7 romantikus könyv a forró nyári napokra...

Hogy miért pont hét? A fene se tudja. Igazából többet is simán össze tudtam volna szedni, kevesebbet viszont semmiképp. 

Na szóval az úgy volt, hogy az Előkelő álarcosbál elolvasása után kedvet kaptam néhány könnyed, vidám, vagy akár komolyabb hangvételű, de mindenképp romantikus könyv összeválogatásához, amiket mondjuk simán el tudok képzelni egy vízpart melletti agyzsibbasztó napozáshoz - persze csak azoknak, akik szeretik a napot. Én nem vagyok túlzottan oda érte, 35 fok felett már a zsírom sül ki tőle - ha-ha-ha bárcsak sülne, sutba is vágnék mindenféle fogyókúrát - így inkább maradok a hűvös szoba hívogató magányánál, a napon való izzadás és pirulás helyett. Igen, jól látjátok, abszolút nem vagyok a nap szerelmese.

Szóval visszatérve a könyvekre, olyan válogatást hoztam nektek, aminek nagyobbik részét már én is olvastam és tényleg csak ajánlani tudom, ám vannak közöttük olyanok is, amiket egyelőre még csak kiszemeltem magamnak, és reményeim szerint a nyár folyamán sort is kerítek majd rájuk. Úgyhogy a várható megjelenésektől kezdve van itt kérem minden, a friss és ropogós regényeken át a régebbi darabokig, úgyhogy szabad a vásár, nyugodtan lehet mazsolázni.

Imádom a romantikus krimiket, sőt azt vettem észre magamon, hogy egyre jobban rajongok értük. Szerencsére az idén két szuper könyvet is sikerült találnom ebben a műfajban. Az egyik Jud Meyrintől a Lowdeni ​boszorkányhajsza, ami hatalmas meglepetés volt számomra és csakis a szó jó értelmében. Semmi hibát nem találtam benne, ami apróság lenne, az meg csak kicsinyes kukacoskodásnak tűnne részemről szóvá tenni, úgyhogy remek sorozatnyitány volt, aminek a folytatását már tűkön ülve várom.

Jud Meyrin: Lowdeni ​boszorkányhajsza
Egy ​kotnyeles újságírónő
Egy kemény nyomozó
És egy kaméleonként rejtőzködő gyilkos
Amikor Lottie Kelsey szomszédja gyanús körülmények között eltűnik, a kíváncsi újságíró azonnal szimatolni kezd. Eddig kultúráról írt az Edinburghi Krónikákba, ám főnöke nem engedi komolyabb témák közelébe. Lottie elhatározza, hogy bármi áron összehoz egy ütős címlapsztorit, és megmutatja, hogy az ő helye nem a kultúra rovatnál van. Nem számol azonban a nyomozást vezető zsaruval, aki egy kanál vízben meg tudná fojtani, és folyton keresztbe tesz neki.
Tristan Huntert egy tragikusan végződő akció után helyezik át Edinburghbe. Gyötri a bűntudat, amiért magára kell hagynia sérült barátnőjét Londonban, de nincs más választása. Amikor egy eltűnés véres gyilkosságba torkollik, Tristan rájön, hogy erre a lehetőségre várt. Ha elkapja a gyilkost, visszatérhet korábbi életéhez. Nem számol azonban a minden lében kanál újságírónővel, aki állandóan beleüti az orrát a nyomozásba, és a feje tetejére állít mindent, amiben eddig hitt.
Lottie és Tristan eszeveszett hajszába kezd az arctalan gyilkos után, aki olyan könnyedén csúszik ki a markukból, mintha szellem lenne, miközben egymással és zavaros érzéseikkel is meg kell küzdeniük.

A másik nagy meglepetés ebben a műfajban Pauline Peterstől A ​rubinvörös kamra volt. Ez a kötet egyébként  benne volt a várólista-csökkentős könyveim között, így bevallom, enyhe nyomás hatására vettem csak a kezembe, amit abszolút nem bántam meg. Ó, de még mennyire, hogy nem! Olyan remek hangulatú és történelmi hátterű történetet kaptam, amit végig élvezet volt olvasni, úgyhogy - ugyancsak sorozatról révén szó - ezt is mindenképp folytatni fogom.

Pauline Peters: A ​rubinvörös kamra
A történet 1907-ben, Londonban játszódik. Nemesi, befolyásos családjának akarata ellenére a fiatal Victoria egyedül él a nemrég elhunyt édesapja öreg komornyikjával. Nem gazdag, de boldog. Ám a világa meginog, amikor valaki megszellőztet előtte egy sötét családi titkot. Az egyetlen embert, aki a kérdésére választ tudna adni, meggyilkolják…
A lány jó híre veszélybe kerül, ám szorult helyzetében egyszer csak felbukkan a vonzó újságíró, Jeremy Ryder – mint a megmentője. De vajon Victoria megbízhat benne?
Egy izgalmas regény sötét titkokról, meglepő igazságokról és a szerelemről.

Aki szereti a történelmi romantikusokat az semmiképp ne hagyja ki ezt a regényt. Annyira bájos, humoros, intelligens és kedves, hogy csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Egyszerűen imádtam. 

Rachael Anderson: Lord ​Drayson bukása

Amikor Colin Cavendish, Drayson újdonsült grófja tájékoztatja Lucy Beresfordot, hogy az édesanyjával együtt el kell hagyniuk a házat, amit az elmúlt két évben az otthonuknak tekintettek, Lucy rettentően felháborodik. Nincs se pénzük, se rokonaik, nincs senki, akihez segítségért fordulhatnának, és nincs hova menniük. Hogy meri a gróf minden lelkiismeretfurdalás nélkül felrúgni az apja Beresfordéknak tett ígéretét?
A végzet Lucy kezére játszik, amikor egy lovasbaleset után eszméletlen állapotban talál a grófra az út közepén. Amikor a férfi magához tér és nem emlékszik rá, hogy ki is ő valójában, Lucy megragadja az alkalmat, hogy leckét adjon alázatosságból a grófnak: elhiteti vele, hogy ő csupán egy egyszerű szolga, méghozzá Lucy szolgálatában.
És ezzel kezdetét veszi az elbűvölő mese egy nagyképű lordról és egy lobbanékony fiatal lányról, akik úgy belekavarodnak az események hálójába, hogy az is kérdésessé válik, kikeverednek-e belőle valaha.

A másik könyv már kissé komolyabb hangvételű, mivel elég szomorúan indul, ám ennek ellenére én mégsem éreztem bánatosnak vagy búskomornak, inkább szívmelengetően szentimentálisnak, ami később átalakult valami csodásan könnyed, néhol megmosolyogtató mesés történetté. Úgyhogy ezt a könyvet is csak ajánlani tudom. Barreau-rajongóknak pedig mindenképp, annál is inkább, mivel szerintem ez a szerző egyik legjobb írása.

Nicolas Barreau: Montmartre-i ​szerelmes levelek
Amikor felesége, Hélène alig harminchárom évesen meghal, Julien Azoulay-t mélyen lesújtja a gyász. A romantikus vígjátékok szerzője és egy kisfiú, Arthur édesapja úgy érzi, kegyetlenül elbánt vele a sors. Kelletlenül teljesíti a Montmartre-i temetőben nyugvó felesége utolsó kívánságát: írjon neki 33 levelet. A kézzel írt leveleket sorra elhelyezi Hélene sírkövének titkos rekeszében, egy nap azonban mindegyik eltűnik, s a helyükön Julien különös dolgokat talál: egy kőszívet, egy Prévert-verset, két mozijegyet az Orfeusz című filmre. Mit jelentsen mindez? Julien a rejtély nyomába ered…
Nicolas Barreau (1980) Párizsban született, a Sorbonne-on tanult romanisztikát és történelmet. Párizsban, a fény városában játszódó, könnyed, romantikus regényeivel világszerte lelkes olvasók tömegeit hódította meg. A Montmartre-i szerelmes levelekkel már hat könyve olvasható magyarul.

Emily Blaine: Az ​álmok könyvesboltja

A nagyanyja kis falusi könyvesboltját megöröklő Sarah híresen nem tud ellenállni a kísértésnek: minden egyes használt könyvet megvásárol, ami csak a keze ügyébe kerül. Nem csoda, hogy omladozó üzlete a csőd szélén áll. Egy barátja meglepő és jövedelmező ajánlattal húzná ki őt a bajból: be kell fogadnia Maxime Maréchalt, az ismert színészt, aki nemcsak a kamerák előtt, hanem a való életben is a rosszfiú szerepét játssza, és akit legutóbbi balhéja miatt közmunkára ítéltek. Maxime számára a vidéki száműzetés túlélése a tét, míg Sarah-nak maga előtt is bizonyítania kell, hogy képes befogadni másvalakit is történetekkel és regényhősökkel teli világába. Mi közös lehet a nagyvilági színészben és az életét ódon könyvek között töltő könyvesboltosban? Álmodhatnak együtt az elfeledett antikváriumban?

Rachel Givney: Szerelmes ​Jane
Rachel Givney első, romantikus regényében az írói álmokat dédelgető Jane Austen egyszer csak a jövőbe utazik, hogy fellelje a szerelmet, amelyről már oly sokat írt, és azt a jövőt, amit elképzelt magának… Ezzel azonban saját írói hagyatéka forog kockán…
Anglia, Bath, 1803. A társaságkerülő, inkább a magányos sétákat kedvelő, huszonnyolc esztendős Jane Austen arról álmodozik, hogy egy nap megjelennek aprólékos műgonddal írt történetei. Ugyanakkor egyre inkább fenyegeti a veszély, hogy vénlány marad, ezért hamarosan döntő lépésre szánja el magát, és a jövőben köt ki. Úticélja pedig…
…Anglia, Bath, napjainkban. A klastrom titka filmváltozatának díszletei. Sofia Wentworth, ismert hollywoodi színésznő a kosztümös filmben kapott szerepével egyszerre próbálja megmenteni hanyatló karrierjét és széthullóban lévő házasságát. Amikor megismerkedik Jane-nel, nagy hatással van rá az ifjú „kollegina”, aki a jelek szerint sehogy sem akar kibújni a szerepéből, még akkor sem, amikor épp nem forognak a kamerák.
Jane, miután megszokta a ló nélküli hintók látványát és a 21. század sokkoló divatját, találkozik Freddel, Sofia öccsével, akinek – minő arcátlanság – van mersze egyszerre sármosnak, szellemesnek és kedvesnek is lenni.
De mi történik, amikor Jane, akarata ellenére, beleszeret Fredbe? És ha Jane kitart Fred mellett, vajon meg tudja-e valósítani az írói karriert, amire mindig is vágyott?

Emily Henry: Strandkönyv
January reménytelenül romantikus lélek, aki úgy beszéli el a saját életét, mintha egy sikerfilm hősnője lenne. Gus komoly íróember, aki szerint a szerelem csak mese.
January történeteiben mindenki boldogan él, míg meg nem hal. Gus kinyírja az egész szereplőgárdát.
Egymás szöges ellentétei tehát.
Mégis, több a közös vonásuk, mint gondolnánk:
Két szomszédos tóparti víkendházban töltik a nyarat.
Bénító alkotói válsággal küzdenek.
Le vannak égve.
És három hónap alatt kell megírniuk egy-egy bestsellert.
Az eredmény? Egy fogadás! Műfajt cserélnek, és az nyer, akinek a könyvét előbb adják ki.
A rizikó? Így, hogy egymás sztoriját mesélik, könnyen a feje tetejére állhat a világ…
Emily Henry regénye immár egy éve uralja a nemzetközi sikerlistákat. A Strandkönyv a perzselő nyárban játszódó, szellemes szerelmi történet, amelyen az olvasó nagyokat nevethet, meg sírdogálhat is egy kicsit. A tökéletes kikapcsolódás, napsütés mellé vagy helyett!

Ez az utolsó könyv pedig csak úgy bepofátlankodott ide. Egyébként, ha elolvassátok a tartalmát, akkor látjátok, hogy nemcsak humoros, de vérfürdő mentes is … aham, vannak benne zombik, *legyint egyet*, de csak néhény darab, az meg ugye nem számít. És igen, a humoros könyvek is a gyengéim közé tartoznak, ráadásul ez a borító szerintem fantasztikusan jól néz ki, a történet ismeretében pedig biztos nagyon beszédes, úgyhogy én bizalmat szavazok neki - aztán majd meglátjuk.  

Tolnai Panka: Zombifarm
Zombik! Mindenhol zombik!
Voltak. Úgy öt évvel ezelőttig. Mostanra azonban csak né­hányan maradtak, Gyarmati István, az egykori kukorica­termesztő tartja őket hét lakat alatt a Hortobágyon. Eddig kizárólag a felső tízezer előtt nyitotta ki a luxusfarm kapu­ját, csakis ők lőhették – meglehetősen exkluzív körülmények között – festékpuskával az élőhalottakat, de most változtat­ni akar ezen. Egyedülálló szolgáltatásait egy kevésbé módos réteg számára is elérhetővé szeretné tenni, ehhez azonban több élőhalottra és a kormány támogatására van szüksége.
Akadnak viszont, akiknek még ez a néhány zombi is sok. Például a farm felszámolásáért küzdő Országos Zombiellenes Mozgalom, akik régóta próbálják keresztülhúzni Gyarmati számításait, vagy Vincze László, az átlagos budapesti építés­vezető, aki szíve szerint tudomást sem venne az élőhalottak­ról. Útjaik keresztezik egymást, ám ahogy telik az idő, Laci egyre kevésbé biztos benne, hogy a jó oldalon áll.
A szokványos zombis regényektől eltérően a Zombifarm vérfürdő helyett az erkölcsi és morális kérdésekre fekteti a hangsúlyt. Közben ráadásul a humort sem mellőzi. Sőt.