiatrici
Fordította: Todero Anna
Oldalszám: 380

tovább olvasom Rosella Postorino: A ​Farkas asztalánál