Lorraine Heath: A ​vikomt asszonya ~ A havishami ördögfiókák 3.

Nem titok, hogy Lorraine Heath A havishami ördögfiókák trilógiájának első két kötete anno teljesen levett a lábamról. Elképesztően jól szórakoztam rajtuk olvasás közben, úgyhogy nem kis elvárásokkal kezdtem bele a sorozat befejező részébe, ami bár nem okozott csalódást, de mégis azt kell mondanom, hogy az első rész élményét nem sikerült felülmúlnia.

Ebben a kötetben a havishami ördögfiókák utolsó fenegyerekének Locksley vikomtjának történetét ismerhetjük meg. Ugye emlékeztek még rá, hogy Locke volt Marsden márki egyetlen fia, pontosabban vér szerinti fia, mert ugye ott volt még az a három gyámsága alatt felnövő gyermek is, akik történetét az előző két részben ismerhettük meg. Na szóval a márki bár szerette a fiúkat, de mégsem volt különösebben gondos gyámjuk, ráadásul mindenki tudta róla, hogy a felesége elvesztése után a fájdalomba őrült bele szegény. Ám, hogy valóban őrült lett volna, én a könyv olvasása közben ebben erősen kételkedtem. Mert, ha valaki olyan tervet eszel ki a fia megnősítése érdekében, mely – és ezt nyugodt szívvel mondhatom több tucat romantikus könyvvel a hátam mögött - tapasztalatom szerint csak asszonyok agyában foganhat, arra mindent lehet mondani, de hogy őrült lenne, azt biztos nem.

És hogy mi volt a nagy terv? Marsden újsághirdetést adott fel, melyben feleséget keresett magának. A hirdetésre pedig egy nagyon talpraesett és határozott fiatal özvegyasszony, Portia Gadstone jelentkezett. Ám amikor az idős férfi valóban feleségül akarta venni a lángvörös hajú, szerencsevadász hölgyeményt, a fia drasztikus lépésre szánta el magát: hogy megmentse apját e pénzéhes nő karmai közül, maga vette nőül Portiát. A fiatal pár úgy gondolta, hogy egy kölcsönös előnyökön alapuló házasság meglehetősen kényelmes lehet számukra, abban az esetben, ha semmiféle zavarba ejtő érzelem nincs a képben. Ami már önmagában nevetséges elképzelés volt, figyelembe véve azt a kis apróságot, hogy az első perctől kezdve, ahogy meglátták egymást csak úgy repkedtek a szikrák kettejük között.

Nos, azt kell mondanom, hogy A vikomt asszonya nagyszerű befejezése a trilógiának, ami amellett, hogy tele volt összetett és okosan megformált szereplőkkel, meg sok-sok szexuális feszültséggel és buja szerelmi jelenetekkel, a szívfájdító titkoktól és még egy kis izgalomtól sem volt mentes. A történet főszereplői erős és határozott egyéniségek voltak, főleg Portia, aki különösen karakán és merész nőszemélynek bizonyult. Ami nem volt meglepő, hiszen abban az időben, amikor a nőknek nem volt joga semmihez, még a saját testükhöz sem, muszáj volt erősnek és határozottnak lenniük. Főleg, ha olyan nehéz döntéseket kellett meghozniuk, amik hatással voltak a sorsukra. Sajnos Portia is egy ilyen döntés elé kényszerült, amit véleményem szerint nem túl tisztességesen oldott meg, de szerencsére egy olyan férfival hozta össze a sors, aki hamar megbocsájtott neki – talán kissé túl hamar is. 

Locke tipikus romantikus főhős volt; magas, sötét, jóképű, cinikus és egy igazi félisten az ágyban, de természetesen ennél azért jóval több minden rejtőzött benne. A varázslatos és egyben gonosz érzékiség alatt ő egy egyenes, igazán együtt érző és kötelességtudó ember volt. Az apjával való szoros, gondoskodó kapcsolata pedig a könyv egyik legjobb, ha nem a legszebb szálának éreztem. Szerettem a márkival való jelenteket, a kötet gyöngyszeme egyértelműen ő volt számomra. A csipkelődő humora, a felesége iránti mérhetetlen szeretete, és az ötlet, amit kifundált, hogy a fiát házasságba kényszerítse, rendkívül sok kedves és szívmelengető jelentet csempészett a történetbe. Ezen felül a szereplők egymásra találásának édes folyamatát is rendkívül szépen oldotta meg az írónő. Öröm volt látni, ahogy ez a két makacs ember ráébredt arra, hogy a testi örömökön kívül biztonságot, vigaszt és szerelmet is tudnak egymásnak nyújtani.

Ugyanakkor muszáj szóvá tennem azon apróságokat is, melyek miatt mégsem éreztem teljesen tökéletesnek a könyvet. Roppantul sajnáltam például a pergő szócsaták hiányát, és egy idő után már túl soknak, és ezáltal bevallom már-már unalmasnak találtam a szereplők közötti erotikus jeleneteket. Ám, ami a legjobban szíven ütött az Portia hazugságai voltak. Mentségére legyen mondva, hogy amikor a végén kiderült, hogy miért is kellett az orránál fogva vezetnie szegény Locke-t, akkor - ha nehezen is, de - elfogadtam a döntését, ennek ellenére egy apró tüske még így is maradt bennem ezzel kapcsolatban.

Szóval összességében ismét egy nagyon élvezetes olvasmányhoz volt szerencsém. Lorraine Heath írásmódja ezúttal is teljesen magával ragadott, és a történet is mindvégig fenntartotta az érdeklődésemet. És bár a könyv önálló kötetként is megállja a helyét, és kitűnő szórakozást nyújt a műfaj kedvelői számára, én mégis mindenképp azt javaslom, hogy az előző részeket sem hagyjátok ki. Vétek lenne. Higgyétek el nekem.

A sorozat részei:

1. A herceg szeretője ~ Falling Into Bed with a Duke 

2. Mindent egy lapra ~ The Earl Takes All

3.  A vikomt asszonya ~ Viscount and the Vixen

A szerző másik romantikus sorozata a Botrány és szenvedély, mely részei:

 1. Botrány és szenvedély ~ Scandal and Desire ✿ Mick Trewlove története

2. When a Duke Loves a Woman ✿ Gillie Trewlove története

3. The Scoundrel in Her Bed ✿ Finn Trewlove története

4. The Duchess in His Bed ✿ AidenTrewlove története

Kiadó: HarperCollins 
Eredeti cím: The Viscount and the Vixen
Sorozat: Hellions of Havisham 
Oldalszám: 432

tovább olvasom Lorraine Heath: A ​vikomt asszonya ~ A havishami ördögfiókák 3.

Lorraine Heath: Mindent ​egy lapra ~A havishami ördögfiókák 2.

Mivel A herceg szeretője anno annyira elnyerte a tetszésemet, hogy még a kedvenceim közé is bekerült, muszáj volt rögtön belekezdtem a sorozat második részébe, melyben a következő havishami ördögfiókáról, nevezetesen Edwardról volt szól.

Az előző részből már megtudhattuk, hogy Edward Alcott, csak egy órával volt fiatalabb ikertestvérénél Albertnél, aki így Greyling grófja lett. És hogy e két férfi csak külsőleg hasonlítottak egymásra, merthogy temperamentumukat tekintve totál különbözőek voltak. Míg Edwardot finoman szólva is egy olyan szoknyapecér gazembernek mondanám, aki előszeretettel herdálta a család vagyonát, addig Albertre egy rossz szavam nem lehet.  Ő sokkal visszafogottabb, nyugodtabb és kötelességtudóbb ember volt. És bár igaz, hogy erős kötelék fűzte össze a két testvért, Albert mégis mintha egy kicsit mindig csalódott lett volna a semmirekellő öccse miatt.  A legnagyobb probléma közöttük azonban mégsem ez volt, hanem Edward összeférhetetlensége Albert feleségével, Juliaval, mely konfliktus abból adódott, hogy titkon szerelmes volt belé.

