Meghan Quinn: Három ​vakrandi (Számok és randik 1.)

Ennek a könyvnek most kivételesen a fülszövege volt az, ami megfogott és nem a borítója, úgyhogy a karácsonyi nagy akciózásban gyorsan le is csaptam rá. És már most mondom, hogy aki szereti a humoros - és itt legfőképp ezen van a hangsúly - és könnyed romantikus történeteket, azoknak mindenképp ajánlom.

A könyv hősnője Noely, egy pezsgő vérű fiatal nő, tele humorral és jókedvvel. Egy reggeli tévéshow-t vezet, szereti a munkáját és a családját, de belefáradt már a szingli életbe és az ezzel járó sorozatos csalódásokba. Őszinte szerelemre vágyik, egy olyan férfira, akivel nyugodtan leélheti az egész életét. Ezért amikor egy új étterem, a Vakkostoló, ami kifejezetten vakrandikra szakosodott PR szakembere felkeresi, hogy népszerűsítse a helyet, Noely beleegyezik. És hogy miként kell mindezt elképzelni? 

Úgy, hogy az étteremnek van egy telefonos alkalmazása, ami a profilod alapján gondoskodik arról, hogy megtaláld a tökéletesen hozzád illő párt. Az első randi természetesen az étteremben zajlik, mely találkozás előtt a résztvevők semmit nem tudnak egymásról, szóval tényleg meglepetés, hogy kinek mit dob a gép, de pont ez a legjobb az egészben, nem igaz?

Ennek az alkalmazásnak a segítségével Noely három férfival ismerkedik meg, az Öltönyössel, a Lázadóval, és a Bajnokkal, így a könyv három részre tagolódik – plusz még egyre, ami az igazi befutóé lesz, de nem szeretnék sokat elárulni a szereplőkről és ezzel lelőni a poént, a lényeg, hogy mindhárom pasi teljesen különbözik egymástól. Az Öltönyös makacs, önfejű és buja, a Lázadó baromi szexi és hihetetlen jól tud táncolni, míg a Bajnok csábos, olyan igazán vonzó kis cukorfalat. Szóval három férfi, három különböző egyéniség, mindegyik szerethető, de mindegyiknek van egy apró hibája, ami miatt Noely minden alkalommal elbizonytalanodik.  

Nagyon szerettem Noely karakterét, rendkívül szórakoztatónak találtam csípős humorát. Mondjuk kissé zavarónak éreztem, hogy minden randi után teljesen elolvadt a partnerétől, sőt, akár rögtön ágyba is bújt volna vele - meglehetősen kéjsóvárnak tartottam ez miatt -, na de igazából nem is hibáztathatom, mert Meghan Quinn három olyan tökéletes sztereotíp férfi-ideált teremtett, akiknek valóban kihívás lehetett az adott szituációban ellenállni.  

A regény számos üzenetváltást tartalmazott, amely olyan eleme volt a könyvnek, amit kifejezetten élveztem. Na meg aztán a humor is fantasztikus volt benne, melyben a másodlagos karakterek, Noely testvére és sógornője különösen remekelt. Mondjuk volt egy-két olyan jelenet, amit már túlzásnak és totál idétlennek éreztem, sőt olyan is, ami miatt már-már őrültnek találtam őket, de Noely barátnőjét Dylant, kimondottan szerettem.

Amit sajnálok és ami miatt kissé morcos vagyok, az a könyv utolsó negyede. Az első három fejezet annyira jó volt és annyira vicces, de a negyedik totál kifújta a szelet a vitorlámból. Kissé vontatottnak találtam és a nagy ő feltűnése és nem túl fantáziadús hódítása sem okozott olyan hű de nagy katarzist. És bár mindhárom pasi eszméletlenül jóképű, dögös és szexi volt, ettől függetlenül egyikük sem tudott belőlem romantikus érzéseket kiváltani, pedig ennek a műfajnak ez lenne az egyik alapfeltétele. Vagy talán rosszul tudom?

Mindenesetre így is elégedett vagyok a könyvvel, mert minden hibája ellenére is szerettem, rég nevettem már ennyit romantikus olvasmányom. Szinte végig mosolyogtam az egészet, szóval roppant jól szórakoztam, úgyhogy a folytatásokra is mindenképp vevő leszek. 

Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: Three Blind Dates
Fordította: Molnár Edit
Oldalszám: 440