V. E. Schwab: Viszály ~ Az elvetemültek 1.

4 megjegyzés
Imádom a szuperhősökről és/vagy antihősökről szóló történeteket. Elsősorban azért, mer általuk tökéletesen ki tudok szakadni a hétköznapi világunkból, és egy olyan másikba csöppenek bele, ahol minden, de tényleg minden megtörténhet. Ahol az embereknek olyan saját szuperképességük lehet, amivel megvédhetik, vagy urambocsá, megsemmisíthetik a Földet, vagy akár az egész univerzumot. Ahol életeket menthetnek meg, vagy vehetnek el mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül. És bár utóbbi nem túl gyakori, de ha mégis megtörténik, és ennek ellenére az önző rosszfiúknak még a közönség "szeretete" (helyes erkölcsi normákkal rendelkező embereknél inkább kíváncsisággal vegyített fegyelme) is kijár, nos azt hiszem, az csakis az író egyedüli érdeme lehet. És Schwab ebből a szempontból bizony nagyszerű munkát végzett.

Victor és Eli kollégiumi szobatársak. Mindketten ragyogó elméjű, intelligens fiatalok, ráadásul még legjobb barátok is. Victor visszahúzódó típus, olyan ember, aki fegyverként használja intellektusát, míg Eli sokkal színesebb, barátságosabb és megnyerőbb egyéniség, ám mindezek ellenére mégis összeköti őket valami. Victor részéről elsősorban az a tény, hogy Elivel nyilvánvalóan valami nagyon nincs rendjén. Úgy érzi, mintha két ember lakozna benne, és ez az aprócska dolog, rögtön sokkal érdekesebbé teszi őt számára. Elire pedig nagy valószínűséggel Victor magas intelligenciája és antiszociális viselkedése van hatással. Amikor eljön a diplomamunka megírásának ideje, Eli olyan témát választ, melyben az adrenalin, és a halálközeli élmények hatását kutatja. Úgy gondolja, hogy megfelelő körülmények között, amely valamilyen traumatikus halálközeli állapot, bárki szert tehet emberfeletti képességre, melyből kiindulva létezhetnek közöttünk RK-k, vagyis RendKívüli különleges képességekkel rendelkező emberek. Ezen elmélet beigazolására pedig a két fiú olyan veszélyes kísérletbe kezd, amely bár minden jel szerint működik, de szörnyű árat kell érte fizetniük. Victor és Eli barátsága örökre tönkremegy és tíz évvel később, amikor Victor megszökik a börtönből, az első dolga, hogy bosszút álljon egykori barátján Elin.


Remek könyv volt, mondom ezt úgy, hogy a feléig határozottan úgy éreztem, hogy hiányzik belőle valami. Hogy mi, azt olvasás közben nem igazán tudtam megfogalmazni, csak amikor már nyakig benne voltam a történetben tudatosodott bennem, hogy nincsenek tisztán „jó” és „rossz” szereplői a regénynek, ami kissé frusztráló volt számomra, mivelhogy egyik főszereplővel sem tudtam igazán azonosulni vagy egy kicsit is szimpatizálni. Victort próbáltam kedvelni, de annak ellenére, hogy bár értettem, hogy miért személyes sérelmei miatti elvakultsága vezérelte tetteit, elfogadni azt mégsem tudtam. Illetve hazudok. Mert az ő indítékát még mindig tűrhetőbbnek és elfogadhatóbbnak találtam, mint Eli saját ideológiája mentén való önbíráskodását. Úgyhogy egyszer sem volt olyan érzésem olvasás közben, hogy akkor most csak Victort kedvelem vagy csak Elit, mert mindketten tettek olyan elítélendő dolgokat, amik erkölcsileg elfogadhatatlanok voltak számomra és mégis: az írónő olyan izgalmasan építette fel a történetet, a szereplők jellemét és kapcsolatát pedig olyan érdekesen és okosan formálta, hogy egy idő után komolyan  érdekelni kezdett a sorsuk, olyannyira, hogy még izgulni is képes voltam miattuk.
Aztán itt van ez az érdekes világ, amiről még mindig nem tudom eldönteni, hogy szívesen élnék-e benne vagy sem. Képzeljétek el, egy olyan helyet, ahol olyan különleges képességű emberek élnek, akik ereje egy halálközeli élmény hatására alakul ki. Hogy kinél milyen képesség tör felszínre, azt a halála előtti félelme, az élni akarás vágyának erőssége és az utolsó percek gondolatai és kívánságai határozzák meg. Nem fogok elárulni nagy titkokat, de Victor, Eli, Sydney, Serena és egy később érkező szereplő Dominic is rendelkeznek saját szuperképességgel, mely adottságnak természetesen hátulütője is van. Sajnos ezekből az emberekből hiányzik valami, a lelkük egy része, ami egy igen fontos emberi érzelem meglétéért felelős: az együttérzésért. És egy szuperhős empátia nélkül - gondoljatok csak bele - mi minden szörnyűségre lehet képes.

