Beth O'Leary: Otthoncsere

Az ágybérlő után - ami a tavalyi év egyik nagy meglepetése és egyben kedvence is lett számomra - mindenképp kíváncsi voltam az írónő következő regényére. És bár az Otthoncserét ugyancsak egy bájos, kedves és szórakoztató történetnek éreztem, mégis azt kell mondanom, hogy valahogy mégsem tudta az elődjével felvenni a versenyt.

A történet egyik főszereplője Leena, akinek a húga nemrég halt meg. Ez miatt sajnos a munkahelyén elég gyatrán teljesít, így a főnöke két hónap fizetett szabadságra küldi. Leena a nagymamájához utazik, aki azon kívül, hogy hamarosan betölti a nyolcvanat, nemrég újra egyedülálló lett. Eileen szeretne egy második esélyt kapni az élettől, hogy megtalálja a szerelmet, ám úgy gondolja, hogy erre abban az aprócska yorkshire-i faluban, ahol él, nem sok esélye van. Így a két nő egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy dönt, hogy megváltoztatják az életüket, és otthont cserélnek. Míg Leena megpróbál egy kicsit pihenni a nagyi csendes falusi házában, addig Eileen az unokája londoni lakásába költözik, hogy belemerüljön a városi élet izgalmába.

A két nővel történt eseményeket váltott szemszögből követhetjük nyomon. Bevallom, engem Leena története jobban érdekelt volna, mint Eileen nagyié, de annyira langyosak és lassúak voltak az ő fejezetei, hogy végül is mire a könyv végére értem, úgy éreztem, hogy Elieen nagyi története sokkal érdekesebbre és markánsabbra sikeredett az övénél. Gondolom azért, mert egy olyan 79 éves – igen, én is többször visszalapoztam, hogy megbizonyosodjak róla, hogy tuti nem olvastam félre valamit – nőről volt szó, aki tele volt energiával; fára mászott, parti képes férfiakról vezetett listát, társkereső oldalra regisztrált, magassarkú csizmában kapualjban csókolózott, és csak a szex miatt tartott fent egy kapcsolatot.

Ami fura volt az egészben, hogy egyetlen „jaj elfelejtettem bevenni a gyógyszerem”, vagy „Úristen! Annyira fáj a hátam, hogy felkelni sem tudok az ágyból” megjegyzés nem hagyta el a száját - ami persze jó dolog, minden idős hölgynek ilyen életet kívánok, de… mert mindig ott van az a fránya de, egy ilyen karakter elképzeléséhez azért kell némi képzelőerő az olvasó részéről.
Ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy mindez lehetetlen, és hogy 79 évesen az ember már temesse el magát. Csak ha történetesen a szintén hetvenvalahány éves anyukámra, anyósomra vagy akár a szomszéd Icukára gondolok, aki a kertjében egy szál melltartóban és bugyiban szokott kapirgálni – nem, tovább nem is részletezem a dolgot, hátha valaki annyira vizuális típus, mint amilyen én vagyok -, akkor azt mondom, hogy nekem ez a felállás baromira hihetetlen és irreális, és hogy Beth O'Leary lelki szemei előtt tuti nem egy magyar kisnyugdíjas képe lebegett, amikor Elieen karakterét megformálta. De ez legyen már a mi bajunk.

Úgyhogy hagyjuk is a kötözködést és nézzük a dolog jó oldalát. A legtöbb romantikus regény - ezzel ellentétben - általában azt a benyomást kelti, hogy egy nő lejárati ideje max. 45-50 év, utána pedig már minden reménytelen a számára. De ez persze nem így van - igazam van hölgyeim? Hiszen 79 év felett is vágyhat egy nő a szerelemre és a szexre... nem igaz? Könyörgöm, gyorsan győzzön meg erről valaki!

Mindenesetre, ha az Eileen korával kapcsolatos aggályaimat félreteszem, akkor azt kell mondanom, hogy még így is nagyon szerettem a történetét és a kalandjairól szóló részeket. Tetszett, hogy amint megérkezett Londonba, rögtön felrázta mindenki életét. Szerettem az emberekhez való kedvességét, és hogy minden erőfeszítést megtett annak érdekében, hogy a környezetében lévő minden ember boldog legyen - akár tetszett neki, akár nem.
A könyv vége nem okozott meglepetést, mivel mindkét szerelmi történet kimenetele már a könyv legelején meglehetősen nyilvánvaló volt. Azon viszont kissé meglepődtem, hogy olyan erős témákat érintett a szerző, mint a családi összetartozás, az öregkori magány, a depresszió, a veszteség és a gyász érzésével való megbirkózás. Persze nem mondom, hogy túl mélyre merültünk volna ezekben a témákban, hiszen csak a felszínüket kapargattuk meg kicsit, de azért ez is épp elég volt ahhoz, hogy itt-ott néha meglegyintsen bennünket egy kis melankolikus érzés.

Szóval összességében nekem tetszett a könyv, de tény, hogy nem tudott annyira magával ragadni, mint az írónő előző regénye. Ám a stílusa és a humora most is roppant jól elszórakoztatott, úgyhogy aki ebben a nagy melegben egy igazi kis romantikus nyári limonádéra vágyik, annak bátran ajánlom.


Kiadó: General Press
Eredeti cím: The Switch
Fordította: Fügedi Tímea
Oldalszám: 412

Dean Koontz: A ​suttogószoba (Jane Hawk 2.)

A 27 éves Jane Hawk Amerika legkeresettebb szökevénye, aki a férje öngyilkosságához hasonló gyilkosságokért felelős rosszfiúk nyomába ered. Egyedül, különböző álruhákban utazik és mindent megtesz annak érdekében, hogy elkerülje az összeesküvésben részt vevő kormányzati ügynökségek figyelmét, akik gőzerővel nyomoznak utána. Hogy mi a célja? Bizonyítékot találni arra, hogy a nagy hatalommal és befolyással bíró Far Horizons cég és a vele egy csapatban játszó seggfejek, több millió ember agymosásán keresztül akarják romlásba dönteni az országot. D.J Michael - a Far Horizons cég vezetője –úgy gondolja, hogy csak így lehet egy békés és harmóniával teli világot létrehozni. A módszere meglehetősen szélsőséges, de mindenre képes, hogy a célját elérje.

Az előző részből már ugye megtudhattuk, hogy Bertold Shenneck olyan nanogépezeteket talált fel, amelyek egy szérummal a vérbe fecskendezve az agyban maguktól szépen összeállnak és egy nagyobb hálózattá, pontosabban egy spéci irányítómechanizmussá alakulnak át. Úgyhogy azok az emberek, akik ezt a szérumot a tudtuk nélkül megkapják, irányíthatókká válnak és bármit megtesznek, amit mondanak nekik. Jane-nek sajnos semmi bizonyítéka nincs erre, sőt, ha mindezt bárkinek elmondaná, valószínű, hogy nem az emberiség sorsát megjósoló, rég várt prófétanőnek tartanák, hanem egy őrültnek, aki összekeveri a valóságot a lázálmaival. Így egy lehetősége maradt csak, megtalálni D.J Michaelt és beismerő vallomásra bírni.

