Dan Fesperman: A kód neve: Helen

Ahogy megláttam ezt a könyvet az új megjelenések között, rögtön felkeltette az érdeklődélsemet, és szerencsére nem bántam meg, hogy elolvastam.

A történet két idősíkon játszódik; az egyik az 1979-es hidegháború idején Nyugat-Berlinben, a másik 2014-ben egy Maryland közeli kisvárosban.  A Nyugat -Berlini állomáson Helen Abell Shoat egy húszas éveiben járó alacsony beosztású CIA-tiszt. Ebben az időben sok más nőhöz hasonlóan Helen is alacsony szintű pozícióban dolgozott, feladata a Berlinben található négy biztonságos ház fenntartása és felügyelete volt. Egy éjszaka, miközben épp egy rutinellenőrzést tart az egyik ilyen házban, tanúja lesz annak, amint a CIA egy magas beosztású és veszélyes ügynöke Kevin Gilley, szexuálisan bántalmaz egy fiatal német nőt. Helen nem hagyja annyiban a dolgot, jelenti az ügyet a feletteseinek, akik csak annyit mondanak, hogy felejtse el, amit látott, és soha ne szóljon senkinek egy szót sem. Helen ebbe azonban nem nyugszik bele és titkos nyomozást indít Gilley után, melynek során azon kívül, hogy kiderül, nem ez volt a férfi első ilyen ügye, egy életen át tartó ellenségévé is teszi őt. 

2014-ben Helen a férjével együtt csendes életet él egy marylandi kis tanyán, egy nap azonban álmukban agyonlövik őket. A hírek szerint a gyilkos nem más, mint a pár fogyatékos fia Willard, de a fiú nővére Anna, nem hiszi, hogy a testvére képes lenne ilyen gyilkosságra. Ezért annak érdekében, hogy bizonyítsa testvére ártatlanságát és megtudja, hogy mi is történt valójában, felbérli Henry Mattick magánnyomozót, hogy segítsen választ találni a kérdéseire. 

Imádom az üldözésre épülő kémregényeket és filmeket, és itt is nagyon tetszett a Helen életét végig kísérő rejtélyes cselekmény összes csavarja. A múltban játszódó eseményeknél a hidegháború közepén járunk, Helennek azonban mégsem az oroszokkal vagy a keletnémetekkel kell harcolnia, hanem a saját csapata egy tagjával, az amerikai hírszerzés egy veszélyes alakjával, Kevin Gilley-el, aki a célja elérése érdekében még a gyilkosságtól sem riad vissza. Helen elsődleges célja a férfi lebuktatása és felelősségre vonása, a másodlagos pedig egy lehetséges összeesküvés - amit szintén abban a védett házban hallgatott ki - felfedése volt. És bár Helen profi ügynöknek gondolta magát, de sajnos azt kell mondanom, hogy ez nem így volt. Én legalábbis nem éreztem annak, hiszen olyan sok hibát vétett, ami akár az életébe is kerülhetett volna – 20 évvel később került is –, hogy folyamatosan izgultam érte. Persze voltak segítői, akikkel telefonon vagy levélben folyamatosan tartotta a kapcsolatot, és akiknek sok mindent köszönhetett, de mint kiderült, ők sem tudták őt mindentől megvédeni.

Anna semmit nem tudott az anyja múltjáról, a Henryvel való közös nyomozása sorsán előkerülő titkos levelek, dokumentumok és újságcikkek segítségével állt össze számára Helen titkosügynöki tevékenységéről alkotott kép. Anna karakterét nem volt túl erős számomra, ennek ellenére az ő fejezeteit is nagyon élveztem, kezdetben talán még jobban is, mint Helenét. Mondjuk a Henryvel való romantikus kapcsolatát kissé túlzónak és feleslegesnek találtam, de a megkapó akciójelenetek és a rejtélyek közötti bonyolult kapcsolatok és összefüggések részletes kidolgozásával mindezt a kis malőrt az író gyorsan feledtetni tudta velem. 

Az időben való oda-vissza ugrálást hamar megszoktam, és mindkét idősík olvasását nagyon élveztem. A könyv jól megírt, a történet pedig magával ragadó volt tele izgalommal és fordulattal. Igaz, hogy volt egy-két olyan dolog, amit nem éreztem túl reálisnak, de ettől függetlenül mégis hamar magába szippantott a történet, úgyhogy akik szeretik a két idősíkon játszódó, kémes, üldözős, akciódús és erős női karakterrel rendelkező izgalmas regényeket, azoknak bátran ajánlom. 

Kiadó: Maxim
Eredeti cím: Safe Houses
Fordította: Sóvágó Katalin
Oldalszám: 464