2020/09/21

Rosella Postorino: A Farkas asztalánál

szeptember 21, 2020 Szilvamag 2 comments

Az idei évben eddig ez a könyv volt az egyetlen, amit úgy istenigazából vártam. Ahogy megláttam a borítóját, rögtön tudtam, hogy nekem ez kell - mi tagadás, már a kinézete megvett kilóra. Meg aztán mindig is nagyon szerettem a II. világháború idején játszódó történeteket, ez meg aztán javában benne zajlott, úgyhogy a tartalma is nagyon vonzó volt számomra.

Szerencsére nem okozott csalódást a könyv, az első oldaltól kezdve az utolsóig irtózatosan élveztem. És amikor a végén becsuktam, még akkor is csak elragadtatással tudtam róla beszélni.

A történet hősnője Rosa Sauer, egy huszonhat éves fiatal nő, akinek a férje a fronton harcol, de már két éve nem hallott felőle semmit. Rosa Berlinből vidékre kényszerül a férje szüleihez, ahol aztán teljesen véletlenül esik rá a választás, hogy kilenc másik nőtársával együtt ők legyenek Hitler előkóstolói. Rosa-ért minden reggel SS katonák jöttek, hogy elvigyék abba az erdőben lévő főhadiszállásra, amit Farkasodúnak neveztek, és ahonnan Hitler csaknem három éven át irányította a Harmadik Birodalmat. Rosa-nak minden nap meg kellett kóstolnia azokat az ételeket, amelyek Hitler szakácsának a konyhájából kerültek ki, hogy elkerüljék a Führer ellen elkövetett esetleges mérgezési kísérleteket. Tíz nő nézett minden nap farkasszemet a halállal, hogy megóvja a náci vezér életét. Minden nap úgy vették az első falatot a szájukba, hogy lehet ez lesz az utolsó reggeli, ebéd vagy vacsora a számukra. Ennek ellenére mégis akadtak olyanok, akik örömmel kockáztatták életüket Hitlerért, és olyanok is, akiket Rosa-hoz hasonlóan nem a politikai ideológia vezérelt.

Szerettem ezt a könyvet olvasni, annak ellenére, hogy egyik szereplőt sem éreztem közel magamhoz. Ennek oka egyértelműen az író stílusa volt. Rosella Postorino írása annyira nyers és fegyelmezett, talán kicsit még - azt is megkockáztatom - merev volt, és mindenféle nagyobb érzelmi kitöréstől mentes, hogy ennek hatására olvasás közben mindvégig bizonyos távolságot éreztem a történettől és magától a főszereplőtől is. Ez azonban nem kicsinyítette számomra a könyv élvezeti értékét, ellenkezőleg, engem pont ez miatt fogott meg a történet és tetszett annyira az egész. És persze azért is, mert az írónőt egy valós személy, Margot Wölk története ihletett, aki valóban Hitler előkostolója volt. Én nem tudtam, hogy voltak ilyen nők a háború ideje alatt, bár jobban belegondolva teljesen logikusnak tűnik, hogy szükség volt rájuk.

De visszatérve a történethez, a háború közepén járunk, a családok szétszakadtak, rengeteg nő maradt otthon egyedül, akik mind féltek, éheztek, és egyszerűen csak túl akartak élni. Az a tíz nő, akit a szerző bemutat nekünk, nagyon különbözőek, így a sorsukon keresztül is különböző aspektusokból ismerhetjük meg ezt az időszakot. Érdekes és egy kicsit bizarr kettősség volt számomra a helyzetük, mert bár azok a finomságok, amiket minden nap meg kellett enniük, akár a halálukat is okozhatták volna, ugyanakkor háború idején, amikor éhínség volt és alig volt mit enniük az embereknek, a túlélés egyik formáját is jelentette számukra, hiszen azon kívül, hogy minden nap tele hassal mehettek haza, még fizetést is kaptak érte.Sajnáltam Rosa-t, mert azzal, hogy kiválasztották, egy roppant ellentmondásos helyzetbe került, ugyanis a túlélés érdekében kénytelen volt eleget tenni a hatalom által rárótt kötelességnek, és ha kellett, az életét áldozni a Führerért, ugyanakkor mindvégig erős ellenérzést táplált a Hitler-kormány iránt, illetve azon kiszolgáltatottság és visszaélések miatt, amiket a Farkasodúban kellett elszenvednie több társával együtt. Merthogy hiába voltak ők is németek, gyakran nem kesztyűs kézzel bántak velük a rájuk vigyázó SS tisztek. És hiába talált Rosa barátra egy titokzatos és mindenkivel ellenséges nő személyében, és még egy SS tiszttel is sikerült szerelmi viszonyba bonyolódnia, így is mindvégig csak egy áldozat volt, akinek - ha tetszett, ha nem - mégiscsak a huszadik század leghírhedtebb diktátoráért kellett dolgoznia.

Szóval nagyon összetett és különleges történet volt ez számomra, ami erősen hatott az érzelmeimre, hiszen rengeteg kérdést feszeget az emberi érzések és kapcsolatok terén. Olyan erős témákat vet fel az olvasóban, mint például mit vagyunk hajlandóak megtenni magunkért és a barátainkért? Mi az, ami még belefér a túlélésért vívott harcba? A túlélési ösztönünk valóban erősebb, mint a saját akaratunk? Hol van a határ, amit átlépve már kérdéses, hogy el tudunk-e számolni a lelkiismeretünkkel?Hogyan maradhatunk emberek egy olyan embertelen helyzetben, mint a háború?;Az egyetlen dolog amit sajnálok a könyvben, hogy a vége túl rövidre és összecsapottra sikerült. Kár, hogy olyan keveset tudtam meg Rosa háború után életéről, holott olyan szívesen olvastam volna róla sokkal, de sokkal részletesebben is.

Úgyhogy összességében A Farkas asztalánál egy nagyon élvezetes olvasmány volt, örülök, hogy olvashattam, annál is inkább, mivel Rosella Postorino ezen regénye egy teljesen más szemszögből mutatta be nekem ezt az időszakot. Sok világháborús könyvvel volt már dolgom, de ez valahogy mégis kicsit kiemelkedik közülük, talán azért, mert nem a náci idealizmusról szólt leginkább, hanem a túlélés és az alkalmazkodás képességéről, ezért úgy gondolom, hogy akit érdekel a téma és a történelem ezen szeglete, az semmiképp ne hagyja ki.