Gregg Hurwitz: Kíméletlen ~ Orphan X 3.

Gregg Hurwitz kitűnő akciósorozatának harmadik részében folytatódik Evan Smoak - a titkos ügynökségből kiugrott orgyilkos – története. És bár már az előző két részt is nagyon élveztem, azt kell mondanom, hogy a Kíméletlen, az eddigi legjobb volt mind közül.

Egy kis háttértörténet Evanről:

Evan Smoakot tizenkét éves korában vitték el egy nevelőotthonból, hogy elit orgyilkossá neveljék. Miután szakított az Árva Programmal, felszívódott, és a Seholemberként bukkant fel újra, hogy segítsen az arra rászorulóknak. Mentorának, Jack Johnsnak köszönhetett mindent, amit elért; ő tanította, nevelte és képezte ki a küldetései végrehajtására. Ő volt az erkölcsi iránytűje ebben az embertelen szakmában. És ő volt az a férfi is, akire felnézett és akit az apjának tekintett. Ám ebben a részben ezúttal ő szorul segítségre, merthogy a titkos kormányzati erők, akik továbbra is gőzerővel dolgoznak az Árva Program nyomainak eltakarításán, már a sarkában lihegnek. Jack úgy érzi, kifut az időből, ezért megbízza Evant, hogy keresse meg és vegye védelmébe utolsó tanítványát, akit a Programba toborzott. Természetesen az Árva Program új vezetője, Van Sciver mindent megtesz, hogy kíméletlenül elpusztítson minden Árvát, köztük is különös figyelmet fordítva Evenre és fiatal védencére, Joey-ra.

Gregg Hurwitz egy csodálatos hőst hozott létre X Árva személyében. Van egy bizonyos varázsa Evan emberi kapcsolatainak megteremtésére irányuló kísérleteinek és a veszélyes érzelmi területeken való lavírozásának – gondolok itt a szomszéd Miával és annak fiával kialakított kapcsolatára. Evan még mindig mindkettőjükkel őszintén törőd(ne)ik, de fogalma sincs arról, hogy érzelmeit hogyan kommunikálja feléjük. Csakúgy, mint a rábízott védence Joey felé, aki fiatal kora és hányatott sorsa miatt nem könnyű eset. Főleg egy olyan férfi számára, akinek anno a sejtjeibe verték a magányos farkas attitűdjét. Ezért is élveztem oly nagyon a kettőjük között zajló párbeszédeket/szócsatákat, de legfőképp különös kapcsolatuk fejlődését.

Íme néhány külföldi borító. Mindegyik remekül néz ki.

Joey egy fantasztikus, igazi belevaló 16 éves lány volt, tele elfojtott érzelmekkel, ami igazán emberivé és szerethetővé tette őt számomra. Miután magára hagyta a Program, totál egyedül maradt, és nem tudta, hogy hogyan is kellene újra beilleszkednie a normális életbe, ami érdekes színfoltja volt a regénynek. Evan és Joey egymáshoz való viszonya, amolyan apa-lánya kapcsolat volt. Joey nem tudta, hogy a múltja miatt hogyan lehetne normális tinédzser, míg Evannak fogalma sem volt arról, hogy hogyan kezeljen egy 16 éves fiatal lányt. Kapcsolatuk a történet középpontjává vált, és bizonyos mélységet adott neki, miközben persze a golyók is záporoztak körülöttük és az akció is pörgött ezerrel. Evannek és Joey-nak magasan képzett gyilkosok csapata elől kellett menekülniük, és ha mindez még nem lett volna elég, Evannek egy gyászoló apa eltévelyedett fiát is meg kellett mentenie. Merthogy a becsület diktálta önkéntes feladataival -amit Seholemberként végzett - is foglalkoznia kellett.

Néhány karakter, mint például a Van Sciver és az érzéki, de halálos Candy McClure már ismerős lesz a sorozat olvasói számára. De lesz egy új és meglehetősen színes karakter, egy bizonyos Freeway nevű gengszter, akinek a szemgolyója – jééézusom igen, igen – tetoválva volt. Nos, ő nagy sajnálatomra csak ebben a részben szerepelt... Mit is mondhatnék, kár érte.

Szóval Gregg Hurwitz ismét egy nagyon fordulatos és izgalmakkal teli regényt alkotott, ami úgy tűnik, hogy minden alkalommal csak egyre jobb lesz. Nagyon élveztem ezt a könyvet és szerettem Even fejlődését és átalakulását, úgyhogy kíváncsian várom a folytatást, melyben hősünk végre azzal az emberrel találja szemben magát, aki az Árvák elleni hajtóvadászat elindítója volt.

Jó kis sztorinak nézünk elébe!

"Evan mindig ugyanazokkal a szavakkal vette fel a mobilt.
Szüksége van a segítségemre?
Most először azonban egy ismerős hang szólalt meg a vonal másik végén.
Jack Johns hangja."

A sorozat eddig megjelent részei:

Az Árva

A Seholember

Kíméletlen

Értékelés: 5/5

Kiadó: Fumax
Eredeti cím: Hellbent
Sorozat: Orphan X
Fordította: Rusznyák Csaba
Oldalszám: 440

tovább olvasom Gregg Hurwitz: Kíméletlen ~ Orphan X 3.

Julia Quinn: Hogyan ​fogjunk márkit (A korona szolgálatában 2.)

Egy kellemes romantikus kikapcsolódás reményében vettem kezembe a könyvet, és bizony nagyszerűen szórakoztam. Már szinte el is felejtettem, hogy mennyire élvezetesen és rendkívül szellemesen tud írni az írónő, amivel aztán mindig képes megnevettetni és levenni a lábamról. A Hogyan fogjunk márkit A korona szolgálatában sorozat második kötete. Bevallom hősiesen, az elsőt már olyan rég olvastam, hogy totál kiröppent a fejemből, de ennek ellenére nem éreztem magam elveszettnek, még ha az előző kötet párosa a könyv végén jelentős szerepet is kapott, hiszen mint mindegyik Quinn-regény, ez is megállja önálló kötetként is a helyét.

Történetünk hősnője, Elizabeth, szülei halála után egyedül neveli 3 testvérét, ami igen nehéz feladat számára, hiszen társalkodónői fizetése nemcsak arra nem elegendő, hogy rangjukhoz méltóan éljenek, de kisöccsét sem tudja bárói rangjához mérten iskolába járatni. Így nincs más választása, mint férjhez menni, de vajon kihez és hogyan?

És mintha az égiek meghallgatták volna kérdését, a munkaadója könyvtárában ráakad egy könyvre, aminek a címe: Hogyan fogjunk márkit. A probléma már csak az, hogy nincs a környezetében olyan gazdag úriember, akin a könyvben olvasott fortélyokat gyakorolhatná, hacsaknem az új jószágigazgató, aki nemrég ékezett a birtokra.

James Sidwellt, azaz Riverdale márkit azért hívatta magához nagynénje, Lady Danbury, mert zsarolás áldozata lett és Jamestől várta, hogy az elkövetőt kézre kerítse. A lady – hogy James a munkáját nyugodtan végezhesse - úgy mutatja be a birtokon, mint az új jószágigazgatót, akinek első számú gyanúsítottja éppen Elizabeth, a néni társalkodónője lett, aki rögtön felkeltette az érdeklődését a különös, féltve őrzött kézikönyvével. Olyannyira, hogy amikor megtudja miről szól, felajánlja, segít férjet találni neki, azaz megengedi, hogy rajta próbálja ki a csábítás trükkjeit, aminek aztán az eredménye…. áh, nem is mondom tovább, hiszen úgyis tudjátok. 

Szóval a történet nem túl furfangos, viszont annál humorosabb és romantikusabb, ami nekem most roppant jól esett. Olyan jó érzés volt újra elmerülni Julia Quinn regényében, ahol a szereplők megformálásával és kettejük egymásra találásának bemutatásával szerintem ismét nagyszerű munkát végzett az írónő. Jó volt látni, ahogy James és Elizabeth gyorsan összebarátkozott egymással és megtalálták a közös hangot,  a köztük zajló humoros párbeszédekről, melyek nem egyszer csaltak mosolyt az arcomra már nem is beszélve. Mindkettőjük karaktere szimpatikus volt számomra, hiszen James egy talpig úriember volt, hatalmas szívvel, és rendkívül nagy türelemmel, míg Elizabeth egy elszánt és erős, a családjáért a végletekig elkötelezett nő, aki ráadásul soha nem félt kinyilvánítani a véleményét, még Lady Danbury-val szemben sem, aki mint tudjuk, finoman szólva is egy elég nehéz természetű félelmetes idős hölgy volt. Jézusom, hogy én milyen jól szórakoztam ezen a házsártos matrónán. Ő volt a könyv fénypontja és egyben kulcsfigurája. Már a korábbi Quinn-regényekben lévő felvillanásaiért is teljesen odavoltam, de ebben a könyvben aztán tényleg brillírozott.

– Maga – mondta a lady és Elizabeth felé bökött az ujjával – nem vett részt a tegnapi jelmezbálon. 

Elizabeth-nek leesett az álla. – És ezt akarta nekem mondani?

– Nagyon nem tetszik a dolog. Magát – és Caroline-ra bökött – láttam. A sütőtök, ugye? Barbár gyümölcs.

– Szerintem zöldség – motyogta Caroline.

– Ostobaság! Gyümölcs. Magok vannak a húsában, tehát gyümölcs. Maga, fiam, hol tanult biológiát?

– A tökfélék családjába tartozik- nyögte ki Elizatbeth. – Nem hagyhatjuk ennyiben? Lady Danbury legyintett. – Bármi legyen is, Angliában nem terem, így engem nem érdekel."

Összességében élveztem a történetet, az egyetlen problémám, hogy véleményem szerint a végén Elizabeth kissé túlreagálta a konfliktust, és a probléma súlyához és következményéhez képest túl sokáig húzta a hisztit. Sőt, még az álszent jelzőt is megkockáztatnám vele kapcsolatban, ami azért is volt megdöbbentő számomra, mert a könyv elején egyáltalán nem ilyennek ismertem meg őt. Egyébként volt egy olyan érzésem is, hogy Quinn kisasszony talán azért húzta oly sokáig Elizabeth sértettségét, hogy meglegyen az elvárt oldalszám, ami igazán sajnálatos lett volna, hiszen anélkül is tökéletesen kielégítő és rendkívül szórakoztató történetet kaptunk. Szóval a könyv vége sajnos hagyott némi kívánnivalót maga után, de így sincs okom panaszra, mert a sok kellemes pillanat és az a pár óra önfeledt kikapcsolódás, amit a kötet olvasása közben éreztem, mindenért kárpótolt

A sorozat részei:
1. Hogyan fogjunk örökösnőt
2. Hogyan fogjunk márkit






Kiadó: Gabo

Eredeti cím: How to Marry a Marquis

Sorozat: Agents of the Crown 

Fordította: Dobos Lídia

Oldalszám: 316 

tovább olvasom Julia Quinn: Hogyan ​fogjunk márkit (A korona szolgálatában 2.)

Mutatok 8 könyvet, amit úgy gondolom, érdemes lesz elolvasni

Tény és való, idén is hatalmas a választék könyvújdonságokból, nem is könnyű jól választani, de azért én mégis megpróbálom a lehetetlent.   

Janette Oke: Ha ​eljő a tavasz

Ha szólít a szív 2.

Mire elég az összetartozás?

Elizabeth egy évig tanított egy egytermes kis iskolában Kanada nyugati felén – most pedig az esküvőjére készül a jó kiállású Wynn Delaney-vel, a Királyi Kanadai Lovasrendőrség tagjával.

Amikor elkezdik új, közös életüket Wynn elszigetelt állomáshelyén, a messzi északon, Elizabeth még nincs felkészülve a magányra és a nehézségekre, amiket az eddig megszokott kényelmi berendezések hiánya okoz.

Úgy tűnik, csupán a Wynn iránti szerelme és Istenbe vetett hite maradt meg.

De ez vajon elegendőnek bizonyul?

Megjelenés: 2019.április 12.

L. J. Ross: A ​Szent sziget 

Ryan főfelügyelő 1.

Ryan ​főfelügyelő rendőrségi nyomozó kényszerszabadsága idejére a Szent szigeten keres menedéket. Ám karácsony előtt néhány nappal a béke illúziója szertefoszlik, és Ryan visszazuhan a bűnügyek sötét világába, miután egy meggyilkolt lány holttestére bukkannak a sziget középkori kolostorának romjai között.

Amikor a szülőhelyétől szabadulni akaró dr. Anna Taylor a nyomozás polgári szaktanácsadójaként mégis kénytelen visszatérni a szigetre, a feltámadó emlékek arra kényszerítik, hogy nézzen szembe nehéz gyermekkorával. Anna és Ryan közösen próbálják utolérni az orruk előtt rejtőző gyilkost, miközben újpogány szektások és kisvárosi politikusok ügyködnek a háttérben.

Gyilkosságokat és titkokat fűszerez humorral és romantikával az izgalmas krimi, amelynek helyszínét, a northumberlandi Lindisfarne festői szigetét egy csak apályban járható töltésút köti össze az angol partokkal.

Megjelenés: 2019. április 10.

Kate Quinn: A ​vadász

A ​bátor és vakmerő Nina Markova mindig is a repülésről álmodozott. Amikor a nácik megtámadják a Szovjeuniót, mindent kockára téve csatlakozik a legendás Éjszakai Boszorkákhoz, a csak nőkből álló éjszakai bombázóalakulathoz, akik pusztító csapást terveznek a megszálló német csapatok ellen.

Miután kényszerleszállást hajt végre az ellenség vonalai mögött, Nyina a Vadásznő néven ismert náci gyilkos célpontjává válik, és csakis a saját bátorságának és eszének köszönheti, hogy életben marad.

Ian Graham brit haditudósító azután lett nácivadász, hogy személyesen megtapasztalta a háború borzalmait. De egyvalakit nem sikerült kézre kerítenie: a Vadásznő néven ismert gonosz ragadozót. A siker érdekében az ádáz és fegyelmezett nyomozó szövetségre lép az egyetlen emberrel, aki élve megúszta a Vadásznővel való találkozást: a vakmerőségig magabiztos Nyinával. Egy közös titok azonban meghiúsíthatja a céljuk elérését, hacsak Ian és Nyina nem kényszerítik magukat, hogy szembenézzenek vele.

A tizenhét éves Jordan McBride-nak, aki a háború utáni Bostonban ér a felnőttkor küszöbére, feltett szándéka, hogy fotós legyen. Nagyon fellelkesül, amikor a régen megözvegyült apja váratlanul egy új menyasszonyt hoz a házhoz. Van azonban a halkszavú német özvegyben valami nyugtalanító. Jordan kutatni kezd az új mostohaanyja múltjában és ráébred, hogy mélyen eltemetett rejtélyek lappanganak a családjában… titkok, amelyek veszélyeztetnek mindent, ami Jordannek drága.

Megjelenés: 2019. április 25.

C. L. Stone: Találkozások 

Az Akadémia 1.

A ​tizenöt éves Sang és családja másik városba költöznek, így a fiatal lány új iskolában kezdi majd a tanévet. Nem szomorkodik amiatt, hogy ott kellett hagynia a barátait, hiszen soha nem is voltak neki. Erőszakos, mindenütt rémeket látó anyja nem engedi, hogy nővérével bárkihez is közel kerüljenek, legszívesebben iskolába sem engedné őket; folyton dolgozó apjuk pedig alig vesz részt az életükben.

Sang egyik éjjel vakmerő tettre szánja el magát: kioson a házból, hogy bebizonyítsa magának, nem olyan veszélyes a világ, és nem minden ember brutális gyilkos, ahogy az anyja képzeletében él. Ám kis kalandja, úgy tűnik, már az elején kudarcba fullad. Vagy mégsem? Még a szomszéd házig sem jut, amikor belebotlik egy fiatal srácba, Kotába és a kutyájába, és ezzel szert tesz élete első igaz barátjára. Szép lassan megismeri a többieket is: Victort, Garbielt, Silast, Nathant, Luke-ot és Northt, akik egy percig sem haboznak maguk közé fogadni őt, hiába nem teljesen őszinte velük. Csakhogy a fiúknak is van egy titkuk, és mindent megtesznek, hogy a lány ne szerezzen tudomást a rejtélyes Akadémiáról, amire felesküdtek. Vajon elbírja mindezt a barátságuk? A Találkozások egy többkötetes sorozat első része, melyből megismerhetjük a történet kulcsszereplőit, és együtt izgulhatunk Sanggel, sikerül-e megtartania újdonsült barátait.

Melinda Taub: Still ​Star-Crossed – Veronai szerelmesek

Bár ​Rómeó és Júlia halálával „borús béke” köszönt Veronára, a Montague-k és Capuletek közötti ősi viszály ismét kiújul – alig telik el két hét, és a két ház tagjai ismét a nyílt utcán csapnak össze.

Escalus herceg az újabb „patvarkodó viszály” láttán úgy dönt, hogy a két tehetős család kibékítése csakis egy Capulet és egy Montague házassága révén lehetséges. A Montague-házból az elhunyt barátját gyászoló agglegényre, Benvolióra esik a választása, a kiszemelt ara pedig a Capulet-ház Rozalinja, Rómeó egykori szerelme. A fiatalok megboldogult unokatestvéreikkel ellentétben nem táplálnak gyengéd érzelmeket egymás iránt, ám a közös cél – hogy oltár elé járulás nélkül véget vessenek a városban dúló viszálynak – egyesíti őket. Csakhogy Rómeóhoz és Júliához hasonlóan Rozalin, Benvolio és a herceg számára is hamar világossá válik, hogy a békéhez vezető út nehézségekkel van kikövezve, és hogy Veronában a legváratlanabb helyeken sarjadhat szerelem.

Titkos találkák, romantika, a család becsületéért vívott párbajok – e sodró lendületű történet méltó tisztelgés Shakespeare előtt.

Megjelenés: 2019. április 25.

María Dueñas: A ​Kapitány lányai

New ​York, 1936. Megnyit Emilio Arenas kis étkezdéje, A Kapitány, a spanyol kolónia egyik központjában, a Tizennegyedik utcában. A világcsavargó Emilio hirtelen halála miatt féktelen lányai nyakába szakad az üzlet minden gondja, miközben elhúzódik a bírósági per az édesapjuk elhalálozása miatt járó kártérítés ügyében. Túl kell élniük egy idegen városban, ezernyi bajtól sújtva. A heves Victoria, Mona és Luz pedig utat tör magának a felhőkarcolók, honfitársaik, sorscsapások és szerelmek között, készen rá, hogy valóra váltsák az álmukat.

A Kapitány lányai sodró, magával ragadó és megindító történet három fiatal spanyol lányról, akiknek át kellett kelniük az óceánon, hogy egy káprázatos nagyvárosban telepedjenek le, ahol vakmerően harcolnak, hogy ráleljenek saját útjukra.

A regény tiszteletadás a nők előtt, akik az árral szemben is kitartanak, és azon bátrak előtt, akik megélték – és élik ma is – a kivándorlás gyakran hősies, és szinte mindig bizonytalan kalandját.

Megjelenés: 2019. április 10.

Elizabeth Macneal: Babák ​városa

London, 1850. Két testvér, Iris és Rose babákat készít. Iris porcelánarcokat fest, nővére apró szoknyákat, ingvállakat hímez. A szerény, de biztos fizetséggel szűkösen ugyan, mégis fedezni tudják megélhetésüket. Iris azonban többre vágyik, mert tehetséget érez a kezében. Hosszú vívódás után a fiatal lány gondol egy nagyot a viktoriánus Angliában, és elindul azon az úton, amelyre a művészet, a tehetség és a tiszta érzelmek vezérlik. Még nem tudja, hogy egy másik életút keresztezi az övét, azon egy megszállott férfi jár, aki rögeszmés szenvedélyt táplál iránta, és mindent tönkretehet, amit Iris kivívott magának. Akár az életét sem kíméli…

Megjelenés: 2019. május 14.  

Marybeth Mayhew Whalen: Bár ​igaz lenne!

Idilli amerikai kisváros – egy csaknem tragikus baleset sötét felfedezések egész sorát indítja el.

Az észak-karolinai Sycamore Glen kívülről a békés, átlagos amerikai kisváros képét mutatja, de a fehér deszkakerítések mögött egyik háztól a másikig húzódó titkok hálója feszül.

Mindannyian csöndben viselik saját múltjuk súlyát, míg a környék kedvenc strandján történt baleset meg nem bolygatja a kényes egyensúlyt. És amikor a körülmények úgy hozzák, hogy egy régi lakos visszatér,önkéntes száműzetéséből Sycamore Glenbe, az összefonódó élettörténetek szövete bomlani kezd..

Egy tikkasztó nyár során rég eltemetett titkok kerülnek felszínre, és a szomszédok rádöbbennek, hogy lehetetlen igazán megismernünk a hozzánk legközelebb állókat is.

De vajon szeretni is lehetetlen őket? És megbocsátani nekik?

Pillants be a szomszéd ajtók mögé!

Megjelent

tovább olvasom Mutatok 8 könyvet, amit úgy gondolom, érdemes lesz elolvasni

Jessica Strawser: Majdnem elveszítettelek

Annyira szerettem volna szeretni ezt a könyvet, de sajnos sehogy nem találtunk egymásra. Őszintén szólva a kötet kétharmadáig végig unatkoztam, illetve volt egy-két olyan fejezet, ami felkapott és magával vitt, de ezek csekély számát akár fél kezemen is meg tudnám számolni. Nem arról van szó, hogy Jessica Strawser nem lenne tehetséges író, de a túl hosszú és részletes leírásaival bevallom, erősen meg kellett küzdenem.  Olyannyira, hogy nem egyszer megfordult a fejemben, hogy na jó, akkor én ezt itt most félbe is hagyom, mert egyszerűen képtelen vagyok közel kerülni a szereplőkhöz és mert annyira üresnek és sterilnek érzem az egészet, hogy semmilyen érzelmet nem vált ki belőlem. Holott maga a cselekmény: egy apa elrabolja a saját gyermekét és a legjobb barátját zsarolja meg azzal, hogy rejtse el őket, mert ha nem, akkor felfedi legféltettebb titkát, ami tönkreteheti a családját, és mindeközben még az FBI is nyomoz utána… szóval igen sokat ígér, és mégis. Nem kapott el, nem sodort magával, ráadásul még a végén sem kaptam meg a várva várt katarzist, egyszóval csalódás volt számomra.

Pedig a könyv érdekes felütéssel kezdődik, Violet épp a nyaralás csendes pillanatait élvezi a tengerparton, amikor a férje, hogy kicsit pihenni hagyja feleségét, magára vállalja gyermekük délutáni altatásának kötelező programját. Amikor azonban Violet visszamegy a szállodába, hogy még épp időben odaérjen, hogy felébreszthesse Beart délutáni álmából, a szobát üresen találja. A férje és vele együtt a fia is nyomtalanul eltűnt. Vajon hova mehettek és miért vitte magával mindenféle magyarázat nélkül Finn a fiukat. Mit titkol előle a férje? Lehet, hogy a kapcsolatuk nem is volt annyira őszinte és tökéletes, mint ahogyan azt Violet gondolta?

A történet három nézőpontból íródott (Violet, Finn és közös barátjuk Caitlin szemszögéből), melyek mindegyike szükséges volt ahhoz, hogy az olvasó megkapja az egész történetet. Amolyan jó kis puzzle játék volt ez, ahol az utolsó oldalon állt össze tökéletesen a kép. Ráadásul a különböző narratívák a múlt és jelen eseményei között ugráltak, aminek gondolom a feszültségkeltés lett volna a célja, de ez nálam - pont a regény túlírtsága és lassú történetvezetése miatt - nem nagyon működött. Valahol azt olvastam, hogy a karaktereknek hibásnak kell lenniük ahhoz, hogy valódinak érezzük őket. Nos, itt aztán tényleg minden szereplőnek volt hibája bőven, ám én egyiküket sem éreztem igazinak.

Számomra a legfőbb probléma az volt, hogy ahelyett, hogy egy érdekes és izgalmas rejtély után nyomoztunk volna, Finn tettének pszichológiai hátterét ismerhettük meg. Hogy a véletlenek furcsa összjátéka, milyen szerepet játszott az életében. Hogy milyen megdöbbentő tragédia történt vele, és hogy mindez milyen hatással volt rá és a környezetére. Megismerhettük Caitlin életét és kapcsolatát Finnel és a férjével, mely "édes" hármast valahogy nem tudtam hova tenni, csakúgy, mint George (Caitlin férjének) kompromisszumát a boldog életért cserébe, és Finn önző tettét, amivel elvileg saját magát akarta büntetni, de aztán mindenkinek csak fájdalmat okozott. De csak egy szót mondok: kommunikáció! Ez hiányzott a szereplők között, ami egyébként egy nagyon egyszerű és praktikus fajtája a problémák megoldásának. Kár, hogy egyikük sem élt ezzel a taktikával.

Mindent összevetve örülök, hogy olvashattam a könyvet, hogy nem adtam fel, és hogy kitartó voltam. Bár meg kell hagyni, mire a végére értem kicsit elfáradtam. Volt a történetben egy-két olyan csavar, amin totál meglepődtem és amire nem számítottam, és Violet erőteljes anyai szeretete is nem egyszer magával ragadott, de összességében sajnos azt kell mondanom, hogy nem hagyott mély nyomott bennem a történet. Persze az is lehet, hogy rosszkor és rossz időben került a kezembe, mindenesetre nem ez lett nálam az év legjobb könyve. 

Kiadó: Pioneer Books
Eredeti cím: Almost Missed You
Fordította: Csikai Zsuzsa
Oldalszám: 304

tovább olvasom Jessica Strawser: Majdnem elveszítettelek

Az imádott Julia Quinn ♥

Úgy tűnik, hosszabb kihagyás után újra romantikus időszakomat élem - nemrég kezdtem el nézni a Poldarkot, amire aztán totál rákattantam, meg épp tegnap láttam ötödjére... vagy hatodjára? ki számolja már - a Büszkeség és balítélet c. filmet is, melynek kapcsán aztán kedvem támadt számba venni, hogy melyek azok a Julia Quinn könyvek, melyeket borzalom, de valami oknál fogva eddig még nem olvastam el. És meglepő mód elég sok került fel a listámra, aminek őszintén szólva örülök is kicsit, hiszen milyen jó mulatság lesz majd mindegyiken szép lassan végigmenni - mert  a jóból ugye sosem elég, meg minél tovább tart, annál jobb... és a többi - szóval ismét Julia Quinnezni fogok, sőt a Bridgerton sorozatával még lehet újrázom is, hiszen nincs is annál szórakoztatóbb, humorosabb és szívmelengetőbb történelmi romantikus sorozat e pusztuló földtekén, mint a Bridgerton család története. 
Iiigen, tudom, nagy szavak ezek, de milyen igazak!

Íme a lista az írónő nálunk megjelent sorozatairól, melyek közül a Bridgerton családból hamarosan Netflixes tévésorozat is készül. (Én megmondtam, hogy ez a legjobb.)

A herceg és én ✔

A vikomt, aki engem szeretett ✔

Tisztességes ajánlat ✔

Mr. Bridgerton csábítása ✔

Sir Philliphnek szeretettel ✔

Rossz kor ✔ 

Csókja megmondja ✔

Esküvő lesz ✔

És boldogan éltek

Smythe-Smith Quartet 

Mint amennyben  ✔

Micsoda éjszaka  ✔

Egy csók... és más semmi 

Sir Richard Kenworthi titkai

Bevelstoke-trilógia

Miss MirandaCheever titkos naplója ✔

AmiLondonban történt  ✔

Tíz dolog,amit szeretek magában  ✔

Csudajó
Csudajó ✔
Ma éjjel táncolnék  

Lent délen, édes...  

