Adam Fawley detektív ugyanakkor tudja, hogy tíz ilyen esetből kilencben csak olyan ember lehet a tettes, akit az áldozat ismert. Vagyis valaki hazudik.
A rendőrség a lakosság segítségét kéri egy eltűnt
nyolcéves oxfordi kislány felkutatásához.
Kezdetben
sajnáltam Daisy szüleit, de ahogy fokozatosan megismertem őket - az irtózatosan
sznob és mások véleményétől függő Sharont, és nőcsábász férjét – inkább csak
haragudtam rájuk. Ahogy a rendőrség elkezdi a nyomozást, egyre nyilvánvalóbbá
válik, hogy a Manson család nem is olyan boldog, mint ahogyan az mutatják, sőt,
mindenkinek megvan a maga kis titka. Daisy anyja nem igazán törődött a lányával
és a múltjában is vannak sötét foltok, az apja meg mintha nem épp a tiszta
szülői szeretet érzésével vonzódott volna hozzá. És az is sok mindent
elárul róluk, hogy igazából egyikükön sem látszott igazán a gyermekük
elrablása miatt érzett mindent elsöprő kétségbeesés. Még Daisy tízéves bátyja, Leo is furcsa
módon reagált a történtekre és a rendőrök kérdéseire -időnként felháborodva, máskor
kíváncsian - szóval róla sem lehetett elmondani, hogy minden rendben lett volna
körülötte.
A Daisy
felkutatását végző nyomozócsoport élén Adam Fawely nyomozó állt - aki saját
démonjaival harcolva néha azon tűnődött, hogy vajon ő e a legmegfelelőbb ember
erre a munkára, de elhivatottságát és kitartását látva már az elején
megbizonyosodhatunk róla, hogy nála jobb személyt nem is találhattak volna erre a
feladatra. Annál is inkább, mivel nem is olyan rég, ő is átélt valami hasonló tragédiát -
úgyhogy tökéletesen át tudta érezni a helyzet súlyát -, de hogy ez miként
és hogyan történt, azt nem tudjuk meg - valószínű a későbbi részekben derül
majd erre fény.
Szóval Adam
Fawley és kis csapata hatalmas erőbedobással kezd bele a nyomozásba, és ahogy egyre mélyebbre kezd ásni az ügyben, úgy hullik a Mason család tökéletes képe is szép lassan
darabjaira. Hirtelen mindenki gyanús lesz, de tiszta és egyértelmű
bizonyítékokat mégsem lehet egyikük ellen sem felhozni. Bevallom én mindenkiről
el tudtam képzelni, hogy köze lehetett Daisy elrablásához. Voltak is tippjeim,
de ahogy peregtek az oldalak mindig történt valami olyan fordulat, ami totál
elbizonytalanított, szóval gőzöm sem volt arról, hogy ki lehetett a
tettes.
Érdekes
része volt a könyvnek a közösségi média reakciójának bemutatása. Nem tudom,
hogy nálunk mindez mennyire terjedt el, de úgy tűnik, hogy külföldön megszokott
eljárás, hogy a rendőrség Twitteren és Facebookon kér segítséget a lakosságtól,
aminek persze megvannak a maga előnyei és hátrányai. Egyrészt a közösség
felbecsülhetetlen szem- és fültanú lehet, ami mindig jól jön a rendőrségnek,
ugyanakkor elkerülhetetlen az olyan internetes trollok felbukkanása, akik
megalapozatlan spekulációi és gyanúsítgatásai hatással lesznek mások
véleményére, ami azon túl, hogy egyáltalán nem viszi előre az ügyet, veszélyes
következményekkel is járhat - amit az író a Mason családon keresztül szépen be is mutatott nekünk.
Összességében ütős kis thriller volt ez,
egy csomó olyan erkölcsi kérdéssel, amiről rengeteget lehetne
beszélgetni és vitatkozni, a könyv végéről már nem is beszélve, ami szintén
számtalan olyan kérdést hagyott hátra, amire nem kaptunk választ - és amire
igazából nem is nagyon kaphatunk választ. És bár ez utóbbi engem kissé zavart, ám ettől függetlenül így is rendkívül jól szórakoztam.
Kiadó: XXI. Századi Kiadó
Eredeti cím: Close to Home
Sorozat: Adam Fawley
Oldalszám: 400
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése