Ferrett Steinmetz: Flex ~ (Mancer 1)

Nincsenek megjegyzések
A történet egy középkorú, átlagos kispolgárnak mondható biztosítási nyomozóról Paul Tsaboról szól, akinek a kislánya egy terrormágus merénylete során szinte menthetetlenül összeég. Paul, hogy a műtétekhez szükséges pénzt megszerezze és az elkövetőt is kézre kerítse kénytelen belépni a flex-dílerek veszedelmes világába, ahol nem elég, hogy életveszélyes bűnözőkkel kell szembenéznie, de még arra is ügyelnie kell, hogy a szerencse mindig az ő oldalán álljon…
Egy kis gyorstalpaló:

Flex: ​a világ legveszélyesebb mágusok által előállított kábítószere. Ha felszippantod, hihetetlen szerencsés leszel, és így a legmerészebb álmaidat is megélheted. Nincs többé lehetetlen: felszedheted a buli legjobb nőjét, megnyerheted a lottót… és karcolás nélkül megúszhatod a legdurvább tűzharcokat is.

Fluxus: balszerencse-többlet, a flex használatának következménye. Az univerzum a mágia minden formáját gyűlöli, s az egyenlőtlenségeket újra egyensúlyba próbálja hozni. Ha sikerül elvezetned valahova a flex által kiváltott borzalmas szerencsétlenségeket, túlélheted a tripet. Ha nem, akkor valószínűleg meghalsz.

Mágusok: Azok az emberek, akik olyan mániákusan csinálnak valamit, hogy azzal képesek lyukat fúrni a valóság szövetébe és ezzel megváltoztatni a fizika törvényét. Ilyen mágus például a főszereplőnk Paul is, aki rögeszmésen hisz a pontosan kitöltött űrlapok (erejében) fontosságában. Ő egy olyan bürömágus, aki mágikus fenevaddá képes változtatni az adminisztrációs munkát, melynek segítségével bérleti szerződéseket tud átírni, a semmiből bérelt autókat varázsolni, és bárkinek a nyomára akadni, aki valaha is kitöltött egy űrlapot. Persze léteznek másféle mágusok is, olyanok akik mondjuk a videojátékokban, a zenében, a művészetben, a fociba és így tovább találják meg önmagukat, pontosabban gerjednek rá annyira, hogy képesek lesznek eltávolodni a valóságtól.

Amit tudni kell még erről a világról: Először is a mágia a világ leggagyibb dolgait is képes csodálatossá varázsolni. Olyan emberek azonban, akik minderre képesek nagyon kevesen vannak, merthogy egy régen történt tragédia miatt - amely Európa felrobbanásához vezetett, és ami miatt a varázslókat okolják - vagy rögtön megölik őket vagy elfogják és egy agymosott hadseregbe kényszerítik mindegyiküket. Ezért kell Paulnak is titokban tartania a képességét, ami idáig egész jól is ment neki.


Nos, le a kalappal az író fantáziája előtt, mert szerintem hihetetlen nagy képzelőerőre vall, ha valaki a valóságtól ennyire elrugaszkodott és ilyen erős mágiával átitatott világot tud teremteni, mint amilyet Ferrett Steinmetz alkotott.

Ennek ellenére, vagy pont ezért sajnos elég nehezen indult az elején a könyvvel való kapcsolatom, az első 100 oldalig bizony gyakran megfordult a fejemben, hogy na én ezt hagyom a francba, mert annyira zavaros és elszállt, hogy képtelen vagyok ráhangolódni, de aztán egyszer csak átbillent a mérleg nyelve és azt vettem észre magamon, hogy sehogy sem akaródzik abbahagyni az olvasást. Marhára furdalt a kíváncsiság, hogy vajon mi fog ebből kisülni, és tulajdonképpen nem csalódtam, na jó, egy kicsit azért lehet, hogy mégis, de összességében azért azt kell mondjam, hogy örülök, hogy végigolvastam, mert tényleg egy élmény volt, mondjuk igaz, hogy nem a legjobb fajtából, de ez már más kérdés.
A mágikus rendszer alapötlete szerintem nagyon klassz volt, a főszereplők szimpatikusak és érzékeny karakterek voltak és ráadásul a drogdíler sztereotip viselkedésétől eltekintve a könyv még csak kliséktől sem hemzsegett és mégis. A cselekményt túl egyhangúnak éreztem, az ismétlődő elemek miatt a vége fele pedig már kifejezetten unalmasnak találtam. Ráadásul Paulhoz sem sikerült érzelmileg közel kerülnöm, még a személyes drámája sem érintett meg különösebben, pedig éreztem az író törekvését a vele való együttérzésre és feszültségkeltésre, de valahogy mindez számomra mégsem jött át a sorok között. Akit igazán szerettem a könyvben az Valentine volt, Paul játékmágus segítőtársa. Imádtam ahogy öltözködött, ahogy beszélt és ahogy előadta magát, ő volt a történet legszuperebb és legszínesebb karaktere, aki határozottan sokat dobott a könyv olvasási élményén.

Szóval összességében nagyon furcsa élmény volt ez a kötet, nem pont azt kaptam, amit vártam, amivel semmi gond nincs, hiszen történt már ilyen, de most valahogy sem a szereplőknek, sem magának a történetnek nem sikerült magával ragadnia és elvarázsolnia, mert bár értékelem az író által megálmodott őrülten elszállt fantáziavilágot, befogadni sajnos mégsem tudtam azt.

A sorozat részei:
1. Flex
2. The Flux
3. Fix
Értékelés: 3/5

Kiadó: Agave
Sorozat: Mancer
Oldalszám: 384


Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Jordi Llobregat: Vesalius ​titka

3 megjegyzés
Ritkán fordul elő velem az a szerencse, hogy egy könyv olvasása közben ne csak lélekben, de a valóságban is jelen legyek a történet helyszínén, és ez a Vesalius titkánál mégis megtörtént. El sem tudom mondani, hogy milyen nagy hatással volt rám, hogy pont abban az időben járhattam Barcelonában, amikor ez a könyv a kezembe került. Ennek köszönhetően annyira valóságosnak és élettel telinek éreztem a regény minden egyes lapját, hogy azt kell mondjam Jordi Llobregat regénye az idei év egyik legizgalmasabb és legemlékezetesebb olvasmánya lett számomra.
Fantasztikus élmény volt látni azokat a helyeket, ahol a történet játszódott, átérezni a hely szellemét és lehunyt szemmel kicsit elmélázva visszarepülni az 1888-as világkiállítás megnyitójának idejére. Ez a pár napos ott-tartózkodás olyan erős érzelmi hátteret adott a történetnek, hogy sokáig emlékezni fogok még rá. A városban tett hosszú sétáim során, amikor a La Ramblat róttam, vagy az akkori világkiállítás bejáratául szolgáló Diadalívnél sétáltam, vagy amikor épp a 60 m magas Columbus-szobrot csodáltam meg, mely után az El Born negyedben barangoltam hosszasan, mindig megpróbáltam magam elé képzelni, hogy vajon milyen lehetett itt az élet majd 130 évvel ezelőtt, amikor a turisták még nem lepték el ily hatalmas mértékben ezt a gyönyörű várost. A könyvet olvasva könnyen magam előtt láttam azokat a szűk, kanyargós kis eldugott utcácskákat, ahol a történet szerint több fiatal lányt rabolt el egy őrült sorozatgyilkos, aki miután borzalmasan megcsonkította őket a testüket a csatornába dobta. Nos, ezek az utcák a kis balkonjaikkal és a kiteregetett ruhákkal együtt a valóságban irtó hangulatosak voltak - én legalábbis imádtam őket -, mondjuk az már más kérdés, hogy az éjszaka közepén is ugyanolyan szívesen csavarogtam volna-e bennük, mint fényes nappal.

Na de, hogy magáról a könyvről is szóljak pár szót, a Vesalius ​titka tulajdonképp egy jó kis történelmi orvosi krimi a javából, melynek helyszíne Barcelona, 1888 májusa, alig néhány héttel az ország első világkiállításának megnyitója előtt.


A könyv egyik főhőse Daniel Amat, az Oxfordban élő fiatal tanár, aki a különös körülmények között elhunyt apja temetésére tér vissza szülővárosába, Barcelonába. Daniel sok évvel ezelőtt hagyta el a várost a családját ért szörnyű tragédia után, mely miatt még mindig önmagát ostorozza. És hogy a múlt rémes emlékei újra a hatalmukba ne kerítsék, a lehető leggyorsabban kíván távozni a temetés után a városból. Ám egy szenzációhajhász újságírónak, Bernat Flexianak azonban mégiscsak sikerül maradásra bírnia, amikor közli vele, hogy bizonyítékai vannak arra vonatkozólag, hogy az apját meggyilkolták. Így hát ők ketten nyomozásba kezdenek, hogy megtalálják azt az embert, aki a város köztiszteletben álló neves professzorát megölte. Amikor azonban kiderül, hogy a fiatal lányokat rettegésben tartó sorozatgyilkosnak köze lehet Daniel apjának halálához, a nyomozás szálai tovább bonyolódnak. Nem sokkal később segítőtársként csatlakozik hozzájuk egy fiatal orvostanhallgató is Pau Gilbert, aki korábban Daniel apjának segédje volt, és akinek minden lépését súlyos titok övezi.

Igazság szerint nagy meglepetés volt számomra ez a könyv. Már az első pár oldal elolvasása után elfogott a borzongató izgalom a történet kimenetelét illetően, és esténként már alig vártam, hogy újra a kezembe vehessem, hogy még többet tudhassak meg az akkori orvostudomány rejtelmeiről és Vesalius leghíresebb művének titkáról, ami az emberi test anatómiájának felfedezéséről szólt. Tetszett, ahogy a fikció keveredett a valósággal és persze mi tagadás, nagyon élveztem a Barcelona alatti sötét és koszos alagútrendszerbe való bolyongást is a szereplőkkel, illetve hogy betekintést nyerhettem az izgalommal teli világkiállításra való felkészülés kulisszái mögé. Még a gyomorforgató brutális részektől sem rettentem vissza, a három, egymástól teljesen különböző főszereplőért pedig kifejezetten izgultam. Még úgy is, hogy tisztában voltam a hibáikkal, és később a féltve őrzött kis titkaikkal, ám ezek most valahogy mégsem igazán zavartak, mert így is nagyon szimpatikusnak és szerethetőnek találtam mindegyiküket. Maga a történet és a könyv hangulata szerintem baromi jó volt, mondjuk a végén az események realitástól való túlzott elrugaszkodása kissé kizökkentett az sztoriból, és ha kissé fűszeresebben írta volna le az író a várost, ha ugyanúgy éreztem volna a sorok között azokat az illatokat, ízeket és azt a bizonyos spanyol temperamentumot, amit ahogy kitettem a lábam az utcára azonnal megcsapott, tényleg igazán tökéletes lett volna a regény.
Diadalív, El Born negyed, Columbus-szobor

Mindenesetre így sincs okom panaszra, mert roppant élveztem a rejtély megoldásának izgalmát és a könyv vége is okozott némi meglepetést, úgyhogy aki egy jó kis történelmi krimire vágyik, annak meleg szívvel ajánlom.


Ui.: A könyv borítója gyönyörű!

Értékelés: 4,5/5

Kiadó: Agave
Sorozat: -
Oldalszám: 432

3 megjegyzés :

Megjegyzés küldése

Luc Besson új filmje A Valerian és az ezer bolygó városa

1 megjegyzés
Nagyon bízom benne, hogy nem lőtték le a film összes látványos jelenetet ebben a rövid trailerben, mert az nagy szívás lenne. De, ha mégis ez történt volna, ezt a filmet akkor is úgy érzem, hogy mindenképp látnom kell! Szédületes az az új világ, amit ez a rövid filmrészlet ígér nekünk, nagyon pörgősnek, izgalmasnak és hát mi tagadás, elég pazarnak tűnik az egész. A sztori egyébként ismét egy képregény feldolgozás, méghozzá francia...


A film 2017. július 20-án érkezik meg a magyar mozikba.

1 megjegyzés :

Megjegyzés küldése

Gregg Hurwitz: Orphan X – Az Árva

Nincsenek megjegyzések
Evant még gyerekként választották ki, hogy egy szigorúan titkos kormányzati program, az Árva-program keretein belül egy tökéletes, hivatalosan nem létező bérgyilkost neveljenek belőle. Persze mindez még évekkel ezelőtt történt, és nem ő volt az egyetlen árva gyermek a világon, akit erre a célra használt fel a kormány. Ám e kis elit csoport tagjai soha nem találkoztak egymással sőt, kezdetben még csak nem is tudtak egymásról.
Evan - csakúgy, mint a többiek - egy saját azonosítót kapott, ő lett az X Árva, akit egy olyan személyi edző nevelt és tanított, aki iránt az évek során erős érzelmi kötödés alakult ki benne - olyan lett számára ez a férfi, mintha az apja lett volna. Jack sok mindenre megtanította őt, többek között a leghatékonyabb harcművészetek szakértelmére, hogy hogyan legyen úrrá a küzdelmek során szerzett fájdalmain, hogy hogyan kell használni a legkülönbféle fegyvereket, és nem utolsósorban, hogy hogyan legyen képes feltűnés nélkül elvegyülni az emberek között.

Evan sok helyen dolgozott a kormány parancsára, de a program bizonytalansága miatt sikerült megpattannia és az ott szerzett tapasztalatait felhasználva szabadúszóvá vált. A felhalmozott pénzéből néhány biztonságos házat, autókat és fegyvereket vásárolt és olyan, a kétségbeesés szélén álló embereknek kezdett el segíteni, akiknek nem volt kihez fordulniuk. Mindezért cserébe ő csak azt kérte tőlük, hogy adják meg az ő telefonszámát egy másik szerencsétlen helyzetben lévő embernek, akinek szintén szüksége van az ő szolgálataira - és ilyen ember mindig akadt.
Aztán egy nap üldözőbe veszi őt egy hozzá hasonló mindenre elszánt bérgyilkos, és szépen keresztűl húzza a számításait.

A regény az Evan Smoak-sorozat nyitódarabja és meg kell hagyni, elég erősre sikerült. A történet két idősíkon játszódik, illetve túlnyomó részt a jelenben vagyunk, de mindezt viszonylag sűrűn szakítják meg Evan rövid visszaemlékezései a gyerekkoráról és a kiképzéséről. Ezek a részek mindig dőlt betűvel voltak szedve a könyvben, ami hosszú távon, mi tagadás kissé zavaró volt a számomra - rá kellett jönnöm, hogy irtózatosan rühellem a dőlt betűs szövegrészeket - annál is inkább, mivel ezeket a visszaemlékezős betéteket nem igazán kedveltem, míg Evan jelenbeli vesszőfutását már annál inkább. És, ha már a főszereplőnél tartunk, el kell mondjam, hogy a vele való érzelmi azonosulással kissé hadilábon állok. A hófehér erkölcsű énem azt mondaná, hogy jézusmária, de hiszen ez az ember egy kegyetlen orrgyilkos, aki a kormány parancsára embereket ölt, ugyanakkor azt is el kell ismernem, hogy mégsem olyan reménytelen eset ez a pasi, hiszen most olyan embereken segít, akik önhibájukon kívül  szörnyű helyzetbe kerültek.

Mindenesetre tény, hogy Evan egy olyan tökéletes pusztító fegyver, akit jó, ha az ember maga mellett tudhat, főleg ha nagy szarban van, ám mint tudjuk, mindenkinek van gyenge pontja és Evané az emberi érzelmek terén való tudatlanság. Természetesen igyekszik ő beilleszkedni a valós világba, kezdetben persze nem sok sikerrel, de mivel a főhadiszállását épp egy társasházban alakította ki, így elég sok alkalma nyílik az emberi kapcsolatok terén való hiányosságainak pótlására, mely alkalmak, meg kell hagyni üde színfoltot jelentettek a könyvben.

A lényeg, hogy a könyv jó volt, a tempója gyors, a történetvezetése pedig végig izgalmas és akciódús, úgyhogy aki szereti ha a cselekmény filmként pereg a szeme előtt, és a sztori tele van részletes fegyverleírásokkal - amitől bevallom férfiasan én nem nagyon estem hanyatt -, meg high-tech kütyükkel, meg különféle harcművészetekkel, akkor azoknak szívből ajánlom ezt a könyvet. Én a részemről a második részre is vevő vagyok.


A könyv megfilmesítési joga a Bradley Cooper produkciós cégnél kötött ki!


Értékelés: 4/5

Kiadó: Fumax
Sorozat: Evan Smoak 
Oldalszám: 372

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése