WTF!

Képzeljétek, a minap egyik ismerősömmel beszélgetve majdnem padlót fogtam. John Marrsnak A tökéletes pár c. könyvről beszélgettünk, amit egyébként én adtam neki kölcsön. Imádtam azt a könyvet, emlékszem, rögtön az első fejezet után beszippantott annyira izgalmas és érdekes volt az egész. Amit tudni kell róla, hogy a könyv öt emberről szól. A velük történt eseményeket felváltva, több rövid fejezeten keresztül ismerhetjük meg, ami mindegyike olyan véggel zárul, hogy majd megesz a fene a folytatásért. De türelmes vagy, és kivársz, és mindig az épp soron következő szereplő történetével folytatod, ami persze amikor elkezded olvasni annyira nem is nagyon érdekel, mert még az előző hatása alatt állsz, de hamar rájössz, hogy ez a történet is ugyanolyan izgalmas, ha nem izgalmasabb, mint az előző és mire a fejezet végére érsz, márt ezt sem szeretnék abbahagyni… és így tovább.

Na már most, amikor megkérdeztem B.-t , hogy melyik szereplő a kedvence, akkor azt mondta, hogy még nem tudja, mert csak kettőt olvasott végig belőle. WTF? Jééézusom!

Esküszöm, nekem eszembe se jutott, hogy így kellene olvasnom a könyvet, hogy mindig tovább lapozok ahhoz a személyhez, akinek a történetében épp benne vagyok. Micsoda elvetemült dolog már ez? Hogy lehet így kiherélni, meggyilkolni… ésésés élvezhetetlenné tenni egy ilyen regényt? Hát nem pont ez a lényege az egésznek? Hát nem pont a legizgalmasabb pillanatnál való befejezés teszi elsősorban oly egyedivé, addiktívvá és izgalmassá - és igen, igen, bevallom, néha bizony kicsit bosszantóvá is - a könyvet?

Rettentő csalódott vagyok. Persze kenyértörésre ez miatt nem kerül sor köztünk, de akkor is. 

Vagy túlreagálom a dolgot?

Ah, nem is tudom mit mondhatnék erre.