Sharon Bolton: Halj ​meg kétszer!

Sharon Bolton neve nem ismeretlen számomra, hiszen a tavaly előtt megjelent Egyikünk hazudik c. könyvével anno sokat szemeztem, de aztán valahogy mégis kimaradt nálam. Nem így a Halj meg kétszer! regénye, aminek a fülszövege olyan ígéretesen hangzott, hogy a megjelenése után rögtön meg is rendeltem magamnak.
És már most elárulom, hogy nagyon jó választás volt, egy kicsit sem csalódtam benne.

A történet egy léghajós kirándulással indul, amit a tizenhárom utasa közül csak egyvalakinek sikerül túlélnie. Őt a rendőrség Jessica Lane-ként azonosítja, akit érthetetlen okok miatt, miután elhagyta a baleset helyszínét, azóta sem találnak. A rendőrség nem érti, hogy miért nem lép Jessica kapcsolatba a hatóságokkal, úgy gondolják, talán olyan erős fejsérüléseket szenvedett, hogy teljesen össze van zavarodva. Amit nem tudnak, hogy a repülés során mindegyik utas egy kegyetlen gyilkosság szemtanúja volt, és mivel az elvetemült gyilkos nem engedhette, hogy titka kiderüljön, mindenre, ismétlem mindenre képes volt, hogy ez valóban így is történjen.

Így veszi hát kezdetét egy őrült macska-egér játék, melynek szereplői az egyetlen túlélő, JESSICA LANE, és a kegyetlen gyilkos, PATRICK FAA.

Sharon Bolton egy igazán csavaros, összetett és roppant szórakoztató regényt tett le az asztalra. Igazából a fülszövegben olvasottakon kívül nem is nagyon szeretnék többet elárulni a történetről, nehogy elvegyem valakitől a meglepetés örömét. Mindenesetre annyit mondhatok, hogy a regény első néhány (hőlégballonos) fejezetét annyira intenzívnek és megragadónak éreztem, hogy az totál levett a lábamról - nem igen találkoztam még ehhez hasonlóval – szóval durván jól indult, na.

A könyv központi karaktere Jessica, nekem nagyon szimpatikus szereplő volt. Szerintem végig jó döntéseket hozott, amikkel pedig nem értettem egyet, a könyv végén arra is magyarázatot kaptam. Értékeltem erőfeszítéseit, hogy soha nem adta fel, és hogy kitartóan próbált helytállni tervében, melynek köszönhetően tökéletesen bele tudtam magam élni az üldözött szerepébe, és naná, hogy teljes erőbedobással drukkoltam, hogy mihamarabb biztonságba kerüljön. Tetszett, hogy Bolton nem hagyta figyelmen kívül Jessica bánatát, amit a testvére elvesztése miatt érzett, és teljesen reálisnak éreztem, hogy az éles helyzetekben a túlélése érdekében félre tudta tenni érzelmeit, hogy a saját biztonságára tudjon összpontosítani. Érdekes színfoltja volt a könyvnek a kolostor és az ott élő apácák, akik nem csak lelkes figyelői voltak a drámának, de tulajdonképpen végig jelen voltak a történetben. Nagyon élveztem a velük töltött időt, annál is inkább, mivel némi humort is tudtak csempészni a történetbe, megtörve ezzel annak sötét hangulatát.

Maga a sztori egyébként nagyon jól felépített és könnyen olvasható volt. A háttérinformáció csepegtetését a visszaemlékezések segítségével szerintem nagyon jól oldotta meg a szerző. A rövid fejezetek pedig kifejezetten jót tettek a könyvnek: fokozták a feszültséget, és gyorsították a tempót. A cselekményt több szálon követhettük nyomon, hol az üldöző, Patrick, hol az üldözött, Jessica szemszögén keresztül láthattuk ugyanazon időben az eseményeket, ami annyira izgalmassá tette az egészet, hogy sokszor levegőt is elfelejtettem venni olvasás közben (lásd fürdőszobás jelenet.) Szóval feszültségből nem volt hiány, Sharon Bolton ebből a szempontból is jó munkát végzett. 

Összességében nekem nagyon tetszett a könyv, tényleg letehetetlen volt. Rengeteg fordulat és csavar jellemezte a sztorit, amiket aztán az olvasó a végén halmozva kapott az arcába. Engem az írónőnek többször is sikerült úgy meglepnie, hogy kiskanállal kellett összeszedegetni magam utána. Mondjuk az is igaz, hogy az utolsó csavart én már kissé soknak éreztem, ott mintha túltolta volna Bolton a sztorit, de ez csak apró kukacoskodás a részemről, hiszen a Halj meg kétszer! remek olvasmányélményt nyújtott, amit a műfaj kedvelői számára csak ajánlani tudok.  

Kiadó: Lettero
Eredeti cím: Dead Woman Walking
Fordította: Daróczi Péter
Oldalszám: 400