Jess Rothenberg: The ​Kingdom – Boldogan, amíg meg nem…

Már a megjelenése pillanatában felfigyeltem erre a könyvre, egyrészt a gyönyörű borítója, másrészt az ígéretesnek tűnő tartalma miatt. Bevallom, én szentül meg voltam győződve arról, hogy egy újabb mesefeldolgozással lesz majd dolgom, de tévedtem. Ám ezt egy cseppet sem bántam,  mert így élvezetes olvasmányban volt részem, viszont a borító… Nos, így utólag azt kell mondjam, hogy sajnos nem adta vissza a regény hangulatát, az angol verziót én sokkal inkább a történethez illőnek érzem - hiszen mégis csak egy android a könyv főszereplője -, na de ez már csak apró kukacoskodás a részemről, lendüljünk is gyorsan túl ezen és nézzük, hogy miről is szól a történet.

A könyv a jövőben játszódik, egy olyan fantasztikus Királyságban - amit a Disneylandhez hasonló vidámparkszerűségnek kell elképzelni -, ahol a vendégek virtuális sárkányokkal, a valóságban már rég kihalt állatfajokkal, és a mesevilágból ismert hét káprázatosan gyönyörű félig robot, félig ember hercegnővel (Fantazistával) találkozhat. 

A főszereplőnk Ana, egyike ennek a hét hercegnőnek, akiket azért terveztek, hogy szórakoztassák a park látogatóit és hogy valóra váltsák a gyermekek álmait. Azonban amikor Ana találkozik a park egyik dolgozójával, Owennel, olyan érzelmek ragadják magukkal, amik nincsenek belé programozva - mint például a szerelem. Owent azonban meggyilkolják, és a bűnténnyel Anát vádolják. Vajon képes volt Ana megölni a szerelmét. Egyáltalán képes egy android érezni és a belé táplált programoknak ellent mondani? 

Oké, maga a koncepció – mely szerint a mesterséges intelligencia öntudatra ébred – abszolút nem új a nap alatt. Rengeteg könyvet és filmet láthattunk már ebben a témában. Nekem például végig a Westworld c. tévésorozat járt olvasás közben a fejemben - nagyon nehezen tudtam csak elvonatkoztatni tőle, olyan sok hasonlóságot láttam e kettő között -, ennek ellenére, vagy pont ezért, nagyon élveztem a könyvet. Tetszett Ana karaktere, még akkor is, ha nem igazán tudtam megszeretni őt. Lehet azért, mert egész idő alatt inkább gépként gondoltam rá, mint sem emberként. Hiszen annyira naivan és előre programozottan reagált a környezetére, hogy azt egyszerűen képtelen voltam figyelmen kívül hagyni. És bár a történet előrehaladtával egyre több emberi vonás jelent meg a viselkedésében, engem valahogy mégsem tudott az író teljes mértékben meggyőzni arról, hogy Anára ezek után most már nyugodt szívvel tekinthetek emberként. Aztán itt volt Owen, aki ugyancsak szimpatikus szereplő volt számomra, de Anához képest meglehetősen sápadt és egydimenziós karakterre sikeredett. Sajnos nem nagyon sokat tudtunk meg róla, csakúgy, mint Ana nővéreiről, a többi Fantazistáról sem, akiknek nem mellesleg szintén fontos szerep jutott Ana karakterfejlődésében. 

A könyvben felvázolt Királyság roppant szép és csábító volt, de mint minden jónak persze ennek is voltak árnyoldalai. Nem minden ember fogadta el a hibrid programot. Nem mindenki érezte jónak és biztonságosnak az emberszabású robotok ilyen nagy léptekkel való fejlődését. Sokan féltek a Fantazistáktól és szörnyetegeknek tartották őket, mások pedig kihasználták, vagy épp kedvüket lelték bennük, a lényeg, hogy a gyerekeken kívül szinte mindenki semmibe vette és érzéketlen gépként tekintett rájuk. Mindebből a lányok természetesen nem sok mindent értettek, de úgy hitték, és azzal kábították őket, hogy a Királyság falain belül biztonságban vannak, ám ez valójában egyáltalán nem így volt.

A könyv szerkezeti felépítése elég érdekes volt. Az egész úgy kezdődött, hogy Anát, mint gyanúsítottat hallgatják ki a bíróságon, ahol az ott elhangzott tanúvallomások, interjúk illetve a bíróság elé tárt képi bizonyítékok csak egy-egy kis időre szakították meg a múltban játszódó eseményeket. Időben tehát a múlt és a jelen között ugrálunk, ami már a kezdetektől fogva izgalmassá tette az egészet, hiszen a könyv elejétől tudható, hogy bűncselekmény történt, aminek elkövetésével Anát vádolják. Ám hogy valóban Ana követte-e el a gyilkosságot, arra persze majd csak a végén derül fény.

Én úgy gondolom, hogy a Boldogan, amíg meg nem… egy korrekt kis ifjúsági regény, ami bőven ad gondolkodni valót az olvasó számára, úgyhogy összességében nekem tetszett a könyv. Tetszett, ahogy Ana lépésről lépésre kezdte megkérdőjelezni az életét, és ahogy rájött arra, hogy a sok csillogás és pompa mögött micsoda erkölcsi fertő és mennyi szörnyűség rejtőzik. Tetszett a könyv hangulata és a háttér, ahol a sztori játszódott. És tetszett, hogy a történet vége további történeteket is rejthet magában ebből a világról, amikre - ha valóban folytatja majd az írónő - én mindenképp kíváncsi leszek. 

„Boldogan éltek, míg meg nem haltak csak a mesében van. A mese pedig hazugság.”

Kiadó: Maxim
Eredeti cím: The Kingdom
Fordította: Bozai Ágota
Oldalszám: 320