Mary Kubica: A jó kislány

A véletlenszerű bűntények viszonylag ritkák. A legtöbb áldozat ismeri a támadóját.

A huszonvalahány éves Mia Dennett egy gazdag és elismert család kisebbik lánya, akinek nem túl erős a kapcsolata a szüleivel. Tinédzser korában ő volt a család fekete báránya, amit az apja igen nehezen tudott tolerálni, mivel a Dennett családban minden csak a pénzről és a hírnévről szólt. James Dennett egy rangos chicagói bíró, a felesége Eve pedig egy gyenge akaratú, merev társasági dáma, csak egy trófea a férje számára.

Egyik este Miának a barátjával lett volna találkozója egy bárban, aki azonban nem jött el randira, helyette egy ismeretlen férfi ült az asztalához, akivel miután néhány szót váltott és pár pohár ital ivott úgy vélte, hogy nyugodtan belebonyolódhat egy egyéjszakás kalandba. Ám kiderült, hogy Mia élete legsúlyosabb hibáját követte el azzal, hogy felment Colin lakására, ugyanis a férfi csak azért csábította el őt, mert az volt a feladata, hogy egy zsarolási akció keretében elrabolja, és leszállítsa a megbízóinak. Csakhogy a terv nem várt fordulatot vesz amikor Colin hirtelen úgy dönt, hogy inkább elrejti Miát egy eldugott minnesotai kis lepukkant nyaralóba, az erdő közepén. 

Számomra kicsit hihetetlen, hogy ez az írónő első regénye, mert nagyon erős kezdésnek érzem. Egy olyan fantasztikusan jó karakter vezérelt történetnek, melyben a szereplők közötti bonyolult kapcsolat bemutatása lélekig hatolóra sikerült. A könyv felépítése nem szokványos, olyan rövid fejezetekből épül fel, ami két váltakozó idősíkon játszódik (előtte és utána), és melyben három szereplő (Mia édesanyja, a nyomozó és az emberrabló) szemszögén keresztül ismerhetjük meg az eseményeket, mely megoldás igaz, hogy kissé szétdarabolta a sztorit, de mindenképp egyedi hangulatot adott neki. És bár a regény nem sepert le a lábamról a pörgősségével, most kivételesen mégis örültem ennek, mert így legalább volt időm megemészteni az újabb és újabb információkat és elgondolkodni azon, hogy vajon miért tartja fogva Colin ezt a fiatal lányt, mi lehet a célja azzal, hogy inkább elrejti mintsem átadja őt a megbízójának.

A könyv egyből szíven ütött azzal, ahogy már a kezdetektől fogva ismerjük Mia eltűnésének a körülményeit. Tudjuk, hogy hogyan és mikor rabolta el őt Colin és hogy hova vitte. Tudjuk, hogy miként tartotta őt fogva, bántalmazta és fenyegette és hogy milyen nyomorúságban töltötték a napjaikat abban a szörnyű házban, mely események igen nyomasztóan és félelmetesen hatottak rám. Ám a történet előrehaladtával, ahogy egyre jobban megismertem Colin múltját és hogy végül is mi vette rá arra, hogy elrabolja Miát - számomra is meglepő mód - egyre szimpatikusabbá kezdett válni a karaktere, mígnem egyszer csak azon kaptam magam, hogy félelemmel vegyes izgalommal várom azokat a fejezeteket, ahol arról a furcsa érzelmi kötődésről olvashatok, ami közte és Mia között kezdett szép lassan kialakulni.

Colin mellett Mia édesanyjának a hangját is nagyon szerettem, annak ellenére, hogy baromi mérges voltam rá, hogy engedett a férje lelki terrorjának, amivel nemcsak a saját, de a lánya életét is sikerült teljesen tönkretennie. Szerencsére a lánya eltűnése ráébresztette arra, hogy az élete így nem mehet tovább és egy teljes átalakuláson ment keresztül, mely után eltökélt szándékává vált, hogy megpróbálja helyrehozni a múltbéli hibáit, mely szerintem élete eddigi legjobb döntése volt.

Biztosan nem voltam túl jó anya. Ez nem kérdés. Mindazonáltal nem szándékosan lettem rossz anya. Csak így alakult. Rossz anyának lenni gyerekjáték volt ahhoz képest, ha jó anya akartam lenni, ami szakadatlan küzdelmet jelentett, napi huszonnégy órás vereséget.

Lelki támaszként ott állt mellette Gabe nyomozó, aki nemcsak a gyengédségével és megértésével segített átvészelni neki a lánya eltűnésével terhes nehéz hónapokat, hanem személyes ügyének is érezte a nyomozást. Amit igazán csodáltam a nyomozóban  az a higgadtsága volt, és hogy mindig józanul és elfogulatlanul tudott gondolkodni, ami miatt rögtön belopta magát a szívembe. És igen, én is csodálkoztam azon, hogy egy thrillerben hogy a fenébe lehet ennyi szimpatikus ember - nem ehhez vagyok én szokva -, de azt kell mondjam, hogy én mindennek csak örülni tudtam, hiszen ennek köszönhetően még jobban át tudtam élni a szereplők helyzetét.

Emlékszik, hogy már négyévesen is azon tanakodott, mi haszna van annak, ha valaki jó. Ennek ellenére jó akart lenni. Így meséli. Nagyon igyekezett jó kislány lenni.

Az írónő nagyon ügyesen mutatott rá arra, hogy hibát követünk el akkor, ha első benyomásra ítélünk meg valakit, hiszen semmi sem fehér vagy fekete, idő kell ahhoz, hogy meglássuk mi van a felszín alatt. Ezért is tetszett nagyon ahogy a történet során a karakterek fejlődtek és változtak, és ahogy végigvezetett bennünket a szerző a szereplők fejében és szívében.

Úgyhogy összességében nekem nagyon tetszett ez a könyv, a vége pedig egy igazi arculcsapás volt, bár nekem az utolsó fejezet nélkül is kerek és elég megrázó volt az egész.

Bízom benne, hogy az írónő többi könyvét is hamarosan olvashatom majd, én biztos vevő leszek rájuk.

Mary Kubica

 

Kiadó: Harlequin
Eredeti cím:The Good Girl
Fordította: Gärtner Zita
Oldalszám: 352

tovább olvasom Mary Kubica: A jó kislány

Áprilisi szerzemények

Ez a hónap számomra a munkáról szólt, a gürizésről, a stresszről és a szívatnak anyám stop! életérzésről, ami nagyon úgy tűnik, hogy májusban is végig kitart majd, aminek rettentő mód örülök... Hurrá, hurrá és megint csak hurrá!
Így ami az új könyvek vásárlását illeti, mindegyiknek nagyon örültem, hiszen balzsamként hatottak meggyötört idegrendszeremre, mert könyvet vásárolni mindig jó! (De szerintem ezt úgyis mindenki tudja). És azt a csodás érzést, amikor a postás vagy a futár becsönget a várva várt kis csomagoddal a kezében, nem sok minden tudja überelni egy-egy ritka szar nap után.

De nem nyafogok, helyette inkább mutatom az áprilisi drágaságaimat.

- Naomi Novik: Rengeteg című könyve előrendelés volt. Hihetetlen, hogy milyen sok moly beszerzésénél találkoztam már vele, mely kötet szerintem most a kiadó zászlóhajója, mindenesetre én nagyon kíváncsi vagyok rá, úgyhogy hamarosan sorra is kerítem.

- Kendall Kulper: A tenger boszorkánya szintén előrendelés volt csakúgy, mint a másik maximos könyv a Reboot. Nem tudok hozzájuk különösebben mit hozzáfűzni azon kívül, hogy megláttam és megszerettem.

- Csabai Márk: A hatlövetű című könyvéről nemrég egy könyves blogon olvastam ajánlót, ami totál meghozta hozzá a kedvem. Őszintén szólva én valami Réti László stílusú és humorú sztorira számítok (amolyan Kaméleon félére), vagy legalábbis valami hasonlóra, de majd meglátjuk, mi sül ki belőle.

- Leigh Bardugo Grisa trilógiájának második részére már régóta várok, mivel az elsőbe anno teljesen belezúgtam, így nem volt kérdéses, hogy ezt is muszáj lesz megvennem.

- Amie Kaufman: Lehullott csillagok című könyve pedig árukapcsolásként került hozzám, ugyanis muszáj volt valamit választanom a grisás könyv mellé, hogy mindenki jól járjon, és a kiadó legújabb megjelenései közül ezt találtam a legmegfelelőbbnek. Tegnap este már bele is kezdtem, és bizony alig bírtam letenni, nagyon fincsi kis romantikus történetnek néz ki, amire a sok krimi és thriller után már totál ki voltam éhezve. Egy bajom van vele (eddig) csak, hogy sorozat, és a KMK-t ismerve ha valamelyik kiadványuk nem fogy túl jól azt kegyetlenül elkaszálják. Remélem ez a sorozat nem jut majd erre a sorsra.

Olvasás terén a fent említettek miatt nem voltam túl produktív. Esténként kb. 5-6  oldal után rögtön bebólintottam, úgyhogy ebben a hónapban csak három könyvet tudtam elolvasni, ami tulajdonképpen csak abból a szempontból keserít el nagyon, hogy annyi sok szép új és jó könyv várakozik a könyvespolcomon, hogy tényleg Dunát lehetne velük rekeszteni, de egyszerűen nincs időm hozzájuk. Abból mostanában sajnos egyre kevesebb van.

tovább olvasom Áprilisi szerzemények

Stephanie Barron: Az udvarház rejtélye (Jane Austen nyomoz 1.)

Ismét egy régi könyv a könyvespolcomról, ami ki tudja mióta porosodott már ott. Emlékszem annak idején, ahogy megláttam a könyv alcímében Jane Austen nevét, egyértelmű volt, hogy nem hagyhatom ki, már külsőre is totál elvarázsolt, és a fülszöveg alapján is igen érdekesnek találtam.

A könyv egy nagyon izgalmas felütéssel kezdődik, melyben a szerző abba az illúzióba ringatja az olvasóját, hogy egy olyan rég elveszett Austen kézirat szerkesztett formáját olvashatja majd hamarosan, melyet maga Austen írt, és ami ezidáig valahogy elkerülte az irodalmárok figyelmét. A kézirat napló formájában íródott és olyan rejtélyes esetek leírásait tartalmazza, melyeknek az írónő rövid élete során a részese lehetett, és melyeket sikerült is megoldania. Mi pedig most épp egy ilyen esetet olvashatunk.

Hát nem bizsergetően izgalmas ez az egész? El tudjátok képzelni Jane Austent, mint nyomozónőt?

Bevallom, nekem kétségeim voltak afelől, hogy miként sikerül majd Barronnak kedvenc írónőmet ebbe a szerepbe helyeznie - talán ezért is halogattam oly sokáig a könyv olvasását - de a hozzám hasonló kétkedőket gyorsan szeretném megnyugtatni; aggodalomra semmi ok, az írónőnek remekül sikerült megoldania ezt a feladatot.

A történet a 19. század elejének Angliájában játszódik egy vidéki birtokon, ahol Jane egy kedves barátnőjét, Isobelt látogatja meg, akinél lelki megnyugvást keres miután kikosarazta egyik kérőjét. Ám nyugalom helyett inkább izgalomban lesz része, ugyanis épp egy szörnyű tragédia közepébe csöppen. Isobel férje – aki nem mellesleg jóval idősebb hitvesénél - egy fogadás után rosszul lesz és pár óra leforgása alatt rejtélyes körülmények között meghal. Természetesen nem sok időbe telik, míg a fiatal feleséget gyanúsítják a gyilkossággal, akinek a rossz nyelvek szerint romantikus viszonyt ápolt a volt férje unokaöccsével, Lord Fitzroy Payne-nel. Az pedig csak tovább ront a fiatal özvegy helyzetén, hogy az idő múlásával egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy ők ketten valóban vonzódnak egymáshoz. Ráadásul Fitzroy erősen eladósodott, mely helyzetet a nagybátyja halála rögtön megoldaná, hiszen ő örökölné a néhai earl összes vagyonát és rangját.
A gyanúsítottak sora azonban itt még közel sem ér végett. Itt vannak Fitzroy unokatestvérei, George és Tom Hearst, akik közül George papi karrierre pályázik, míg Tom délceg katonatiszt, aki nem veti meg a szerencsejátékot, és bizony ők is a jövőjükre nézve hatalmas előnyt tudnának kovácsolni a nagybátyjuk halálából. És nem szabad megfeledkeznünk Isobel rendkívül kellemetlen nagynénjéről és annak ugyancsak kellemetlen lányáról sem, akit az anyja Fitzroynak szánt, de ő annak unokatestvérére Tomra vetett szemet. És vajon milyen szerepe lehet ebben a játékban a rendkívül arrogáns és meglehetősen gyanús Lord Haroldnak, aki valamilyen üzleti üggyel zaklatja folyamatosan Isobelt?

Tudom tudom, hogy ez így egyszerre igen sok szereplő, akik között meglehetősen nehéz eligazodni nemhogy még fejben is tartani őket, de higgyétek el, hogy hamar bele lehet rázódni, és ha egyszer sikerül elkapni a fonalat, onnantól kezdve már nincs megállás.

Jane Austen

A legelső dolog, amit megállapítottam magamban olvasás közben, hogy Barron nagyon jól ismeri Jane Austen életét és munkásságát, hiszen olyan szereplőket választott a regényében, akikhez hasonlókat már Austen is megálmodott egy-egy művében. Mindennek köszönhetően én roppant mód élveztem a könyv olvasását, a karakterek zseniálisak voltak és Jane-t is - akit a való életben is egy nagyon intelligens és éles elméjű nőnek képzeltem el magamban, egy olyan teremtésnek, aki jó érzékkel tudta megfigyelni az embereket, azok természetét és reakcióit, melyből aztán megfelelő következtetéseket tudott levonni - abszolút hihetőnek éreztem ebben szerepben. Persze nem tagadom, voltak olyan megnyilvánulásai is melyeket az adott szituációban megkérdőjelezhetőnek tartottam, de számomra ezek olyan jelentéktelenek voltak, hogy kár is szót fecsérelni rájuk. Amit inkább ki szeretnék emelni helyette, az az írónő könnyed és gördülékeny stílusa volt, ami irtó jól vissza tudta adni a kor hangulatát, és mindezt úgy, hogy egyáltalán nem éreztem modorosnak, vagy erőltetettnek.

Úgyhogy részemről nagyon elégedett vagyok a könyvvel, egy kellőképp izgalmas és fordulatos detektívregényhez volt szerencsém, melyben nehéz volt megjósolni a tettes kilétét, mivel minden szereplőnek megvolt  a maga indítéka, hogy megölje Scargrave urát. Hamis nyomok, sok izgalom, rengeteg vér, feszült hangulat és elhallgatott dolgok tarkították a történetet, mely mellett a szerzőnek a regency hangulatot is sikerült megőriznie, és a gyakori lábjegyzetekkel pedig útba igazítani az olvasót a kor szokásaival és Austen életével kapcsolatos kérdésekben... egyszóval nagyszerű volt.

