2019/03/30

,

Az imádott Julia Quinn ♥

Úgy tűnik, hosszabb kihagyás után újra romantikus időszakomat élem - nemrég kezdtem el nézni a Poldarkot, amire aztán totál rákattantam, meg épp tegnap láttam ötödjére... vagy hatodjára? ki számolja már - a Büszkeség és balítélet c. filmet is, melynek kapcsán aztán kedvem támadt számba venni, hogy melyek azok a Julia Quinn könyvek, melyeket borzalom, de valami oknál fogva eddig még nem olvastam el. És meglepő mód elég sok került fel a listámra, aminek őszintén szólva örülök is kicsit, hiszen milyen jó mulatság lesz majd mindegyiken szép lassan végigmenni - mert  a jóból ugye sosem elég, meg minél tovább tart, annál jobb... és a többi - szóval ismét Julia Quinnezni fogok, sőt a Bridgerton sorozatával még lehet újrázom is, hiszen nincs is annál szórakoztatóbb, humorosabb és szívmelengetőbb történelmi romantikus sorozat e pusztuló földtekén, mint a Bridgerton család története. 
Iiigen, tudom, nagy szavak ezek, de milyen igazak!

Íme a lista az írónő nálunk megjelent sorozatairól, melyek közül a Bridgerton családból hamarosan Netflixes tévésorozat is készül. (Én megmondtam, hogy ez a legjobb.)


A herceg és én 
A vikomt, aki engem szeretett 
Rossz kor  
És boldogan éltek


Smythe-Smith Quartet 
Egy csók... és más semmi 
Sir Richard Kenworthi titkai


Bevelstoke-trilógia
Tíz dolog,amit szeretek magában  


Csudajó
Csudajó 
Ma éjjel táncolnék  
Lent délen, édes...  

A korona szolgálatában
Hogyan fogjunk örökösnőt 
Hogyan fogjunk márkit 

Rokesby-család
Miss Bridgerton miatt
Szerelem postafordultával
A másik Miss Bridgerton

Wyndham két hercege
Windham elveszett hercege
Mr. Cavendish, ha jól sejtem?

Lyndom nővérek
Minden és a hold  
Aranylóbb a napnál



tovább olvasom Az imádott Julia Quinn ♥

2019/03/23

, , , , , ,

Nicolas Barreau: Montmartre-i ​szerelmes levelek

A romantikus vígjátékokat író Julien Azoulay szinte belepusztult felesége halálába, aki alig 33 évesen súlyos betegség után hunyt el. Az egyetlen kapaszkodója kisfia, Arthur, aki miatt minden nap érdemes felkelnie és aki folyamatosan tartja benne a lelket. Mielőtt Hélène meghalt volna, megígértette Juliennel, hogy halála után 33 levelet ír majd neki - az élete minden évére. És bár Julien kezdetben úgy érzi, hogy soha nem tudja majd teljesíteni felesége utolsó kívánságát, egy nap, mégis tollat ragad és elkezdi  első levelét, melyben mérhetetlen kétségbeesése és boldogtalan élete mellett mesél Arthurral töltött mindennapjaról és közös barátjukról, Cathérine-ról, mesél a temetőben tett látogatásairól, és hogy még mindig milyen kimondhatatlanul hiányzik neki. És mivel érdekes mód ettől egyre jobban kezdi érezni magát, így tovább folytatja az írást, leveleit pedig Hélène sírkövének egy titkos rekeszében rejti el, ahonnan egy nap mindegyiknek nyoma vész, és helyettük olyan különös dolgok jelennek meg, mint pl.: egy kőszív, vagy egy Prévert-vers, később két mozijegy az Orfeusz című filmre, majd pedig egy szép virágkoszorú..., mely jelekből balga mód arra következtet, hogy Hélène szeretne üzenni neki valamit a túlvilágról, de az olvasó hamar rájön, hogy a valóság ennél sokkal egyszerűbb és földhözragadtabb, no meg persze romantikusabb.

Barreau ezen regénye most meglepő mód nagyon szomorúan és meghatóan indult, viszont ennek ellenére mégsem éreztem búskomornak vagy depresszívnek, inkább szívmelengetően szentimentálisnak, ami később átalakult valami csodásan könnyed, néhol megmosolyogtató mesés történetté. Barreau-ra jellemző módon most is roppan kedves és bájosan romantikus a könyv cselekménye, engem a mai napig lenyűgöz, hogy hogyan képes ennyire szépen és szinte költői módon írni ilyen meleg szívű, léleksimogató  regényeket. És bár a karakterei a korábbi műveiben nem mindig voltak tökéletesek – itt elsősorban a férfi szereplőkre gondolok leginkább, hiszen mindig övék volt a főszerep – a Montmartre-i szerelmes levelek-nél egy szavam nem lehet panaszra, hiszen Julien karakterével tökéletesen elégedett voltam. Teljesen hihető volt számomra a gyászból való hosszadalmas felépülése, és  a normális életbe való lassú visszatalálása. Csakúgy, mint a családtagjai és barátai, illetve azok szerepe az életében, akik mindent megtettek, hogy végre kiszakítsák őt a letargiából.

A könyv a búcsú, a veszteség és a gyász, majd később a második esély és a szerelem témáját dolgozza fel, melynek most nem Párizs macskaköves utcái, hanem egy különleges és nagyon hangulatos, mondhatni elvarázsolt temető szolgált hátteréül, ahol Julien mindig megnyugvást talált felesége halála után. És bár ekkor még nem tudta, de szintén ez a hely volt az, ami egyben egy új szerelem kezdetét is jelentette számára. A kérdés már csak az, hogy hajlandó-e észrevenni és engedni, hogy az élete pozitív irányt vegyen, vagy továbbra is hagyja magát elveszni a múlt emlékeinek bűvkörében.
A Montmartre-i szerelmes levelek véleményem szerint az egyik legjobb Barreau-könyv, amihez eddig szerencsém volt. Pillanatok alatt képes volt magába szippantani, imádtam minden sorát, és alig vártam, hogy újra olvashassam.

Talán, ha nagyon kukacoskodni akarnék, akkor Julien négyéves kisfiának bánatát éreztem kissé háttérbe szorítva és a könyv végén hősünk zavarodottságát és „vakságát” is kissé színpadiasnak és eltúlzottnak találtam. De igazából, ha jobban belegondolok, Barreau könyveiben a férfi főszereplők egy kicsit mindig is ilyenek, sőt még ennél is szerencsétlenebbek voltak, ami engem egy cseppet sem zavar, hiszen az én szememben pont ezek az apróságok: a hangulat, a stílus, az a sok szép irodalomi és zenei utalás, és a főszereplők körüli rejtélyek vígjátékába illő kibogozása, na és persze a tökéletlen férfi főszereplők teszik - és tették eddig is - oly egyedivé és szerethetővé a könyveit.

Azt hiszem, bátran állíthatom, hogy gyakorlott Barreau olvasó vagyok, hiszen ez már a negyedik olvasmányom tőle. Így mindenképp azt mondom, hogy érdemes elolvasni a korábbi könyveit is, mert mindegyik kellemes kikapcsolódást tud nyújtani azoknak, akik egy Párizsban játszódó habkönnyű romantikus vígjátékra vágynak. Persze mindegyikben lehet hibát találni, de az összkép, a hangulat, elképesztő, hogy mennyire el tudja varázsolni az embert.


Az író eddig megjelent könyvei
2.  Álmaim asszonya
5.  Párizs mindig jó ötlet

Kiadó: Park
Eredetei cím: Die Liebesbriefe von Montmartre
Fordította: Fodor Zsuzsa
Oldalszám: 272

tovább olvasom Nicolas Barreau: Montmartre-i ​szerelmes levelek

2019/03/19

,

Hamarosan érkezik Sabrina 2. évada!

Imádtam annak idején Sabrina, a tiniboszorkány c. amerikai sorozatot, ami – jézusom, tényleg ilyen rég lett volna? – a kétezres évek elején futott nálunk a tévében. Ha tehettem, mindig ott ültem délelőttönként a tévé előtt és vártam, hogy vajon most épp milyen kalamajkába keveredik kedvenc tini boszorkánypalántám a 16. születésnapjára kapott varázserejének köszönhetően. Emlékeszem milyen jókat szórakoztam mindegyik részen - ó azok a régi szép idők -, főleg Salem beszólásain, és természetesen a kissé titokzatos és különc nagynéniken Hildán és Zeldán. Úgyhogy amikor megtudtam, hogy egy új remake készült a sorozatból, rögtön felvillanyozódtam és kíváncsian vetettem bele magam a sorozatba, természetesen csak azért, hogy megbizonyosodjak, vajon még mindig  képes-e  ugyanúgy elvarázsolni, mint annak idején.

És hogy mit gondoltam róla?

Nos, azt nem mondom, hogy nem lepett meg ez a kifacsart – tinivígjátékból horrorba átvedlő - néha sokkolóan véres és kegyetlen témájú, no meg látványú újragondolása a történetnek, de pár rész után sikeült ráéreznem az ízére, és onnantól kezdve nem volt megállás. Néhány nap alatt lenyomtam az első évadot, és izgatottan vártam a hírt, hogy vajon mikor jön a folytatás… és igen. Nemrég olvastam, hogy április 5-én érkezik a második szezon, aminek a trailere alapján úgy vélem, hogy Sabrina - hoppá, hoppá - több téren is bekeményít.


