Chloe Neill: A lányok olykor harapnak - Chicagoland vámpírjai #1

A sorozat első két része majd három évvel ezelőtt jelent meg nálunk, így az olvasásukkal kicsit le vagyok maradva, ami tulajdonképpen teljesen lényegtelen, hiszen előbb-utóbb mégiscsak sikerült egymásra találnunk.
Kellemes meglepetés volt számomra ez a könyv, nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni. Persze az is lehet, hogy csak jó időben olvastam, ki tudja, a lényeg, hogy miután a végére értem nem tudtam tovább lépni, rögtön a kezembe kellett venni a sorozat következő részét is.

Röviden összefoglalom a történetet - ami kissé hosszúra sikerült... Meritet az egyetemről hazafele tartva megtámadott egy vámpír, aki csak egy kortyot ihatott a lányból, mielőtt elijesztette volna őt egy másik vérszívó, aki viszont ezzel megmentette, illetve a pontosság kedvéért élőhalottá változtatta a lányt. Meritnek nem sok beleszólása volt a dologba, melyet utólag folyamatosan hangoztat is, ugyanis véleménye szerint senki nem kérdezte meg tőle, hogy a továbbiakban vámpírként akarja-e leélni az életét, melynek köszönhetően soha többé nem láthatja majd a napot... Sajnos hajlamos volt megfeledkezni arról a tényről, hogy ellenkező esetben sem látta volna soha többé a napot, de sebaj.
Meritnek a vámpírként töltött első hetei igen mozgalmasan teltek, ugyanis amellett, hogy az újonnan megjelenő tépőfogai miatt természetfelettien is kicsit frusztráltan érezte magát, még egy beképzelt vámpírmesterrel is rendesen meggyűlt a baja. Ez a vámpírmester történetesen nem más volt, mint Ethan Sullivan (már a neve is milyen hangzatos), aki a Chicagóban lévő három vámpírház közül a második legrégebbik, nevezetesen a Cadogane-ház feje is volt egyben. És mivel ő volt az a vámpír, aki azon a bizonyos éjszakán átváltoztatta Meritet, így Merit az ez miatt érzett összes dühét csakis rá összpontosította.
Ellenállását csak tovább fokozta az a tény, hogy a továbbiakban a Catogan-ház vámpírjai közé kellett tartoznia, akiknek nem csak szolgálattal, de feltétlen és teljes odaadással és hűséggel is tartozott.
A Cadogan-házban azonban nem Merit megjelenése kavarta a legnagyobb port, hanem azok a gyilkosságok - melynek hajszál híján ő is majd áldozatul esett -, és melyek elkövetésével a város vámpírjait gyanúsították. Mindez pedig azért volt igen kényes téma, mert ennek következményeként veszélybe került az emberek és a vámpírok között épp kialakulóban lévő, egyébként is ingatag béke.

Azt hiszem elmondható, hogy majd minden vámpíros könyvben a vérszívók az idő múlásával nagyon sokat fejlődnek. Chicago vámpírjai például a fekete bársonyt és csipkét  ugyancsak fekete és testhezálló Armani cuccokra cserélték, de mindemellett másban továbbra is ódivatúak maradtak, sőt, feudális szemléletűek. És mivel hősnőnk az előbbivel hadilábon állt, az utóbbit pedig meglehetősen nehezen tudta tolerálni, ezért az átalakulás számára valóban nagy szívás volt. (Óriási pech)

De visszatérve a főcsapásra, ami igazán megfogott a könyvben az a stílusa és a humora volt. Szeretem azokat a vámpírtörténeteket, melyekben nem veszi az író halálosan komolyra a figurát és a hősnő is egy olyan tökös és belevaló csaj, mint amilyen Merit volt. Azt nem mondom, hogy tökéletes főszereplő volt, mert ugye a vámpírrá válása miatti folytonos nyavalygása egy idő után már kissé idegesítővé vált, bár ha jobban belegondolok (ami ennyi vámpíros könyvvel a hátam mögött kicsit sem esik nehezemre), hogy egyetemi hallgatóból milyen is lenne egyik napról a másikra vámpírharcossá válni, akkor talán, mondom talán.... De nem. Mégsem tudom őt megérteni. Én örömmel lennék vámpírharcos. De annyi baj legyen, így is nagyon szerettem Meritet, vicces volt és szellemes csakúgy, mint az őt támogató összes többi szereplő, akik közül a barátnőjét bírtam a legjobban, a pasiját viszont már kevésbé.

Az én fejemben Ethan így nézne ki.... És tudom, hogy ez az
Outlanderes pasi, de nem érdekel. 

Sajnos a romantika aránya az én ízlésemnek elég karcsú volt, ugyanis Merit és Ethan közötti erős vonzalom, ami kölcsönös ellenszenvvel is párosult - ami egyébként a legjobb kombináció a jövőjükre nézve -, csak másodlagos hangsúlyt kapott, és meglepő módon a bűntények felderítése volt az, ami fontosabb szerepet játszott a könyvben. A háttértörténet érthető és jól felépített volt, tökéletesen megalapozva ezzel az utat a sorozat további részeinek. Nyitókötet révén pedig a gyilkosságokat körülölelő rejtéllyel sem volt különösebb problémám, azon kívül, hogy nem rágtam tövig a körmöm izgalmamban. A regényt nem csak vámpírokkal, de más természetfeletti lényekkel is színesítette az író, ami nekem nagyon tetszett, találkozhatunk benne egy szexi és pimasz nehézsúlyú varázslóval, egy mágusnő tanonccal és egy alakváltóval, nem beszélve a hiányos öltözetű vízinimfákról, akik aprócska, dús keblű, őzikeszemű és igencsak heves vérmérsékletű teremtmények voltak.

Összességében az összes hibája ellenére is baromi jól szórakoztam olvasás közben. A könyv hangulata nem olyan sötét, mint egyes városi fantasyknak, de nem is túl könnyű és habos, inkább e kettő között lavírozik valahol, sok-sok humorral fűszerezve, ami az én szememben óriási plusz pontot jelentett. Úgyhogy aki egy kicsit romantikus, könnyed kis szórakoztató és nem utolsósorban vámpíros könyvre vágyik, annak  nyugodt szívvel ajánlom, biztos vagyok benne, hogy nem fog csalódást okozni.

Chloe Neill

 

Amit egyébként a legjobban (persze csak kis túlzással a legjobban) szeretek a vámpíros, romantikus, chik-lites, tingli-tanglis szerelmetes könyvekben az az, amikor az ellenállhatatlan vonzerővel bíró férfi főhősünket legelőször megpillanthatjuk. Komolyan mondom, hi-he-tet-len, hogy milyen képi erővel bírnak ezek a leírások.

"- Remélem, Celina. Nagyra értékelem a hívásodat.
A szavakat egy férfi ejtette ki, aki mobiltelefonnal a kezében épp akkor lépett be a hosszú terem túloldalán lévő ajtón. Magas volt, legalább száznyolcvanöt centi, és úszó módra szikár - keskeny csípő, széles vállak, hosszú lábak. Arcát, mintha szobrász faragta volna ki - pengeéles arccsontok, határozott áll, hosszan ívelt szemöldök, az ajkáról akár ódákat lehetett volna zengeni. Fekete öltönyét mintha ráöntötték volna, alatta makulátlan fehér ing nyakkendő nélkül, a legfelső gomb kigombolva.
- Jobban néz ki, mint Beckham - suttogta Mallory elakadó lélegzettel. - Jézusom!"

Kiadó: Alexandra
Eredeti cím: Some Girls Bite
Sorozat: Chicagoland Vampires
Fordította: Bakonyi Berta
Oldalszám: 384

     

Novellák

A sorozat kötetei:

1. A lányok, olykor harapnak - Some Girls Bite

2. Ha eljön a péntek - Friday Night Bites
3. Twice Bitten
4. Hard Bitten
5. Drink Deep
6. Biting Cold
7. House Rules
8. Biting Bad
8.A. High Stakes (Luc & Lindsey Short Story in Kicking It Anthology)
8.B. Howling For You (Jeff & Fallon Novella)
9. Wild Things
10. Blood Games
11. Dark Debt (2015. március 3.)

tovább olvasom Chloe Neill: A lányok olykor harapnak - Chicagoland vámpírjai #1

Kim Carpenter · Krickitt Carpenter · Dana Wilkerson: Fogadom

A könyv Kim és a felesége Krickitt Carpenter igaz történetét feldolgozó, nagyon megható és szívfacsaró, vallási alapokra fektetettet romantikus történet, melyben az Istenben való hit, a kitartás és a remény jelentős szerepet játszik, vagyis kategóriáját tekintve egy keresztény könyvről van szó.

Kim és Krickitt házassága jelentős akadályokon ment keresztül, míg megtalálták a boldogságukat. Házasságuk elején Krickitt komoly fejsérülést szenvedett egy autóbaleset során, melynek következményeként elveszítette az emlékezetét és a személyiségében is jelentős változások mentek végbe. A felépülése után nem emlékezett a férjére és gyors hangulatváltozásainak köszönhetően gyakran elutasította őt magától egy "utállak" vagy csak egy egyszerű "Hagyjál békén! Azt sem tudom, hogy ki vagy!" felkiáltással. Hosszú és keserves utat kellett bejárniuk, míg újra egymásra találtak és a múlt emlékei helyett az előttük álló jövőre tudtak koncentrálni.

Kim egy igazi sportember volt, egy Új-mexikói Egyetemen baseball edzőként dolgozott, míg Krickitt egy sportáruház értékesítési osztályán Kaliforniában. Kettőjük történetét Kim szemszögéből ismerhetjük meg, ő kezdi el mesélni, hogy hogyan is ismerkedett meg a feleségével telefonon keresztül, és hogy lett ez az ismeretség egyre mélyebb, mígnem hamar esküvő nem lett a vége. Lépésről lépésre meséli el Kim a társkeresés folyamatát és azt az összhangot és szeretetet, ami kialakult közöttük. Mivel mindketten hívő emberek voltak, így hittek abban, hogy ők egymásnak lettek rendelve és az oltár előtt is ebben a hitben esküdtek örök szerelmet egymásnak. De az élet tele van meglepetésekkel és a házasságkötésük után alig 11 héttel borzalmas autóbalesetet szenvedtek. A szerencsétlenség során mindketten súlyosan megsérültek, de míg Kim sérülései "könnyen" gyógyultak, addig Krickitt-é maradandónak tűntek és több hónapos terápiákon és rehabilitációkon kellett átesnie ahhoz, hogy nem csak testileg, de lelkileg is újra talpra tudjon állni.

Csodálatos volt Kim kitartása, küzdelme és hite, nem tudom, hogy én egy ilyen helyzetben hogyan reagáltam volna, milyen kitartó lettem volna… de igazából nem is akarok ebbe belegondolni, annyira borzalmas volt ez az egész. Szívszorító volt olvasni ahogyan Kim harcolt a feleségéért és türelmesen próbálta visszavezetni őt a normális kerékvágásba, miközben az egyre növekvő orvosi számlákkal is folyamatosan zsonglőrködnie kellett. Kim egy olyan kivételes ember volt, aki igazán szerette a feleségét, egy olyan férj, aki a nehézségek ellenére sem adta fel a reményt a társa gyógyulásáért, még akkor sem, amikor már valóban úgy tűnt, hogy nincs semmi remény. És bár sok ember volt akik a segítségükre voltak, együtt éreztek velük és anyagi támogatást is nyújtottak a számukra, az igazi segítséget és támaszt mégis mindvégig az Istenbe vetett hitük jelentette mindkettőjük számára. Hiába közismert tény, hogy a házaspárnak e szörnyű szerencsétlenség után sikerült újra egymásra találnia és családot alapítania, én ennek ellenére mégis végig izgultam és szorongtam értük az egész könyvet.

Kim és Krickitt története a hitről, a szeretetről és a bizalomról szól, a házastársi eskü igazi jelentéséről és hogy mit jelent valakit örökre szeretni.

Kim és Krickitt Carpenter

A könyv nagyon rövid, csupán 175 oldal, stílusa és nyelvezete egyszerű, mindenki számára tökéletesen érthető. Én ezt a kiadványt a házaspár életének ezen borzasztó szakaszáról szóló rövid kis összefoglalónak érzem inkább, mintsem egy jól megírt regénynek, de úgy gondolom, hogy itt nem is ez a lényeg.

"Tisztában vagyunk azzal, hogy Isten az igazi főhős a mi történetünkben, de csodálatos érzés látni, hogyan használt minket arra, hogy megszólítson másokat."

Valószínű, hogy rajtam kívül már mindenki látta a filmet, ami az igaz történetüket vitte filmvászonra, úgyhogy arról, hogy a film valóban hasonlít-e a könyvre, sajnos nyilatkozni nem tudok, viszont a regény végén azt olvastam, hogy bár a forgatókönyvön rengeteg változást eszközöltek, a történet alapjai mégis a helyén maradtak. 

Kiadó: Harmat

Eredeti cím: The Vow: The Kim and Krickitt Carpenter Story

Fordította: Kertész Tünde

Oldalszám: 174

Nyereményjáték

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

Tudtátok, hogy Angliából indult el az a kezdeményezés, amely a Valentin-nap környékén minden évben egy hétig a házasság és a család értékeire és fontosságára irányítja az emberek figyelmét? Nos, a Harmat Kiadó tisztában van ennek fontosságáról ezért is ütemezte Kim és Krickitt Carpenter szívbemarkoló igaz történetéről szóló könyvének megjelenését erre az időszakra. A Blogturné Klub segítségével február 13-án induló turné keretein belül öt különböző állomáson olvashattok a házaspár nem mindennapi megpróbáltatásairól és tudhattok meg további érdekességeket a történetüket feldolgozó filmről.

02/13 Kelly & Lupi olvas

02/14 Szilvamag olvas
02/15 Deszy könyvajánlója
02/16 Dreamworld
12/17 Angelika blogja

tovább olvasom Kim Carpenter · Krickitt Carpenter · Dana Wilkerson: Fogadom

Blogturné ~ Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya - Love By Numbers #1

Ó, a történelmi romantikusok... hogy én mennyire imádom őket. Ezek a románcok annyira el tudnak varázsolni és annyira romantikusak tudnak lenni, hogy minden kétséget kizárólag ez az én igazi és legkedvesebb műfajom. Teljesen ki tudok kapcsolni az olvasásuk közben és annyira bele tudok merülni ebbe a szigorú illemszabályokkal és társadalmi elvárásokkal korlátozott világba, hogy gyakran az sem tudom, hogy hol vagyok. Illetve pontosan ez a baj, hogy nagyon is jól tudom; az 1800-as évek Angliájában egy bálteremben, vagy egy operában vagy épp egy sétakocsikázáson vagy egy párbajon…. a lehetőségek tárháza végtelen. Egy biztos, hogy mindig van mellettem egy rendkívül bosszantó, de mégis szívdöglesztő úriember, akit a könyv végére nagy valószínűséggel imádni fogok.

Lady Calpurnia Hartwell egy feddhetetlen becsületű, köztiszteletben álló, illemtudó és jól nevelt vénkisasszony. Ezeket a jelzőket mind, az izgalmasnak épp nem mondható 27 éve során vívta ki magának, de most úgy érzi, hogy eljött az ideje, hogy kitörjön ebből a rettentő unalmas és bebetonozott vénkisasszonyi szerepből. Gyűlölte, hogy mindenki csak egy szürke kisegérnek tartotta, és hogy mások szórakozásának és boldogságának mindig csak külső megfigyelője lehetett. És bár el sem tudta képzelni, hogy milyen is lehet a figyelem középpontjában lenni, titkon azért mégis nagyon vágyott rá.

Callie-nek kalandokra volt szüksége, ez teljesen egyértelmű volt, és amikor egy este, véletlenül fültanúja lett annak, ahogyan a húga tétlennek nevezte őt, végleg döntésre jutott. Már csak az volt a kérés, hogy van-e elég bátorsága ahhoz, hogy azokat a dolgokat, amikre a leginkább vágyott véghez is vigye.

"Szenvedélyesen megcsókolni valakit."

Ez volt Callie első pontocskája abból a kilences listából, amit feltétlen ki akart próbálni. És mivel minden nő életében eljön az a pillanat, amikor mindenre képes lenne egy csókért, így Callie sem tétlenkedett, és ez ügyben, egy olyan férfihoz fordult segítségért, aki a szabálysértések nagy mestere volt, az elbűvölően vonzó Gabriel St. Johnhoz, Ralston márkijához. Persze a márki nagyon készséges volt, egyetlen feltételt szabott csak a csókjának, hogy az Olaszországból érkezett húgát segítse Callie bevezetni a társasági életbe. Callie elfogadja az ajánlatot és maximálisan ki is élvezi a márki szenvedélyes csókját, de ugye hátra van még nyolc megbotránkoztató kívánság, melyek megvalósításánál - mit ad Isten -, Gabriel mindig jelen van.

A történet szereplői mondhatni klasszikusak; jelentéktelen, már-már csúnyácska hősnő, vele szemben egy jóképű, igazi szoknyapecér, ám fájdalmas múltat bíró, összetört szívű főhős. Aztán ugye jön egy szenvedélyes csók, ami mindent megváltoztat és egy kis bonyodalom, aminek a végkifejlete már előre botítékolható, de valahogy az olvasót mégsem viszi rá a lélek, hogy mindezt tudomásul is vegye, egészen addig, amíg leírva nem látja.… szóval nincs semmi új a nap alatt, ettől függetlenül mégis tökéletesen működött minden. A karakterek nagyon szerethetőek és jól összerakottak voltak, melynek köszönhetően regény lapjain is életre tudtak kelni. Callie jellemfejlődése, ahogy erőre kapott, és ahogy egyre elszántabban küzdött, hogy kitörjön a szürke kisegér szerepéből nagyon tetszett a romantikus lelkemnek, csakúgy, mint Gabriel és az ő ikertestvére, Nick közötti kapcsolat. Élvezet volt olvasni, ahogy Gabriel fokozatosan Callie-ra hangolódott és ahogy lassan, de biztosan felismerte érzéseit a lány iránt. És az its imádtam, hogy a két fivér, minden családi sérelmük ellenére erősen ragaszkodtak a kishúgukhoz és mindig védelmezték őt. Az egyetlen problémám az erotikus jelenetekkel volt, amikből kevesebbet - sokkal kevesebbet - is el tudtam volna viselni, ám ettől függetlenül persze kíváncsian várom a sorozat következő részét, hogy vajon, milyen meglepetések érhetnek Nickkel kapcsolatban, és hogy vajon ott is túlzásokba esik-e az írónő az erotikát illetően.  

Akaratlanul is minden történelmi románcot Julia Quinn regényeihez hasonlítok, és ez most sem volt másképp. Nem tagadom, Sarah MacLean is levett a lábamról, stílusa hasonló Quinnéhez, igaz nem annyira humoros és a szereplők közti játékos szócsaták és évődések sem oly mértékűek, mint ahogyan azt reméltem, de mégis nagyon játékos és szórakoztató volt, úgyhogy azt hiszem, hogy Julia Quinn után Sarah MacLean is beállt a kedvencek sorába.

Sarah MacLean

Egyébként nagy meglepetés volt számomra, hogy a Könyvmolyképző kiadó egy ilyen műfajú regénnyel rukkolt elő. Persze mindezt csakis a szó jó értelmében mondom, tőlem aztán, ha ezután csak ilyen könyvekkel kényeztetnék az olvasóikat azt sem bánnám, egy rossz szavam nem lenne rájuk, sőt!

Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: Nine Rules to Break When Romancing a Rake
Fordította: Hetesy Szilvia
Oldalszám: 494
Megjelenés: 2013.12.15.

A trilógia részei:

1. Nine Rules to Break When Romancing a Rake - A csábítás kilenc szabálya
           Calpurnia Hartwell & Gabriel St. John, Ralston 

2. Ten Ways to be Adored When Landing a Lord
           Isabel Townsend & Nicholas St. John 

3. Eleven Scandals to Start to Win a Duke's Heart
           Juliana Fiori & Simon Pearson, Leighton hercege

Borítómustra

Sarah MacLean könyveit, azon kívül, hogy sorra kerülnek a New York Times és USA Today bestseller listáira, már több mint egy tucat nyelvre fordították le. Íme néhány borító, melyek közül szerény véleményem szerint a legelső a leggyönyörűbb. Persze a magyar borító is megállja a helyét a kiadóra oly jellemző fekete beütése ellenére is, de nem nyavalygok, inkább örülök, hogy egy újabb írónőt köszönthetnek a hazai olvasók ebben a páratlan műfajban. 

Nyereményjáték

A blogbejegyzések kiemelt betűi minden esetben egy-egy történelmi románc főhős nevét adják ki. Nincs más dolgotok, mint azt kitalálni, mi a regény címe, amelyben azé az úriemberé volt a főszerep.

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

A Blogturné Klub november 15-vel kezdődően egy hétre a múltba invitál titeket. Hét különböző állomáson ismerhetitek meg a Könyvmolyképző Kiadó legújabb arany pöttyös kötetét, Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya című regényét, ráadásképp pedig minden nap olvashattok valami érdekességet a szerzőről, valamint a regency korról.

11/15. Angelika - Az írónőről pár szó
11/16. Kristina blogja - Mi is az a Regency
11/17. Szilvamag olvas - Borítómustra
11/18. Deszy könyvajánlója - A divatról
11/19. Nem harap a... - Kis regency illemtan
11/20. Insane Life - Interjú az írónővel
11/21. Dreamworld - Kedvcsináló idézetek

tovább olvasom Blogturné ~ Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya - Love By Numbers #1

David Walliams: Gengszter nagyi

Most, hogy a kisfiam már első osztályos és megtanult olvasni, az én figyelmem is jobban az ő korosztályának szóló könyvek felé orientálódik, pontosabban azok felé a könyvek felé, amik érdekelhetik és amiket már ő is el tud egyedül olvasni. Na jó, azért az erős túlzás, hogy ezentúl majd a gyerekirodalom ütőerén fogom tartani az ujjam, de azért minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy képben legyek az újdonságok terén - de azt hiszem, hogy ezzel eddig sem volt gond. Ennek eredményeképpen figyeltem fel erre a könyvre, amiről így utólag úgy gondolom, hogy vétek lett volna kihagyni.

Főszereplőnk Ben egy 11 éves kisfiú, akinek a szülei annyira rajonganak a társas táncért, hogy semmi pénzért nem hagynák ki a Táncos lábú sztárok élő show-jának bemutatóit. Ennek köszönhetően minden pénteken tehermentesítik magukat, azaz egyetlen fiukat a nagyinál helyezik el, egészen másnap délelőttig. Ben rettentően utál a nagyinál lenni, amely érzést még a szülei is erősítik benne mindazzal, hogy ők sem szívesen találkoznak az öreg hölggyel. Ben rettentő unalmasnak és a sok káposztalevestől és káposztás pitétől pedig irtózatosan büdösnek találja őt. De aztán egy szép napon a kisfiú rájön, hogy az ő nagyija nem is olyan hétköznapi és unalmas, mint ahogyan azt ő gondolta. Ellenkezőleg! Az ő nagyija egy igazi gengszter nagyi, egy nemzetközi ékszer tolvaj, akinek élete nagy álma - miszerint lapulevelet kössön a koronázási ékszerek képletes talpára -, úgy tűnik, hogy most megvalósulni látszik. Mégpedig nem is akárhogy! Ben lesz az, aki mindebben a segítségére lesz.

Elkezdődnek hát a tervezgetések és szervezkedések, úgyhogy innentől kezdve végre bay-bayt mondhat Ben az unalmas péntekeknek, és hellot az izgalmas és történésekkel teli nagyis hétvégéknek.

Olvasás közben végig az járt a fejemben, hogy ez az író pontosan tudja, hogy mit kell írnia egy 8 éves gyereknek ahhoz, hogy az hangos kacagásba törjön ki olvasás közben. Bevallom, én is sokat nevettem a sok kakis és pukis részen, már csak azért is, mivel nálunk is most éli ez a téma, (meg a hónaljszőr) a virágkorát. Lássuk csak, mik is azok, amiket Ben nem szívlelt a nagyijában:

• "A nagyi állandóan beleköpdösött a zsepijébe, aztán a kardigánja ujjába gyűrte, néha előkapta, hogy megtörölhesse vele Ben arcát.
• A tévéje 1992-nem bedöglött. Azóta olyan vastag por lepte be, mintha bundája nőt volna.
• Borzasztó sok könyve volt, és mindenáron rá akarta venni Bent, hogy olvassa el őket, pedig tudta, hogy az unokája utál olvasni.
• A nagyi ragaszkodott hozzá, hogy Ben egész évben vastag télikabátot hordjon, még a legnagyobb kánikulában is.
• Káposztaszagot árasztott. (Olyannyira, hogy húsz kilométeres körzetben a káposztaallergiások súlyos rohamot kaptak volna tőle.)
• A nagyinak elég fura elképzelései voltak arról, hogy mitől izgalmas egy séta vagy egy kirándulás, mert amikor lementek otthonról, a legtöbbször egy tavacskánál kötöttek ki, ahol penészes kenyérdarabokat dobáltak a kacsáknak.
• A nagyi folyton pukizott, ráadásul mindig letagadta, hogy ő volt.
• A pukijánka nem sima káposztaszaga volt, hanem rohadtkáposzta-szaga.
• A nagyi olyan korán ágyba parancsolta Bent, hogy igazából nem is volt érdemes reggel felkelni.
• A nagyi minden karácsonyra kiskutyás vagy kiscicás pulcsit kötött az unokájának, amelyet aztán egész szünidő alatt hordania kellett, mert a szülei nem akarták megbántani."

A történet jól felépített, teljesen egyben van, érthető és szórakoztató és időként egészen megható. Na meg aztán elgondolkodtató lehet a kisiskolások számára, hogy milyen különleges kötelék alakulhat ki egy nagymama és az unokája között, a felnőtteknek számára pedig azért, hogy vajon van-e értelme ráerőltetni álmainkat a gyermekeinkre, ha az ő érdeklődésük teljesen mást mutat, mint amit mi szeretnének.

A könyv tele van humorra és érdekes fordulatokkal, ami még az idősebb korosztályt is képes a fotelhez szegezni. Ám, mint tudjuk az élet nem csak móka és kacagás, amire az író sem felejti el felhívni a figyelmünket. De ha mindezt olyan formában és stílusban teszi, mint ahogyan azt itt is olvashattuk, akkor semmi kifogásom ez ellen! Sőt, véleményem szerint a könyvben olvasható „kényes és érzékeny” témák feszegetésével még a szülők segítségére is lehet, hiszen tálcán kínálja az alkalmat, hogy például a halál témájáról nyíltan és őszintén beszélgethessünk el a gyermekeinkkel. 
Szóval a Gengszter nagyi egy nagyon szép és megható történet, amely elsősorban a generációk közötti szakadékról, és a köztük lévő előítéletekről, de legfőképp az elfogadásról szól. Mindenképp ajánlom olvasásra.

David Walliams

És még pár szót a regény külleméről, ami engem már az első ránézésre elvarázsolt és vásárlásra késztetett. Még akkor is, ha már rég kinőttem a célközönség csoportjából. A könyvben látható illusztrációk mellett pedig – amik a Rosszcsont Petiből ismert Tony Ross bűnei -, nem lehet szó nélkül elmenni, annyira ötletesen és viccesen támasztják alá a történetet.

Értékelés: 4.5/5

Kiadó: Kolibri kiadó

Eredeti cím: Gangsta Granny

Fordította: Totth Benedek

Oldalszám: 283

tovább olvasom David Walliams: Gengszter nagyi

María Dueñas: Öltések közt az idő

"Egy írógép fordított a sorsomon. Hispano-Olivetti volt, és heteken át csupán a kirakatüveg választott el tőle. Ha ma visszanézek az eltelt évek emelte barikád mögül, nehéz elhinnem, egy egyszerű készülékben elég erő volt hozzá, hogy eltérítsen kijelölt életpályámról, és néhány nap alatt felrobbantson minden tervet, ami rajta tartott. Így történt azonban, és képtelen voltam másképp cselekedni, amivel mindezt megakadályozhattam volna."

Így kezdődött az a történet, amiben minden túlzás nélkül mondhatom, hogy bő egy hétig benne éltem és lélegeztem María Dueñas mesemondó képességének köszönhetően.

Az Öltések közt az idő egy olyan magával ragadó történet, melyben egy fiatal spanyol nő kalandos életét követhetjük nyomon a spanyol polgárháború és a II. világháború éveiben, aki egy egyszerű varrónőként kezdte és a legkeresettebb divattervezővé vált, miközben az angliai titkosszolgálatnak kémkedett.

A régi vasútállomás Tetuanban. Sira itt
találkozott azzal a férfival, akinek át
kellett adnia a testére erősített
fegyvereket.

Hősnőnk Sira, kezdetben egy naiv és gondtalan fiatal lány volt, aki épp a házassága előtt állt, egy jóravaló köztisztviselővel, aki annyira szerette őt, hogy akár tűzbe ment volna érte. Ám egy elsöprő viharos románcnak köszönhetően Sira nemcsak a vőlegényét, de az egyedülálló édesanyját is elhagyta és új szerelmével Ramiroval együtt (aki egy írógép eladó volt) Marokkóba utazott. Hamarosan azonban, ez az általa csodált és imádott férfi csúnyán kihasználta, majd minden lelkiismeret-furdalás nélkül cserben is hagyta, ami után Sira nagyon nehezen tudott csak talpra állni. Mivel a spanyol polgárháború kirobbanása miatt Sira nem tudott visszamenni Madridba, így kénytelen volt Tetuanba maradni. Ott ismerte meg Candelariat, aki javarészt seftelésből tartotta fent magát amellett, hogy egy panziót is üzemeltetett, ahova a vérző szívű és földönfutóvá vált Sirát is befogadta. Ó, hogy én mennyire szerettem ezt a jószívű asszonyt, aki olyan ízesen beszélt, hogy az mindig mosolyt csalt az arcomra. Az ő segítségével térhetett vissza Sira a gyökereihez, a varráshoz és nyithatott egy jól menő divatszabászatot.

"Candelaria úgy tekergett be, mint egy testes giliszta. 
-Mit szólsz, lelkem? Tetszik? - kérdezte nyugtalanul.
...
Nem válaszoltam azonnal a kérdésére, hogy tetszett-e a helyiség. Előtte a szemébe néztem egy-két pillanatig, és végiggondoltam, mi mindent tett értem ez az asszony, mióta a rendőrkapitány lerakott az otthonában, hogy megszabaduljon a nemkívánatos tehertől.
Csendben néztem, és váratlanul elsuhant előtte, anyám árnya. Doloresben és a seftes Candelariában vajmi kevés közös volt. Anyám maga volt a szigorú józanság, Candelaria a színtiszta dinamit. Természetük, erkölcsi törvényeik, és ahogy a sors kihívásaival néztek szembe, alapvetően különböző volt, mégis először életemben rokonságot fedeztem fel kettejük között."

Ekkor született meg az új Sira, aki egy független nagyvilági nő álarca mögé bújva hátat fordított szánalmas múltjának, amit egyszerű varrólányként kezdett, majd egy nagyiparos vagyonának kedvezményezettjeként folytatott, később egy szívtelen csaló világjáró szeretőjeként, majd végül csalás és rablás nyakig adósságban üllő gyanúsítottjaként fejezett be. Ez a Sira már sokkal magabiztosabb és céltudatosabb volt az elődjénél, olyannyira, hogy miután törlesztette az adósságait és lelkileg is kicsit helyrerázódott, képesnek érezte magát arra, hogy az angol titkosszolgálatnak kémkedve visszautazzon Madridba, és ott újabb divatszabászatot nyitva értékes információkat szerezzen a németekről.

Serrano Suner Berlinben Himmlerrel
és több más náci párt vezetővel

Lehet, kicsit hosszasra sikerült a cselekmény ismertetése, aminek a vége még így is nagyon messze van, de higgyétek el, hogy képtelenség röviden összefoglalni a könyv tartalmát és egyben felkelteni az érdeklődést iránta. Remélem azért sikerül a továbbiakban átadnom - ha csak egy kicsit is - abból a hangulatból, amit a könyv áraszt magából. A regény nem rövid, de szinte repültek a lapok ahogy a történet beindult. Már az első oldalakon éreztem, hogy ez egy különleges hangulatú regény lesz, ami bár a cselekmény előrehaladtával folyamatosan változott, mégis valahogy az utolsó betűig sikerült fogva tartania. Sira egy nagyon erős karakter volt számomra, az összes mellékszereplőn felülkerekedett. Lenyűgözve figyeltem a jellemfejlődését, melyet a korábbi árulása (az édesanyja és a vőlegénye elhagyása), majd a túlélésért folytatott küzdelme egy idegen országban, és a férfiak iránti bizalom hiánya formált folyamatosan olyanná, amilyen lett.

Rosalinda Powell Fox. Ő volt
Sira legjobb barátnője

A történetben nincsenek mellékszálak, az író mindent a legapróbb részletekig kidolgozott, sőt, néhol számomra már túl részletesen is, gondolok itt főként a történet politikai hátterére. Érdeklődéssel olvastam Spanyolország és Marokkó bemutatásáról szóló részeket, melyekben szép számmal vonultak fel olyan valós történelmi szereplők, akik hatással voltak Sira sorsára vagy csak épp keresztezték az utját. Rajtuk keresztül átérezhettem én is e jelentős történelmi időszak viharos légkörét, az emberek szegénységét és haragját vagy épp a túlzott jólétét, a korrupciót, a spanyol-angol-német nagyhatalmi játszmákat és konfliktusokat. A regénynek volt egy tökéletes történelmi váza, amely köré mesterien fonta az író Sira történeté, és mindezt úgy, hogy ez a kettő még egyensúlyban is volt egymással.

Olvasás közben minden erőfeszítés nélkül ott éreztem magam Madrid és Marokkó egzotikus helyein, azokon az utcákon és tereken, ahol Sira nap, mint nap megfordult. Gondolkodni sem volt időm, hogy akarom-e vagy sem, egyszerűen csak ott voltam. Hosszú utat járt be Sira a naiv lánytól az érett nőig, amely úton a szerző olyan művészien vezetett végig bennünket, hogy komolyan felmerült bennem a könyv végére a kérdés, hogy valóban csak egy kitalált személy volt-e Sira? 

Az írónő

 

Kiadó: Gabo

Eredeti cím: A Time In Between

Fordította: Cserháti Éva

Oldalszám: 582

A képek forrása: http://www.thetimeinbetweenbook.com/gallery.php

tovább olvasom María Dueñas: Öltések közt az idő

Julia Quinn: Miss Miranda Cheever titkos naplója (Bevelstoke trilógia 1.)

Tudom, elfogult vagyok… átkozottul elfogult Ms. Quinn regényeivel kapcsolatban, úgyhogy ha valaki azt reméli, hogy akár csak egy parányi kis negatívumot is - amit egyébként nem találtam - fogok napvilágra hozni a könyvvel kapcsolatban, akkor annak bizony csalódást kell okoznom, mert az ide látogató kérem szépen, egy maximálisan elégedett olvasói véleménnyel fog találkozni.

Aki ismeri az írónő regényeit, az tudja, hogy az összes könyvének a témája ugyanaz, nevezetesen: ha nem szeretsz, hát én szeretlek, s ha én szeretlek jóóól vigyááázz!... sokféle variáció létezik e témára, de a lényeg természetesen mindig a szerelem beteljesedése.

Miranda Cheever a legjobb barátnője, Lady Olivia születésnapi pariján találkozik előszőr annak bátyjáva Turner-rel, aki egyben a Bevelstoke család legidősebb fia, s aki iránt aztán rögtön szerelemre is lobban. Turnert ekkor még csak szórakoztatja ez a nyakigláb és nem túl vonzó fiatal teremtés, akinek a születésnapi parrtiról hazakísérve azt tanácsot adja, hogy vezessen naplót.

- Jól van, akarja tudni, igazából miért gondolom, hogy naplót kéne vezetnie?
- Mert egyszer bele fog nőni a testébe, és éppen olyan szép lesz, mint amennyire okos, már most. És ha akkor elolvassa a naplóját, utólag majd látja, mennyire buták az olyan kislányok, mint Fiona Benett. És csak majd nevet rajta, hogy az édesanyja azt mondta, a vállánál kezdődik a lába. És talán majd egy picit elmosolyodik, ha eszébe jutok, és visszagondol erre a mai beszélgetésünkre.
Miranda felnézett rá és arra gondolt, a fiú bizonyára azon görög istenek egyike, akikről az apja olvasni szokott.

Miranda megfogadta Turner tanácsát és az első bejegyzése a naplójában...

1810. március 2.
Ma szerelmes lettem

Az évek múltak, Turner pedig beleszeretett és feleségül is vett egy olyan nőt, aki kegyetlenül becsapta és kihasználta őt. Aztán a felesége meghalt, a halálos balesete azonban Turnert egyáltalán nem rázta meg, ellenkezőleg, fellélegzett és őszinte megkönnyebbülést érzett miatta és megfogadta, hogy soha többé nem házasodik újra. Miután Turner hazaköltözik a szülői házba, elkerülhetetlenné vált, hogy ne találkozzon Mirandával nap, mint nap, aki ekkor már családtagnak számított a Belvestore házban. Egy este, amikor Turner túl sokat ivott véletlenül egymásba botlanak a könyvtárszobában és elcsattan egy csók, ami nem is tudom, hogy melyiküknek okozott nagyobb meglepetést.

Nem akarok hasonlóságokat keresni a könyv szereplői és a Bridgerton család tagjai között, de mintha Miranda nekem kissé Penelope Featherington-ra hasonlított volna kicsit. Éppen olyan szerény és visszahúzódó, a háttérből csendben figyelő, nem túl szép lány volt, mint Penelope, aki szintén a legjobb barátnőjének a bátyjába volt már évek óta reménytelenül szerelmes. Mirandát nem lehetett nem szeretni. Ő egy nagyon gyakorlatias és realista nő volt, nem táplált hiú reményeket a jövőjével kapcsolatban. Ugyanakkor megmosolyogtatott azon feminista megnyilvánulása, amit  egy férfi(!) könyvesboltban követett el  - egy felettébb ellenszenves - eladó ellen, amely szituációban valószínűleg én is pont így tettem volna. Mirandának egyébként volt egy apja, aki kétség kívül a legfurább és legkikezdhetőbb figura volt számomra a könyvben... Nem is tudom, hogy egyáltalán létezett-e, sok vizet nem zavart, az már biztos.

Bevallom, Turner kevésbé volt vonzó számomra, mint a legtöbb Bridgerton hős, de a regény végére vele is megbarátkoztam. Sok tettével nem értettem egyet, legfőképp a kicsit hosszúra nyúlt (6 hetes) távollétével, amely idő alatt Mirandát kétségek közt hagyta vergődni, ami nem épp úriemberhez illő viselkedés volt a részéről. De Miranda szerencsésre nagyon jól kezelte a helyzetet, és bár én jobban móresre tanítottam volna Turnert a kötelezettségei elmulasztása miatt, elfogadtam, hogy Mirandának ennyi is elég volt.