A könyv eredetileg 1996-ban jelent meg és azóta a  sorozat már a 13. résznél tart. Nem semmi.

Kiadó: I.P.C.
Eredeti cím: Jane and the Unpleasantness at Scargrave Manor
Sorozat: Jane Austen Mysteries
Fordította: Fazekas Eszter
Oldalszám: 394

tovább olvasom Stephanie Barron: Az udvarház rejtélye (Jane Austen nyomoz 1.)

Könyvek, amiket várok

Hamarosan itt a Könyvfesztivál, melyre az idén sajnos nem tudok elmenni, fáj is miatta a szívem nagyon. Olyan jó lett volna lófrálni a standok között és közben végignézni az új megjelenéseket, belelapozni és megsimizni őket… mondjuk magamat ismerve biztos nem vettem volna semmit, mert az interneten való vásárlás még mindig jobban megéri, mintha ott a helyszínen költeném a pénzt - bár az utóbbinak kétség kívül megvan a maga varázsa.

Na de a lényegre térve, ez a bejegyzés igazából egy kívánós poszt lenne, melyben friss megjelenésekről lenne szó, úgyhogy nem is tépem tovább a szám, íme azok a könyvek, amelyekre mostanság nagyon vágyom és melyek közül kettőt már elő is rendeltem.

Naomi Novik: Rengeteg
Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.
Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.
Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

Előrendelve! Ha minden igaz, akkor holnap már a kezemben is lesz.

Rita Mae Brown: Bárcsak itt lennél

A fülledt hangulatú virginiai kisváros, Crozet olyan, mint egy nagy család. Mindenki mindenkiről mindent tud. Legalábbis eddig ezt hitték. Csakhogy mindenkinek megvannak a maga titkai. És van valaki, aki ölni is hajlandó ezért a titokért. 

Hátborzongató gyilkosság kavarja fel az állóvizet. Egy forró nyári reggelen a városka egyik köztiszteletben álló polgárának szétroncsolt tetemét a saját betonkeverőjében találják meg. A szörnyű gyilkosságok ezzel nem érnek véget. Nyilvánvaló, hogy az elkövető helyi lakos. Valaki, akivel együtt golfoznak, teniszeznek, és akiben eddig maradéktalanul megbíztak. Többé senki nem bízhat meg senkiben… 

A település pletyka központja a postahivatal. A harmincas éveiben járó Mary Minor Haristeen, becenevén Harry, a kisváros történetének legfiatalabb postamesternője. Harry, aki épp válófélben van, egyedül él a cicájával (Mrs. Murphy) és a kutyájával (Tee Tucker). Rossz szokása, hogy elolvassa a mások képeslapjait. Így jön rá, hogy a tettes a gyilkosság elkövetése előtt „figyelmeztetést” küld leendő áldozatának. A minden lében kanál Harry a gyilkos nyomába ered. Mrs. Murphy és Tucker is nyomok után szaglászik, hogy megvédje szeretett gazdiját. Harry nem is sejti, hogy házi kedvencei mindig egy lépéssel előtte járnak. A kis állatok hiába próbálják meg figyelmeztetni, nem érti. Így aztán saját magát is halálos veszélybe sodorja…

Előrendelve! Megjelenés várható időpontja: 2016. május 20.
  

Jessica Knoll: Szerencse lánya 
A huszonéves TifAni FaNelli a kiváltságosok életét éli. Egy körülrajongott női magazin megbecsült munkatársa, aki a drága ékszerek és márkás ruhaköltemények mellé még egy sármos és jó pedigréjű vőlegénnyel is rendelkezik. Mindazt elérte, ami másoknak csak álom.
DE A TÖKÉLETESSÉG LÁTSZATA VALÓJÁBAN ÁLCA!
Ani múltja kimondhatatlan titkot rejt. Tizennégy évvel ezelőtt a Bradley középiskolában borzalmas dolgok történtek. Meggyalázták, meghurcolták, kinevették. A kis Ani aznap megsemmisült. Az erős TifAni lépett a helyébe, aki mindent meg akar kapni az élettől…
A szerencse forgandó; a bűnösökből is lehet áldozat. A bosszú lehetősége TifAnié; vajon leveszi az álarcot, vagy örökre bezárja magát a múlt börtönébe?
Megjelenés várható időpontja: 2016. május 13.

Isabel Allende: Maya naplója
Maya Vidal tizenkilenc éves lány, nem válogatós, de alkalom híján nincs szerelme. Egyesült Államok-beli útlevele van, de jelenleg menekült a világ déli csücskében lévő szigeten, valahol Chile közelében. Azért kapta a Maya nevet, mert Nini, a nagyanyja rajong Indiáért, és a szüleinek nem jutott eszükbe más név, pedig kilenc hónapjuk volt arra, hogy kitaláljanak valamit. Hindiül a maya szó varázslatot, álmot jelent, de semmi köze a lány egyéniségéhez, mert ahová ő lép, ott fű nem nő. Nem örökölte chilei nagymamája egzotikus vonásait, kreol bőrét, se apja kevély, torreádori délcegségét. A mamájára hasonlít, a dán légikísérőre, akibe pilóta apja beleszeretett a felhők fölött. És most egy eldugott szigeten kénytelen megbirkózni lehetetlen múltjával, a jövő pedig maga a bizonytalanság. Csak imádott Ninije van segítségére meg a napló, amelybe az egész élet belefér.

William R. Forstchen: Egy másodperccel később
Terrortámadás éri az Amerikai Egyesült Államokat, mégpedig az egyik legrettegettebb módon, az elektromágneses hullámot (EMP) gerjesztő, pusztító fegyverrel.
Egy háború, melyet egyetlen másodperc alatt elveszít Amerika, egy háború, mely a középkorba robbantja vissza a világ legerősebb országát. Nincs áram, nincs kommunikáció, leállt a közlekedés, fogyóban a gyógyszerek, őrjöngő bandák uralják az országot, az emberek éheznek és a túlélésért küzdenek. Mit tehet ebben a helyzetben egy volt katona, aki meg akarja menteni a családját, a hazáját, ha úgy tetszik, a modern civilizációt?
Megjelenés várható időpontja: 2016. május 16.

Na kérem, én ezekre a könyvekre tuti benevezek! 

tovább olvasom Könyvek, amiket várok

Alex Shearer: Felhővadászok

"A második félév közepén új tanuló jött az iskolánkba. Jenine-nek hívták, egy-egy heg éktelenkedett az arca két oldalán, mindkettő a szeme aljától egészen a szájáig ért. Nem balesetben szerezte, nem is így született, és nem verekedés során kapta. Dísznek szánták, szertartás és hagyomány áll mögötte. A hegek azt jelezték, hogy vándor, hogy nomád: az ismeretlen eredetű hontalanok közé tartozik, akiket a szokás "felhővadászok"-nak nevez."

A könyv történetét egy tizenéves fiatal srác, Christien szemszögén keresztül ismerhetjük meg, aki egy rendkívül érdekes világba kalauzol el bennünket. Ebben a világban a Föld már nem létezik, az emberek levegőben úszó égi szigeteken élnek, amit úgy kell elképzeli, mintha ezek a szigetek a tengerben lennének, csak víz helyett sűrű és nehéz levegő veszi őket körül, amiben akár a bátrabbak még meg is mártózhatnak. Természetesen ez a hely is, mint ahogy az óceánok, tele van különböző lényekkel (égfókákkal, égcápákkal, égmedúzákkal...), melyek közül némelyik gyönyörű és fenséges, némelyik azonban igen veszélyes, sőt, halálos is lehet. Ebben a világban a legértékesebb kincs mindenki számára a víz, aminek a megszerzése vagy pontosabban a begyűjtése a felhővadászok feladata, mely foglalkozás rendkívül izgalmas és bizony sokszor igen veszélyes is egyben. És bár ezzel mindenki tisztában van, mégis lenézik a felhővadászokat és sokan vadaknak tartják őket, ám hiába az emberek előítélete, ha egyszerűen nem tudnak nélkülük élni - micsoda gyönyörű kettősség nemdebár?

A könyv hősnője Jenine is egy felhővadász, aki új diákként rögtön felkeltette Christien figyelmét. Annál is inkább, mivel a fiú mindig is csodálattal adózott eme gyönyörű szakma előtt, így ahogy lehetősége adódott közelebb férkőzni a lányhoz, és egy kicsit összebarátkozni vele - aki egyébként a szívét is kellőképp megdobogtatta - meghívatta magát a nyári szünetben egy hosszabb felhővadászatra, amelyről úgy gondolta, hogy felejthetetlen élményt fog majd nyújtani a számára. Ami persze így is lett, azonban ha tudta volna, hogy ennek az utazásnak a célja nemcsak a felhővadászat és vízgyűjtés lesz, hanem ennél sokkal veszélyesebb és személyesebb dolog, akkor biztos kétszer is meggondolta volna, hogy valóban csatlakozni akar–e Jenine családjához.

Először is hihetetlen, hogy milyen fantáziadús mesét talált ki Alex Shearer ebben a könyvében. És bár igaz, hogy az elején a lassú és eseménytelen felvezetéssel és a kissé csapongó világbemutatással majd rám hozta a frászt, hogy rossz olvasmányt választottam magamnak, de ahogy Christien felszállt a felhővadászok hajójára, hogy elinduljanak világot látni, az események is rögtön felgyorsultak és ettől persze én is sokkal lelkesebb lettem.

Élveztem a könyv olvasását, mert annyira szokatlan és érdekes volt benne minden, hogy mindig többet és többet szerettem volna megtudni az ott felvázolt sokszínű világról. Őszintén szólva kicsit meg is lepődtem azokon a témákon - kulturális különbségek, mindennapi előítéletek, a hit helyes és helytelen formái, no és persze a környezetvédelem - amik a történet kapcsán felmerültek benne. Hiszen ezek némelyikét még felnőtt fejjel is nehezen tudjuk megemészteni, nemhogy egy 12-14 éves fiatal, aki szerintem még nem is igazán foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, vagy ha mégis, akkor tuti, hogy csak felszínesen. Ne értsetek félre, nem negatívumként írom mindezt, hiszen baromi érdekes volt a szereplők párbeszédeit és Christien filozofálásait olvasni, és gyakran mentem a férjemhez megmutatni neki egy-egy fejezetet, hogy basszus, én ilyen szemszögből még soha nem is gondolkodtam el a kereszténység jelképéről - de pont ezek miatt érzem úgy, hogy inkább a kicsivel idősebb fiatalokat célozza meg a könyv, akik mindezeken a témákon már tényleg hajlandóak elgondolkodni és kérdéseket feltenni, hogy aztán - jó esetben - véleményt is tudjanak formálni. Szóval mindezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy sokkal több van ebben a könyvben, mint ahogyan azt én elsőre gondoltam, ami mindenképp a javára írható.

És hogy néhány érdekes példát is említsek a történetben szereplő szigetek társadalmi berendezkedését illetően, amely a különböző habitusú embereknek köszönhetően teljesen eltért egymástól, mind kultúrában, szokásban és törvénykezésben egyaránt. Ott voltak például a Tiltott-szigetek, amelyeket rendkívül bigott és zsarnok természetű emberek lakták, míg a Szakadár-szigeteken élőkre a tolerancia és az elfogadás volt jellemző. Képzeljétek, voltak olyan helyek, ahol azért mert kalapot hordasz, vagy szakállad van, netán fehér vagy, vagy fekete halál járt, míg más helyeken olyan emberek éltek, akik senkit nem akartak bántani és megölni, hanem egyszerűen csak harmóniában és békében együtt élni.

A könyv cselekménye nem volt túl bonyolult és még egy kis romantika és szorult belé, a fejezetek pedig mind nagyon rövidek és haladósak voltak, amely tulajdonképpen csak a fiatal olvasók szempontjából lehet érdekes.
Véleményem szerint, ha nem lett volna annyira szelíd és nyugodt a könyv hangulata és tempója, akkor sokkal ütősebb is lehetett volna, arról már nem is beszélve ha még egy-két illusztrációval is megörvendeztetett volna bennünket az író, akkor meg aztán tényleg teljes lett volna a boldogság. Ám ezek hiányában sincs okom panaszra, mert jó kis könyv volt, úgyhogy mindenképp kíváncsi vagyok a folytatására - annak ellenére, hogy önálló kötetként is megállja a helyét - mert a végével kapcsolatban elég felemás érzéseim maradtak.

Alex Shearer

  

Kiadó: Kolibri
Eredeti cím: The Cloud Hunters
Sorozat: The Cloud Hunters
Fordította: Pék Zoltán
Oldalszám: 288

tovább olvasom Alex Shearer: Felhővadászok

Mindenütt jó, de legjobb otthon...

Ó, de rég írtam már könyvvárós posztot, most is csak azért ragadtam billentyűzetet az influenza kellős közepén, hogy veletek is megosszam - ezt a remélem nem csak számomra hatalmas örömhírt -, hogy hamarosan megjelenik Danielle Paige Dorothynak meg kell halnia című regénye. Ami azért is zsongatott be annyira, mert az egyik kedvenc mesém az Óz, imádom a szivárványon túl elterülő mágikus birodalmát, és a film legendás betétdaláért is teljesen odavagyok, nem is tudom, hogy hányszor láttam már filmen és színházban is egyaránt ezt a csodás mesét (tuti, hogy egy kezemen nem tudnám megszámolni), úgyhogy innentől kezdve egyértelmű, hogy ezt a könyvet nekem muszáj lesz elolvasnom!
Már csak azért is, mert mindenképp tudni akarom, hogy ebben az igencsak eltorzított és kitekert világban mi késztette Glindát, a Déli Jó Boszorkányt arra, hogy átálljon az erő sötét oldalára. :)

Én nem kértem ezt.
Nem akartam hős lenni.
De amikor az egész életedet – veled együtt – elsöpri egy tornádó, nincs más választásod, mint menni, amerre visz, nem igaz?
Persze hogy olvastam a könyveket. Láttam a filmeket. Ismerem a dalt a szivárványról és a boldogság kék kismadarairól. De azt sosem hittem volna, hogy Ózfölde ilyen. Az a hely, ahol a jó boszorkányban nem lehet megbízni, a gonosz boszorkányokról kiderülhet, hogy ők a jók és a szárnyas majmokat kivégezhetik lázadásért. A sárga téglás út még megvan – de már az sem a régi.
Mi történt itt? Dorothy történt.
Azt mondják, sikerült visszatérnie Ózföldére. Magához ragadta a hatalmat és a hatalom a fejébe szállt. És már senki nincs biztonságban.
Amy Gumm vagyok – egy másik lány Kansasből.
Beléptem a Gonoszok Forradalmi Rendjébe.
Kiképeztek a harcra. És küldetésem van: eltávolítani a Bádog Favágó szívét. Ellopni a Madárijesztő agyát. Elvenni az Oroszlán bátorságát.
Dorothynak pedig meg kell halnia.

Kiadó: Gabo
Eredeti cím: Dorothy Must Die
Fordította:Turcsányi Jakab
Oldalszám: 436
Várható megjelenés: 2016.03.07.

Szerintem az alább látható idilli képet nagyon gyorsan el is lehet felejteni ....

és  a könyv megjelenéséig helyette inkább valami hasonlóra tessék hangolódni.

És amíg el nem felejtem, sajnos vagy sem - ez majd az első rész után kiderül - trilógiáról van szó. Íme a repertoár:

1. Dorothy Must Die

2. The Wicked Will Rise

3. Yellow Brick War

tovább olvasom Mindenütt jó, de legjobb otthon...

Mindig maradjatok a fényben!

Hogy miért is jó régi sorozatokat olvasni?

Nos az első és legfontosabb érv ami mellettük szól, hogy nem kell sokat várni a folytatásra, mert azok szerencsés esetben vagy ott porosodnak már - az évekkel ezelőtt beszerzett társaikkal együtt  - a polcodon, vagy a legközelebbi könyvesboltban akár azonnal be is szerezheted őket. És úristen, de jó érzés ha a könyv vége előtt, amely egyébként totálisan levett a lábadról – néhány oldallal már előre tudod, hogy azonnal nyúlhatsz is a következőért, mert elérhető, és mert nem kell hosszú hónapokat, uram bocsá éveket várnod a megjelenéséig. És ez az érzés, higgyétek el, megfizethetetlen.

Aztán ott vannak az akciók, melyekben ha egyszerre vásárolod meg mondjuk egy trilógia mindhárom kötetét, akkor nagyon nagy kedvezménnyel juthatsz hozzájuk. És azért valljuk be, hogy ez bizony sokat számít, mert nem olcsó hobbi ám a könyvmolykodás.
És nem utolsósorban azért is jó régi könyveket/sorozatokat olvasni, mert attól még, hogy nincsenek folyamatosan szem előtt és nem tőlük pezseg a könyves blogok színe java, még ugyanolyan jók, ha nem jobbak, mint a legfrissebb megjelenések. Higgyétek el, muszáj ellenállni a nyájkövetés óriási nyomásának és erős kézzel szelektálni, mert különben könnyen elveszhet az ember a rengeteg új könyv és sorozat között, miközben lehet, hogy már régóta ott várakozik a polcán az a történet (ráadásul az elejétől a végéig), ami által nyújtott élményre már olyan régóta áhítozik.

Nos mindezt csak azon apropóból írtam, mert basszus, pont így jártam én is az elmúlt időszakban két olyan sorozattal is, amik ha nem is rögtön, de szép lassan lopták be magukat nemcsak a mindennapi gondolataimba, de a szívembe is... vagyis röviden szólva übercsászár volt mind a kettő.

Az egyik ilyen szuper sorozat a Tündérkrónikák a másik pedig a Razorland-trilógia (róla majd később) volt. Mindkettő tökéletes választás volt a részemről, annak ellenére, hogy az első részeknél kételyeim voltak azzal kapcsolatban, hogy a végére fogok-e érni mindkettőnek, de mint látjátok, mégiscsak beszippantottak és sokáig nem is eresztettek el ezek a kis piszkok.

A Tündérkrónikákról és a rám gyakorolt hatásáról röviden:

Úgy gondolom, hogy ez a sorozat volt eddig a legfantáziadúsabb, a legszövevényesebb, a legkiszámíthatatlanabb, no meg persze a legszexisebb fantasy, amit valaha olvastam.

A történet hősnője Mac, nyugodt életet él Georgiána egy kisvárosában, egészen addig, míg egy nap hírt nem kap Dublinban tanuló nővére brutális meggyilkolásáról. Sajnos mire megkapja a testvére utolsó kétségbeesett és rejtélyes üzenetét, melyben egy bizonyos Sötét Könyv megtalálásáról beszél, Alina már régen halott. Amikor a rendőrségnek rekordidő alatt sikerül lezárnia a nyomozást - persze eredménytelenül -, akkor Mac kénytelen kézbe venni a dolgokat és Írországba utazni, hogy megtalálva nővére gyilkosát igazságot szolgáltasson. Érkezése után nem sokkal véletlenül belebotlik Jericho Barronsba, a titokzatos könyvesbolt-tulajdonosba, akiről érdekes mód nem lehet tudni, hogy kicsoda vagy micsoda, csak azt, hogy többet tud Macről és arról, hogy mi folyik körülötte, mint bárki más, akivel a lány eddig találkozott. Igazából az a szép az egészben, hogy kölcsönösen szükségük van egymásra, mert mindketten a Sötét Könyvet akarják, csak épp más okból, és bizony nem könnyíti meg a dolgukat, hogy nem ők ez egyedüliek, akik erre a könyvre pályáznak.... Mindenesetre Macet Barrons világosítja fel arról, hogy a világunk szétesőben van, mivelhogy az emberek és a tündérek világát elválasztó falak kezdenek leomlani, és ha mindez megtörténik, akkor az emberiség jövőjére keresztet lehet vetni.

Forrás

Kezdetben Macet a lelki szemeim előtt amolyan Dr. Szöszinek képzeltem el, aki a rózsaszín körmös ujjacskájával szivárványt rajzol az égre, de szerencsére a sorozat előrehaladtával folyamatos változáson ment keresztül, ami nagyon jót tett neki, és az ötödik rész végére egy egészen más, sokkal céltudatosabb, erősebb és kevésbé naivabb Macet kaptam, akiről már gondolkodás nélkül el tudtam hinni, hogy képes megmenteni a világot. Emlékszem, hogy az első kötet számomra kissé nehezen indult be, vontatottnak és helyenként kissé túlírtnak éreztem, de a következő részek alkalmával mindez megváltozott és csak egyre jobb lett minden, mígnem az ötödik kötet elolvasása után úgy éreztem, hogy nem bírom elviselni, hogy a végére értem. Nem találtam a helyemet és teljesen kétségbe voltam esve, hogy el kell engednem a szereplőket és ki kell szakadnom abból a világból, amibe Moning stílusának és hihetetlen írói  készségének hála teljesen el tudtam veszi. Imádtam a történet sötét és vészterhes hangulatát, amelyet csak Mac humora tudott megtörni és színesebbé tenni. Imádtam a szereplőket is, akik jellemfejlődését és titkaik kibontakozását  elképedve követtem nyomon, hogy aztán a végén meglepetésemben kiskanállal kelljen összeszedegetni magamat a földről.
Őrület, de akkora hiányérzet tört rám az utolsó kötet végén, hogy komolyan kezdtem kétségbeesni saját lelki egyensúlyom megőrzése végett. Persze tudtam, hogy ott a lehetőség, hogy folytassam a hatodik résszel, amely Dani történetét foglalja magába, de az valahogy mégsem vonzott annyira, hiszen nekem mégiscsak Mackel és Barronsszal volt az igazi a sorozat. Barronsról egyébként *rajongói sóhaj* ódákat tudnék zengeni, ő egy igazi álompasi, és őszintén szólva engem egyáltalán nem érdekelt, hogy kicsoda vagy micsoda, mert úgy imádtam ezt az egzotikusan sötét, titokzatos és szexi férfit - aki mindig képes volt kihúzni Mac rózsaszín hátsóját a csávából - ahogy volt.

Azt nem mondom, hogy hibátlan volt minden kötet, mert voltak jelenetek és olyan hosszabb fejezetek, amikért annyira nem rajongtam, de összességébe az öt rész, amit szinte pár hét alatt daráltam le, szerintem szuper jó volt, letehetetlen, következetes, izgalmas és iszonyat tekervényes. És baromira örülök, hogy egymás után olvashattam el az összeset, mert nem is tudom, hogy mi lett volna velem, ha csak egy napot is várnom kellett volna a folytatásra. Úgyhogy olvassátok, mert mindenképp megéri.

"Igazán egyszerű az életfilozófiám: ha egy adott napon senki sem akar megölni, az már jó napnak számít."

Forrás

tovább olvasom Mindig maradjatok a fényben!

Szerelmetes book tag

Még Pupillától kaptam ezt a jópofa book taget, amit ezúton is nagyon köszönök. Nem is tudom, hogy mikor vettem részt utoljára ilyen játékban - lehet ám, hogy azért is élveztem annyira a kitöltését -, mindenesetre jó kis móka volt. :)

1. lépés - "Kölcsönös vonzalom." Egy könyv, amit a borítója miatt vettél meg.
Tudom sekélyes vagyok, de engem egy könyv borítója simán le tud venni a lábamról. Az idei év egyik ilyen vásárlása volt részemről ez a gyönyörű darab. Hát nem csodálatos?

2. lépés - "Első benyomás." Egy könyv, amit a fülszövege miatt szereztél be.
Hihetetlen, hogy mennyire izgalmasra és figyelemfelkeltőre sikerült ennek a könyvnek a fülszövege, pedig szinte semmit nem árul el a történetből és mégis úgy fel tudja korbácsolni az ember kíváncsiságát, hogy nem tud neki ellenállni, és egyszerűen muszáj megvennie.... Na, hát én is pont így jártam vele.

3. lépés - "Csábítás." Egy könyv csodálatos írással.
Ide szívem szerint több könyvet is írnék, de a legfrissebb élményem Kate Mortontól a Titkok őrzője volt.

4. lépés - "Első randi." Egy első rész, ami után a sorozat többi részét is olvasni akartad.
Fú ez a legnehezebb kérdés, mert rengeteg olyan sorozatba kezdtem bele mostanság, amiknek a folytatására roppant kíváncsi vagyok, de talán az egyik legjobbam vágyott mind közül Gaura Ágnestől a Borbíró Borbála.

5. lépés - "Éjszakai telefonálások." Egy könyv, amit egész éjjel olvastál.
Ide szintén több könyvet tudnék felsorolni, úgyhogy inkább maradok a legutóbbinál. Ne kérdezzétek, hogy miért olvastam éjszakába menően, és hogy mitől volt annyira különleges, mert tulajdonképpen magam sem tudom megmondani, egyszerűen maga a történet annyira magával ragadt és nem engedett, hogy csak olvastam és olvastam... De képzeljétek, miután végeztem vele és két napig hagytam ülepedni egy csomó olyan dolog került a felszínre, ami akkor ugyan elkerülte a figyelmem, de így utólag már zsörtölődöm rajta kicsit.

6. lépés - "Mindig rád gondolok" - Egy könyv, amit nem tudsz kiverni a fejedből.
Ő lenne az.

7. lépés - "Testi kapcsolat." Egy könyv, aminek imádod az érintését
Ismét egy nehéz kérdés, ugyanis mindegyik könyvemnek imádom az érintését. Olvasás előtt mindig megsimogatom, átpörgetem és gyönyörködöm bennük, úgyhogy hosszas töprengés és mérlegelés után őrá esett a választásom. :)

8. lépés - "A szülőkkel való találkozás." Egy könyv, amit a családodnak és a barátaidnak ajánlanál.
Vigyázat mert csalok! Ha család, akkor nekem legelőször a gyerekeim jutnak az eszembe és nekik mi mást is ajánlhatnék, mint a Harry Pottert, melynek a 4. részét épp most fogyasztja a fiam. A barátokkal kapcsolatban már más a helyzet, mivel mindegyikük más és más, így képtelenség mindegyiküknek egyetlen könyvet ajánlani, úgyhogy erre a pontra csak részben tudok válaszolni. Bocsika.

9. lépés - "A közös jövő" - Egy könyv vagy sorozat, amit sokszor újra fogsz olvasni a jövőben
Nos, ezen nem sokat kellett gondolkodnom, mivelhogy Julia Quinntől a Bridgerton család egyértelműen a szívem csücske, ami azt jelenit, hogy bármikor, bárhol és bármelyiket képes vagyok újra és újra elolvasni.

10. lépés - Oszd meg a taget. Kiket jelölsz?
Bárki, aki szeretné veheti és viheti, jó szórakozást hozzá! :)

tovább olvasom Szerelmetes book tag

Romantika dögivel...

A Gabo Kiadó mindig is a szívem csücske volt, elsősorban a romantikus regényei miatt - gondolok itt Julia Quinn, Fiona Paul, Dani Atkins, María Dueñas könyveire - és azért is, mert más, általam megnevezni nem kívánt kiadóktól eltérően nem aprózzák el 1-1 sorozat vagy trilógia megjelentetését. Nem kell hónapokat, sőt mi több éveket várni a kedvenc sorozataink következő részére. Arról már nem is beszélve, hogy gyakran új szerzőkkel lepik meg hol a történelmi, hol pedig a jelenkori románc kedvelőit. Most például Kristen Ashley Álomférfi sorozatának első két kötetét hozzák el hamarosan nekünk, mely annak ellenére, hogy jelenkori románc - az FBI-os és nyomozós beütése miatt - mégis felkeltette az érdeklődésemet, úgyhogy az első résszel tuti megpróbálkozom.

Kristen Ashley: A titokzatos Ő

Miközben Gwendolyn Kidd Cosmopolitan koktélt iszik, találkozik álmai férfijával. És a találkozásból furcsa kapcsolat lesz a titokzatos férfival, aki éjszakáról éjszakára megjelenik a szobájában, mindig többet akarva.
Gwen már éppen azon tanakodik, hogy véget kellene vetnie ennek az őrült kapcsolatnak, amikor megjelenik pokolfajzat húga, Ginger legjobb barátnője, és figyelmezteti Gwent, ha neki meg a húgának nem jön meg az esze, „mindketten megdöglenek". Gwen úgy dönt, a problémát rátestálja húga motoros barátjára.
Ezzel azonban felhívja magára a denveri alvilág figyelmét, ezért Cabe „Hawk" Delgadónak – aki nem más, mint a titokzatos férfi – kell vigyáznia Gwen testi épségére.
Így kezdődik a kommandós és a Cosmo-lány ember ember elleni küzdelme, és miközben Hawk a maga egyéni módján teszi a szépet Gwennek, a lány túlél egy bombatámadást, egy lövöldözést, egy-két emberrablást, dögös motorosok és szívdöglesztő rendőrnyomozók heves ostromát, és megismeri a szívszorító okot, amiért Hawk igyekezett távolságot tartani tőle.
S miközben mindez történik, Gwen megtudja azt is, hogy a húga komoly bajban van, és el kell döntenie, kinek az életét kívánja megmenteni: pokolfajzat húgáét vagy álmai férfijáét.
Várható megjelenés: 2015. május 15.

Kristen Ashley:A vadember

Miközben Tessa O'Hara cukrászda kirakatának kosarait tölti fel, megszólal az ajtó feletti csengő, és Tessa álmai férfiját pillantja meg. Fél perc sem kell, hogy a férfi meghívja egy sörre. Újabb fél perccel később Tessa elfogadja a meghívást. De négy szerelmes hónap múlva Tessa rájön, hogy a férfi fedett DEA-ügynök, aki azt akarja kideríteni, Tessa benne van-e volt férje drogügyeiben.

Nyilvánvaló, hogy Tessa ezek után úgy dönt, köztük vége mindennek.
De Brock Lucas, a DEA-ügynök nem így gondolja. A küldetéstudattól fűtött férfi valóban elkötelezettje a hivatásának, és éveket töltött Denver alvilágában, a társadalom alja közt. A lánnyal töltött négy hónapot azonban igazán élvezte, hiszen Tess legalább olyan édes volt, mint a süteményei. De a nyomozás közben Brock Tess szörnyű titkáról is tudomást szerez, és szilárdan eltökéli, ő lesz az a férfi, aki meggyógyítja a lányt, és egyben vissza is hozza énjének vad, szövevényes világából.
Ahogy a vad és az édes keveredik, kihívások egész sora vár rájuk, családi tragédiák és halálos betegség. Nem beszélve Tess drogbáró ex-férjéről és Brock volt feleségéről, aki minden eszközt bevet, hogy szétválassza a párt.
De Brock Lucasnak is megvan a maga vad oldala, de a múltban, a bosszú ösvényén járva egyszer már szabadon engedte magában ezt a vadságot, nem is sejtve, hogy olyan hibát követ el, amelyért évek múlva az ő édes Tessének kell fizetnie.

Várható megjelenés: 2015. május 31.

A sorozat a gr szerint négy részes és a borítókkal kapcsolatban az a ritka eset áll fenn, hogy bár a külföldiek sem rosszak, de a magyar nekem most jobban bejön.

A következő könyvet a kiadó új romantikus blogján találtam, ami ugyan még előkészületben van, úgyhogy a megjelenéssel kapcsolatban nincs információm, de a tartalmából ítélve úgy érzem, hogy ez is erősen olvasós lesz.

Daniela Sacerdoti: Vigyázz rám

Eilidh Lawson élete válságban van. A többéves sikertelen, meddőség elleni kezelések, egy hűtlen férj és egy nyomasztóan rátelepedő család a tűrőképessége határára sodorja. Összeomlik, és elmenekül az egyetlen helyre, amelyről úgy gondolja, hogy ott vigaszt lelhet – gyermekkora helyszínére, a Felföldre. Miközben összetört élete darabjait próbálja ismét egymás mellé illeszteni, találkozik gyerekkori barátjával, Jamie McAnenával, aki egyedül neveli a kislányát, Maisie‑t. Miután Maisie anyja Londonba ment, hogy karriert csináljon, és Jamie édesanyja, Elizabeth jobblétre szenderült, Jamie belenyugodott, hogy kéttagú család lesznek.

De néha nem olyan egyszerű a dolog, mint amilyennek látszik. A sors különös útjai minden vonakodásuk ellenére újra meg újra összehozzák Eilidh-t és Jamie‑t. Mert amikor minden elveszni látszik, a segítség a legváratlanabb helyekről jöhet.

tovább olvasom Romantika dögivel...

Egy politikai dráma és egy 19. században játszódó bűnügyi sorozat ~ Filmosorozat ajánló

Nemrég a férjem csábítgatott, hogy nézzek vele sorozatot, mert általában, ha ő tévézik, akkor én mindig elvonulok olvasni, amit ő meglehetősen fájlal, mert a férjem az a fajta típus, aki a közös mozizás megrögzött híve. Tudjátok: pattogatott kukorica, egy pohár bor, nasi-masi meg egy kis beszélgetés - igen, jól olvastátok, beszélgetés, mert ő egyszerűen képtelen csendben végigülni háromnegyed órát - mit háromnegyedet, még húsz percet sem - muszáj kommentálnia a történteket, és ki más lehetne az, aki mindezt meghallgatja.... természetesen én. No de nem is a tévénézési szokásainkról szerettem volna nektek beszámolni, hanem két olyan nagyon jó sorozatot ajánlani, amiket nehezen kezdtem el, de hála a férjem kitartó unszolásának (igen, hamut szórok a fejemre) a végén mégis megszerettem.

Az utolsó sorozat, aminek sikerült a fotelhez szegeznie az a Homeland volt, és bár a 4. évad közel sem szólt akkorát, mint az elődjei, valahogy mégsem tudtam félbehagyni, muszáj volt végignéznem - de be kell valljam, hogy nagy csalódást okozott. Ezután egy hosszabb szünet következett, mondhatni űr támadt az amúgy is kicsiny és gyér sorozatvilágomban és akkor jött Kevin Spacey!

Ugye mondanom sem kell, hogy ezt a sorozatot sem akartam nézni, a főcímzene volt az, ami legelőször a képernyő elé vonzott, aztán elég volt pár részt látnom belőle ahhoz, hogy totál rákattanjak és a napi minimum egyszeri 40 perces adagomat - a férjem nagy örömére - a kanapén ücsörögve türelmetlenül várjam. A House of Cards jelenleg a 3. évadnál tart, mely első epizódját február 27-én mutatják be külföldön. Az új szezon plakátja rendkívül jóra sikerült, ugyanis rajtam kívül szerintem másokban is e két ember puszta látványa is már olyan gyilkos indulatokat tud kelteni, hogy részemről akár egy kanál vízben is simán meg tudnám őket fojtani. A Kevin Spacey által megformált Francis Underwood egy velejéig gonosz és gerinctelen, a túlélésért és a hatalomért mindent beáldozni képes washingtoni politikus, aki nem kis célt tűzött ki maga elé, mint az elnöki széket, mely elérésében a hasonló mentalitású felesége Clare (Robin Wright) van mindvégig a segítségére... erre mondják, hogy zsák a foltját. A történetet átszövi a szex, a szerelem, az erőszak és a korrupció, miközben egy előre megfontolt szándékkal - öltönyben és nyakkendőben - elkövetett politikai halálosztásnak lehetünk mindvégig szemtanúi.

A másik sorozat, amire szintén szeretném felhívni a figyelmeteket egy kosztümös, viktoriánus környezetbe játszódó nyomozós történet, a Ripper Street. Egy-egy évad nyolc epizódból áll, melyek mindegyike egy önálló bűnesetet dolgoz fel. Az epizódok közötti kapcsolatot a három főszereplő háttértörténete és Hasfelmetsző Jack visszatérésétől való félelem teremti meg. A sorozat számomra elég véres és helyenként igen megrázó, de mivel e kor - az 1880-as évek Londonja - is hasonlóan brutális és kegyetlen volt, így mindezt nem róhatom fel a film hibájának. Mivel a sorozat rendkívül korhű és hangulatos, és a főszerepet pedig nem más játssza, mint Matthew Macfadyen - aki a 2005-ös Büszkeség és balítélet Mr. Darcy-ja volt -, így magától érthető, hogy a képernyő előtt a helyem. A Ripper Street jelenleg a harmadik évadnál tart - hála az Amazonnak -, és hogy lesz-e folytatása, arról sajnos nincs információm.

Ismeritek ezeket a sorozatokat, esetleg nézitek is valamelyiket?

tovább olvasom Egy politikai dráma és egy 19. században játszódó bűnügyi sorozat ~ Filmosorozat ajánló

Most tuti csökkenteni fogok!

2011 óta küzdök a Csökkentsd a várólistád kihívással - melynek lényege, hogy a már évek óta a könyvespolcomon porosodó olvasatlan könyveim számát 12 darabbal csökkentsem -, mely igyekezetem ez idáig sajnos mindig kudarcba fulladt. 2011-ben és 2012-ben azonos listával indultam, az előbbinél a jelentkezésemet nyelte el az éter sötét mélysége, az utóbbit egyszerűen csak érdeklődés hiányában buktam el. A 2013-as évet - szintén ugyanazzal a listával - szintén sikerült bebuknom, így hát nem meglepő, hogy 2014-re az egész flancos várólista csökkentéstől elment a kedvem. De az idén, és most jön a lényeg *kis sátáni kacaj* egy teljesen új, tuti biztos és izgalmas listát állítottam össze annak érdekében, hogy biztos célba érjek és végre kipipálhassam, hogy ez is megvolt.

Ihol vannak a drágaságok.

1. Tom Harper: Lazarus kripta   ✔
2. Elizabeth Richards: A sötétség városa   ✔   
3. Jo Baker: Longbourn
4. Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája  ✔
5. Gail Carriger: Soulless – Lélektelen   ✔
6. Robin Hobb: Az orgyilkos tanítványa
7. Mark Seal: Vadvirág - Egy rendkívüli élet és megrázó gyilkosság igaz története Kenyában
8. Katherine Webb: Homály
9. Nora Roberts: A tanú
10. Abigail Gibbs: Vacsora a vámpírral
11. Kate Furnivall: Árnyak a Níluson   ✔
12. Brandon Sanderson: Ködszerzet – A Megdicsőülés Kútja

A játék háziasszonya Lobo, a játékszabályokról pedig itt olvashattok bővebb információt.

tovább olvasom Most tuti csökkenteni fogok!

Eric Elfman ~ Neal Shusterman: Tesla padlása (Akcelerátus-trilógia #1)

Fú, hát az a könyv nekem most nagyon jólesett! Kellemes, szórakoztató és izgalmas volt, ráadásul még egy kis Kincsvadászok (gyermekkorom kedvenc filmje) feelingje is volt az egésznek, amitől aztán csak még jobban odavoltam érte, úgyhogy számomra ez abszolút teli találat volt. Egyébként a kisfiamnak vettem karácsonyi ajándéknak, de addig–addig nézegettem, forgattam és lapozgattam, míg egy este beleolvastam és azután már nem volt visszaút, teljesen rákattantam. Őszintén szólva nem is gondoltam volna, hogy egy 12-14 éveseknek szóló tudományos-fantasztikus regény ennyire magával tud majd ragadni.

No, de kezdjük a legelején, pontosabban, hogy ki is volt az a Tesla.

Nikola Tesla szerb származású tudós, feltaláló és fizikus volt, tevékenységét elsősorban az elektromosság és a mágnesesség területén fejtette ki. Zseniális felfedezéseket tett és ugyancsak zseniális találmányokat hozott létre. Tényleg csak néhány dolog, ami az ő nevéhez kapcsolódik: villanykörte, rádió, radar, tranzisztor, gömbvillám, földrengés-gép, az első rádiójel befogása az űrből. Ő találta fel a távirányítót, a neonlámpát, a modern elektromos motort, a vezeték nélküli kommunikációt, és bár lehet, hogy egy kissé különc figura - mások szerint egyszerűen csak zakkant - volt, de mégis minden kétséget kizárólag a 19. század legnagyobb zsenijeként tartják számon.

És hogy mi köze Teslának a regényhez? Mit szólnátok ahhoz, ha teszem azt, ez a zseni több évvel ezelőtt egy olyan eszközt hozott volna létre, ami az egész világot táplálni tudja energiával és azért, hogy ez a „szerkezet” ne kerüljön illetéktelen kezekbe elrejtette egy titkos helyre. És mi lenne, ha ez a titkos hely épp annak a háznak a padlásán lenne, ahova történetünk főhőse, a 14 éves Nick az apjával és az öccsével együtt költözött, miután egy tűzvészben porig égett az otthonuk, ahol az édesanyját is elvesztette. Nos, ezzel a gondolattal játszott el Eric Elfman és Neal Shusterman, amikor megálmodták ezt a hihetetlen történetet, ami kissé eszement lett, de csakis a jó értelemben.

Szóval a történet ott kezdődik, hogy Nick és családja a tragédia után elköltözik a városból egy távoli nagynénitől rájuk maradt régi házba, melynek a padlása tele van különböző hasznavehetetlen kacatokkal. És mivel Nick úgy véli, hogy a jövőben egyiknek sem veszi majd semmi hasznát, garázsvásárt csinált belőlük. Az üzlet nagyon jól ment, jöttek a vásárlók csőstül, mintha valami vonzotta volna őket, de hogy mi, azt senki nem tudta volna megmondani. Aztán kezdtek furcsa dolgok történni. A tárgyakról, amiket Nick értékesített, szép lassan kiderült, hogy mindegyik valamilyen különleges képességgel rendelkezik.  A régi kamera például - amit egy lány vett meg magának Nick új sulijából - megjövendölte a jövőt. Nick öccsének baseball kesztyűje lehívta a csillagokat az égről. Egy kimerült nedves cellás akkumulátor pedig visszahozta a halottakat az életbe. És ez még csak a fele azoknak a tárgyaknak, amik új gazdát találtak maguknak. Mintha mindenki, aki kapcsolatba került a Nick padlásáról származó kacatokkal, egy nagy, láthatatlan óramű részeivé vált volna, amit a garázsvásár aktivált, és ami most feltartóztathatatlanul haladt valami sötét, és titokzatos végkifejlet felé…. igen, igen, minden jel szerint a világ vége felé. Mindenesetre miután maga Nick is rájön minderre, megpróbálja valamennyi tárgyat újra visszaszerezni az újdonsült barátai segítségével, de sajnos azok magukat tudósnak mondó furcsa fehér öltönyös emberek, akik mindig mindenhol ott vannak, szintén ezekre a "kacatokra" vadásznak.

A történet meglehetősen fordulatos és izgalmas, folyamatosan történt benne valami, ami miatt nem volt megállás, a cselekmény egyenletes tempóban haladt előre, a vége pedig fú… hát az méltán mondható a könyv csúcspontjának. A felnőttek kevés szerepet kaptak a könyvben, amit én egyáltalán nem éreztem problémának, igazából nem is hiányoltam őket, mivel a gyerekek karakterei igencsak változatosak és jól kidolgozottak voltak. Amikor a lelki szemeim előtt próbáltam elképzelni e világmegmentő kis csapatot, csak rá kellett néznem a borítóra, ami remek támpontot adott. Imádom az ilyen rajzolt borítókat és ez szerintem különösen jól sikerült, tökéletesen átadja a könyv hangulatát. A borító közepén baseball sapkában álló Nicket, aki egyébként egy teljesen átlagos fiú volt, és mögötte a (nagybetűs) bandát, amely egy szőke szépségből (természetesen az okosabbik fajtából), egy depresszióra hajlamos srácból, Nick öccséből, egy bajkeverő kis okostojás csajsziból, és egy kissé túlpörgött, de hihetetlenül barátságos fiúból állt - nagyon jól eltalálták.

Összességében azt kell mondjam, hogy egy nagyon-nagyon élvezetes olvasmányban volt részem. Egy maréknyi ifjú izgalmas és kicsit sem veszélytelen kalandjáról volt szól benne, melyben úgy gondolom, hogy megvolt minden, ami egy fiatal olvasót (lásd még az idősebbeket is) a fotelhez szegezi: fantáziadús találmányok, titokzatos tudósok - akik a zsenialitás sötét oldalát képviselik -, egy csapat elszánt középiskolás, izgalom, humor és még egy kis romantika is, úgyhogy szerintem ennél több nem is kell, csak olvassátok, és majd ti is meglátjátok

Eric Elfman és Neal Shusterman

Akit érdekel, hogy miért pont Nikola Tesla a valaha élt legnagyobb GEEK, az olvassa el ezt az oldalt, biztos vagyok benne, hogy nem fogja megbánni. ;)

A könyv trailere pedig fantasztikusan jó lett. Muszáj megnéznetek!

Kiadó: Tilos az Á Kiadó

Eredeti cím: Tesla's Attic

Sorozat: Akcelerátus-trilógia 

Fordította: Illés Róbert

Oldalszám: 255

tovább olvasom Eric Elfman ~ Neal Shusterman: Tesla padlása (Akcelerátus-trilógia #1)