Mert míg az első évadban mindent megtett annak érdekében, hogy megtalálja az egyensúlyt a normál- és boszorkányvilágban betöltött szerepe között, addig ebből a kis előzetesből nekem úgy tűnik, mintha kissé kifordulna magából és szabadjára engedné – a mégiscsak létező? - gonosz oldalát. Szóval kíváncsian várom, hogy mit hoz a folytatás, de amit mindenképp remélek, várok, sőt követelek, hogy az a fránya macska, amellett, hogy jó lenne, ha többet szerepelne a képernyőn, végre szólaljon már meg.



tovább olvasom Hamarosan érkezik Sabrina 2. évada!

2019/03/15

, , , , , , ,

Lorraine Heath: Botrány ​és szenvedély (Botrány és szenvedély 1.)

Lorraine Heath A havishami ördögfiókák romantikus trilógiája a tavalyi év egyik nagy meglepetése volt számomra. Mindhárom részt szerettem, de a legjobban mégiscsak az első állt legközelebb a szívemhez, ami a mai napig nagy kedvencem, minden hibája ellenére. Amikor megtudtam, hogy újabb sorozat jelenik meg az írónőtől, nem sokat kellett gondolkodnom, hogy belevágjak-e a vagy sem. Ahogy lehetőség adódott, már elő is rendeltem.

Mick Trewlove-ról már a születése pillanatában lemondtak a szülei, és egy nyomorúságos körülmények között élő asszony gondjaira bízták. Ám annak ellenére, hogy szegénységben nőtt fel, mégis sikeres üzletember vált belőle. Mick hosszú évek óta tervezi bosszúját az apja, Hedley hercege ellen, aki annak idején eldobta őt magától, és továbbra sem hajlandó elismerni fiaként. Úgy véli, nincs más választása, mint tönkretenni a herceg törvényes örökösét: kihasználni annak beteges játékszenvedélyét, és elcsábítani tőle menyasszonyát, aki nem más, mint a korán árvaságra jutó Lady Aslyn Hastings, akit szülei halála után a hercegi pár fogadott magához, és nevelt gyerekkora óta. És most, hogy eladósorba került, mindenki számára egyértelművé vált, hogy csakis ő lehet majd Hedley törvényes örökösének  jövendőbeli párja, amiben Aslyn is szilárdan hitt, egészen addig, míg nem találkozott Mick Trewlove-al.


A történet tulajdonképpen a két főszereplő, Aslyn és Mick szenvedélyes kapcsolatáról szól, melynek kulcsszavai: szerelem, gyűlölet és bosszú. Mick évek óta tervezi, hogy bosszút áll apján, amit őszintén szólva nem tudok bűnként felróni számára, ellentétben azzal, hogy tervével két ártatlan ember (Aslyn és Kipwick) életét is egy csapásra tönkre kívánta tenni. Amikor Mick először találkozik Aslynnel úgy gondolja, hogy minden a tervei szerint halad: a nőt könnyedén elcsábítja, Hedley fiát pedig adósságokba keveri, hogy később zsarolással vegye rá apját, hogy ismerje el őt törvényes fiaként. Ám ahogy egyre jobban megismeri Aslynt, a fizikai vonzódáson túl mély érzelmi kapcsolat alakul ki közöttük, mely románc kialakulásának folyamatát én rendkívül élveztem, annál is inkább, mivel ezek az érzések nem csak Aslynt, hanem Micket egyre bizonytalanabbá tették.

Tetszett, ahogy Aslyn szép lassan jött rá arra, hogy nem Kipwick az a férfi, aki a szívét úgy istenigazán megdobogtatja, hanem Mick. Aki bár makacsságának és kitartásának hála nagy vagyont és hírnevet szerzett magának, magabiztos és erős férfias kisugárzása pedig bármely nő térdét képes volt megremegtetni, kétes származása miatt mégis csak egy fattyúnak, egy számkivetett embernek számított az arisztokrácia szemében, akik ez miatt nem is voltak hajlandók befogadni maguk közé. Pedig Mick mindenképp közéjük akart tartozni, mely célja elérésére érdekében tényleg mindenre képes lett volna - hahó, ne felejtsük el, hogy Aslynen és Kipwicken is simán átgázolt volna. Persze mint ahogyan az lenni szokott, a könyv végére kiderül, hogy Mick nem is olyan gonosz és kegyetlen, mint ahogyan azt gondoltuk. Hiszen hamar megtudtuk róla, hogy azon túl, hogy az anyjával és a testvéreivel hűséges és szeretetteljes kapcsolatot ápol, nagylelkűen és önzetlenül segít azoknak az embereknek, akik London kevésbé virágzó területein élnek, ráadásul még a hozzá hasonló gyerekeket is felkarolja és otthont biztosít számukra. Szóval Mick a szíve mélyén egy igazi jótevő - amit persze soha nem ismerne be magának -, de ugyanakkor egy vérbeli zsivány és csirkefogó is, mely kettősség tette őt igazán izgalmas szereplővé számomra.  
Összességében azt kell mondanom, hogy a Botrány és szenvedély nem okozott csalódást, mert mint mindig, most is gyorsan bevonzott az írónő által korhűen megálmodott világ, és a szereplők érzelemgazdag kapcsolata, ám azt is el kell mondanom, hogy habár kellemesnek találtam Aslyn és Mick egymásra találásának romantikus történetét, közel sem bűvölt el annyira, mint a szerző korábbi művei, arról már nem is beszélve, hogy a történetvezetést is kissé lassúnak és - bahhh, utálom ezt leírni, de - néhol unalmasnak találtam.

Aslyn és Mick kapcsolata bizony nem volt igazán túlkomplikálva, ennél több izgalmat és bonyodalmat is simán el tudtam volna viselni velük kapcsolatban. Ellenben maga a történet és a szereplők közötti szerelmi és rokoni kapcsolat fejlődése rendkívül szívmelengető volt, és a könyv befejeztével is valami megmagyarázhatatlan jóérzés kavargott a szívem körül, úgyhogy mindenképp érdemes volt elolvasnom a regényt, sőt egyértelmű, hogy még a folytatásokra is vevő leszek, hiszen Mick testvéreinek történeteire is roppant kíváncsi vagyok.

A sorozat eddig megjelent részei:

1. Beyond Scandal and Desire Mick Trewlove története
2. When a Duke Loves a Woman ✿ Gillie Trewlove története
3. The Scoundrel in Her Bed  Finn Trewlove története
4. The Duchess in His Bed  AidenTrewlove története



Az írónő másik romantikus sorozata A havishami ördögfiókák, melynek részei:

1. A herceg szeretője ~ Falling Into Bed with a Duke 
2. Mindent egy lapra ~ The Earl Takes All
3.  A vikomt asszonya ~ Viscount and the Vixen


Kiadó: HarperCollins 

Eredeti cím: Beyond Scandal and Desire
Fordította: 
Oldalszám: 400

tovább olvasom Lorraine Heath: Botrány ​és szenvedély (Botrány és szenvedély 1.)

2019/03/08

Februári szerzemények

Hogy februárban mi történt velem, már nem nagyon emlékszem. Mondjuk a padlástér festésével járó macera és felfordulás kicsit beégett az agyamba, de szerintem, ha végre sikerül mindent szépen kitakarítanom és helyre tennem, akkor öt év múlva talán újra bevállalok egyet. Egyébként úgy érzem, hogy hihetetlen gyorsan pörögnek a napok. Rengeteget dolgozom és a gyerekek is sok időmet és energiámat elveszik, amit nem panaszként írok, mert 10 év múlva – mit 10! – lehet már 5 év múlva visszasírom ezeket a napokat, szóval jó ez így ahogy van, teszem a dolgom és próbálok mindenhol helytállni.

Olvasás terén ebben a hónapban is elég gyengén muzsikáltam. Ha jól számolom – mert ehhez aztán tényleg nem kell nagy matematikai tehetség – összesen két könyvet sikerült elolvasnom, melyek közül az egyik értékelése (Kendra Elliott Kegyes halál), számomra is meglepő mód, már fel is került a blogra, a másikról pedig - ami Lorraine Heath Botrány és szenvedélye volt – reményeim szerint pár nap múlva szintén olvasható lesz egy pár soros szösszenet. Egyébként mindkét könyv remek választás volt részemről, hatásos kezelésnek bizonyult megtépázott idegrendszerem megnyugtatására.

A februári hónapot 7 könyvvel zártam, szóval igazából nem sokat változott a helyzet az előző hónaphoz képest. Az a +1 könyv ide vagy oda, már tényleg nem oszt, nem szoroz- szerintem legalábbis. A férjem persze már egészen másként gondolkodik erről. Természetesen mint mindig, most is mindegyik kötetnek irtózatosan örültem - és a következőkkel könyvmoly társaimnak szerintem biztosan nem mondok újat -, de amikor meghozta őket a futár, és kibontottam, és megtapogattam és megszaglásztam mindegyiket, tényleg jobb kedvre derültem, és még a nap is kisütött. :) 
Ó, igen. Az élet apró örömei.

És íme egy kupacban a februári újoncok.


A süteményt a lányom (12 éves) sütötte. Sárgarépás muffin citromos-mascarpone krémmel. Isteni finom volt.

tovább olvasom Februári szerzemények