Jane nyomozásával egy időben, Cora Gundersun, egy általános iskolai tanár, aki mindenkivel kedves volt, és akit mindenki szeretett, öngyilkosságot követ el, de előtte még brutálisan lemészárol egy csomó embert. Az FBI gyorsan lezárja a nyomozást, a helyi seriff, Luther Tillman azonban nem hagyja annyiban a dolgot. Megtalálja Cora felkavaró naplóját, amibe félelmetes módon mindig ugyanazokat a szavakat írta le. Ám ahogy végigolvassa az egészet, feltűnt neki három oda nem illő szó, ami gondolkodásra készteti. Vajon mit jelenthetnek ezek a szavak? Mi történhetett Corával, hogy ilyen szörnyűségre szánta el magát. Tillman nyomozásba kezd, és bár rengeteg akadályba ütközik, szerencsére találkozik Jane-nel, akivel aztán szövetségre lép.
Koontz elképzelése, mely szerint egy milliomos, agymosott emberekre szeretné rákényszeríteni az ő általa elképzelt tökéletes világ képzetét, kissé hátborzongató, ugyanakkor - még mindig - borzasztóan izgalmas. Úgyhogy az előző részhez hasonlóan most is nagyon jól szórakoztam olvasás közben és ismét sikerült belemerülnöm abba a világba, ahol Jane szó szerint megpróbálja a lehetetlent; küzd a „régi világ” fennmaradása mellett. Luther Tillman karakterével a szerző egy új szereplőt hozott a történetbe, aki nagyon gyorsan a szívemhez nőtt. A családját is gyorsan megszerettem és drukkoltam, hogy semmi bajuk ne essen – remélem a következő részekben is találkozhatunk még velük.

Természetesen ebben a részben is Jane mindent túlélt, tökéletesek voltak a megérzései, és mindig a megfelelő embert választotta ki ahhoz, hogy a célját elérje. A karaktere még mindig kemény, ugyanakkor mégis sebezhető és együttérző, egy olyan hősnő, aki a gyerekéért és most már az egész emberiség megmentéséért bármire képes lenne. És bár Jane elég kérges lelkű ugyan, de én tudom, hogy képtelen lenne hidegvérrel megölni egy védtelen embert - és igazából ez, illetve a fent említett szuperhős tulajdonságai miatt szerettem meg őt igazán.  

Ami negatívumot fel tudok róni a könyv számára, hogy ezt a részt időnként lassabbnak találtam az előzőnél és a feszültségtől sem ugrott magasba a pulzusom. Persze az is igaz, hogy egy második rész soha nem lesz olyan újszerű és izgalmas, mint a első… Mindenesetre a következő részre is roppant kíváncsi vagyok, ami már itt várakozik a polcomon.



    A sorozat köteti:
        2. A suttogószoba
       3. A görbe lépcső
  4. A tiltott ajtó
           5. Az éjszakai ablak

Kiadó: XXI. Század
Eredeti cím:The Whispering Room
Sorozat: Jane Hawk 
Fordította: Farkas Veronika
Oldalszám: 118

Anna Gavalda: Életre ​kelni

A 35 kiló remény után a következő Gavalda regényem az Életre kelni volt. Ugye mondanom sem kell, hogy ez a könyv is nagyon tetszett és az előző kötetekhez hasonlóan most is tökéletesen sikerült összekapcsolódnom a szereplőkkel. 

Ebben a könyvben hét különböző novella olvasható, amely a magány, a gyász és a váratlan találkozások témája körül forog. A regény szereplői valódi emberek, akik őszintén mondják el történetüket, nekünk olvasóknak pedig nincs más dolgunk, mint belemerülni az emberi lélek rejtelmeibe és megfigyelni annak mozgatórugóit és ellentmondásait.

Mivel a könyvben szereplő emberek generációs és társadalmi szempontból is különböznek egymástól, így mindegyik a saját hangján fejezi ki magát. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindegyik történet elkápráztatott, de amelyik közel került a szívemhez, az valóban megérintett és végigsimított a lelkemen.

Négy ilyen történet is volt a kötetben, melyek közül kettőnél bizony még a könnyem is kicsordult, a másik kettőnél viszont széles mosolyra húzódott a szám. És igen, szerintem ebben rejlik Gavalda igazi nagyszerűsége, hogy folyamatosan képes az olvasót mosoly és könnyek között tartani.

Meg fog halni a kutyám
Ez a novella számomra egy fájdalmas merülés volt a gyászban és veszteségben élő emberek világába. A történet egy olyan férfiról szólt, akinek a gyermeke elvesztése után a házassága is tönkrement. Egyetlen társa egy talált kutya lesz, aki tulajdonképpen segít feldolgozni neki azt a hatalmas veszteséget, amit kirótt rá a sors. Sajnos, ahogy azt a cím is mutatja, a gyermeke halála után a kutyáját is el kell veszítenie, de ez a szomorú esemény valahogy mégis újra összehozza őt a feleségével, ami reménnyel tölti el az olvasót. Szívszorító történet, de a vége  – amolyan gavaldásan - mégis felemelő és szívmelengető.

Az életpontjaim
Nekem, bevallom, ez a történet tetszett a legjobban. Egy igazi kis gyöngyszem volt ez a kötetben, amit újra és újra képes lennék elolvasni, annyira mélyen megérintett. Lehet azért, mert egy kisebb arculcsapásként ért fel számomra, mivel hajlamos vagyok a sok munka, hajtás és teperés mellett elfeledkezni arról, hogy a gyermekeim jelentik számomra az egyetlen tiszta boldogságot a világon.

„Ott volt a karomban, éreztem rajta a kréta, az ártatlanság, a fáradság, a kamillás sampon és a gyermeki reménytelenség illatát.”
Happy Meal
Egy másik gyöngyszem a kötetben, melynek a hangvétele az előzőktől eltérően már egészen más érzést hagyott bennem. Merthogy amikor  a könyvben olvasott nem mindennapi igaz „szerelemmel" kapcsolatban már épp kezdtek elhatalmasodni rajtam az ilyen-olyan csúnya előítéletek, az írónő egy jól irányzott rövid mondattal szépen mindent a helyére tett - szóval hatalmasat ütött a vége. 

Egy fiú
Ez a záró novella pedig egy kifejezetten könnyedebb és vidámabb hangvételű történet volt, amely egy olyan férfiról szólt, aki épp egy korábbi barátnőjének az esküvőjéről, kicsit részegen, kicsit beállva és kimerülve tér vissza Párizsba. Bódult állapotában elkezdi siratni őrült ifjúságát, és búcsúztatni legényéletét. Úgy érzi, hogy megöregedett - pedig még csak 33 éves – szóval sajnálja kicsit magát, de azért álmodozva és mosolyogva pörgeti vissza fejében a vele történt nagyszerű eseményeket, amikor két részeg horkantás között a vonaton hirtelen magához térve két lánnyal találja szemben magát; egy bombázó, de mint később kiderül kicsit butácska, és egy csúnyácska, de könyvszerető érdekes teremtéssel. Olyan jót mosolyogtam ezen az utolsó történeten, mert annyira hihetőnek és igaznak tűnt az egész, hogy szinte magam előtt láttam a jelenetet és már majdnem elkezdtem sajnálni szegény pasit, amikor kiderült, hogy nincs is rá szüksége. 