Szóval mint látjátok a történt igazán eredeti és izgalmas, és bár bevallom az elején nem annyira sodort magával a váltakozó (nekem kissé kapkodó) idősíkkal építkező sztori, mint ahogyan azt reméltem, de a könyv utolsó harmadánál, ahol a feszültség szinte már tapintható volt, ha az életem múlt volna rajta sem bírtam volna letenni. Úgyhogy összességében nagyon szerettem ezt a könyvet, annak minden aspektusát, és az író folyékony stílusát. És bár a főszereplőkről ugyanezt nem mondhatom el, mégis borzasztóan érdekelt a sorsuk, de legfőképp az, hogy meddig képesek elmenni azért, hogy egymást elpusztítsák.
V. E. Schwab
Értékelés: 4.5/5

Kiadó: Fumax
Sorozat: The Villains
Eredeti cím: Vicious
Oldalszám: 392


4 megjegyzés :

Megjegyzés küldése

J.D. Barker: A ​negyedik majom

Nincsenek megjegyzések
Irtózatosan vártam már ennek a könyvnek a megjelenését, úgyhogy ahogy megérkezett óriási lendülettel vetettem bele magam az olvasásba. Az elejével igazából nem volt semmi problémám, sőt. Hihetetlen jó felütéssel kezdődött a történet, ritkán találkozik az ember ilyen jó nyitójelenettel, ám ahogy előrébb haladtam a cselekményben, az érdeklődésem egyre inkább valamiféle undorba és viszolygásba kezdett átfordulni, mely miatt bizony még az is megfordult a fejembe, hogy - uram’ bocsá - félbehagyom ezt a könyvet, de persze nem tettem. Hogy miért? Mert az alapvető emberi kíváncsiság sajnos mindent képes felülírni.

Sam Porter a chicagoi rendőrség nyomozója már öt éve üldözi a 4MGY ( Négy Majom Gyilkos) nevezetű sorozatgyilkost - aki fiatal lányokat rabol el, majd különösen kegyetlen módon kínoz és öl meg - de mindhiába. Amikor  azonban egy reggelen egy közúti baleset helyszínére hívják, úgy tűnik, az ügy megoldódni látszik.  Ugyanis minden jel arra utal, hogy a busz által halálra gázolt áldozat a Négy Majom Gyilkos volt, amire a nála talált naplóból, illetve abból a kis csomagocskából, amibe a következő áldozata füle volt gondosan becsomagolva következtettek a rendőrök. Porter tisztában van vele, hogy kevés ideje maradt megtalálni az utolsó elrabolt lányt, de abban bízik, hogy a gyilkosnál talált napló majd a segítségére lesz ebben. 
A történet két szálon fut, az egyikben a gyilkos bizarr gyerekkorának egy részét ismerhetjük meg részletesen a nála talált napló által. A másik szál cselekménye pedig a jelenben játszódik, ahol gőzerővel folyik a nyomozás az utolsó áldozat felkutatása és a gyilkos személyének beazonosítása után.
Érdekes volt a könyv nyitánya, ami a sorozatgyilkos halálával kezdődött. Azt gondolná az ember, hogy mivel a főgonosz már nem sok vizet zavar, így semmi okunk nincs a félelemre, de mindenkit megnyugtatok, hogy a halálával egyáltalán nem tűnt el a feszültség a könyvből. Hiszen a naplója által rálátást kaptunk azon borzalmasan erőszakos gyerekkori emlékeire, melyek - bár meglehetősen hihetetlenek voltak számomra, mégis rendkívül felkavaróak - hatással voltak a személyisége kialakulásában. A jelen eseményeinél a nyomozás során pedig olyan információk derültek ki vele kapcsolatban, melyek szerint az áldozatait nem is véletlenül, hanem tudatosan választotta ki magának. Mintha ezzel valamiféle sajátos igazságszolgáltatást kívánt volna végrehajtani a lányok hozzátartozóin - ám, ezzel kapcsolatban vétek lenne többet elárulnom, úgyhogy térjünk is vissza inkább ahhoz a bizonyos naplóhoz.
Ne hagyd abba az olvasást! Azt akarom, hogy megértsd, mit tettem.                                                                                                        NAPLÓ 
Barker a sorozatgyilkos naplójával egy meglehetősen félelmetes és hajmeresztő utazásra viszi az olvasót. Bevallom hősiesen, nálam ezek a részek totál kiverték a biztosítékot.  Olyan drámai alámerülést éltem át általuk az emberi lélek legsötétebb bugyraiba, ami egy cseppet sem volt jó érzés. A szadizmus és brutalitás azon részletessége, amivel megismerhettük a gyilkos szüleinek természetét, és az emberek kínzásában lelt élvezetüket, engem érzelmileg eléggé megviselt, úgyhogy mi tagadás, a könyv ezen részeit roppant kellemetlen volt olvasnom. Azon kívül, hogy rendkívül kegyetlennek és ebből kifolyólag nyomasztónak és fojtogatónak éreztem őket, még meglehetősen hatásvadásznak is találtam, arról már nem is beszélve, hogy a nyomozás szempontjából sem vitték előrébb az ügyet. 

És ha mindez még nem lenne elég, óriási szívfájdalmat okozott a könyvben lévő szereplők gyenge karakterizálása is, melynek köszönhetően egyikük sem maradt túl emlékezetes a számomra. Mondjuk a 4MGY esetében ezt annyira nem is bántam, de  Porter nyomozónál viszont már kifejezetten sajnáltam.

Szóval összességében úgy érzem, hogy nem igazán találtunk egymásra a könyvvel. Úgy tűnik, nem vagyok még elég edzett az emberi aljasság ezen formájához, és őszintén szólva nem is nagyon szeretnék. Persze nem tagadom, hogy a fent említett problémáktól eltekintve Barker egy igazán hátborzongató atmoszférával és hihetetlen csavarokkal megírt izgalmas történetet írt, de sajnos mivel a végén óriási örömmel és megkönnyebbüléssel csuktam be a kötetet, így érthető, hogy  a folytatásából köszönöm, nem kérek.

Értékelés: 3/5

Kiadó: Agave
Sorozat: 4MK Thriller 
Eredeti Cím: The Fourth Monkey
Oldalszám: 416


Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Gregg Hurwitz: A ​Seholember ~ Orphan X 2.

Nincsenek megjegyzések
Gregg Hurwitz Az Árva sorozatának első kötete anno engem totál levett a lábamról. Úgyhogy amikor megláttam, hogy érkezik a következő rész, el sem olvastam a tartalmát, már rendeltem is elő. Úgy voltam vele, ha csak fele annyira lesz olyan sodró lendületű és izgalmas, mint amilyen az X Árva volt, már azzal is bőven elégedett leszek. Nos, meg kell mondjam, nem csalódtam.
A könyv főhőse az első részből megismert Evan Smoak, aki gyerekkorában került be a szigorúan titkos, kormány által fenntartott Árva programba, melynek keretein belül egy tökéletes, hivatalosan nem létező bérgyilkost neveltek belőle. Miután szakított egykori mestereivel és hátat fordított a programnak, az ott szerzett tudását arra használta, hogy felszívódjon, új életet kezdjen, és segítsen azokon, akiken már senki más sem segíthet.

Amikor egy életmentő küldetése alkalmával ismeretlen férfiak elrabolják, elkábítják és egy elhagyatott kastélyba szállítják, ő kerül olyan szorult helyzetbe, mint amilyenbe az ügyfelei szoktak. A különbség csak annyi, hogy érte senki nem jön, hogy megmentse. Evan bedrogozva és összeverve tér magához egy zárt szobában. Fogalma sincs arról, hogy hol van, és hogy ki és miért tartja őt fogva. Persze rögtön beindul nála gépezet, és ahogy magához tér, hihetetlen nyugalommal és óriási precizitással próbálja összerakni a történteket. Megvizsgálja a szobáját – hogy hol, és mit tudna majd felhasználni a szökéséhez - ami egyébként tökéletes börtönnek tűnik a számára, és gondosan elraktározza magában az őrök számáról és azok gyengeségeiről gyűjtött információkat. Ám úgy tűnik, hogy mindez kevés a szökéshez, mivel minden menekülési kísérlete kudarcba fullad, ami azt mutatja, hogy egy meglehetősen profi csapattal van dolga. És hát bizony Hurwitz nem finomkodja el antagonistája abszolút gonoszságát, merthogy Evan fogvatartója azon kívül, hogy egy totál pszichopata pasi, különösen beteges módszerrel tartja karban a testét. Az anyagiak tekintetében pedig szereti mások nagy összegű bankszámlájára rátenni a mocskos kezét. Evant is ezért rabolta el, hogy miután megtörte, az összes pénzét elvegye tőle. Szóval René egy igazi seggfej, tele izomagyú emberekkel, akik jócskán megnehezítik Evan helyzetét, ám hősünk alkalmazkodóképességével és kitartásával azért ők sem számoltak. És ami a legdurvább, fogalmuk sincs arról, hogy kivel állnak szemben.
Hurwitz ezzel a könyvével ismét egy olyan remek akció-krimit alkotott, amiben minden megvan, amire a műfaj rajongói vágyhatnak: a túlélés szempontjából nagy kihívást jelentő helyszín, látványosan kivitelezett szökések, tűzharcok és összecsapások, jól megrajzolt karakterek és nem utolsósorban izgalmas és váratlan fordulatok.

