Lorraine Heath: Botrány ​és szenvedély (Botrány és szenvedély 1.)

Lorraine Heath A havishami ördögfiókák romantikus trilógiája a tavalyi év egyik nagy meglepetése volt számomra. Mindhárom részt szerettem, de a legjobban mégiscsak az első állt legközelebb a szívemhez, ami a mai napig nagy kedvencem, minden hibája ellenére. Amikor megtudtam, hogy újabb sorozat jelenik meg az írónőtől, nem sokat kellett gondolkodnom, hogy belevágjak-e a vagy sem. Ahogy lehetőség adódott, már elő is rendeltem.

Mick Trewlove-ról már a születése pillanatában lemondtak a szülei, és egy nyomorúságos körülmények között élő asszony gondjaira bízták. Ám annak ellenére, hogy szegénységben nőtt fel, mégis sikeres üzletember vált belőle. Mick hosszú évek óta tervezi bosszúját az apja, Hedley hercege ellen, aki annak idején eldobta őt magától, és továbbra sem hajlandó elismerni fiaként. Úgy véli, nincs más választása, mint tönkretenni a herceg törvényes örökösét: kihasználni annak beteges játékszenvedélyét, és elcsábítani tőle menyasszonyát, aki nem más, mint a korán árvaságra jutó Lady Aslyn Hastings, akit szülei halála után a hercegi pár fogadott magához, és nevelt gyerekkora óta. És most, hogy eladósorba került, mindenki számára egyértelművé vált, hogy csakis ő lehet majd Hedley törvényes örökösének  jövendőbeli párja, amiben Aslyn is szilárdan hitt, egészen addig, míg nem találkozott Mick Trewlove-al.

A történet tulajdonképpen a két főszereplő, Aslyn és Mick szenvedélyes kapcsolatáról szól, melynek kulcsszavai: szerelem, gyűlölet és bosszú. Mick évek óta tervezi, hogy bosszút áll apján, amit őszintén szólva nem tudok bűnként felróni számára, ellentétben azzal, hogy tervével két ártatlan ember (Aslyn és Kipwick) életét is egy csapásra tönkre kívánta tenni. Amikor Mick először találkozik Aslynnel úgy gondolja, hogy minden a tervei szerint halad: a nőt könnyedén elcsábítja, Hedley fiát pedig adósságokba keveri, hogy később zsarolással vegye rá apját, hogy ismerje el őt törvényes fiaként. Ám ahogy egyre jobban megismeri Aslynt, a fizikai vonzódáson túl mély érzelmi kapcsolat alakul ki közöttük, mely románc kialakulásának folyamatát én rendkívül élveztem, annál is inkább, mivel ezek az érzések nem csak Aslynt, hanem Micket egyre bizonytalanabbá tették.

Tetszett, ahogy Aslyn szép lassan jött rá arra, hogy nem Kipwick az a férfi, aki a szívét úgy istenigazán megdobogtatja, hanem Mick. Aki bár makacsságának és kitartásának hála nagy vagyont és hírnevet szerzett magának, magabiztos és erős férfias kisugárzása pedig bármely nő térdét képes volt megremegtetni, kétes származása miatt mégis csak egy fattyúnak, egy számkivetett embernek számított az arisztokrácia szemében, akik ez miatt nem is voltak hajlandók befogadni maguk közé. Pedig Mick mindenképp közéjük akart tartozni, mely célja elérésére érdekében tényleg mindenre képes lett volna - hahó, ne felejtsük el, hogy Aslynen és Kipwicken is simán átgázolt volna. Persze mint ahogyan az lenni szokott, a könyv végére kiderül, hogy Mick nem is olyan gonosz és kegyetlen, mint ahogyan azt gondoltuk. Hiszen hamar megtudtuk róla, hogy azon túl, hogy az anyjával és a testvéreivel hűséges és szeretetteljes kapcsolatot ápol, nagylelkűen és önzetlenül segít azoknak az embereknek, akik London kevésbé virágzó területein élnek, ráadásul még a hozzá hasonló gyerekeket is felkarolja és otthont biztosít számukra. Szóval Mick a szíve mélyén egy igazi jótevő - amit persze soha nem ismerne be magának -, de ugyanakkor egy vérbeli zsivány és csirkefogó is, mely kettősség tette őt igazán izgalmas szereplővé számomra.  

Összességében azt kell mondanom, hogy a Botrány és szenvedély nem okozott csalódást, mert mint mindig, most is gyorsan bevonzott az írónő által korhűen megálmodott világ, és a szereplők érzelemgazdag kapcsolata, ám azt is el kell mondanom, hogy habár kellemesnek találtam Aslyn és Mick egymásra találásának romantikus történetét, közel sem bűvölt el annyira, mint a szerző korábbi művei, arról már nem is beszélve, hogy a történetvezetést is kissé lassúnak és - bahhh, utálom ezt leírni, de - néhol unalmasnak találtam.

Aslyn és Mick kapcsolata bizony nem volt igazán túlkomplikálva, ennél több izgalmat és bonyodalmat is simán el tudtam volna viselni velük kapcsolatban. Ellenben maga a történet és a szereplők közötti szerelmi és rokoni kapcsolat fejlődése rendkívül szívmelengető volt, és a könyv befejeztével is valami megmagyarázhatatlan jóérzés kavargott a szívem körül, úgyhogy mindenképp érdemes volt elolvasnom a regényt, sőt egyértelmű, hogy még a folytatásokra is vevő leszek, hiszen Mick testvéreinek történeteire is roppant kíváncsi vagyok.

A sorozat eddig megjelent részei:

1. Beyond Scandal and Desire ✿ Mick Trewlove története

2. When a Duke Loves a Woman ✿ Gillie Trewlove története

3. The Scoundrel in Her Bed ✿ Finn Trewlove története

4. The Duchess in His Bed ✿ AidenTrewlove története

Az írónő másik romantikus sorozata A havishami ördögfiókák, melynek részei:

1. A herceg szeretője ~ Falling Into Bed with a Duke 

2. Mindent egy lapra ~ The Earl Takes All

3.  A vikomt asszonya ~ Viscount and the Vixen

Kiadó: HarperCollins 
Eredeti cím: Beyond Scandal and Desire
Fordította: 
Oldalszám: 400

tovább olvasom Lorraine Heath: Botrány ​és szenvedély (Botrány és szenvedély 1.)

Lorraine Heath: A ​vikomt asszonya ~ A havishami ördögfiókák 3.

Nem titok, hogy Lorraine Heath A havishami ördögfiókák trilógiájának első két kötete anno teljesen levett a lábamról. Elképesztően jól szórakoztam rajtuk olvasás közben, úgyhogy nem kis elvárásokkal kezdtem bele a sorozat befejező részébe, ami bár nem okozott csalódást, de mégis azt kell mondanom, hogy az első rész élményét nem sikerült felülmúlnia.

Ebben a kötetben a havishami ördögfiókák utolsó fenegyerekének Locksley vikomtjának történetét ismerhetjük meg. Ugye emlékeztek még rá, hogy Locke volt Marsden márki egyetlen fia, pontosabban vér szerinti fia, mert ugye ott volt még az a három gyámsága alatt felnövő gyermek is, akik történetét az előző két részben ismerhettük meg. Na szóval a márki bár szerette a fiúkat, de mégsem volt különösebben gondos gyámjuk, ráadásul mindenki tudta róla, hogy a felesége elvesztése után a fájdalomba őrült bele szegény. Ám, hogy valóban őrült lett volna, én a könyv olvasása közben ebben erősen kételkedtem. Mert, ha valaki olyan tervet eszel ki a fia megnősítése érdekében, mely – és ezt nyugodt szívvel mondhatom több tucat romantikus könyvvel a hátam mögött - tapasztalatom szerint csak asszonyok agyában foganhat, arra mindent lehet mondani, de hogy őrült lenne, azt biztos nem.

És hogy mi volt a nagy terv? Marsden újsághirdetést adott fel, melyben feleséget keresett magának. A hirdetésre pedig egy nagyon talpraesett és határozott fiatal özvegyasszony, Portia Gadstone jelentkezett. Ám amikor az idős férfi valóban feleségül akarta venni a lángvörös hajú, szerencsevadász hölgyeményt, a fia drasztikus lépésre szánta el magát: hogy megmentse apját e pénzéhes nő karmai közül, maga vette nőül Portiát. A fiatal pár úgy gondolta, hogy egy kölcsönös előnyökön alapuló házasság meglehetősen kényelmes lehet számukra, abban az esetben, ha semmiféle zavarba ejtő érzelem nincs a képben. Ami már önmagában nevetséges elképzelés volt, figyelembe véve azt a kis apróságot, hogy az első perctől kezdve, ahogy meglátták egymást csak úgy repkedtek a szikrák kettejük között.

