A Nincs kiút immár a harmadik kötet az Adam Fawley sorozatból, és azt kell mondjam, hogy számomra talán ez volt eddig a leggyengébb a sorban. Ami persze nem azt jelenti, hogy ne vártam volna esténként, hogy minél hamarabb a kezembe vehessem a könyvet és végre kiderüljön, hogy ki az, aki a szörnyű gyilkosságokat elkövette - nem, egyáltalán nem erről van szó. Egyszerűen csak úgy érzem, hogy ez a rész most valahogy nem sikerült annyira izgalmasra, mint a korábbiak. Mintha több oldal szólt volna Fawley kollégáinak - Gislingham, Quinn, Somer és Everett - kapcsolatairól és magánéletéről, mint magáról a nyomozásról. Ami abból a szempontból, hogy így még jobban megismerhettük őket ugyan jó dolog volt, de a nyomozás szempontjából nem haladtak annyira gyorsan és egyértelműen előre az események, mint ahogy azt vártam. Persze mindezt a korábbi részekből már megszokhattam, de mégis, ezt a részt most kissé unalmasabbnak és még lassúbb tempójúnak éreztem az előzőeknél.
A történet
egyébként egy hatalmas tűzesettel kezdődik, ami egy oxfordi családi házat dönt
romba. A tűzeset után két gyermek összeégett testére bukkannak a tűzoltók a
romok alatt. A fiatalabbik gyermek sajnos nem élte túl a tüzet, de az idősebbik
igen, akit kritikus állapotban gyorsan kórházba is szállítanak. A rendőrség
érdekes mód a szülőket sehol nem találja, mellyel kapcsolatban több kérdés is
felmerül. Az első és legfontosabb, hogy vajon a gyerekek miért maradtak egyedül
a házban? És hol van az édesanyjuk és az apjuk, miért nem veszi fel a telefonját?
Sajnos a
vizsgálódás során kiderül, hogy a tűzeset nem baleset volt, hanem valaki
szándékosan gyújtotta fel a házat, tehát gyilkosság áll a háttérben. A bűnös
kézre kerítésének feladata pedig Fawley nyomozóra vár.
A Nincs kiút
kb. 7-8 hónappal később játszódik a Sötétben c.
könyvben megismert eset után. A történet elejét elég felkavarónak éreztem,
annál is inkább mivel a házban talált két gyermek közül az egyik meghalt, és a
másik is súlyosan megsérült. Ez a tragédia pedig már az elején megalapozta
számomra a könyv hangulatát. Ráadásul az elbeszélés során gyakran
visszarepít bennünket az író az időben, hogy jobban megismerhessük a családot
és a tragédia előzményeit. Így persze kötődni kezdtem hozzájuk és ennél fogva
az elvesztésük is igen fájt, úgyhogy már csak ez miatt is egész másnak éreztem
ezt a kötetet a többinél; sokkal szomorúbbnak és szívbemarkolóbbnak. Tetszett,
hogy Cara ismét a közösségi média eszközeit; újságcikkek, telefonbeszélgetések
jegyzőkönyvei és a közösségi portálokon megjelenő hozzászólások használatával
adott mélységet a történetnek. Ezt az eszközt vagy módszert – kinek, hogy
tetszik - mindegyik könyvénél nagyon élveztem, legfőképp azért, mert ezek segítségével
más szemszögből is megvizsgálhattam a történteket.
Fawley még
mindig érdekes karakter számomra, nem gondoltam volna, hogy magánéleti kínjai ebben a
részben még tovább fokozódhatnak. És bár ezek a problémák folyamatosan
rányomják bélyegüket a munkájára, ám - annak ellenére, hogy ebben az ügyben most
inkább háttérbe vonult, átadva a bizonyítás lehetőségét Gislinghamnek
- éleslátása és rendkívüli megfigyelőképessége még így is teljesen nyilvánvaló maradt.
Örülök, hogy a könyv végén kicsit fellélegezhettem a feleségével való
kapcsolata miatt, és bízom benne, hogy következő részekben már nem gyötri
tovább őt az író, eleget szenvedett már szegény.
Szóval
összességében ez a kötet sem okozott számomra csalódást, kicsit más volt, mint a többi, de így is tetszett. Kíváncsian várom a sorozat következő részét.
1. Egy közeli ismerős
2. Sötétben
3. Nincs kiút
4. Féktelen harag
Kiadó: XXI. Század
Sorozat: Adam Fawley
Eredeti cím: No Way Out
Fordította: Gömöri Péter
Oldalszám: 412
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése