2021/07/08

Amilyen rosszul indult a kapcsolatom ezzel a sorozattal olyan jól végződött. Azt nem mondom, hogy miután elolvastam az utolsó oldalt átfutott rajtam az a bizonyos „hűha, ez aztán tényleg baromi jó volt” érzés, de nincs okom panaszra, mert azon kívül, hogy nagyon jól szórakoztam, végre minden kérdésemre választ kaptam, a sztori izgalmas volt és a harci jelenetek is kellően látványosak lettek. És bár igaz, hogy az én ízlésemnek a romantika kissé nyálasra és sziruposra sikerült, de ennyi dráma és szenvedés után úgy gondolom, ez is simán belefér még. Szóval egy szó, mint száz, ezt a kötetet is nagyon élvezetesnek találtam, örülök, hogy nem adtam fel az első rész után és folytattam tovább a sorozatot - tényleg kár lett volna kihagyni.

A harmadik rész egyébként pont ott folytatódik, ahol az előző véget ért. Layla még mindig nehezen hiszi el, hogy a kegyetlen lilin a legjobb barátja testében van és szabadon garázdálkodik. Egyértelmű számára, hogy a lilint meg kell állítania, és Sam lelkét meg kell menteni a pokolból. Ám, hogy mit hajlandó ezért feláldozni, az már csak rajta múlik.

Mindenesetre nincs könnyű dolga, mert épp egy érzelmi válság közepén van, ugyanis komoly választás előtt áll. Döntenie kell kit válasszon; Rothot, az átkozottul szexi démonherceget, vagy Zayne-t, a gyönyörű és gondoskodó őrzőt, akiről Layla eddig azt gondolta, sosem lehet az övé…

Míg Layla küzd az érzéseivel a világvége egyre csak közeleg. És csak egy kiút van ebből a szorult helyzetből; Laylának meg kell küzdenie az ellenséggel, és meg kell mentenie a várost és az embereket a pusztulástól.

A könyv elején kissé megijedtem, mert kezdetben csak Layla érzelmi világa állt a történet központjában, persze később a lilin is előkerült, de az üldözését és az utána való nyomozást azért nem kapkodták el hőseink. Úgyhogy a könyv elejét elég érzelmesnek és felkavarónak éreztem. Egyrészt Sam miatt, kinek elvesztése erős bűntudatot keltett Laylában, másrészt a két fiú iránti érzései miatt, mivel az élete olyan fordulóponthoz érkezett, amikor is választania kellett közülük. Szerencsére és nagy meglepetésemre hamar dűlőre jutott, bevallom, én azt hittem, hogy több oldalon keresztül lehetünk majd szemtanúi fájdalmas vívódásának és önmarcangolásának. De ez nem így volt, úgyhogy ebből a szempontból óriási pirospont jár az írónőnek.

Ez a kötet egyébként - szerintem nem árulok el nagy titkot - leginkább Roth és Layla szerelmi történetére összpontosít. A kettőjük közötti kapcsolat sokat fejlődött, sokkal intenzívebbé és meghittebbé vált, mint korábban. Olyannyira, hogy Roth viselkedését én már néha túl sziruposnak és érzelgősnek találtam, de mindezt olyan odaadással és annyira édesen csinálta, hogy így is nagyon szerettem.

A sorozat német borítói

Ami tetszett ebben a részben, hogy fontos szerepet kaptak a famulusok, melynek köszönhetően az olvasó sokkal többet megtudhatott a valódi kinézetükről és természetükről. És az is tetszett, hogy a visszatérő romantikus jelenetek olyan szeretetteljesek voltak, hogy egyértelműen látszott belőlük, hogy Layla egy pillanatig sem bánta meg a döntését. Apropó Layla, tetszett, hogy most már igazi harcosként viselkedett és felnőtt a rá váró feladathoz. Igazán sokat fejlődött a harmadik részhez érve, ami mindenképp a javára vált.

A történet előrehaladtával néhány fordulat meglepetés volt számomra, de a többségüket azért mégiscsak kiszámíthatónak találtam, ami lehet zavarónak kellett volna lennie, ám én egyáltalán nem éreztem annak, mivel az írónő stílusa és humora most is totál magával ragadt és elvarázsolt, és természetesen maga a történet is, ami úgy gondolom, korrekt lezárása lett a trilógiának.