"Ó, Cupido! Ó, te huncut csibész!
Te huncut, nagy seggű csibész!
Ej, de kegyetlenül játszadozol szegény, védtelen
zsákmányod idegeivel…"

Kiadó: Magvető
Eredeti cím: Fendre l'armure
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Oldalszám: 250

Anna Gavalda: 35 ​kiló remény

A történet egy 13 éves fiúról, Grégoire-ról szól, aki folyamatosan kudarcot vall az iskolában, mert nem igazán tud megfelelni az ottani követelményeknek. Viszont nagyon ügyes keze van, bármit képes megjavítani, és imádott nagypapájának is mindig szívesen segít barkácsolni. A rossz iskolai teljesítménye miatt a szüleivel folyton hadilábon áll, csak a nagyapja mutat megértést irányában. Ő az egyetlen, aki mindig biztatja és hisz a tehetségében. Amikor kicsapják az iskolából és a környező intézmények egyikébe sem veszik fel, senkinek sincs ötlete, hogy ezek után hogyan tovább. Végül Grégoire - nagy remények nélkül ugyan, de - mégis levelet ír egy bentlakásos műszaki iskolába, ahova ha felvennék, lehetősége lenne tehetsége kibontakoztatásában. Sajnos a jegyei alapján nem sok esély van arra, hogy ez sikerülni fog, ám meglepetésére mégis behívják felvételi vizsgát írni.

A 35 kiló remény egy ragyogóan elmesélt, megható és érzelmekkel teli történet, amely megmutatja, mennyire fontos, hogy a fiatalok odafigyeljenek és felismerjék saját tehetségüket, hogy keressék önmagukat és hogy megtalálják a saját útjukat. Mivel a könyv Grégoire szemszögéből íródott, így a nyelvezete fiatalos és könnyen olvasható. Grégoire természetes és spontán módon fejezi ki magát, így a könyv szövege megfelel a fiú gondolatainak, a jelenetek azonban nincsenek nagyon kidolgozva, de ez engem egyáltalán nem zavart, mert a könyv által sugallt mondanivaló és érzelmek így is tökéletesen átjöttek és megérintettek.

Én úgy gondolom, hogy ez a könyv nem csak egy megható mese egy gyengén tanuló diák útkereséséről, és a nagyapjával való különleges kapcsolatáról, hanem egyben kritika is. És nem csak a szülőkkel, hanem az iskolákkal szemben is, ahol az ott tanító tanárok (tisztelet a kivételnek) nem értik vagy nem akarják megérteni és motiválni tehetségükben azokat a tanulókat, akik nem úgy teljesítenek, mint ahogyan azt a környezetük elvárná tőlük. Gavaldanak ezzel a 80 oldalas kis szösszenetével szerintem az volt a célja, hogy felhívja a figyelmet a gyerekek teljesítményhez köthető szorongási és önértékelési problémáira. A fiatal olvasók számára pedig azt az üzenetet küldi, hogy mindenki értékes, tehetséges és jó valamiben, a lényeg, hogy megtalálja, hogy mi lenne az. És bár igaz, hogy ez egy tizenéveseknek szóló, irtó rövid kis ifjúsági regény, de pont az előbb említett okok miatt én minden szülő és tanár kezébe is nyugodt szívvel adnám. 
Elgondolkodtató, szomorú és ugyanakkor mégis szívmelengető történet volt ez számomra, amit bizony nem bírtam könnyek nélkül végigolvasni - nagyon tetszett, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom!


És még valami; ezzel a könyvével Gavalda most már végleg bekerült a kedvenc íróim sorába.

Kiadó: Magvető
Eredeti cím: 35 kilos d'espoir
Fordította: N. Kiss Zsuzsa
Oldalszám: 80

Abby Jimenez: Barátnak ​tartalak

Kristen Petersen nagyszerű életet él. Odaadó barátok veszik körbe, van egy csodálatos kutyája és egy szerelme, akivel életének hátralévő részét szándékozik leélni. Tyler, a hadseregben szolgál, és nincs az országban, de megígérte Kristennek, hogy hamarosan véglegesen hazatér és feleségül veszi. Csak egyetlen dolog hiányzik Kristen életéből, az anyaság, amiről egészségügyi problémái miatt örökre le kell mondania.

A barátnője esküvőjére való felkészülés izgalmas feladatnak bizonyul Kristen számára, különösen akkor, amikor a vőlegény tanúja is megjelenik a színen. Josh Copeland a legviccesebb, legszexisebb és legokosabb ember, akivel Kristen valaha is találkozott. És bár Josh társaságában különlegesnek érzi magát, és nagyon jól kijönnek egymással, két okból mégis makacsul próbál távolságot tartani tőle. Az első, természetesen Tyler, akivel ugye kapcsolatban áll. A második, hogy Josh nagy családot szeretne és Kristen ezt sajnos nem adhatja meg neki.

Ahhh… nem is tudom, hogy hol kezdjem. Annyira jól kezdődött az egész, aztán a felétől annyira félrecsúszott minden. A könyv elejét irtózatosan élveztem, rengeteget mosolyogtam rajta annyira humoros volt, szexi és szerencsére nem volt benne semmi felesleges dráma. A szereplők mindent megbeszéltek egymással, nem hazudtak, nem értették félre, nem beszéltek el egymás mellett, hanem tényleg őszinték voltak egymással és ez annyira kellemesen és üdítően hatott rám, hogy őszintén kezdtem megszeretni őket. Tetszett a szarkasztikus és pimasz hősnő karaktere, aki ami a szívén az a száján típus volt. És tetszett Josh nyugodt, vicces és kiegyensúlyozott alakja is.

Aztán a könyv második felétől hirtelen minden megváltozott. Tyler kikerült a képből és Kristen elkezdett titkolózni Josh előtt. Nem árulta el neki, hogy egy olyan műtéti beavatkozásra készül, ami után már soha nem lehet gyermeke. És mivel Josh nagy családra vágyott, így Kristen úgy döntött, hogy ez miatt már nem is lehet közös jövőjük. Értitek. Úgy döntött. Ő. Az, hogy Josh-nak mi lett volna erről a véleménye, az a kutyát nem érdekelte, egyébként sem tudott semmiről, és amiről nem tudunk, az meg ugye nem fáj.
Persze értem én, hogy Kristen úgy érezte, mivel nem tud gyermeket szülni nem ő az ideális nő Josh számára. De az, hogy oly sokáig sötétben tartotta, hogy csak játszott vele és úgy gondolta, hogy majd ő eldönti helyette, hogy mi a legjobb a számára, na az engem baromira idegesített. 

Irtózatosan sajnáltam Josh-t, mert ez a szerencsétlen nem tehetett mást, mint hogy értetlenül állt az egész előtt, és bizakodott, hogy Kristen majd csak egyszer meggondolja magát. Ő csak annyit érzékelt az egészből, hogy Kristen hol magához rántja, szereti és hiányzik neki, hol pedig ellöki magától és szabályokat állít fel, melyek mindegyike kész röhej volt, mert a legfontosabbat, mely szerint a kapcsolatukban nem lehetett helye az érzelmeknek, egyikük sem tudott betartani. Ment is ez miatt Kristen részéről az önmarcangolás, nyavalygás meg a drámázás ezerrel. Hú, de idegesítő volt már egy idő után.

Aztán a történet háromnegyedénél volt egy csavar, amely jelentősen tompította a romantikus hangulatot, és teljesen megváltoztatta a történet többi részét. Persze a szerzőnek joga van arra vinni a történetet, amerre csak akarja, de azon kívül, hogy ezt a csavart feleslegesnek éreztem ide (szerintem szerencsésebb lett volna a második részt ezzel kezdeni), még érzelmileg is rendesen lehúzott. Úgyhogy hiába zárult tündérmesébe illően hőseink története, az addig vezető igencsak rögös útjukat a Kristen barátnőjével történt szörnyű esemény mégiscsak beárnyékolta.  
A sorozat második része, A póráz két végén, Kristen barátnőjéről, Solanról fog szólni.
Ami igazán tetszett a könyvben, hogy a szerző nem félt belemerülni a "női problémák" és a meddőség témájába. Meglepő természetességgel beszélt Kristen egész életére kiható menstruációs zavarairól, és hogy mindez mennyire korlátozta a partnerével való szexuális életét. Kristen állapotának szomorú valósága mindig jelen volt a könyvben, mivel a szerző a mindennapi élet részévé tette – úgy, ahogy ez a valóságban is van - s mindezt olyan formában, hogy egyáltalán nem éreztem ez miatt kényelmetlenül magam olvasás közben. 

Szóval összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, de a következő résszel azért már óvatosabb leszek - megvárok pár értékelést, mielőtt beszerezném. Az írónő szókimondó stílusa és humora egyébként nagyon tetszett, és rengeteg érzelem volt a könyvben – nekem már egy kicsit túl sok is volt belőlük – úgyhogy aki egy igazán humoros és szívfacsaró érzelmekkel teli olvasmányra vágyik, annak bátran ajánlom.


Kiadó: Álomgyár
Eredeti cím: The Friend Zone
Sorozat: The Friend Zone
Fordította: Nagy Boldizsár
Oldalszám: 414

Sara Collins: Frannie ​Langton vallomásai

Kissé csalódott vagyok, mert több általam elismert blogger méltatta e könyv nagyszerűségét, ám én ezt egy cseppet sem éreztem rajta. Először arra gondoltam, hogy biztos azért, mert egyrészt rosszkor olvastam, másrészt, mert mindig túl fáradtan kezdtem bele és így pár oldal után rendszerint szépen be is ájultam rajta. Ám amikor a könyv felénél még mindig azt tapasztaltam, hogy engem ez a történet egyáltalán nem ránt magába, kezdtem elfogadni a tény, hogy basszus, nagyon úgy tűnik, hogy ez nem az én könyvem lesz.

A történet Frannie ​Langtonról, egy mulatt rabszolganőről szól, akit kettős gyilkossággal vádolnak: a hatóságok szerint megölte gazdáját, a tudós George Benham és annak különc francia feleségét, Marguerite-t. Frannie képtelen felidézni, hogy mi történt azon a bizonyos éjszakán. Csak arra emlékszik, hogy másnap reggel az asszonya ágyában ébredt véres kézzel és ruhában,  az asszonya pedig holtan hevert mellette.

"Sosem tettem volna azt Madame-mal, amiről pedig állítják, hogy megtettem, mivel szerettem őt. Mégis azt mondják, ki kell ezért végezni engem, és azt akarják, hogy tegyek vallomást. De hogyan vallhatnám be azt, amiről magam sem hiszem, hogy elkövettem?"

Frannie védőügyvédje könyörög, hogy adjon a kezébe valamit, bármit, amivel megmentheti őt a kötéltől, és Frannie elkezdi mesélni az életét a kezdetektől egész a tárgyalásig.

Frannie egy jamaicai birtokon, amit ironikus módon Paradicsomnak neveztek el, nőtt fel házicselédként. Nem volt annyira rossz sorsa, mint a többi rabszolgának, inkább végigolvasta az ottani életét, ahelyett, hogy végigszenvedte volna, amiért persze nem hibáztatom, ha tehette, miért ne tette volna, csak elég furcsának, sőt hihetetlennek tartom mindezt, hiszen mégiscsak egy rabszolgáról van szó. Persze ki tudja, lehet voltak olyan házi rabszolgák, akiknek lehetőségük volt olyan műveltségre szert tenni, hogy verseket idézzennek és latinul, értitek, latinul beszéljenek ebben az időben, de bevallom, ezt kissé nehezen tudtam összeegyeztetni azzal a képpel, amit az ültetvényeken dolgozó rabszolgákról és tulajdonképpen magáról a rabszolga-rendszerről - még ha azokat a rabszolgákat is figyelembe veszem, akik voltak olyan szerencsések, hogy  családtagként tekintettek rájuk - eddigi ismereteim szerint a fejemben volt. De menjünk tovább.
Frannie kiváltságos helyzete ellenére sem tudta elkerülni, hogy a velejéig romlott gazdájának szörnyű emberkísérleteiben segédkezzen, aki meg volt győződve arról, hogy a feketék egy külön fajhoz tartoznak. Aztán amikor Langton elajándékozza őt egy barátjának, George Benhamnak - aki ugyancsak hasonló elveket vall az emberi faj különbözőségéről, ám ő kevésbé brutális módon vizsgálja ezt -,  Londonba kerül, ahol megismerkedik Benham feleségével, Marguerite-val és onnantól kezdve olthatatlan vágy lobban benne iránta.

A legfőbb rejtély a történetben, hogy ki ölte meg George és Marguerite Benhamot szinte elhalványul amellett a rengeteg sokkoló és nehéz téma mellett, amit az író felvonultat előttünk. Őszintén szólva azt sem tudtam, hogy melyik miatt érezzem rosszul magam olvasás közben. Mintha Collins úgy gondolta volna, hogy kötelező minden nehéz témát beleírnia a könyvbe: az emberkísérleteket, a női jogok eltiprását, a leszbikus szerelemet, a rasszizmust, a vérfertőzést, a prostitúciót, a függőséget, a titkos terhességet és még sorolhatnám, hogy milyen „csavarokkal” színesítette a sztorit, de nekem már ettől a néhánytól is erősen megfájdult a gyomrom. Véleményem szerint sokkal jobb lett volna, ha a szereplőkre koncentrált volna és rájuk fordított volna több energiát. Marguerie karakterét például kifejezetten vértelennek és  homályosnak éreztem. 

Frannie-ét pedig, nos, sajnos ő sehogy sem került közel a szívemhez, egyáltalán nem érintett meg a sorsa. Nem szerettem meg őt, nem tudtam átérezni a fájdalmát, és őszintén szólva a könyv végén sem nagyon éreztem semmiféle sajnálatot iránta. Igazából a viselkedése és a megnyilvánulásai miatt egyáltalán nem éreztem hitelesnek a karakterét. 
Meg aztán az egész elbeszélés is kissé unalmas és darabos volt számomra, ez utóbbi lehet, hogy Frannie emlékei közti ugrálás miatt volt, nem tudom, de valahogy nem siklottak szépen egymásba a fejezetek.

Ezek alapján tudom, úgy tűnhet, hogy borzasztóan rossz élményként éltem meg ezt a könyvet, de ez nem így van. Igaz, hogy Frannie története nem érintett meg és napi szinten sem vette be magát a gondolataimba, de az alapötlet szerintem jó volt. A könyv utolsó harmada pedig az elejéhez képest már-már izgalmasnak volt mondható, és találtam egy-két olyan hasonlatot és szép gondolatot is benne, ami felett muszáj volt elméláznom kicsit - persze olyat is, amin csak a szememet forgattam, annyira hangulatromboló és oda nem illő volt. Na de ezen túllépve végül is örülök, hogy elolvastam, annál is inkább mivel rengeteg fontos témát boncolgat, olvasója válogatja, kit melyik ragad jobban magával.


Kiadó: Libri
Eredeti cím: The Confessions of Frannie Langton
Fordította: Gázsity Mila
Oldalszám: 444

Jess Rothenberg: The ​Kingdom – Boldogan, amíg meg nem…

Már a megjelenése pillanatában felfigyeltem erre a könyvre, egyrészt a gyönyörű borítója, másrészt az ígéretesnek tűnő tartalma miatt. Bevallom, én szentül meg voltam győződve arról, hogy egy újabb mesefeldolgozással lesz majd dolgom, de tévedtem. Ám ezt egy cseppet sem bántam,  mert így élvezetes olvasmányban volt részem, viszont a borító… Nos, így utólag azt kell mondjam, hogy sajnos nem adta vissza a regény hangulatát, az angol verziót én sokkal inkább a történethez illőnek érzem - hiszen mégis csak egy android a könyv főszereplője -, na de ez már csak apró kukacoskodás a részemről, lendüljünk is gyorsan túl ezen és nézzük, hogy miről is szól a történet.

A könyv a jövőben játszódik, egy olyan fantasztikus Királyságban - amit a Disneylandhez hasonló vidámparkszerűségnek kell elképzelni -, ahol a vendégek virtuális sárkányokkal, a valóságban már rég kihalt állatfajokkal, és a mesevilágból ismert hét káprázatosan gyönyörű félig robot, félig ember hercegnővel (Fantazistával) találkozhat. 

A főszereplőnk Ana, egyike ennek a hét hercegnőnek, akiket azért terveztek, hogy szórakoztassák a park látogatóit és hogy valóra váltsák a gyermekek álmait. Azonban amikor Ana találkozik a park egyik dolgozójával, Owennel, olyan érzelmek ragadják magukkal, amik nincsenek belé programozva - mint például a szerelem. Owent azonban meggyilkolják, és a bűnténnyel Anát vádolják. Vajon képes volt Ana megölni a szerelmét. Egyáltalán képes egy android érezni és a belé táplált programoknak ellent mondani? 


Oké, maga a koncepció – mely szerint a mesterséges intelligencia öntudatra ébred – abszolút nem új a nap alatt. Rengeteg könyvet és filmet láthattunk már ebben a témában. Nekem például végig a Westworld c. tévésorozat járt olvasás közben a fejemben - nagyon nehezen tudtam csak elvonatkoztatni tőle, olyan sok hasonlóságot láttam e kettő között -, ennek ellenére, vagy pont ezért, nagyon élveztem a könyvet. Tetszett Ana karaktere, még akkor is, ha nem igazán tudtam megszeretni őt. Lehet azért, mert egész idő alatt inkább gépként gondoltam rá, mint sem emberként. Hiszen annyira naivan és előre programozottan reagált a környezetére, hogy azt egyszerűen képtelen voltam figyelmen kívül hagyni. És bár a történet előrehaladtával egyre több emberi vonás jelent meg a viselkedésében, engem valahogy mégsem tudott az író teljes mértékben meggyőzni arról, hogy Anára ezek után most már nyugodt szívvel tekinthetek emberként. Aztán itt volt Owen, aki ugyancsak szimpatikus szereplő volt számomra, de Anához képest meglehetősen sápadt és egydimenziós karakterre sikeredett. Sajnos nem nagyon sokat tudtunk meg róla, csakúgy, mint Ana nővéreiről, a többi Fantazistáról sem, akiknek nem mellesleg szintén fontos szerep jutott Ana karakterfejlődésében. 
A könyvben felvázolt Királyság roppant szép és csábító volt, de mint minden jónak persze ennek is voltak árnyoldalai. Nem minden ember fogadta el a hibrid programot. Nem mindenki érezte jónak és biztonságosnak az emberszabású robotok ilyen nagy léptekkel való fejlődését. Sokan féltek a Fantazistáktól és szörnyetegeknek tartották őket, mások pedig kihasználták, vagy épp kedvüket lelték bennük, a lényeg, hogy a gyerekeken kívül szinte mindenki semmibe vette és érzéketlen gépként tekintett rájuk. Mindebből a lányok természetesen nem sok mindent értettek, de úgy hitték, és azzal kábították őket, hogy a Királyság falain belül biztonságban vannak, ám ez valójában egyáltalán nem így volt.

A könyv szerkezeti felépítése elég érdekes volt. Az egész úgy kezdődött, hogy Anát, mint gyanúsítottat hallgatják ki a bíróságon, ahol az ott elhangzott tanúvallomások, interjúk illetve a bíróság elé tárt képi bizonyítékok csak egy-egy kis időre szakították meg a múltban játszódó eseményeket. Időben tehát a múlt és a jelen között ugrálunk, ami már a kezdetektől fogva izgalmassá tette az egészet, hiszen a könyv elejétől tudható, hogy bűncselekmény történt, aminek elkövetésével Anát vádolják. Ám hogy valóban Ana követte-e el a gyilkosságot, arra persze majd csak a végén derül fény.
Én úgy gondolom, hogy a Boldogan, amíg meg nem… egy korrekt kis ifjúsági regény, ami bőven ad gondolkodni valót az olvasó számára, úgyhogy összességében nekem tetszett a könyv. Tetszett, ahogy Ana lépésről lépésre kezdte megkérdőjelezni az életét, és ahogy rájött arra, hogy a sok csillogás és pompa mögött micsoda erkölcsi fertő és mennyi szörnyűség rejtőzik. Tetszett a könyv hangulata és a háttér, ahol a sztori játszódott. És tetszett, hogy a történet vége további történeteket is rejthet magában ebből a világról, amikre - ha valóban folytatja majd az írónő - én mindenképp kíváncsi leszek. 

„Boldogan éltek, míg meg nem haltak csak a mesében van. A mese pedig hazugság.”