Nos, azt kell mondanom, hogy A vikomt asszonya nagyszerű befejezése a trilógiának, ami amellett, hogy tele volt összetett és okosan megformált szereplőkkel, meg sok-sok szexuális feszültséggel és buja szerelmi jelenetekkel, a szívfájdító titkoktól és még egy kis izgalomtól sem volt mentes. A történet főszereplői erős és határozott egyéniségek voltak, főleg Portia, aki különösen karakán és merész nőszemélynek bizonyult. Ami nem volt meglepő, hiszen abban az időben, amikor a nőknek nem volt joga semmihez, még a saját testükhöz sem, muszáj volt erősnek és határozottnak lenniük. Főleg, ha olyan nehéz döntéseket kellett meghozniuk, amik hatással voltak a sorsukra. Sajnos Portia is egy ilyen döntés elé kényszerült, amit véleményem szerint nem túl tisztességesen oldott meg, de szerencsére egy olyan férfival hozta össze a sors, aki hamar megbocsájtott neki – talán kissé túl hamar is. 

Locke tipikus romantikus főhős volt; magas, sötét, jóképű, cinikus és egy igazi félisten az ágyban, de természetesen ennél azért jóval több minden rejtőzött benne. A varázslatos és egyben gonosz érzékiség alatt ő egy egyenes, igazán együtt érző és kötelességtudó ember volt. Az apjával való szoros, gondoskodó kapcsolata pedig a könyv egyik legjobb, ha nem a legszebb szálának éreztem. Szerettem a márkival való jelenteket, a kötet gyöngyszeme egyértelműen ő volt számomra. A csipkelődő humora, a felesége iránti mérhetetlen szeretete, és az ötlet, amit kifundált, hogy a fiát házasságba kényszerítse, rendkívül sok kedves és szívmelengető jelentet csempészett a történetbe. Ezen felül a szereplők egymásra találásának édes folyamatát is rendkívül szépen oldotta meg az írónő. Öröm volt látni, ahogy ez a két makacs ember ráébredt arra, hogy a testi örömökön kívül biztonságot, vigaszt és szerelmet is tudnak egymásnak nyújtani.

Ugyanakkor muszáj szóvá tennem azon apróságokat is, melyek miatt mégsem éreztem teljesen tökéletesnek a könyvet. Roppantul sajnáltam például a pergő szócsaták hiányát, és egy idő után már túl soknak, és ezáltal bevallom már-már unalmasnak találtam a szereplők közötti erotikus jeleneteket. Ám, ami a legjobban szíven ütött az Portia hazugságai voltak. Mentségére legyen mondva, hogy amikor a végén kiderült, hogy miért is kellett az orránál fogva vezetnie szegény Locke-t, akkor - ha nehezen is, de - elfogadtam a döntését, ennek ellenére egy apró tüske még így is maradt bennem ezzel kapcsolatban.

Szóval összességében ismét egy nagyon élvezetes olvasmányhoz volt szerencsém. Lorraine Heath írásmódja ezúttal is teljesen magával ragadott, és a történet is mindvégig fenntartotta az érdeklődésemet. És bár a könyv önálló kötetként is megállja a helyét, és kitűnő szórakozást nyújt a műfaj kedvelői számára, én mégis mindenképp azt javaslom, hogy az előző részeket sem hagyjátok ki. Vétek lenne. Higgyétek el nekem.

A sorozat részei:

1. A herceg szeretője ~ Falling Into Bed with a Duke 

2. Mindent egy lapra ~ The Earl Takes All

3.  A vikomt asszonya ~ Viscount and the Vixen

A szerző másik romantikus sorozata a Botrány és szenvedély, mely részei:

 1. Botrány és szenvedély ~ Scandal and Desire ✿ Mick Trewlove története

2. When a Duke Loves a Woman ✿ Gillie Trewlove története

3. The Scoundrel in Her Bed ✿ Finn Trewlove története

4. The Duchess in His Bed ✿ AidenTrewlove története

Kiadó: HarperCollins 
Eredeti cím: The Viscount and the Vixen
Sorozat: Hellions of Havisham 
Oldalszám: 432

tovább olvasom Lorraine Heath: A ​vikomt asszonya ~ A havishami ördögfiókák 3.