Jennifer L. Armentrout: Stone ​Cold Touch – Dermesztő érintés (Komor elemek 2.)

A második kötet nem sokkal azután veszi fel a fonalat, ahol az előző véget ért. Roth feláldozta magát Layláért, aki azóta is gyászolja. Persze támaszként ott van mellette Zayne, akivel épp kezdenek szépen összemelegedni, amikor Roth visszatér az életbe és közli az őrzőkkel, hogy úgy tűnik, a szertartás sikeres volt, mert létrejött egy lilin, aki egyetlen érintéssel képes bárkitől elvenni a lelkét és lidércet csinálni belőle, úgyhogy a legjobb lesz, ha közösen pusztítják el a szörnyet. Az őrzők belemennek a dologba és elkezdődik a nyomozás. Eközben Laylababa a két sráctól érzelmileg totál összezavarodik, azt sem tudja, hogy melyiket szeresse jobban, azt meg pláne nem, hogy melyik lenne számára az igazi.

Aki szereti a szerelmi háromszögek kínzó érzelmi dilemmájában való dagonyázást, az itt tökéletesen kiélheti magát, mert Layla ebben a részben két álompasi között vergődik folyamatosan. Csapong közöttük ide-oda, ő sem tudja igazán, hogy mit akar. Amikor Roth viszi a bűnbe, akkor Zayne-en jár az esze, amikor Zayne tarja a karjaiban, akkor meg Rothot akarja, és ez így megy oldalakon és oldalakon át. Mondjuk - ha nagyon akarnám - meg tudnám érteni Laylát, mert Roth a könyv elején érthetetlen okok miatt eltaszítja őt magától, ennek ellenére mégis folyamatosan kísértésbe viszi és ott pörög körülötte, és így valóban nehéz józanul gondolkodni. Míg Zayne végig biztos pontként ott áll mellette, ám - hogy ez se legyen olyan egyszerű -, mégis elválasztja őt egy láthatatlan vonal tőle, amit különböző szabályok, ígéretek és veszélyek alkotnak.

Szóval Laylának tényleg nincs könnyű dolga, és én elhiszem, hogy mindkét fiúba szerelmes és hogy azok az élethelyzetek, amikbe került, végül is megalapozottá tették a döntéseit, de még így is úgy gondolom, hogy túl sok volt a nyavalygás és hogy sokkal határozottabbnak kellett volna lennie. Annál is inkább, mivel az előző részben egyértelműen Roth felé hajlott, aki feláldozta magát miatta, ezek után - bármit is mondott neki a srác -, hogy a fenébe gondolhatta, hogy valóban hidegen hagyja őt? Ahhh… Ebből a szempontból annyira tipikus YA könyv volt ez, hogy ihaj. Hagyjuk is ezt a témát, inkább lapozzunk.

A sorozat lengyel borítói. Nekem ezek is nagyon tetszenek.

A könyv egyértelműen Zayne-ről szólt, illetve a Laylával való kapcsolatának elmélyüléséről, ennek ellenére a cselekmény is szépen haladt előre. Azt nem mondom, hogy kapkodtam a fejem az események gyors alakulása miatt, de azért itt is volt miért és kiért izgulni. Sajnos az őrzőket nem szerettem meg ebben a részben sem, sőt a könyv végén véghez vitt tettük miatt meg aztán végképp kivívták maguknak tartós ellenszenvemet. Persze vannak közöttük kivételek, Denika, Dez meg Nicolai, velük semmi problémám nem volt, de Abbotnak Layla helyében én soha, de soha nem bocsátanék meg.

A kötet vége óriási függővéggel ért véget, ami miatt rögtön nyúlnék is a következő részhez, ha meglenne. Ha minden igaz, akkor 2021 első félévére meg is lesz, a kiadó legalábbis ezt ígérte egy molyos hozzászólásban. Mindenesetre én irtózatosan várom, mert szerelmi háromszög és érzelmi zűrzavar ide vagy oda, bevallom, én faltam az oldalakat. JLA nagyon jó jeleneteket tud írni és az érzelmeket is baromi jól át tudja adni. Meg aztán ez a démonokkal és őrzőkkel teli világ is egyre színesebb és izgalmasabb kezd lenni, ami miatt én is kezdem egyre jobban megszeretni. Tudom, hogy az első résztől nem voltam elájulva – sőt, igazából folytatni sem nagyon akartam -, merthogy én ebből a műfajból már réges-rég kinőttem, ami valóban így is van, de kit érdekel? Imádtam ezt a könyvet és sokkal, de sokkal jobban tetszett, mint az előző.

Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím:Stone Cold Touch 
Fordította: Komáromy Zsófia
Oldalszám: 562