Ráadásul ebben a részben is helyet kaptak Evan visszaemlékezései, de szerencsére nem olyan sűrűn és nagy mennyiségben, mint az előző könyvben. Számtalan olyan pillanat volt a történetben, amikor az író annyira látványosan tárta elénk Evan belső vívódásait, atyai mentora halála miatt érzett mardosó bűntudatát, félelmeit és kételyeit, melyeket a fogvatartói által okozott lelki és fizikai bántalmazások hoztak a felszínre nála, hogy azt hittem, már csak egy hajszál választja el attól, hogy darabokra törjön. Ám mivel a megmenekülésétől nem csak a saját, hanem egy fiatal lány élete is függött, így erején felül mindent megtett hogy kikerüljön onnan.

Evan karaktere egyre szimpatikusabb számomra, így természetesen végig drukkoltam és izgultam az összes szökési kísérletét és őszinte ámulattal adóztam azon leleményessége előtt, amellyel kitalálta és próbálta megvalósítani terveit, még akkor is, ha legtöbbjük balul sült el. A sok pozitívum mellett azonban muszáj megemlítenem azon apróságot is, melyet kissé zavarónak találtam olvasás közben, mégpedig a fegyverek és harci küzdelmek részletes leírását. Nos igen, ezeket még mindig néhol kissé túlzónak éreztem - de szerintem ez egy kicsit sem meglepő, ha női olvasóként mindezek annyira nem hoznak lázba.

Mindenesetre Wilson Combat 1911-es pisztoly ide, vagy AK-47-es oda, összességében ez egy baromi jó könyv, a története követhető, világos, fordulatos és mindezekből következően egy cseppet sem unalmas. És mivel az egész regény nonstop akció, így biztos vagyok benne, hogy senki sem fog unatkozni olvasás közben. Úgyhogy akik nagy adag feszültségre, izgalmas fordulatokra és nem túl gyomorforgató, ám mégis véresen erőszakos jelenetekre vágynak, azoknak tökéletes választás lehet Evan Smoak története. Én a részemről már tűkön ülve várom a folytatást.
Gregg Hurwitz

Értékelés: 4.5/5

Kiadó: Fumax
Soroazt: Ophran X
Eredeti cím: The Nowhere Man
Oldalszám: 384

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Áprilisi könyveső

8 megjegyzés
Tudtam, hogy ez a hónap elég húzós lesz majd beszerzések terén, hiszen a Könyvfesztiválra rengeteg olyan újdonság érkezett, amit mindenképp a magaménak szerettem volna tudni. Ráadásul idén sem tudtam elmenni e szuper jó és kimondottan könyvmolyoknak szóló eseményre, ami miatt nagyon- nagyon - és újra csak - nagyon-nagyon rosszul éreztem magam. Úgyhogy várható volt, hogy az előrendelések mellé kárpótlásul néhány plusz könyv is becsúszik majd. Ám hogy 11 kötettel zárjam a hónapot? Azt azért még én sem gondoltam volna.

Persze, ahogy az lenni szokott, éreztem némi lelkiismeret-furdalást e jóleső ámokfutás miatt, de igazából mégis azt kell mondanom, hogy szívből örültem mindegyik darabnak, és egyiket sem bántam meg – na jó, mondjuk A negyedik majom, ami ráadásul még a képről is lemaradt, nagyon úgy tűnik, hogy nem az én lelkemnek és gyomromnak való. Lehet, hogy kihagyható lett volna… na de ki tudta ezt akkor? Mindenesetre imádom a könyveket, és a vásárlásuk is mindig nagy örömmel tölt el, és bár lehet, most úgy érzem, hogy én biza addig nem veszek semmit, amíg ezeket ki nem olvasom, de ismerve magamat erre azért inkább mégsem vennék mérget.

És íme a nagy ereszd el a hajam végeredménye.

Névsorolvasás

1.  Beate Maxian: A ​Práter-gyilkosságok
2.  Charlie N. Holmberg: A ​mestermágus
3.  Jane Corry: Vértestvérek
4.  Julie Buxbaum: Hogy ​folytassam?
5.  Kij Johnson: Vellitt ​Boe álom-utazása
6.  V. E. Schwab: Viszály
7.  Antoine Laurain: A ​piros notesz
8.  Katherine Arden: A ​medve és a csalogány
9.  Réti László: Panda
10. Jasper Fforde: Monokróm

8 megjegyzés :

Megjegyzés küldése