A cselekmény középpontjában naná, hogy az a bűvös szó állt, amit Turner egyszerűen képtelen volt kimondani, annak ellenére, hogy a tettei lépten-nyomon ezt bizonyították. Számomra ez kissé elcsépeltnek és banálisnak tűnt, ebben a korban meg aztán végképp furán vette ki magát, hogy Miranda ennyire ragaszkodjon ehhez a szerelmi vallomáshoz, amikor a házasságkötéseknél a szerelem helyett inkább a társadalmi pozíciók játszottak döntő szerepet. De persze romantikus történetről lévén szó joga, sőt kötelessége volt Mirandának ragaszkodnia, hogy a szeretett férfi ezzel a szóval becézgesse és szeretgesse őt.

Mint midnig, most is muszáj elmondanom, hogy Julia Quinn egy csodálatos író. Miranda és a Turner karaktere intelligens és szívből szerethető, őszinte beszélgetéseik és szócsatáik szórakoztatóak és nagyon humorosak voltak. A történet vége természetesen kiszámítható, senki nem fogja összecsapni a tenyerét és azt kiáltani, hogy na erre aztán tényle nem számította, de nem hiszem, hogy bárki is ezt várná el ettől a műfajtól.

Szóval Ms. Quinn könyveiben még egyszer sem csalódtam, ami biztos azért van, mert tudom, hogy mit várhatok el tőlük; egy olyan könnyed kikapcsolódást, amely közben - és most vessetek meg -, de  nem kell sokat gondolkodni, csak élvezni a történet romantikáját és a szereplők vicces szócsatáit.

Julia Quinn

A trilógia következő része, Ami Londonban történt címmel fog megjelenni, és Oliviáról fog szólni. Ismerve a kis hölgy habitusát, biztos nagyon szórakoztató lesz.

A trilógia további részei:
Ami Londonban történt (2#)
Tíz dolog, amit szeretek magában (3#)

Kiadó: Gabo
Eredeti cím: Secret Diaries of Miss Miranda Cheeve

Fordította: Palásthy Ágnes

Oldalszám: 400

tovább olvasom Julia Quinn: Miss Miranda Cheever titkos naplója (Bevelstoke trilógia 1.)

Julia Quinn: Bevelstoke trilógia - Könyvek, amiket várok #12

El sem hittem, amikor megláttam, hogy a Gabo kiadó már júliusban megjelenteti Julia Quinn Bevelstoke című trilógiáját, ráadásul ilyen gyönyörű borítókkal. Akkorát kurjantottam örömömben, hogy azt még a kertjében kapirgáló szomszéd  Icuka is meghallotta.

Julia Quinn: Miss Miranda Cheever titkos naplója

Tízéves korában Miranda Cheever nem sok jelét mutatta, hogy nagy szépség lesz majd belőle. És a kislány már tízévesen is képes volt elfogadni a társadalom elvárásait a jövőjét illetően. Egészen addig, amíg egy délután Nigel Bevelstoke, a jóképű és elegáns Turner vikomt ünnepélyesen kezet nem csókolt neki, és megjósolta, hogy egy nap majd belenő a testébe, és éppen olyan szép lesz, mint amennyire már okos. És Miranda már tízévesen is tudta, hogy örökké szeretni fogja Turnert. Ám az eljövendő évek, amelyek kegyesek voltak Mirandához, nem bántak kesztyűs kézzel Turnerrel. A lány valóban olyan vonzó lett, mint ahogyan azt a vikomt merészen megjósolta azon az emlékezetes napon, a férfi viszont magányos, megkeseredett ember, akit meggyötört az élet. Összetörték a szívét, és úgy érezte, már soha nem lesz képes szeretni. Ám Miranda sosem feledte azokat a szavakat, melyeket a naplójában egykor papírra vetett, és nem engedte, hogy ez a szerelem, amely az élete értelme, csak úgy kicsússzon a keze közül…

Julia Quinn: Ami Londonban történt

Amikor Olivia Bevelstoke-kal közlik, hogy az új szomszédja állítólag megölte a menyasszonyát, egyetlen percig sem hiszi el. De azért nem állja meg, hogy ne kémkedjen a férfi után, biztos, ami biztos. Lecövekel az ablakánál, a függöny takarásában, és csak figyel, és vár… és felfedez egy hihetetlenül érdekes embert, aki határozottan készül valamire. Sir Harry Valentine a hadügyminisztérium egy unalmas részlegénél dolgozik, ahol a nemzetbiztonság szempontjából fontos dokumentumokat fordít. Bár ő nem kém, megkapta a szükséges kiképzést, így amikor egy gyönyörű szőke nő figyelni kezdi az ablakából, azonnal gyanút fog. És épp, amikor úgy dönt, hogy a lány nem több egy bosszantóan kotnyeles elsőbálozónál, megtudja, lehetséges, hogy Lady Oliviát eljegyzi egy orosz herceg, aki viszont, lehetséges, hogy összeesküvést sző Anglia ellen. Amikor pedig Harryt utasítják, hogy kémkedjen Olivia után, rádöbben, lehetséges, hogy még ő maga is beleszeret a lányba…

Julia Quinn: Tíz dolog, amit szeretek magában

1 Sebastian Grey ördögien jóképű csirkefogó, akinek van egy titka.

2 Annabel Winslow a családja szavazata alapján az a Winslow, aki leginkább hajlamos kimondani, amit gondol, és az a Winslow, aki leginkább hajlamos elaludni a templomban. 

3 Sebastian nagybátyja Newbury őrgrófja, és ha meghal anélkül, hogy örököst nemzene, Sebastian örököl mindent. 

4 Lord Newbury gyűlöli Sebastiant, és bármit megtenne, hogy ezt megakadályozza. 

5 Lord Newbury meg van győződve arról, hogy Annabel a megoldás minden problémájára. 

6 Annabel nem akar hozzámenni Lord Newburyhez, különösen, amikor megtudja, hogy valaha volt egy kis románca a nagyanyjával.

7 botrányos, 

8 élvezetes és

9 nagyon pajzán, és a végeredmény:

10 boldog befejezés.

tovább olvasom Julia Quinn: Bevelstoke trilógia - Könyvek, amiket várok #12

Amanda Quick: Menyasszonyt bérelnék!

Nem sok Amanda Quick vagy Jayne Ann Krentz (ami az írónő egy másik álneve és egyben az eredeti neve is), vagy akár Jayne Castle ( ez pedig az írónő harmadik álneve, ami egyben a lánykori neve is) könyvet olvastam még életembe. Ha emlékeim nem csalnak, akkor talán csak egyet, ami az Emésztő tűz volt, és ha másra nem, de arra tisztán emlékszem, hogy bizony meg kellett erőltetnem magam, hogy a végére érjek. Ezután persze el is ment a kedvem az írónőtől - hiába botlottam bele léptem nyomon a könyveibe és ejtett ámulatba rajongótáborának nagysága -, egészen addig, mígnem egyszer moniquetm blogján el nem olvastam a Menyasszonyt bérelnék! című könyvének értékelését, ami annyira felcsigázta az érdeklődésemet, hogy úgy gondoltam, üsse kavics, csak megpróbálkozom vele még egyszer én is...  és milyen jól tettem.

St. Merryn grófja egy - mint amire a regény címe is utal - menyasszonyt szeretne bérelni, akivel az oldalán bizton elterelheti az előkelő társaság figyelmét titkos tervéről, hogy felkutassa nagybátyja gyilkosát. A számára megfelelő "bér menyasszonyt" egy társalkodó nőket közvetítő irodában találja meg, Elenora Lodge személyében.

Elenora Lodge nemrég veszítette el nem csak a birtokát, de az összes vagyonát is a mostohaapja nem épp előnyös befektetései miatt, így amikor a lányt a hitelezők szinte szó szerint kitették a saját házából, kénytelen egy bőrönddel és némi készpénzzel útra kelni és munkát keresni. Tervei között szerepel, vagy inkább álmai között? , hogy annyi pénzt gyűjtsön, amelyből egy kis könyvesboltot nyithatna magának. Milyen szimpatikus!

