Ottessa Moshfegh: Eileen ​voltam

A karácsony nem sok jót ígér a szerény és zaklatott lelkivilágú Eileen Dunlop számára, aki képtelen kiszakadni az alkoholista apja körüli és a fiatalkorúak börtönében végzett titkárnői teendők csapdájából. Eileen a börtönőr, Randyről való mocskos fantáziálással és a nagyvárosba való menekülés gondolatával tölti mindennapjait. Aztán egy nap megérkezik a szép és vidám Rebecca, a börtön új oktatási igazgatója, aki ránéz az addig láthatatlan lányra, észreveszi, és a barátjának fogadja. Eileen erős vonzalmat érez Rebecca iránt, csodálja és vágyik a figyelmére, és Rebecca mindezt meg is adja neki. Ám ez a vonzalma hamarosan olyan bűncselekménybe torkollik, ami örökre megváltoztatja az életét.

Nem is tudom, hol kezdjem. Alapvetően tetszett a könyv; a csúcspont felépítése kínzóan lassú és várakozással teli volt, és Eileen karakterét is érdekesnek találtam, még ha sokszor undorodtam tőle, akkor is, ám az utolsó 20-30 oldal – atyaég - totál gallyra vágta az egészet. Összecsapottnak, értelmetlennek és nevetségesnek éreztem, ami ráadásul egy csomó kérdést is hagyott maga után. Úgyhogy kissé bosszús vagyok, hogy nem sikerült megvalósítania a szerzőnek azt a megdöbbentő végkifejletet, amit az egész könyv folyamán ígért nekem, holott, mondom, olyan szépen előkészítette az egészet.

Na, de nézzük kissé részletesebben. Eileen maga meséli el annak az öt napnak az eseményét, ami aztán a városból való hirtelen távozásra késztette. Tehát a könyv egy visszaemlékezés a 24 éves énjére, aki akkor még nagyon bizonytalan, elnyomott és depressziós volt. Eileen egy javítóintézetben dolgozott, ahol azzal töltötte fölös idejét, hogy kérdőíveket készített az ott bezárt gyermekek szüleinek. A munkán kívül rendkívül sötét és nyomorúságos életet élt egy részeges és őrült apával, aki rabszolgává tette és lelkileg folyamatosan gyötörte őt. Eileen olyan volt, mint egy szürke kisegér, aki ezenfelül még súlyos önértékelési problémákkal is küzdött. Minden zavarta a külsőjében, annyira elégedetlen volt a testével, hogy néha még a saját légzését is zavarba ejtőnek találta. Rendkívül önző volt és énközpontú, abszolút nem érdekelte a körülötte lévő emberek sorsa, csak a saját vágyait és szükségleteit tartotta szem előtt. Ő bizony, ha tehette sem segített volna egyik intézetbeli fiúnak sem, semmit nem áldozott volna fel az érdekükben, még csak nem is sajnálta őket. Rengeteget ivott és folyamatosan csak a gondjai pocsolyájában dagonyázott, miközben jobb időkről ábrándozott. Szóval nem egy kellemes személyiség volt, én kifejezetten undorodtam tőle, ugyanakkor sajnáltam is szánalmas élete miatt.

A könyv nagy része azzal telik, hogy várjuk, hogy az a bizonyos nagy dolog - ami miatt Eileennek gyorsan el kellett hagynia a várost - megtörténjen, mert határozottan érezni lehetett, hogy valami rossz felé haladunk. Abban a környezetben pedig amiben Eileen élt, bármelyik percben elszabadulhatott a pokol. De ez a "nagy dolog" valahogy sehogy sem akart bekövetkezni, így egy idő után el is veszítettem az érdeklődésemet iránta és egyre inkább Eileen jellemére kezdtem koncentrálni, amit meg kell hagyni, a szerző nagyon szuggesztíven írt le. Olyannyira, hogy azt sokszor már igen kényelmetlen és kellemetlen volt olvasnom, mely érzést a könyv nyomasztó légköre és Moshfegh gyakori nyers és durva írásmódja is csak tovább fokozott.

A regény egyébként nagyon karakterközpontú, az író jó mélyen belement Eileen belső világába és gyötrődéseibe, de a mellékszereplőkről sajnos semmit nem tudtunk meg, amit Rebeccánál kifejezetten fájlaltam, mert az ő fejében lévő gondolatokra is irtó kíváncsi lettem volna. Mindenesetre egyvalami azért mégiscsak kiderült számomra róla; Eileenhez hasonlóan ő sem volt teljesen százas.

Összességében csalódott vagyok, mert igazából a végéig 5 csillagos volt nálam a könyv - mert olyan erős hatással volt rám a főszereplő karaktere és mert annyira hihető és húsbavágó volt az egész, hogy szinte körömrágva vártam, hogy hova fut majd ki a történet vége -, de a befejezés sajnos mindent elrontott. 

Kár érte.

Kiadó: Geopen

Eredeti cím: Eileen

Fordította: M. Bíró Julia

Oldalszám: 256