Anna Gavalda: 35 ​kiló remény

A történet egy 13 éves fiúról, Grégoire-ról szól, aki folyamatosan kudarcot vall az iskolában, mert nem igazán tud megfelelni az ottani követelményeknek. Viszont nagyon ügyes keze van, bármit képes megjavítani, és imádott nagypapájának is mindig szívesen segít barkácsolni. A rossz iskolai teljesítménye miatt a szüleivel folyton hadilábon áll, csak a nagyapja mutat megértést irányában. Ő az egyetlen, aki mindig biztatja és hisz a tehetségében. Amikor kicsapják az iskolából és a környező intézmények egyikébe sem veszik fel, senkinek sincs ötlete, hogy ezek után hogyan tovább. Végül Grégoire - nagy remények nélkül ugyan, de - mégis levelet ír egy bentlakásos műszaki iskolába, ahova ha felvennék, lehetősége lenne tehetsége kibontakoztatásában. Sajnos a jegyei alapján nem sok esély van arra, hogy ez sikerülni fog, ám meglepetésére mégis behívják felvételi vizsgát írni.

A 35 kiló remény egy ragyogóan elmesélt, megható és érzelmekkel teli történet, amely megmutatja, mennyire fontos, hogy a fiatalok odafigyeljenek és felismerjék saját tehetségüket, hogy keressék önmagukat és hogy megtalálják a saját útjukat. Mivel a könyv Grégoire szemszögéből íródott, így a nyelvezete fiatalos és könnyen olvasható. Grégoire természetes és spontán módon fejezi ki magát, így a könyv szövege megfelel a fiú gondolatainak, a jelenetek azonban nincsenek nagyon kidolgozva, de ez engem egyáltalán nem zavart, mert a könyv által sugallt mondanivaló és érzelmek így is tökéletesen átjöttek és megérintettek.

Én úgy gondolom, hogy ez a könyv nem csak egy megható mese egy gyengén tanuló diák útkereséséről, és a nagyapjával való különleges kapcsolatáról, hanem egyben kritika is. És nem csak a szülőkkel, hanem az iskolákkal szemben is, ahol az ott tanító tanárok (tisztelet a kivételnek) nem értik vagy nem akarják megérteni és motiválni tehetségükben azokat a tanulókat, akik nem úgy teljesítenek, mint ahogyan azt a környezetük elvárná tőlük. Gavaldanak ezzel a 80 oldalas kis szösszenetével szerintem az volt a célja, hogy felhívja a figyelmet a gyerekek teljesítményhez köthető szorongási és önértékelési problémáira. A fiatal olvasók számára pedig azt az üzenetet küldi, hogy mindenki értékes, tehetséges és jó valamiben, a lényeg, hogy megtalálja, hogy mi lenne az. És bár igaz, hogy ez egy tizenéveseknek szóló, irtó rövid kis ifjúsági regény, de pont az előbb említett okok miatt én minden szülő és tanár kezébe is nyugodt szívvel adnám. 

Elgondolkodtató, szomorú és ugyanakkor mégis szívmelengető történet volt ez számomra, amit bizony nem bírtam könnyek nélkül végigolvasni - nagyon tetszett, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom!

És még valami; ezzel a könyvével Gavalda most már végleg bekerült a kedvenc íróim sorába.

Kiadó: Magvető
Eredeti cím: 35 kilos d'espoir
Fordította: N. Kiss Zsuzsa
Oldalszám: 80