Albert első gyermekének a születése előtt a két testvér úgy döntött, hogy még egy utolsó afrikai utazásra megy, ám ez a kaland tragédiával végződött. Albert ugyanis egy baleset során életét vesztette. Halála előtt pedig arra kérte a testvérét, hogy visszatérve Angliába tegyen úgy, mintha ő lenne Albert. Foglalja el a helyét és vigyázzon Juliára, amíg a gyermeke meg nem születik. Edward természetesen eleget tesz bátyja kérésének, annál is inkább, mivel már csak két hónap van hátra a baba születéséig, utána úgysem tehet mást, minthogy tisztázza a helyzetet.

Nos az alapsztori nekem nagyon tetszett, annak ellenére, hogy gyakran kissé bizarrnak éreztem. Merthogy gondoljatok csak bele. Milyen dolog már a testvéred bőrébe bújva annak szerelmével együtt élni. Sőt mit több, hónapokon át hazudni neki, és abban a hitben hagyni, hogy az igazi férjét csókolja és simogatja, miközben a tudtán kívül azt már rég eltemette. Úgyhogy Edward bizony csúnyán megtéveszti (átveri) Juliát, mely ténnyel, bevallom voltak problémáim. Persze jó-jó, sokat tompított e dolgon, hogy jobban belegondolva Edward motivációja végül is érthető volt, hiszen Julia korábban már többször is elvetélt, és talán ha megtudta volna, hogy a férje meghalt, ismét megtörtént volna mindez. Na meg aztán a bátyja utolsó kívánsága is ez volt, hiszen ő is féltette a feleségét, és mint a naplójából kiderült talán némiképp sejtette is az öccse gyengéd vonzalmát a felesége iránt, amire úgy tűnt, hogy a jóváhagyását is adta. 

Na de mindezek ellenére legbelül az ember mégiscsak érzi, hogy erkölcsileg mindez igencsak necces. Természetesen Edward végig küzd a lelkiismeretével. Folyamatosan megkérdőjelezi saját döntéseit, és elég komoly érzelmi konfliktusba kerül önmagával, főleg amikor rájön, hogy tovább már nem tudja elnyomni magában a Julia iránt érzett szerelmét. Úgyhogy tulajdonképpen, bár e téma meglehetősen bonyolult, és több szempontból is igencsak megkérdőjelezhető, mégis azt kell mondjam, hogy az írónő oly nagyszerűen építette fel a történetet és olyan szépen, szívhez szólóan írta meg a szereplők közötti szerelmet, hogy az engem teljesen lenyűgözött. Sajnos a könyv közepe tájékán kissé vontatottnak és túlírtnak éreztem a sztorit, illetve kicsit furcsállottam, hogy Julia fejecskéjében egyszer sem fordult meg, hogy a férje külső és belső változásai nem is az afrikai útnak, hanem a testvérek közötti cserének volt köszönhető. Ám mindennek dacára még így is elmondhatatlanul élveztem, ahogy ők ketten egyre közelebb kerültek egymáshoz és ahogy Edward erősen próbált (több kevesebb sikerrel) ellenállni a benne parázsló szenvedélynek. Az pedig, hogy végre megismerhettem Edward igazi oldalát, azt a kedves és vicces, a szerelméért a végsőkig elkötelezett férfiét, akivel tényleg, de tényleg csakis az ilyen igazi romantikus mesékben találkozik az ember, szintén totál levett a lábamról.

Szóval egy roppant szórakoztató és magával ragadó romantikus történethez volt szerencsém, melyet a műfaj szerelmeseinek csak ajánlani tudok. Most már csak azt lenne jó tudni, hogy mennyit kell még várni a folytatásra.