Mivel Arthurnak szüksége volt Elenora és viszont, így hát az egyezség megkötetett. Innentől kezdve egy párt alkottak és együtt jelentek meg különböző előkelő rendezvényeken. Minden teljesen rendben is ment egészen addig, amíg a ház komornyikja rá nem jött a kis titkukra, és meg nem zsarolta Elenorat. Na és hogy ez a kis zsenge romantikus történet véletlenül se legyen unalmas, még Arthur nagyapjának a gyilkosa is tovább folytatja ámokfutását, veszélybe sodorva ezzel Arthur jegyesét.

Lehet, hogy kicsit hosszúra sikerült a könyv „rövid” tartalmának ismertetése, de még így is csak a történet feléig jutottam, tovább mesélve a sztorit már bizony durva poéngyilkosság lenne a részemről, ami távol áll tőlem. Egyébként én is meglepődtem, hogy egy ilyen kis rövidke ponyvában, milyen mozgalmas és izgalmas cselekményt tudott sűríteni az írónő úgy, hogy a csekély romantika mellett, még néhány szerelmi jelenetnek is jutott hely, melyek inkább kedvesek és viccesek voltak, mintsem delejesek, de senki ne értsen félre, ettől függetlenül még nagyon is jól szórakoztam rajtuk.

Az alapszituáció szinte klasszikusnak mondható, egy nő és egy férfi ál-jegyessége, amivel már nem is tudom, hogy hányszor találkoztam romantikus regényeket olvasó pályafutásom alkalmával - és amit  egyébként soha, de soha nem tudok megunni. 

A könyvben a krimi és romantikus szál egyvelegét majdnem megfelelőnek találtam, sajnos a gyilkos körüli rejtély megoldása és a finálé felvezetése nagyobb hangsúlyt kapott, mint a hősök közötti feszültség és a szerelemük kibontakozása. Elenora rendelkezett mindazon pozitív tulajdonságokkal, melyeket egy tökéletes nőtől elvárhatott az ember. Csinos, okos, talpraesett és nem utolsósorban lelkiismeretes is volt, épp ideális partnert jelentett Arthur számára, aki a béke és a nyugalom embereként, valamint a logikus gondolkodás elkötelezett híveként imertem meg. Egy szó, mint száz, úgy voltak ők egymással, mint borsó meg a héja. Ebből kifolyólag egy idő után a főszereplők nagyon jól megértették és ki is egészítették egymást, de érzésem szerint túl hamar jutottak egymással közös nevezőre. És bár a történet során a nyomozás izgalmát végig élveztesnek találtam, egy kicsivel több romantikát azért könnyedén el tudtam volna még viselni. 

Mindent egybevetve, kellemes kikapcsolódás nyújtott a könyv, egy percig nem unatkoztam olvasás közben. Azoknak, aki esetleg szemezgetnek az írónő történelmi romantikus regényeivel, mindenképp csak ajánlani tudom.

Amanda Quick

Kiadó: Maecenas

Eredeti cím: The Paid Companion

Fordította: F. Nagy Piroska

Oldalszám: 318

tovább olvasom Amanda Quick: Menyasszonyt bérelnék!

Julia Quinn: Esküvő lesz - (Bridgerton család 8.)

Már a kezdetektől fogva követtem a Bridgerton család történetét és bevallom, hogy félve vettem a kezembe a Gregoryról szóló utolsó részt, mert nem túl sok jó kritikát olvastam róla olvasói berkekben. Azonban már most, még az értékelésem legelején szeretném leszögezni, hogy nekem semmi bajom nem volt a történettel, számomra ugyanolyan szórakoztató és humoros olvasmány volt, mint a sorozat összes eddigi része.

Igazából nem is tudom, hogyan fogjak hozzá a történet ismertetéséhez, mivel az előző részekhez hasonlóan, ez is ugyanarról szólt, mint az összes többi, nevezetesen a hős és a hősnő szerelmének beteljesüléséről.  Persze az ehhez vezető út a sorozat mindegyik részében más és más volt, a közös bennük csupán annyi, hogy mindegyiket sok izgalommal és feszültséggel, és hál’ istennek rengeteg humorral és romantikával bolondította meg az írónő. 

Gregory hisz az igaz szerelemben, sőt, elhatározza, hogy megtalálja azt, mintha az olyan könnyű lenne, és bármily meglepő, nem is kell sokáig várnia, mert amikor egy családi összejövetelen meglátja a gyönyörű Hermione igézően szép nyakszirtjét, rögtön szerelembe esik a hölgy iránt. Hermione szépsége azonban nem csak Gregoryt bűvöli el, hanem még vagy egy tucat szerelemre éhes fiatalembert, mely okból kifolyólag Gregorynak nem marad más választása, mint sorszámot tépni és beállni a lányt ostromló férfiak sorába.

Sajnos Hermione legjobb barátnőjének, Lucindanak a kegyeiért közel sem ácsingózik annyi délceg ifjú, min azt e fiatal hölgy megérdemelné, de hát bizony nehéz is őt bárkinek is észrevenni a meseszép Hermione árnyékában.  És bár Lucindanak már van vőlegénye, - akit ugyan még fényképen sem látott - mindez mégsem szab gátat gyengéd érzelmeinek, melyet Gregory iránt táplál. Na kérem, van itt szerelem dögivel, keresztül és kasul, pedig hol vagyunk még a történet végétől, mert Hermione és  Lucy bátyjának a szíve is hevesen dobog ám valakiért, és ebben a nagy rózsaszín felfordulásban csak Lucy vőlegénye marad kísértetiesen higgadt, és hogy miért? Hát erről már tényleg nem írhatok többet, mert akkor hol maradna a meglepetés?

Személy szerint nekem kifejezetten tetszik, hogy nem egy kaptafára íródnak a Bridgerton család történetei és bár lehet, hogy ebben a részben kevesebb volt a pörgős és humoros dialógus, és a történet is gyorsabb tempójú volt a megszokottnál, - mondhatni a vége már-már túl kalandosra és akciódúsra sikeredett - mégis ezek ellenére vagy pont ezért? ez a kötet sem okozott egy parányi csalódást sem számomra. Emlékezzünk csak vissza, Francesca történetére, (Rossz kor) ami szintén rendhagyó volt. Emlékeim szerint ott sem halmozott el bennünket az írónő túl sok sziporkázó párbeszéddel, nem is beszélve Hyacynth történetéről, (Csókja megmondja) melyben a nyomozás nagyobb hangsúlyt kapott, mint a romantika, illetve a szerelmesek egymás közötti évődése, mely miatt véleményem szerint a nyolc rész közül inkább az lóg ki jobban a sorból, mint Gregory története. 

Persze joggal kérdezhetitek, hogyha ennyire tetszett a regény, akkor mégis miért vontam le fél pontot az értékelésből. Hát a „Melyben hősünk szerelembe esik. Megint” fejezet miatt, ahol Gregory nem szégyell, ismét! egy másik hölgyhöz tartozó nyakszirt látványától szerelembe esni. Ezek után, már biztosra vettem, hogy Gregory igen erős nyakszirt fétisben szenved, csakis ezzel tudom magyarázni eme balgaságát. Semmi kétség, hogy az összes Bridgerton fiú közül ő a legegyügyűbb és a legostobább gyermek, aminek oka igen egyszerű; ahogy a drága nagymamám mondaná: csak megszületnie volt nehéz szegénynek. De ő erről ugye nem tehet és biztos vagyok abban is, hogy nem csak tudja, de érzi is, hogy Bridgertonnak lenni nem csak kiváltság, hanem életérzés.

Ebben a részben is, csakúgy, mint az előzőekben szintén feltűnik néhány régi kedves ismerős; Anthony és Kate, Hyacynth, Colin, Violet Bridgerton. És most is akadtak bőven olyan humoros részek, melyeket többször elolvastam, hogy jól a fejembe véssem, annyira tetszett és élveztem.

"Mr. Bridgerton, ön ittas?
A férfi huncut kissé ostoba mosollyal hajolt előre. Feltartotta kezét, hüvelyk- és mutató ujját egymáshoz közelítette, de nem érintette össze.
- Csak egy picikét.
Lucy kétkedve nézte.
- Valóban?
A férfi homlokát ráncolva nézett le kezére, és kissé növelte az előbb említett ujjak közti távolságot.
- Hát, talán ennyicskére.
Lucy nem sokat tudott a férfiakról és a szeszről, de a kettő kölcsönhatásáról elég ismerete volt ahhoz, hogy feltegye a kérdést - Ez mindig így van? - Összevonta a szemöldökét, orra mellett nézett le a hölgyre. - Általában pontosan tudom, hogy milyen részeg vagyok.
Lucynak fogalma sem volt, hogy mit mondjon erre.
- De tudja, ma nem vagyok biztos benne - tette hozzá és hangjában meglepetés csengett.
- Ó! - jegyezte meg Lady Lucinda, mert ezen az estén társalgási képességeinek legjavát volt  képes nyújtani."

Mindenesetre tény, hogy egyik Bridgerton testvérről szóló könyvnél sem érhetett nagy meglepetés bennünket, mivel mindegyik happy enddel zárult. 

De az, hogy ehhez milyen utat kellett megtenniük a szerelmeseknek, az már a szerző fantáziáján múlott.  Persze leírva most ez lehet, hogy unalmasnak tűnik, de aki ismeri Juia Quinn stílusát és humorát, vagy akár veszi a fáradságot, legalább egy rész elolvasásának erejéig, akkor rögtön tudni fogja, hogy miről is  beszélek, illetve áradozok és hogy miért is vagyok annyira oda Ms. Quinn munkásságáért. 

Szóval, egy szó, mint száz, a többi részhez hasonlóan számomra ez a rész is nagyon bájos és magával ragadó volt, határozottan azt kaptam tőle, amit vártam; kikapcsolt, szórakoztatott és nem utolsósorban elvarázsolt.

Kiadó: Gabo

Eredeti cím: On The Way To The Wedding

Fordította: Bozai Ágota

Oldalszám: 424

tovább olvasom Julia Quinn: Esküvő lesz - (Bridgerton család 8.)

Várólista csökkentés 2012-re és 2013-ra

Kisebb vívódás után mégiscsak úgy döntöttem, hogy ismét megpróbálok nevezni a "Csökkentsd a várólistádat  2012" kihívásra, bár ezt tavaly is megtettem, de számomra ismeretlen okok miatt ez valahogy mégsem sikerült.... leveleim elvesztek az éterben. No de nem baj, most újra megpróbálom és hogy elhatározásomat nyomatékosítsam - elsősorban magamnak! - ki is plakátolom. A tavalyi listám is pont ugyanez volt, azóta sem változott semmi.

David Mitchell: Szellemírók

Kathleen Winsor: Amber

Sinéad Moriarty: A földre szállt nagynéni

Steve Berry: A harmadik titok

Rob Thurman: Éjvilág

Thomas Wharton: Szalamandra

Chaterine Barry: Jack háza

Stephen Fry: A Víziló

Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája

William Bibson: Neurománc

Brunonia Barry: A csipkeolvasó

J.R.Ward: Megváltott szerető

Update!

A 2012-es évet bizony csúnyán bebuktam, egyetlen könyvet sem sikerült elolvasnom a listámról, de nem baj, az idén újra indulok. 

tovább olvasom Várólista csökkentés 2012-re és 2013-ra

Julia Quinn: Rossz kor - (Bridgerton család 6.)

Ismét egy romantikus történet az egyik Bridgerton család tagjáról, ezúttal Francescaról, aki születési sorrendben a hatodik helyet foglalja el. Bizonyára akik nyomon követték a sorozat eddigi részeit azok tudják, hogy Francesca után már csak ketten maradtak a házasulandó Bridgertonok közül, és bár ezen még ráérünk sajnálkozni, de én már most sajnálom, hogy e nagyszerű sorozat végéhez közeledünk.

Már az előző részekben olvashattunk utalásokat arra vonatkozólag, hogy Francesca egy Skóciában élő gazdag grófhoz ment férjhez. A történet itt folytatódik. Francesca férjnél van, de nemcsak férjét sikerült elkápráztatnia megjelenésével és egyéniségével, hanem annak unokatestvérét is Michaelt. Azonban az élet kiszámíthatatlan és egy tragédia folytán új lapokat oszt mindenkinek.

Ez a könyv sokban különbözik az eddig már megszokott részektől, mivel a mélyebb és valódibb érzelmeket helyezte most előtérbe az írónő. A veszteség, a gyász, a bűntudat, és az érzelmi zavar az, ami kevésbé tette humorossá és szellemessé a sorozatnak ezt a részét. De természetesen itt is – bár kevesebb mennyiségben - azért olvashatunk szellemes párbeszédeket, amikben a szerelmesek a megszokottól azért kevesebbet ugratják egymást, de még így is határozottan más hangulatú volt ez a könyv, mint a korábbiak. Aminek kifejezetten örültem, hogy még mindig nagy hangsúlyt kapott benne a család, és a testvérek közötti erős szeretet, illetve hogy itt is felbukkannak a Bridgerton-testvérek - többek között Colin is, aki talán mind közül a szívem csücske. 

Frannie jelleme - érzésem szerint - sokban különbözik az eddig ismert Bridgerton lányokétól. Annak ellenére, hogy nagyon szereti a családját, valahogy mégis kilóg a sorból. Őt sokkal karakteresebbnek és komolyabbnak éreztem - már-már túl komornak is -, mint a testvéreit, ám a többiektől eltérően kevésbé merésznek és határozottnak. Ebből adódóan olyan részekkel találkoztam olvasás során, ahol már nem bírtam tovább és mérgesen csaptam össze a könyvet, mert Frannie idegesítően hosszúra nyúló és rendkívül bosszantó érzelmi vacillálásait már kissé nehezen toleráltam. Michaelről viszont semmi negatívumot nem tudok írni. Ő egy rendkívül szimpatikus és becsületes jellem volt, erőfeszítései és küzdelme a bűntudatával szemben nagyon érzelmes és megható volt számomra.

A Frannie és Michael házasságához vezető út bővelkedett romantikus jelenetekben, melyek közül az első csók volt a kedvencem, mint általában az összes romantikus regényben. E jelenet olvasása annyira elvarázsolt, hogy már szinte levegőt venni is elfelejtettem. 

Annak ellenére, hogy ez a történet kilóg a sorból, mégsem csalódtam benne, pedig mindig félve veszem kézbe a sorozat következő részét, hogy nehogy megtörjön a varázs. Mindenesetre arról már rég meggyőződtem, hogy nem egy kaptafára íródnak a Bridgerton család történetei, eddig mindegyiket imádtam és ezzel a könyvvel sem volt másképp.

Talán az egyetlen negatívum, amit fontosnak tartok megemlíteni és nem is magához a történethez, hanem inkább a könyvhöz kapcsolódik, az a regény fordítási hibái. Több olyan mondattal is találkoztam olvasás közben, amit nem tudtam hova tenni, annyira értelmetlen volt abban a szövegkörnyezetben. Értékelem a kiadó törekvését, miszerint minél hamarabb szeretné kiadni a sorozat következő részeit, de az ilyen fordításbeli hibák sajnos jelentősen rontják a könyv olvasási élményét.

Ui: A történet ismeretében a könyv címét nagyon találónak tartom.

Előző részek:

Sir Phillipnek szeretettel 5.

Mr Bridgerton csábítása 4.

Kiadó: Gabo Kiadó

Eredeti cím: When He Was Wicked

Fordította: Bozai Ágota

Oldalszám: 395

tovább olvasom Julia Quinn: Rossz kor - (Bridgerton család 6.)