Alexandra Christo: To ​Kill a Kingdom – Egy birodalom végzete

Nem mostanában olvastam ezt a könyvet, úgyhogy már kicsit halványodtak róla az emlékeim. Amire azonban határozottan emlékszem, hogy hatalmas meglepetést okozott a számomra, és csakis a szó jó értelmében. 

A kötet egyébként amolyan megérzés vásárlás volt a részemről, meg akció is volt rá, meg a molyon is magas százalékot kapott, szóval minden adott volt ahhoz, hogy a polcomon tudhassam. Biztos sokan furcsállni fogják, de a fülszöveg pontos ismerete nélkül kezdtem bele az olvasásba, amit egyébként nem sűrűn csinálok, de mostanában egyre többet - és roppant mód élvezem. Persze nagy vonalakban voltak sejtéseim a könyvről, tudtam, hogy romantikus történetről van szó, ami egy szíveket gyűjtő szirénről szól, de hogy maga a történet Ariel meséjének egy sötétebb és véresebb változata lesz, arról fogalmam sem volt.

Annyi szívet gyűjtöttem be eddig, ahány éves vagyok.

Lira hercegnő egy királyi családból származó szirén, akinek az eddigi élete csakis a megfelelésről szólt. Anyja, a Tenger Úrnője a bűnbánat és az empátia minden cseppjét kiirtotta már belőle, amikor arra kényszerítette, hogy királyi sarjak szívét kitépve bizonyítsa rátermettségét a trónra. Lira hiába küzdött, nem menekülhetett anyja akarata elöl, aki egy szív nélküli torz szirént akart formálni belőle. Már csak egy szív hiányzott Lira gyűjteményéből – ám azt elhibázta és büntetésből a Tenger Úrnője emberré átváltoztatta és megparancsolta, hogy a téli napforduló végéig vigye el neki Elian herceg szívét, különben ember marad örökre.

Elian herceg hiába a leghatalmasabb emberi királyság trónörököse, csak a tengeren érezte igazán jól magát. Ezért mindig úton volt, és szirénekre vadászott, mely miatt az emberek hősként tekintettek rá, ám ő csak gyilkosként tudott magára gondolni. Amikor az emberré változott Lirat kimenti az óceán habjaiból, hamar rájön, hogy ő bizony más, mint aminek először hitte. Lira megpróbálja titokban tartani származását és hogy a herceg közelében maradhasson alkut köt vele. Megígéri, hogy a segítségére lesz a mitikus kristály megtalálásában, amivel végre a herceg véget vethet a Tenger Úrnője hatalmának, cserében csak azt kéri, hogy a hajón maradhasson. És bár Elian kezdetben roppant bizalmatlan a lány irányában, mégis belemegy az alkuba.

Amikor becsuktam a könyvet az volt az első gondolatom, hogy ezt simán megírhatta volna a szerző három kötetben is - és hogy milyen jó, hogy nem tette. Végre egy olyan YA fantasy került a kezembe, aminek van eleje, közepe – ahol ugyan kicsit leült a történet, de kit érdekel - és vége. A lényeg, hogy mindez egy kötetben volt, ami nagy ritkaság manapság, úgyhogy hurrá, hurrá és megint csak hurrá!

Ráadásul a történet váltott szemszögből íródott, amit még mindig nagyon imádok, hiszen így mindkét szereplő fejébe könnyen beleláthattunk, átérezhettük és jobban megérthettük gondolataikat, érzéseiket és vívódásaikat. Lira és Elian különböző harcosok voltak, a lánynál a kegyelem a gyengeség jele volt, a hűséget pedig mindenkitől elvárta - Eliannél azonban mindez fordítva volt, mely miatt nem lehetett másként gondolni rá, csakis tisztelettel. Mondjuk ezzel a „tisztelettel” szóval azért óvatosan bánnék, hiszen Elian is ugyanolyan gyilkos volt, mint Lira. Hiába nem élvezte a gyilkolást, és hiába mondta, hogy csak mások védelmében öl, mégiscsak gyönyörű sziréneket gyilkolt halomra.

Ami nagyon tetszett a könyvben, az Lira karakterének változása, fejlődése, és az Eliannel való kapcsolata; ahogy kezdetben próbálták nem megölni egymást, majd ahogy később egyre közelebb kerültek egymáshoz. Fantasztikus kalandokban vettek részt együtt, és bár a romantika elég lassú folyású volt - sajnos én abszolút nem éreztem a szereplők közötti kémiát, mely miatt kissé morcos is voltam, több romantikus jelenetet is simán el tudtam volna viselni -, de így is jó érzéssel töltött el a kettőjük között kialakult bizalom és szerelem, még ha kissé hidegnek és sterilnek is éreztem azt. Ami mindezt a hiányt azonban feledtetni tudta velem, az a szirének és az emberek világa, a királyságokat övező mendemondák és a mitikus kristályt körülölelő legenda volt, amit igazán különlegesnek és izgalmasnak találtam. Azt nem mondom, hogy a végső nagy csatajelenet minden egyes pillanatát magam előtt láttam – úgy gondolom, hogy ezen a téren van még mit fejlődni Christonak –, de így is élveztem a könyv minden egyes sorát. Totál magával ragadt és nagyon gyorsan a végére értem, úgyhogy kíváncsian várom az írónő következő regényét.

Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: To ​Kill a Kingdom
Fordította: Nagy Boldizsár
Oldalszám: 424