Charlie N. Holmberg: A ​mestermágus (A papírmágus trilógia 3.)

Úgy sajnálom, hogy olyan sok időt vártam a harmadik rész elolvasásával, mert már rég kihussantak a fejemből a részletek. Szidom is magam rendesen és értetlenkedek, hogy vajon mi lehetett súlyos mulasztásom oka, de ez most már úgyis mindegy, a lényeg, hogy végre megvolt, és baromira tetszett.

Majdnem két év telt el az előző könyv eseményei óta. Ceony azóta Emery-vel nyugodtan éli életét, keményen tanul és készül a mestervizsgájára, amikor váratlanul tudomására jut, hogy Saraj megszökött a fogságból. Ceony rögtön a családja miatt kezd el aggódni, fél, hogy Saraj rajtuk áll majd bosszút a múltbéli sérelmei miatt, ezért úgy dönt, hogy kezébe veszi az irányítást és még mielőtt Saraj megtalálná a családját, felkutatja és megöli őt. Mindeközben a vizsgájára is készülnie kell, és Emery, hogy senki ne vádolhassa elfogultsággal a köztük lévő viszony miatt, egy másik papírmágushoz küldi őt vizsgázni, ahol még 2-3 hetet felkészüléssel kell töltenie. Ceony-nak kezdetben nagyon nem tetszik az ötlet, de amikor rájön, hogy amíg Bailey mágus házában van addig szabadon mozoghat, és nem kell rejtegetnie semmit és aggódnia amiatt, hogy kiderülne, hogy hova megy és mit csinál, már nem is bánja annyira a dolgot.

A három kötet közül nekem ez tetszett a legjobban, ami véleményem szerint méltó befejezése lett a trilógiának. Tökéletes volt a könyv lezárása és a hangulata is, ami - egyben az egész széria sava-borsa volt -, továbbra is mit sem változott. Szerencsére Ceony sem bosszantott annyira, mint az előző részekben, mondom annyira, ami nem azt jelenti, hogy nem volt olyan húzása, ami miatt ne szaladt volna fel a szemöldököm. És mintha ebben a részben több varázslat és változatosabb mágia lett volna, amely persze Ceony új képességének – más matériához is gond nélkül hozzá tudta most már kötni magát - volt köszönhető.

Az Emery és Ceony közötti romantikát nagyon szerettem, a mágus féltékenysége annyira édes volt. Azt viszont, hogy néha gyerekként kezelte Ceony-t, kissé bántónak éreztem, nekem egy ideális kapcsolatban a felek egyenrangúak, még akkor is, ha olyan nagy közöttük a korkülönbség, mint ebben az esetben. Ettől függetlenül a kettőjük közötti kölcsönhatást minden lopott érintéssel és minden lopott csókkal együtt, vagy csak amikor Emery mások előtt visszafogta magát, nehogy kelleetlen helyzetbe hozza a lányt, roppant romantikusnak és kedvesnek találtam.

Ami tetszett még a regényben, és ami reménnyel tölt el azzal kapcsolatban, hogy esetleg lehet még (több) folytatása is, az a két új szereplő feltűnése. Melyek közül az egyik Bailey mágus volt, akit Emery gyerekkorában nagyon sokat szekált, és aki emiatt ki nem állhatja őt. Ennek ellenére Emery mégis őrá bízza Ceony vizsgáztatását, amit persze Bailey ki is használ, és nem bánik kesztyűs kézzel a lánnyal. Ez miatt persze egyáltalán nem vált szimpatikussá számomra, ennek ellenére mégis azt kell mondanom, hogy nagyon érdekes és izgalmas karakternek találom őt, és rengeteg lehetőséget látok benne. A másik szereplő pedig Bailey tanítványa Bennet volt, aki egy olyan kedves, szerény és melegszívű fiú, aki szívesen segít másoknak, bár én úgy érzem, hogy ott van benne a gonoszság apró csírája is, amit felettébb izgalmasnak találtam. 

Azt nem mondom, hogy mindegyik könyv hibátlan volt, de én mégis nagyon szerettem olvasni őket. Irtózatosan sajnálom, hogy véget ért a trilógia, mert nem egy szokásos YA-fantasy sorozat volt ez; a stílusa, a mágia sajátos formái, a történet komor és véres elemei, na és persze a különleges atmoszférája miatt egyértelműen kiemelkedik társai közül – számomra legalábbis mindenképp.

Kiadó: Gabo

Eredeti cím:The Master Magician

Fordította: Márton Zsófia

Oldalszám:224