Karády Anna: A ​füredi lány

Karády Anna könyve először csak a borítójával keltette fel a figyelmem, utána viszont a fülszövegét elolvasva úgy gondoltam, hogy ez igazán nekem való lesz. Hál istennek nem tévedett a radarom, nagyon tetszett a történet. Igaz volt egy-két dolog, ami nem nyerte el benne a tetszésemet, de összességében maradandó élményt nyújtott számomra.

Furcsa dolog történt egy nap Almássy Annával. Balatonfüred egy kis tavacskája közelében sétálgatva, egyszer csak az Úr 1763. esztendejében találja magát. Hogy hogyan és miként, arról fogalma sincs, csak azt tudja, hogy szörnyű nagy bajba keveredett. Anna nem sok ismerettel bírt e korszak történelméről, persze azt tudta, hogy Mária Terézia uralkodott és hogy ha véletlenül felsértette valamelyik ujját, akkor abba akár bele is halhatott. De elég talpraesett volt ahhoz, hogy tudjon vigyázni magára. Hamar beilleszkedett a közösségbe és megértette a szabályokat, amik közül az egyik legfontosabb volt: a vérhatalom jogán a földesúr élet és halál ura.

Aztán egy nap találkozik a nemes Oroszy Mihállyal – a fiatal földesúrral, akivel mindenben különböznek egymástól, ennek ellenére mégis szenvedélyes vonzalom alakul ki közöttük. Vajon beteljesedik a szerelmük? És vajon ha ismét lehetősége adódna Annának visszarepülni a saját korába, itt maradna vagy az otthon hagyott szeretteit választaná?

Ami legelőször szembe tűnt a könyv olvasás közben, hogy rengeteg kutatómunkát fektetett bele az írónő. Amellett, hogy határozottan érződik rajta a szerző Füred iránti imádata, olyan részletes bemutatót kaptunk a város múltjáról és természeti kincseiről, hogy akár egy önálló ismeretterjesztő kötetet – persze Anna és Mihály története nélkül – is simán kitett volna. És pont ez volt a könyv egyik gyenge pontja számomra, mert bár valóban csodás korképben volt részem, amely pontosan bemutatta ahogy az emberek ebben az időben a természetben éltek, ahogy művelték és nem beépítették azt. Ahogy maguk is a természet részei voltak, ahogy a növényekhez viszonyultak, ahogy gyógyítottak, ahogy mulattak, és ahogy egyszerűen, éltek, de - mert mindig ott van az a fránya de -, sok volt. Sőt, néhol már túl száraz és unalmas is.

Ami a romantikát illeti, bevallom, én már a kezdetektől alig vártam, hogy Anna végre találkozzon Oroszyval, mert majd megevett a kíváncsiság, hogy a két eltérő világból jött ember kapcsolata, hogyan csiszolódik majd össze, és hogy birkózik meg egy 21. századi lány egy előjogokkal született férfi magabiztosságával és hatalmával. És szerencsére nem csalódtam, mert a köztük kialakult édes románc tényleg levett a lábamról. Szerettem Mihályt; jóképű volt, intelligens, haladó szellemű és tekintélyt parancsoló, ugyanakkor jószívű, igazságos és becsületes. És még sorolhatnám tovább az erényeit, de minek, amikor már ennyi is bőven elég ahhoz, hogy lássátok mennyire tökéletes volt ő – számomra legalábbis mindenképp.

Annához azonban már másként viszonyultam. Anna viszonylag hamar elfogadta, hogy 258 évet ugrott vissza az időben. Amivel nekem semmi problémám nem volt, betudtam annak, hogy ő egy ilyen típusú ember; gyorsan tudott akklimatizálódni és ügyesen megtanult a kornak megfelelően beszélni, öltözködni és viselkedni. Úgyhogy ebből a szempontból teljesen reálisnak éreztem a sztorit - ami kicsit vicces, ha figyelemebe vesszük, hogy mégiscsak egy időutazós történetről van szó, nem? – na, de mindennek ellenére mégsem tudtam őt szeretni. Talán azért, mert túl vérszegénynek éreztem a karakterét. Úgy éreztem, hogy csak sodródik az árral és képtelen a saját kezébe venni a sorsa irányítását. Csak tűrt, meghúzta magát és befogta a száját, amit kissé bosszantónak találtam. Ugyanakkor, ha jobban belegondoltam a helyzetébe, rá kellett jönnöm, hogy esélye sem volt bármi ellen is ágálni, hiszen ebben az időben egy nincstelen cselédlánynak a lehetőségei finoman szólva is elég korlátozottak voltak. Jó esetben is örülhetett, ha volt munkája, fedél a feje felett, tudott mit enni és a földesurak nem kezdtek ki vele vagy verték agyon egy rossz szó miatt. Szóval hiába akartam én egy erős, tökös és kemény hősnőt, ha a valóságban mindez nem történhetett volna meg – ezért is mondom, hogy bizony fájóan reális volt az egész.

Lehet, hogy a fentiek alapján most úgy tűnhet, hogy nem annyira élveztem a könyvet, pedig az igazság az, hogy nagyon szerettem olvasni. Igazán romantikus és erős hangulatú volt, olyan, ami beette magát a mindennapi gondolataimba, úgyhogy amikor a végére értem roppant nehezen tudtam kiszakadni belőle - a szereplői és a hangulata is sokáig velem maradt még. Kíváncsian várom a folytatást.

"A huszonnyolcadik születésnapom után két nappal tűntem el Balatonfüredről."

(első mondat)

Kiadó: Álomgyár

Oldalszám: 448