Na akkor romantikázzunk egy kicsit

Olyan kimerült és fáradt vagyok mostanában, hogy egy rövidke poszt megíráshoz is alig van energiám. Nagyon nyűgösnek érzem most már ezt a – mindenki itthon van - helyzetet. Úúútálom, hogy mozaikmunkát kell végeznem, mert kb. 82x kell felállnom az íróasztalomtól naponta, hogy segítsek valamelyik gyerekemnek az iskolai beadandó, valamilyen dolgozat, vagy épp a házi feladat elkészítésében. Úúútálom, hogy többet kell főznöm és takarítanom és hogy nem tudok egy óránál tovább elmélyedni a munkámba - úgy érzem, hogy nem csinálok egész nap semmit, hogy nem haladok egyről a kettőre, és ez baromi frusztráló tud lenni. Ezek után szerintem nem meglepő, ha úgy vélem, hogy én leszek az első a családban, aki elkezdi felírni – akár a szoba falára is -, hogy Ó-IÓ-CIÓ-ÁCIÓ-KÁCIÓ- AKÁCIÓ-VAKÁCIÓ. És abban is én leszek az első, aki az utolsó napon korán reggel kirohanva az udvar közepére sikítva kürtöli szét, hogy véééégre vége a tanévnek.

És most, hogy kellőképp kinyafogtam és panaszkodtam magam térjünk át e rövidke röpke tárgyára, a történelmi romantikusokra - ahh végre egy olyan téma, amit nem tudok megunni. Most azonban nem a könyvekről szeretnék beszélni, hanem azokról a filmekről és sorozatokról, pontosabban csak arról az egy sorozatról, amit az elmúlt hetekben néztem megfáradt agysejtjeim regenerálása, és a stresszben befeszült arcizmaim kisimítása végett. Merthogy nincs is annál jobb léleksimogató és szívmelengető kikapcsolódás, mint egy kicsit visszarepülni a múltba és elveszni a különböző bálok és csipkés napernyők romantikus világában. Nem tudom ki hogy van vele, de engem a kosztümös romantikus filmek tökéletesen megnyugtatnak, kikapcsolnak és feltöltenek. Szeretek visszarepülni velük a múltba, szeretem elnézegetni az akkori ruhákat, hajviseleteket és a gyönyörű helyszíneket. Imádom a szereplők között lévő bájosan visszafogott, gyakran humoros párbeszédeket, amelyek komoly illemszabályok, társadalmi elvárások és etikettek köré vannak szorítva. És ugyancsak roppant szeretem a bennük lévő bókokba csomagolt finom iróniát is és a sorok között megbújó társadalomkritikát. De igazából szerintem teljesen mindegy, hogy ki miért szereti ezeket a filmeket, a lényeg, hogy nem lehet velük betelni.  Én legalábbis így érzek velük kapcsolatban.

Következzenek hát azok a filmek, amiket az elmúlt napokban néztem és segítettek kicsit helyreállítani a lelki békémet egy-egy nehéz nap után.

1. BÜSZKESÉG ÉS BALÍTÉLET

Az első, és megunhatatlan, és örök kedvencem a Büszkeség és balítélet. Nem tudom, hogy hányszor láttam már, mert öt után már nem számoltam, de még mindig ez a legkedvesebb romantikus filmem, és ez szerintem már örökre így is marad. A BBC 1995-ös feldolgozását annak idején nagyon szerettem és még most is nagyon szeretem, de mégis a 2005-ös verzió lett a kedvencem. Ez a film olyan szépen adja át azt a vágyódást és régimódi romantikát - aminek, mint tudjuk Austen nagymestere volt -, hogy az olyan romantikus lelkű filmnézők, mint amilyen én is vagyok, biztos vagyok benne, hogy minden egyes alkalommal még mindig lélegzetvisszafojtva nézik végig Mr. Darcy és Elizabeh Bennet történetét az első filmkockától kezdve az utolsóig. Persze tudom, hogy végén az a bizonyos homlokpuszi gallyra vágta az egészet, de számomra még így is örök kedvenc marad ez a feldolgozás. 

2. SANDITON

Ezt a 8 részes sorozatot nemrég fedeztem fel magamnak, és szinte két nap alatt le is daráltam, annyira megszerettem. Amit érdemes tudni róla, hogy ez a film is Jane Austen regényéből készült, méghozzá a legutolsó munkájából, amit 1817 januárja és márciusa között írt, de betegsége és júliusban bekövetkező halála miatt már nem volt alkalma befejezni. Mindössze 11 fejezet maradt az utókorra ebből a regényből, a történet továbbgondolása pedig a készítőkre volt bízva. Ennek fényében elsőre úgy gondoltam, hogy mivel túl sok hely maradt a képzeletnek, így a filmnek biztos nem sok köze lesz majd Austenhez. De tévedtem, mert az írónő már ismert karakterjegyei itt is rendre visszaköszöntek, szóval kellemesen csalódtam, sőt! Egy annyira hangulatos, látványos, és roppant romantikus sorozathoz volt szerencsém, ami bekerült a kedvenceim közé. A szereplőgárda minden tagját irtó szimpatikusnak találtam, a főszereplők is nagyon jól el lettek találva, a környezet szemet gyönyörködtető volt és a zenei betétek is nagyszerűek voltak, szóval teljesen el voltam ájulva tőle. Sajnos mivel a nézettsége Angliában nem volt túl jó, így a sorozatot elkaszálták - pedig annyira érződött rajta, hogy a készítők több évadosra tervezték. Sajnos a vége is azért lett olyan, amilyen – biztos vagyok benne, hogy Jane Austen nem ilyen véget szánt volna a történetnek -, de én így is nagyon szerettem, és minden pillanatát élveztem. Tuti újranézős lesz!

3. KISASSZONYOK

Ennek a filmnek is több feldolgozását láthattuk már, én nemrég a 2019-est néztem meg Meryl Streep, Saoirse Ronan és Emma Watson szereplésével. Saoirse Ronant nagyon szeretem, ebben a filmben is szerintem nagyon jól játszott. Egyébként a Lady Bird c. filmben találkoztam vele először, ahol szintén nagyon tetszett az alakítása, és bár magában a filmben szerintem semmi extra nem volt, mégis megfogott valami miatt. A Kisasszonyok ezen feldolgozását én modernebbnek éreztem az előzőeknél, ami szerintem nem vált hátrányára, sőt... Ez a film is kihagyhatatlan.

4. EMMA

Ismét egy Jane Austen feldolgozás. Nagyon vártam már ezt a filmet, mert az előzetesekből ítélve úgy gondoltam, hogy egy roppant szórakoztató romantikus komédiához lesz majd szerencsém. Hogy Austen is komédiának szánta-e a könyvet, azt nem tudom, mindenesetre nekem ez a feldolgozás nagyon bejött. Azt nem mondom, hogy minden jelenete elkápráztatott, de rendkívül szórakoztató, fiatalos, látványos és humoros volt, ráadásul a párbeszédek nagy része szóról szóra megegyezett a regényben elhangzott mondatokkal, és olyan gyönyörű ruhaköltemények voltak benne, amiket nem győztem csak csodálni, szóval nekem ez a film is pozitív élményt nyújtott.

5. AUSTENLAND

És ó, igen. Az utolsó, mondhatni kakukktojás egy olyan film, ami számomra mindig tökéletes kikapcsolódást tud nyújtani - igen, ezt is többször láttam már - és úgy képes kisimítani a végletekig összegabalyodott idegszálaimat mintha csak egy kéthetes nyári vakáción lettem volna Anglia egy eldugott kis falujában. Tudom, sokan azt mondják, hogy ez a film egy rettenet, és egy óriási nagy hülyeség, de szerintem ezek az emberek csak azért vannak ilyen véleménnyel róla, mert nem tudnak azonosulni a hősnő austeni világhoz való mérhetetlen vonzódásával. Mert ezt a megszállottságott - amit a szebb megfogalmazás végett nevezzünk inkább csak rajongásnak -, kérem szépen csakis Austen szerelmesei érthetik meg igazán. :)