Kiadó: Maxim
Eredeti cím: The Kingdom
Fordította: Bozai Ágota
Oldalszám: 320

Néhány könyvújdonság, aminek a könyvespolcomon a helye

Én kis naiv, azt hittem,  ha majd lelassulnak kicsit a dolgok a járvány miatt, több időm marad olvasni. Ha-ha-ha, hát nem is tévedhettem volna ennél nagyobbat. Mindenesetre az olvasatlan könyvek száma bár nem csökkent itthon, én azért a frissek fele is szorgalmasan kacsingatok. Találtam is néhányat, amire mindenképp kíváncsi vagyok, sőt egy-két darabot már elő is rendeltem, de inkább mutatom gyorsan, hogy mikre gondoltam.


 Karen Swan: Titok ​Párizsban  
Nem kell minden ajtón belesni…
A Titok Párizsban intenzív, egy pillanat alatt beszippantja az embert – Karen Swan bestsellere a tökéletes kikapcsolódás.
Valahol Párizs macskaköves utcácskái között van egy lakás, amelyben mindent ujjnyi vastagon belep a por, és ahol sok évtizeddel ezelőtt felbecsülhetetlen értékű műalkotásokat rejtettek el.
Flora nem akármilyen galériás: az egyik legmenőbb Londonban – jobban el tudja engedni magát egy árverésen, ahol csak úgy röpködnek a fontmilliók, mint édes kettesben, egy gyertyafényes vacsora alkalmával.
Florára esik a választás, hogy becsülje fel a párizsi lakásból előkerült műkincseket. Igazi profiként deríti fel minden egyes festmény sorsát és előéletét, és ki akarja nyomozni, kicsoda rejtegette az alkotásokat ilyen sokáig.
Ahogy felveszi a kapcsolatot a fényűzően gazdag Vermeil családdal, akik Párizs és az Antibes-szigetek között ingáznak, Flora rádöbben, hogy a látszat sok tekintetben csal. A nyers modorú Xavier Vermeil eltökélte, hogy mindenáron távol tartja Florát családi titkaiktól – vajon mit rejteget?
Megjelenésének várható időpontja: 2020. július 1.

 Stacey Halls: Familiárisok 
Fleetwood ​Shuttleworth, a 17. század elején játszódó történet főhőse alig 17 éves, és negyedszer várandós. Ő Gawthorpe Hall úrnője, de eddig még nem sikerült gyermeket világra hoznia, pedig a férje, Richard már nagyon vágyik örökösre.
Amikor Fleetwoodnak a kezébe kerül egy levél, amelyet a harmadik halvaszülését levezető orvos írt a férjének, lesújtó hírrel szembesül: egy újabb terhességet már nem fog túlélni.
Találkozik egy fiatal bábával, Alice Grayjel, aki megígéri, segít, és bebizonyítja, hogy az orvos tévedett.
Alice-t boszorkánysággal vádolják, és Fleetwood mindent kockára tesz, hogy megmentse. De vajon Alice valóban az, aminek látszik?
Csak ők tudják az igazságot. Csak ők menthetik meg egymást.
Megjelenésének várható időpontja: 2020. június 30.

 Kendare Blake: A ​sötét trón (Három sötét korona 2.) 
A sorozat első, Három sötét korona című kötetében megismert különös hármasikrek, a méregbájoló Katharine, a természetbájoló Arszinoé és az őselembájoló Mirabella harca tovább folytatódik. Javában tart a Felemelkedés esztendeje, amikor kiderül, hogy Katharine, az egykor gyenge nővér most erősebb, mint valaha. Arszinoé, miután felfedezi, miféle erők birtokosa, arra is rádöbben, hogyan tudja kamatoztatni rejtett tehetségét anélkül, hogy a többiek észrevegyék. A korábban a királynői korona legesélyesebbjének vélt Mirabellát pedig olyan támadások érik, amelyek ellen talán nem is tudja megvédeni magát.
Megjelenésének várható időpontja: 2020. szeptember 28.

 Anders Roslund: Kopp-kopp 
(A névtelen l lányok 1.) 
Öt piros gyertya egy szülinapi tortán. Várakozással teli pillanat. Honnan tudhatta volna Zana, hogy annyi ember életét megváltoztatja ez a nap? Ő csak el akarta énekelni a Happy Birthday to You-t.
Amikor Ewert Grens belép a stockholmi lakásba, orrfacsaró szag csapja meg az orrát. Romlott étel, és valami, ami még annál is büdösebb. A szeme elé táruló látványt soha nem fogja kitörölni az emlékezetéből.
Közel húsz év múlva újra belép ebbe a lakásba. Valaki visszatért ide, és Zanát keresi. Versenyfutásba kezd az idővel: meg kell találni a lányt, mielőtt a másik a nyomára bukkan.
A Kopp-kopp a bosszú és az árulás velőtrázó története – mindössze három nap eseményeit mondja el, amelyekbe az egész világ beleremeg.
Grens és Hoffman, a két össze nem illő figura megállíthatatlanul nyomoz.

✦ Meg Waite Clayton: Az ​utolsó vonat Londonba 
Stephan Neumann kezdő drámaíró, befolyásos, jómódú bécsi család sarja. 1936-ban még úgy véli, a nácik nem sok vizet zavarnak: hangoskodnak, primitívek, de ártalmatlanok. Legjobb barátja Zofie-Helene, a keresztény lány, akinek édesanyja egy náciellenes lapot szerkeszt. Amikor a nácik uralomra jutnak, összeomlik a két kamasz gondtalan világa.
A sötétségben megcsillan egy reménysugár: Truus Wijsmuller, a holland ellenállás egyik vezéralakja zsidó gyerekeket csempész ki a náci Németországból. Miután Hitler elfoglalta Ausztriát, ez a vállalkozás egyre veszélyesebbé válik. Európa-szerte lezárják az országhatárokat, és nem engedik be a menekültek tömegeit.
Wijsmuller igyekszik minél több gyereket megmenteni. Versenyre kel az idővel: vajon ki lehet hozni Bécsből Zofie-Helene-t, Stephant és Stephan kisöccsét, Waltert, meg a hozzájuk hasonló ifjakat? Elérhető még London? Veszélyes és bizonytalan élet vár rájuk.
Megjelenésének várható időpontja: 2020. szeptember 23.

 Rita Falk: Szilváspite-összeesküvés (Franz Eberhofer 6.) 
Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor rendőr legújabb ügye egy varjúval kezdődik. Pontosabban egy lakkozott körmű női kisujjal, amelyet az előbb említett varjú pottyant le Franz barátja és egykori kollégája, Rudi Birkenberger új lakásának erkélyére. Nemsokára az ujjhoz tartozó holttest is előkerül, aztán még egy, és még egy… A három áldozat mindegyike fiatal ázsiai nő, mindannyian dirndlit viseltek, s mindannyian München hatalmas népünnepélye, az Oktoberfest idején vesztették életüket. A sorozatgyilkos utáni hajsza közepette Franznak még otthon is váratlan gondokkal kell megküzdenie: Niederkaltenkirchen békés mindennapjait teljesen feldúlja, a lakosságot pedig két ellenséges táborra szakítja egy szálloda építésének nagyszabású terve…
Megjelenésének várható időpontja: 2020. június 30.

 Melinda Metz: Cirmos-hadművelet 
A szerelem mancsokon érkezik
Jamie Snyder harmincnégy éves és szingli. És kit érdekel, ha az? Szentül elhatározta, hogy az idei „Az Én Évem” lesz a számára. Annyiféle év volt már az életében – volt a „Csak Magával Törődő Pasi Éve”, az „Elfelejtettem Említeni, Hogy Nős Vagyok Pasi Éve”, a „Levakarhatatlanul Tapadós Pasi Éve”, a „Nem Tudok Elköteleződni Pasi Éve”. „Az Én Évem”-ben nem lesz semmiféle pasi – kizárólag egy cuki cirmos cica, MacGyver. Akinek viszont van egy nem annyira cuki szokása: szeret lopkodni. Jamie-nek mégis tökéletesen elég az ő társasága.
Csakhogy a macskájának más tervei vannak… Ő tudja, hogy a gazdája magányos. Mert érzi. És mindent megtesz – vagyis mindent összelopkod –, ha azzal segíthet Jamie-nek összebarátkozni a kedves szomszéd pasival. Még akkor is, ha annak kutyája van. És esze ágában sincs randizni.
Egy cica pedig úgysem tudhatja, kinek mi kell. Vagy mégis?
Megjelenésének várható időpontja: 2020. június 29.

 Cathy Kelly: Idén ​minden más lesz 
Három nő. Három születésnap. És egy mindent megváltoztató év…
Ginger meglehetősen máshogy tervezte 30. születésnapját. A mai este az élete éjszakája lehet – vagy kész katasztrófa.
Sam annyi év próbálkozás után végre teherbe esett. Amikor a 40. születésnapja reggelén elfolyik a magzatvize, pánikba esik: a szülés egy dolog, de hogyan válik belőle anya?
Callie egy óriási bulin ünnepli 50. születésnapját dublini otthonában. Ám a parti kellős közepén kopogtatnak az ajtaján, és a látogatás fenekestül felforgatja tökéletes életét…

 Beth O'Leary: Otthoncsere 
Leena két hónapra a nagymamájához, Eileenhez utazik egy kis yorkshire-i faluba, hogy végre feltöltődjön. Eileen erre az időszakra beköltözik az unokája londoni lakásába, ahol lehet, hogy újra rátalál a szerelem.
Megjelenésének várható időpontja: 2020. július 1.

 Rosella Postorino: A ​Farkas asztalánál 
A ​II. világháború során sokan próbáltak véget vetni Hitler hatalmának. A náciknak pedig minden lehetséges módon meg kellett óvniuk a vezért, s le kellett leplezniük minden összeesküvést és merényletet.
A Farkasodúban, ahonnan Adolf Hitler csaknem három éven át irányította a Harmadik Birodalmat, tíz nő dolgozott előkóstolóként, hogy kiderüljön, ha valaki meg akarná mérgezni a Führert. Tíz nő nézett nap mint nap farkasszemet a halállal, hogy megóvja a náci vezér életét.
A huszonhat éves Rosa Sauer az egyikük. Férjéről, aki a fronton harcol, két éve nem hallott, szülei meghaltak. Rosa magányosan és kiszolgáltatottan néz szembe a háború borzalmaival, s miközben arra kényszerítik, hogy a Führer és a Harmadik Birodalom érdekében nap mint nap kockára tegye az életét, felkelti az egyik SS-tiszt figyelmét is, így egyre súlyosabb erkölcsi dilemmák elé kerül…
Szégyen, félelem és bűn. Szerelem és lojalitás. Mindezek mérlegre kerülnek Rosella Postorino igaz történet alapján írt regényében, amelyet az olvasók előszeretettel hasonlítanak Bernard Schlink A felolvasó című kötetéhez.

 Theodora Goss: Az ​alkimista lányának különleges esete 
Miután ​nagybeteg édesanyja elhunyt, Mary Jekyll kénytelen szélnek ereszteni házanépét. Hajdan jónevű orvos-tudós édesapja, dr. Henry Jekyll tisztázatlan körülmények között távozott az élők sorából, így az ifjú hölgy szűkös időknek néz elébe. Ám hamarosan ennél is több fejtörést okozó problémákkal kerül szembe, kezdve nyomban egy vadóc leányzóval, és a gyanúval, hogy apja hajdani barátja, a gyilkossággal vádolt Edward Hyde talán még életben van. Mary már csak megélhetési okokból is kénytelen a rejtély nyomába eredni, s ehhez nem mástól kap segítséget, mint a híres detektívtől, Sherlock Holmestól, és az ő krónikás hajlamú társától, dr. Watsontól. Ahogy nyomozásuk kibontakozik, úgy lépnek a színre újabb, a viktoriánus kor krimi- és természetfeletti horror irodalmából ismerősnek tűnő szereplők, hogy ki-ki megpróbálja megfejteni vagy épp elfedni a szálakat, melyek egy hajmeresztő dolgokra képes, titkos társasághoz vezetnek.

 Sarah Rees Brennan: Boszorkányszezon (Sabrina hátborzongató kalandjai 1.) 
Vajon lemond a lány a fény útjáról azért, hogy a sötétséget kövesse?
Tombol a nyár, és Sabrina Spellman tizenhatodik születésnapja közeledik, amikor minden megváltozik körülötte.
Bár mindig is tanult mágiát és varázsigéket két nagynénjétől, Hildától és Zeldától, közben élte a hétköznapi halandók életét is: a Baxter gimiben tanul, a barátnőivel – Susie-val és Rozzal – lóg, és moziba jár a barátjával, Harvey Kinkle-lel.
Ám egyre fogy az idő a hátralévő normális, mindennapi életéből, és sokkal nehezebb maga mögött hagynia Rozt, Susie-t és Harvey-t, mint gondolta. Főleg mert Sabrina nem biztos abban, hogy Harvey mit érez iránta. Unokatestvére, Ambrose azt javasolja, szórjanak bűbájt a fiúra, hogy kiderüljenek a valódi érzései. Ám amikor egy rejtélyes erdei szellem közbeavatkozik, a varázslat durván visszaüt.
Így bár Sabrinát mindig is vonzotta a boszorkánylét hatalma, most kénytelen elgondolkodni azon, hogy ez a hatalom nem tereli-e őt rossz irányba.
Megjelenésének várható időpontja: 2020. június 11.

 Thomas Hardy: Távol ​a világ zajától 
Bathsheba ​Everdene, miután megörököl egy gazdaságot, úgy dönt, hogy maga irányítja azt. A viktoriánus korban ez merőben szokatlan, nem csoda, hogy Bathshebára sokan felfigyelnek, köztük három olyan férfi is, akiket szinte megigéz a lány elragadó szépsége és erős egyénisége. Az első közülük a gyakorlatias és szilárd jellemű Gabriel Oak gazda, aki miután elvesztette minden vagyonát, birkapásztornak szegődik Bathseba földjére. A második a szomszéd birtok tulajdonosa, a vagyonos és méltóságteljes William Boldwood. A harmadik pedig egy művelt, lovagias és fess katona, Francis Troy őrmester, aki nagy nőcsábász hírében áll.
Bathshebának nincs szüksége férjre, anyagi és lelki szempontból is független, azonban mindhárom férfi megérinti valamilyen módon a szívét. A végső döntéshez drámai és sodró események láncolata vezet, melyek mögé Hardy az egykorvolt vidéki élet vonzó képét rajzolja meg, amire azonban már rávetül az iparosodás kíméletlen árnya. 
Megjelenésének várható időpontja: 2020. június 3.