A sorozat részei:

1. A herceg szeretője ~ Falling Into Bed with a Duke 

2. Mindent egy lapra ~ The Earl Takes All

3.  A vikomt asszonya ~ Viscount and the Vixen

A szerző másik romantikus sorozata a Botrány és szenvedély, mely részei:
 1. Botrány és szenvedély ~ Scandal and Desire ✿ Mick Trewlove története

2. When a Duke Loves a Woman ✿ Gillie Trewlove története

3. The Scoundrel in Her Bed ✿ Finn Trewlove története

4. The Duchess in His Bed ✿ AidenTrewlove története

Kiadó: Harlequin
Eredeti cím: The Earl Takes All
Sorozat: Hellions of Havisham 
Oldalszám: 400

tovább olvasom Lorraine Heath: Mindent ​egy lapra ~A havishami ördögfiókák 2.

Lorraine Heath: A ​herceg szeretője ~ A havishami ördögfiókák 1.

Bármily meglepő, teljesen véletlenül kezdtem bele ennek a könyvnek az olvasásába, annak ellenére, hogy bár mostanában több krimi és thriller kerül a kezembe mint korábban, még mindig élek-halok a történelmi romantikusokért. E véletlen pedig úgy történt, hogy mivel az éjszakai jövés-menésemmel (mely az aktuális olvasmányom kézre kerítése miatt vált volna szükségessé) nem akartam felzargatni az alvótársaimat, így a legelső kezem ügyébe kerülő kötetet csaptam fel gyorsan altató gyanánt, amiből aztán minden lett csak alvás nem, merthogy annyira elvarázsolt és magával ragadt a történet, a szereplők és – ó, hát igen - az érzelmek, hogy bizony hajnalig le sem tudtam tenni a könyvet.

A történet hősnője Miss Minerva Dodger külső adottságait tekintve nem volt különösebben szép vagy megkapó, ellenben igen nagy hozománnyal rendelkezett, mely rengeteg úriember figyelmét keltette fel a környezetében. Minerva olyan családból származott, ahol mindenki szerelemből házasodott és ő sem akart ennél többet az élettől. Hat báli szezont táncolt végig úgy, hogy több tucat házassági ajánlatban volt része, de egyik kérője sem ajánlott a házasság mellé szerelmet, a hozományáért ellenben bármire képesek lettek volna. A sok kudarc után Minerva elfogadta, hogy valószínűleg soha nem fog férjhez menni és vénlányként fogja majd leélni az életét, ám úgy gondolta, hogy ez még nem ok arra, hogy ne próbálja ki, hogy milyen lehet egy férfi karjaiban elveszni. Úgyhogy megkérte a legjobb barátnőjét, hogy szerezze meg annak a hírhedt éjszakai klubnak a címét, ahol a nők álarcot viselve szeretőt választanak maguknak.

Nicholson Lambert kilencéves korában lett Ashebury hercege, amikor egy vonatszerencsétlenség során elvesztette a szüleit. Ám e tragédiában nem csak Ashebury hercege és hercegnéje halt meg, hanem Greyling grófja és grófnéja is, akik egy ikerpárt (Albert és Edward) hagytak maguk után. A hajdani herceg és a gróf szigorúan meghagyta, hogy haláluk esetén barátjukhoz, Marsden őrgrófjához kerüljenek a fiúk, aki nem volt különösebben gondos gyám, de teljesen nem is hanyagolta el a kötelességeit. Marsdennek volt egy fia Locke, aki szintén hasonló korú volt a három árvával, így a fiúk hamar megtalálták egymással a közös hangot, sőt mi több, életre szóló barátságot kötöttek egymással. Aztán idővel persze az ifjak felnőttek és sokat utaztak, melynek hála rengeteg egzotikus kalandban volt részük, hódításaik és tivornyáik révén pedig olyan hírnevet szereztek maguknak, hogy kevés olyan ember volt Londonban, aki ne hallott volna a négy "havishami ördögfiókáról”.