A korona szolgálatában
Hogyan fogjunk örökösnőt ✔
Hogyan fogjunk márkit ✔

Rokesby-család
Miss Bridgerton miatt
Szerelem postafordultával

A másik Miss Bridgerton

Wyndham két hercege
Windham elveszett hercege
Mr. Cavendish, ha jól sejtem?

Lyndom nővérek
Minden és a hold  ✔
Aranylóbb a napnál

tovább olvasom Az imádott Julia Quinn ♥

Nicolas Barreau: Montmartre-i ​szerelmes levelek

A romantikus vígjátékokat író Julien Azoulay szinte belepusztult felesége halálába, aki alig 33 évesen súlyos betegség után hunyt el. Az egyetlen kapaszkodója kisfia, Arthur, aki miatt minden nap érdemes felkelnie és aki folyamatosan tartja benne a lelket. Mielőtt Hélène meghalt volna, megígértette Juliennel, hogy halála után 33 levelet ír majd neki - az élete minden évére. És bár Julien kezdetben úgy érzi, hogy soha nem tudja majd teljesíteni felesége utolsó kívánságát, egy nap, mégis tollat ragad és elkezdi  első levelét, melyben mérhetetlen kétségbeesése és boldogtalan élete mellett mesél Arthurral töltött mindennapjaról és közös barátjukról, Cathérine-ról, mesél a temetőben tett látogatásairól, és hogy még mindig milyen kimondhatatlanul hiányzik neki. És mivel érdekes mód ettől egyre jobban kezdi érezni magát, így tovább folytatja az írást, leveleit pedig Hélène sírkövének egy titkos rekeszében rejti el, ahonnan egy nap mindegyiknek nyoma vész, és helyettük olyan különös dolgok jelennek meg, mint pl.: egy kőszív, vagy egy Prévert-vers, később két mozijegy az Orfeusz című filmre, majd pedig egy szép virágkoszorú..., mely jelekből balga mód arra következtet, hogy Hélène szeretne üzenni neki valamit a túlvilágról, de az olvasó hamar rájön, hogy a valóság ennél sokkal egyszerűbb és földhözragadtabb, no meg persze romantikusabb.

Barreau ezen regénye most meglepő mód nagyon szomorúan és meghatóan indult, viszont ennek ellenére mégsem éreztem búskomornak vagy depresszívnek, inkább szívmelengetően szentimentálisnak, ami később átalakult valami csodásan könnyed, néhol megmosolyogtató mesés történetté. Barreau-ra jellemző módon most is roppan kedves és bájosan romantikus a könyv cselekménye, engem a mai napig lenyűgöz, hogy hogyan képes ennyire szépen és szinte költői módon írni ilyen meleg szívű, léleksimogató  regényeket. És bár a karakterei a korábbi műveiben nem mindig voltak tökéletesek – itt elsősorban a férfi szereplőkre gondolok leginkább, hiszen mindig övék volt a főszerep – a Montmartre-i szerelmes levelek-nél egy szavam nem lehet panaszra, hiszen Julien karakterével tökéletesen elégedett voltam. Teljesen hihető volt számomra a gyászból való hosszadalmas felépülése, és  a normális életbe való lassú visszatalálása. Csakúgy, mint a családtagjai és barátai, illetve azok szerepe az életében, akik mindent megtettek, hogy végre kiszakítsák őt a letargiából.

A könyv a búcsú, a veszteség és a gyász, majd később a második esély és a szerelem témáját dolgozza fel, melynek most nem Párizs macskaköves utcái, hanem egy különleges és nagyon hangulatos, mondhatni elvarázsolt temető szolgált hátteréül, ahol Julien mindig megnyugvást talált felesége halála után. És bár ekkor még nem tudta, de szintén ez a hely volt az, ami egyben egy új szerelem kezdetét is jelentette számára. A kérdés már csak az, hogy hajlandó-e észrevenni és engedni, hogy az élete pozitív irányt vegyen, vagy továbbra is hagyja magát elveszni a múlt emlékeinek bűvkörében.

A Montmartre-i szerelmes levelek véleményem szerint az egyik legjobb Barreau-könyv, amihez eddig szerencsém volt. Pillanatok alatt képes volt magába szippantani, imádtam minden sorát, és alig vártam, hogy újra olvashassam.

Talán, ha nagyon kukacoskodni akarnék, akkor Julien négyéves kisfiának bánatát éreztem kissé háttérbe szorítva és a könyv végén hősünk zavarodottságát és „vakságát” is kissé színpadiasnak és eltúlzottnak találtam. De igazából, ha jobban belegondolok, Barreau könyveiben a férfi főszereplők egy kicsit mindig is ilyenek, sőt még ennél is szerencsétlenebbek voltak, ami engem egy cseppet sem zavar, hiszen az én szememben pont ezek az apróságok: a hangulat, a stílus, az a sok szép irodalomi és zenei utalás, és a főszereplők körüli rejtélyek vígjátékába illő kibogozása, na és persze a tökéletlen férfi főszereplők teszik - és tették eddig is - oly egyedivé és szerethetővé a könyveit.

Azt hiszem, bátran állíthatom, hogy gyakorlott Barreau olvasó vagyok, hiszen ez már a negyedik olvasmányom tőle. Így mindenképp azt mondom, hogy érdemes elolvasni a korábbi könyveit is, mert mindegyik kellemes kikapcsolódást tud nyújtani azoknak, akik egy Párizsban játszódó habkönnyű romantikus vígjátékra vágynak. Persze mindegyikben lehet hibát találni, de az összkép, a hangulat, elképesztő, hogy mennyire el tudja varázsolni az embert.