Leigh Bardugo: Ruin and Rising – Pusztulás és felemelkedés (Grisa trilógia 3.)

Szóval miután befejeztem az Ostrom és vihart, rögtön folytattam is a trilógiát a befejező kötettel - mert olyan ügyes voltam, hogy addig vártam, míg az utolsó rész is megjelenik, csak hogy egyszerre olvashassam a kettőt. És milyen jól tettem, mert a második rész után irtó kíváncsi voltam, hogy hogyan zárul majd a történet. És őszintén mondom, hogy nem csalódtam, mert egy nagyon különleges és egyedi befejezést kaptam. 

Ebben a részben kevesebb hangsúlyt kapott Alina és Mal kapcsolata, inkább a harmadik erősítő, a legendás tűzmadár felkutatására irányuló hosszú utazás, illetve az Éjúrral való végső összecsapásra való felkészülés és küzdelem került a középpontba. 

Miután a sebesült Alinának az őt szentként imádó, ám rabságban tartó Apparátus föld alatti alagútrendszeréből több társával együtt sikerül megszöknie, a tűzmadár keresésére indul. Sokan vadásznak rájuk útjuk során, de képességeiknek hála mindig sikerül megmenekülniük és folytatni a kutatást. Persze minden összecsapás áldozatokkal járt, és az írónő nem kímélte a szereplőket. Sokszor szíven is ütött egy-egy karakter elvesztése. A Nyikolajjal történt incidenstől például kisebb szívinfarktust kaptam, és a Malel történt eseményeket is felkavarónak éreztem, annál is inkább, mivel Alinának a vele való kapcsolata mindegyik könyvben fontos szerepet játszott. Ennek ellenére bevallom, én mégsem neki drukkoltam, mert nem éreztem olyan szikrázónak közöttük  a feszültséget, mint mondjuk Alina és az Éjúr, vagy akár egy-két jelenet erejéig Alina és Nyikolaj között, szóval én nem szerettem volna, hogy Mal nyerje el végül Alina szívét... holott az már réges-rég az övé volt. Csak ezt valahogy én mégsem láttam, vagy nem akartam tudomásul venni, melyben egyébként az írónőnek is nagy szerepe volt - persze senkire nem szeretnék ujjal mutogatni. 

Amit sérelmeztem picit ebben a részben, az az irtózatosan hosszú felkészülés, és a sok-sok elszenvedett támadás, melyek közül egyikből sem kerültek ki Alináék győztesen. Olyan érzésem volt, mintha egyet léptek volna előre és kettőt hátra, amit egy idő után irtó bosszantónak és frusztrálónak találtam. Persze a könyv végén a végső összecsapás mindenért kárpótolt, de valahogy mégis maradt bennem némi hiányérzet, főleg Éjúrral kapcsolatban. Ettől függetlenül a befejező kötetet is imádtam, rendkívül izgalmas volt, tele meglepetésekkel és egy perc üresjárat sem volt benne. A vége pedig... Nos én azzal is tökéletesen elégedett voltam, egyszerre volt keserédes és szomorú, ennek ellenére mégis kellőképp megnyugtató és kielégítő.

Szóval én mindenkinek csak ajánlani tudom ezt az orosz-ihlette mágikus környezetben játszódó, magával ragadó, és rendkívül hangulatos, izgalmas kalandokkal és színes karakterekkel teli ifjúsági fantasyt. Olvassátok! Megéri.


A sorozat köteti:
3. Ruin and Rising - Pusztulás és felemelkedés

Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: Ruin ​and Rising
Sorozat: Grisa trilógia
Fordította: Sziklai István
Oldalszám: 392

Leigh Bardugo Siege ​and Storm – Ostrom és vihar (Grisa trilógia 2.)

Annyira rég (kereken 6 évvel ezelőtt, jééézusom tényleg baromi rég) olvastam az első részt, hogy attól féltem nem sok mindenre fogok már emlékezni az előzményekből. Gyötrődtem is kicsit, hogy újraolvassam-e a következő rész előtt, de olyan lusta voltam, hogy inkább kockáztattam. És bár a kötet elején kissé elveszettnek éreztem magam, de ahogy egyre előrébb haladtam az olvasásban, az apró utalásokból idővel valahogy szép lassan mégiscsak összeállt a kép, és úgy kb. 60-70 oldal után már azt éreztem, hogy ahhh… kérem szépen én ismét elvesztem.

A sztori ugyanott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. Alinának és Malnek sikerült megszökniük a Zónából, majd új életet kezdeni egy ismeretlen földön. Alina persze igyekszik titokban tartani napidéző voltát, ám Éjúr így is a nyomukra bukkan és elfogja őket. Alinát a saját szolgálatába akarja kényszeríteni, ám mielőtt sikerrel járna, nem várt helyről segítség érkezik,  ugyanis az őket szállító hajó kalózkapitánya megszökteti őket és Ravkába viszi, ahol Alinának nincs más dolga, mint felkészülni az Éjúrral való végső összecsapásra.  

Mit is mondhatnék… ezt a részt is imádtam! Hihetetlen, hogy Leigh Bardugo hangulatos és különlegesen színes grisa világa ennyi év távlatából is ugyanúgy képes lenyűgözni és elvarázsolni, mint az első találkozásunkkor. Ebben a részben a hatalmi játszmákon, Alina karakterfejlődésén és egyre növekvő hatalmának kialakulásán, de leginkább Alina és Mal szerelmi kapcsolatán - vagy inkább tragédiáján - volt a legfőbb hangsúly. Emlékeszem, az első részben teljesen odavoltam Éjúrért. Ő volt számomra a legvonzóbb és legizgalmasabb karakter a regényben, de ebben a részben jócskán háttérbe szorult, pedig ereje és hatalma még mindig hátborzongatóan sötét és gonosz. Ám feltűnik egy új karakter és hát igen, tudom, nem szép dolog, de a figyelmem egyre inkább őrá terelődött. Nyikolaj fantasztikus személyiség; érdekes, izgalmas, roppant szimpatikus, ráadásul tökéletes vezető jellem és nem utolsósorban igen jóképű is, szóval határozottan üde színfoltja lett e sötét és baljós hangulatú történetnek. Úgyhogy engem ez a rész (is) se perc alatt levett a lábamról és nagyon gyorsan sikerült magába rántania.

Igazából semmi negatívumot nem tudok felróni számára, sőt, ez volt a legjobb második rész – és mint tudjuk a második részekkel mindig baj van – amit valaha olvastam, úgyhogy ahogy befejeztem, már vettem is kézbe a harmadik, egyben befejező kötetet a Pusztulás és felemelkedést. (Szerencsére voltam oly előrelátó, hogy az utolsó két részt bevártam, hogy egyszerre olvashassam el őket.)


A sorozat köteti:
2. Siege and Storm - Ostrom és vihar

Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: Siege and Storm
Sorozat: Grisa trilógia
Fordította: Sziklai István
Oldalszám: 416