A mi történetünk főhőse e négy ifjú közül a szemérmetlenül jóképű Ashebury hercege, aki bizony gyakran látogatott el a Nightingale Klubba kellemes kikapcsolódást keresve. Itt találkozott Minervával, aki kezdetben nem fedte fel magát a férfi előtt, merthogy a hölgyek ezen a helyen megtarthatták inkognitójukat, de persze elkerülhetetlen volt, hogy előbb-utóbb kiderüljön, hogy kit is takar az álarc.

Mivel ezt megelőzően még nem olvastam semmit az írónőtől nem voltak hatalmas elvárásaim vele kapcsolatban. Persze egy könnyed kis romantikus szórakozás reményével láttam neki a könyv olvasásának, de amit kaptam az jóval több volt ennél: egy iszonyú szórakoztató, szívmelengető és *nagy sóhaj* eszméletlenül romantikus történet, mely szó szerint letehetetlen volt.

A könyv hősnője Minerva, nálam telitalálat volt. Pimasz és vakmerő, egy olyan nő, aki bármelyik férfival képes felvenni a versenyt. Ami a szívén az a száján, és amit a legvonzóbbnak találtam benne, hogy mindig őszinte volt, még akkor is, ha meg is bántott vele másokat. Ráadásul piszok jól értett a számokhoz és magabiztos kézzel kezelte a családi befektetéseket. Szóval üdítő változatosságot jelentett számomra a többi naiv és butácska, férfi nélkül jaj segítség elvesztem típusú hősnők sorában.

A másik különlegessége a könyvnek Ashe karaktere volt, ugyanis emlékeim szerint még nem találkoztam olyan hőssel, aki ilyen szenvedélyesen rajongott és értett is volna valamely művészethez, jelen esetben a fényképészethez, illetve aki ennyire bálványozta volna a női lábakat, miközben a számok megértése terén igen komoly problémákkal küzdött. 

A könyv nagy része egy meglehetősen finom macska-egér játékra épül, melyben Ashe elhatározza, hogy feltárja Lady V. – merthogy ez volt Minerva álneve a klubban – identitását, miközben Minerva megpróbálja távol tartani a szívét a férfitól, mivelhogy képtelen elhinni, hogy a hozományán kívül bárki is bármi vonzót találhat benne. Az ügyüket tovább bonyolítja az a tény, hogy Ashe hirtelen rájön, hogy a pénzügyei nem állnak olyan fényesen, mint ahogyan azt gondolta, és tudván, hogy Minerva még egy könyvet is írt arról, hogy hogyan is ismerszik meg egy vérbeli hozományvadász, igen nehéz dolga van a lány elcsábításával. Ennek köszönhetően a közöttük lévő kapcsolat szép lassan építkezik, mely kezdetben mindkettőjük részéről tele van bizonytalansággal, de ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz és egyre jobban megismerik egymást, egy tiszta és önzetlen kapcsolat alakul ki közöttük. Úgyhogy instant szerelemnek nyoma sincs, ami üdítően hatott rám, a szereplők közötti kémia pedig röviden szólva: csodálatos volt!

Ezek után mi mást is mondhatnék, mint hogy imádtam ezt a könyvet. Minden megvolt benne, amit e műfajban szeretek: okos és intelligens szereplők, szenvedéllyel teli jelenetek, pikírt és humoros párbeszédek, a családi összetartás és szeretet ereje... az ellenállhatatlanul megnyerő mellékszereplőkről már nem is beszélve.

Szóval egy szó, mint száz, nálam ez a könyv - az írónő nevével együtt - felkerült a kedvencek listájára, és a következő részére is roppant kíváncsi vagyok, úgyhogy a műfaj szerelmeseinek mindenképp csak ajánlani tudom. 

Lorraine Heath

Értékelés: 5/5

Eredeti cím: Falling Into Bed with a Duke
Kiadó: Harlequin Magyarország

Sorozat: Hellions of Havisham  (trilógia)

Oldalszám: 320

tovább olvasom Lorraine Heath: A ​herceg szeretője ~ A havishami ördögfiókák 1.