Az író eddig megjelent könyvei

1.  A nő mosolya

2.  Álmaim asszonya

3.  A világ végén megtalálsz

4.  Egy este Párizsban

5.  Párizs mindig jó ötlet

Kiadó: Park

Eredetei cím: Die Liebesbriefe von Montmartre

Fordította: Fodor Zsuzsa

Oldalszám: 272

tovább olvasom Nicolas Barreau: Montmartre-i ​szerelmes levelek

Hamarosan érkezik Sabrina 2. évada!

Imádtam annak idején Sabrina, a tiniboszorkány c. amerikai sorozatot, ami – jézusom, tényleg ilyen rég lett volna? – a kétezres évek elején futott nálunk a tévében. Ha tehettem, mindig ott ültem délelőttönként a tévé előtt és vártam, hogy vajon most épp milyen kalamajkába keveredik kedvenc tini boszorkánypalántám a 16. születésnapjára kapott varázserejének köszönhetően. Emlékeszem milyen jókat szórakoztam mindegyik részen - ó azok a régi szép idők -, főleg Salem beszólásain, és természetesen a kissé titokzatos és különc nagynéniken Hildán és Zeldán. Úgyhogy amikor megtudtam, hogy egy új remake készült a sorozatból, rögtön felvillanyozódtam és kíváncsian vetettem bele magam a sorozatba, természetesen csak azért, hogy megbizonyosodjak, vajon még mindig  képes-e  ugyanúgy elvarázsolni, mint annak idején.

És hogy mit gondoltam róla?

Nos, azt nem mondom, hogy nem lepett meg ez a kifacsart – tinivígjátékból horrorba átvedlő - néha sokkolóan véres és kegyetlen témájú, no meg látványú újragondolása a történetnek, de pár rész után sikeült ráéreznem az ízére, és onnantól kezdve nem volt megállás. Néhány nap alatt lenyomtam az első évadot, és izgatottan vártam a hírt, hogy vajon mikor jön a folytatás… és igen. Nemrég olvastam, hogy április 5-én érkezik a második szezon, aminek a trailere alapján úgy vélem, hogy Sabrina - hoppá, hoppá - több téren is bekeményít.

Mert míg az első évadban mindent megtett annak érdekében, hogy megtalálja az egyensúlyt a normál- és boszorkányvilágban betöltött szerepe között, addig ebből a kis előzetesből nekem úgy tűnik, mintha kissé kifordulna magából és szabadjára engedné – a mégiscsak létező? - gonosz oldalát. Szóval kíváncsian várom, hogy mit hoz a folytatás, de amit mindenképp remélek, várok, sőt követelek, hogy az a fránya macska, amellett, hogy jó lenne, ha többet szerepelne a képernyőn, végre szólaljon már meg.

via GIPHY

tovább olvasom Hamarosan érkezik Sabrina 2. évada!

Lorraine Heath: Botrány ​és szenvedély (Botrány és szenvedély 1.)

Lorraine Heath A havishami ördögfiókák romantikus trilógiája a tavalyi év egyik nagy meglepetése volt számomra. Mindhárom részt szerettem, de a legjobban mégiscsak az első állt legközelebb a szívemhez, ami a mai napig nagy kedvencem, minden hibája ellenére. Amikor megtudtam, hogy újabb sorozat jelenik meg az írónőtől, nem sokat kellett gondolkodnom, hogy belevágjak-e a vagy sem. Ahogy lehetőség adódott, már elő is rendeltem.

Mick Trewlove-ról már a születése pillanatában lemondtak a szülei, és egy nyomorúságos körülmények között élő asszony gondjaira bízták. Ám annak ellenére, hogy szegénységben nőtt fel, mégis sikeres üzletember vált belőle. Mick hosszú évek óta tervezi bosszúját az apja, Hedley hercege ellen, aki annak idején eldobta őt magától, és továbbra sem hajlandó elismerni fiaként. Úgy véli, nincs más választása, mint tönkretenni a herceg törvényes örökösét: kihasználni annak beteges játékszenvedélyét, és elcsábítani tőle menyasszonyát, aki nem más, mint a korán árvaságra jutó Lady Aslyn Hastings, akit szülei halála után a hercegi pár fogadott magához, és nevelt gyerekkora óta. És most, hogy eladósorba került, mindenki számára egyértelművé vált, hogy csakis ő lehet majd Hedley törvényes örökösének  jövendőbeli párja, amiben Aslyn is szilárdan hitt, egészen addig, míg nem találkozott Mick Trewlove-al.

A történet tulajdonképpen a két főszereplő, Aslyn és Mick szenvedélyes kapcsolatáról szól, melynek kulcsszavai: szerelem, gyűlölet és bosszú. Mick évek óta tervezi, hogy bosszút áll apján, amit őszintén szólva nem tudok bűnként felróni számára, ellentétben azzal, hogy tervével két ártatlan ember (Aslyn és Kipwick) életét is egy csapásra tönkre kívánta tenni. Amikor Mick először találkozik Aslynnel úgy gondolja, hogy minden a tervei szerint halad: a nőt könnyedén elcsábítja, Hedley fiát pedig adósságokba keveri, hogy később zsarolással vegye rá apját, hogy ismerje el őt törvényes fiaként. Ám ahogy egyre jobban megismeri Aslynt, a fizikai vonzódáson túl mély érzelmi kapcsolat alakul ki közöttük, mely románc kialakulásának folyamatát én rendkívül élveztem, annál is inkább, mivel ezek az érzések nem csak Aslynt, hanem Micket egyre bizonytalanabbá tették.

Tetszett, ahogy Aslyn szép lassan jött rá arra, hogy nem Kipwick az a férfi, aki a szívét úgy istenigazán megdobogtatja, hanem Mick. Aki bár makacsságának és kitartásának hála nagy vagyont és hírnevet szerzett magának, magabiztos és erős férfias kisugárzása pedig bármely nő térdét képes volt megremegtetni, kétes származása miatt mégis csak egy fattyúnak, egy számkivetett embernek számított az arisztokrácia szemében, akik ez miatt nem is voltak hajlandók befogadni maguk közé. Pedig Mick mindenképp közéjük akart tartozni, mely célja elérésére érdekében tényleg mindenre képes lett volna - hahó, ne felejtsük el, hogy Aslynen és Kipwicken is simán átgázolt volna. Persze mint ahogyan az lenni szokott, a könyv végére kiderül, hogy Mick nem is olyan gonosz és kegyetlen, mint ahogyan azt gondoltuk. Hiszen hamar megtudtuk róla, hogy azon túl, hogy az anyjával és a testvéreivel hűséges és szeretetteljes kapcsolatot ápol, nagylelkűen és önzetlenül segít azoknak az embereknek, akik London kevésbé virágzó területein élnek, ráadásul még a hozzá hasonló gyerekeket is felkarolja és otthont biztosít számukra. Szóval Mick a szíve mélyén egy igazi jótevő - amit persze soha nem ismerne be magának -, de ugyanakkor egy vérbeli zsivány és csirkefogó is, mely kettősség tette őt igazán izgalmas szereplővé számomra.  

Összességében azt kell mondanom, hogy a Botrány és szenvedély nem okozott csalódást, mert mint mindig, most is gyorsan bevonzott az írónő által korhűen megálmodott világ, és a szereplők érzelemgazdag kapcsolata, ám azt is el kell mondanom, hogy habár kellemesnek találtam Aslyn és Mick egymásra találásának romantikus történetét, közel sem bűvölt el annyira, mint a szerző korábbi művei, arról már nem is beszélve, hogy a történetvezetést is kissé lassúnak és - bahhh, utálom ezt leírni, de - néhol unalmasnak találtam.

Aslyn és Mick kapcsolata bizony nem volt igazán túlkomplikálva, ennél több izgalmat és bonyodalmat is simán el tudtam volna viselni velük kapcsolatban. Ellenben maga a történet és a szereplők közötti szerelmi és rokoni kapcsolat fejlődése rendkívül szívmelengető volt, és a könyv befejeztével is valami megmagyarázhatatlan jóérzés kavargott a szívem körül, úgyhogy mindenképp érdemes volt elolvasnom a regényt, sőt egyértelmű, hogy még a folytatásokra is vevő leszek, hiszen Mick testvéreinek történeteire is roppant kíváncsi vagyok.

A sorozat eddig megjelent részei:

1. Beyond Scandal and Desire ✿ Mick Trewlove története

2. When a Duke Loves a Woman ✿ Gillie Trewlove története

3. The Scoundrel in Her Bed ✿ Finn Trewlove története

4. The Duchess in His Bed ✿ AidenTrewlove története

Az írónő másik romantikus sorozata A havishami ördögfiókák, melynek részei:

1. A herceg szeretője ~ Falling Into Bed with a Duke 

2. Mindent egy lapra ~ The Earl Takes All

3.  A vikomt asszonya ~ Viscount and the Vixen

Kiadó: HarperCollins 
Eredeti cím: Beyond Scandal and Desire
Fordította: 
Oldalszám: 400

tovább olvasom Lorraine Heath: Botrány ​és szenvedély (Botrány és szenvedély 1.)

Februári szerzemények

Hogy februárban mi történt velem, már nem nagyon emlékszem. Mondjuk a padlástér festésével járó macera és felfordulás kicsit beégett az agyamba, de szerintem, ha végre sikerül mindent szépen kitakarítanom és helyre tennem, akkor öt év múlva talán újra bevállalok egyet. Egyébként úgy érzem, hogy hihetetlen gyorsan pörögnek a napok. Rengeteget dolgozom és a gyerekek is sok időmet és energiámat elveszik, amit nem panaszként írok, mert 10 év múlva – mit 10! – lehet már 5 év múlva visszasírom ezeket a napokat, szóval jó ez így ahogy van, teszem a dolgom és próbálok mindenhol helytállni.

Olvasás terén ebben a hónapban is elég gyengén muzsikáltam. Ha jól számolom – mert ehhez aztán tényleg nem kell nagy matematikai tehetség – összesen két könyvet sikerült elolvasnom, melyek közül az egyik értékelése (Kendra Elliott Kegyes halál), számomra is meglepő mód, már fel is került a blogra, a másikról pedig - ami Lorraine Heath Botrány és szenvedélye volt – reményeim szerint pár nap múlva szintén olvasható lesz egy pár soros szösszenet. Egyébként mindkét könyv remek választás volt részemről, hatásos kezelésnek bizonyult megtépázott idegrendszerem megnyugtatására.

A februári hónapot 7 könyvvel zártam, szóval igazából nem sokat változott a helyzet az előző hónaphoz képest. Az a +1 könyv ide vagy oda, már tényleg nem oszt, nem szoroz- szerintem legalábbis. A férjem persze már egészen másként gondolkodik erről. Természetesen mint mindig, most is mindegyik kötetnek irtózatosan örültem - és a következőkkel könyvmoly társaimnak szerintem biztosan nem mondok újat -, de amikor meghozta őket a futár, és kibontottam, és megtapogattam és megszaglásztam mindegyiket, tényleg jobb kedvre derültem, és még a nap is kisütött. :) 

Ó, igen. Az élet apró örömei.

És íme egy kupacban a februári újoncok.

A süteményt a lányom (12 éves) sütötte. Sárgarépás muffin citromos-mascarpone krémmel. Isteni finom volt.

tovább olvasom Februári szerzemények