Sheila Norton: Állatdokik ​Hope Greenben

Sam egy londoni állatorvosi klinikán recepciósként dolgozik. Anyagilag nem áll valami fényesen, egy apró lakást bérelnek a barátjával együtt, akivel folyamatosan csak vitatkoznak egymással. Ráadásul a karrierje sem ível felfele és a jelek szerint sokáig még nem is fog. Szóval nem igazán elégedett az életével, mindig is egy egyszerűbb és csendesebb életre vágyott, vidéken, állatokkal és gyerekekkel, de a barátja sajnos épp ellenkezőleg gondolkodik erről, ezért amikor kiderül, hogy gyermeket vár, eltitkolja előle. És hogy át tudja gondolni, hogy ezek után mitévő legyen, a nagymamájához utazik Hope Greenbe, egy festői kis vidéki faluba, ahol aztán rengeteg emberrel ismerkedik meg, többek között a helyi állatorvossal Joe-val, aki egy elég érdekes figura. Az emberekkel irtó gorombán és mogorván viselkedik, az állatokkal azonban csodálatosan bánik - és ez a kettősség jellemzi végig a könyvben.

Vajon mi tette ilyen nyers modorú embergyűlölővé a dokit, és vajon milyen elhatározásra jut Sam a jövőjével kapcsolatban?

Az Állatdokik Hope Greenben egy jól megírt, érzelmekkel teli, kedves és szívmelengető történet egy fiatal lányról, akinek az élete hirtelen fenekestül felfordul, de a sors mégis úgy hozza, hogy a végén minden jóra fordul és még az álmai is valóra válnak. Hogy ez kissé meseszerűen hangzik? Nos igen, mert tulajdonképpen az is.  

Az elején úgy éreztem, hogy a történet kissé lassan indult be, de aztán ahogy megismertem a szereplőket, egyre jobban kezdett érdekelni a sorsuk. Sam egy egyszerű karakter volt, kedves és aranyos, nem túl határozott, de ha a szükség úgy hozta, akkor igenis ki tudott állni magáért. Olyan jó érzés volt olvasni a faluban zajló életről, ami sokkal lassabb ütemben folyt a megszokottnál, melynek köszönhetően az ott töltött idő alatt Sam minden aggodalma egyre jelentéktelenebbé vált. Meg aztán nagyra értékeltem az állatok aktív jelenlétét is a könyvben és Sam őszinte rajongását irántuk, illetve, hogy a falu összes lakójával képes volt megtalálni a közös hangot. Joe karakterével azonban már kissé bajban voltam. Ő mindig rendkívül goromba és fölényeskedő jellem volt, ugyanakkor, ha akart, tudott gyöngéd és gondoskodó is lenni - de ezt a képességét az állatoknak tartogatta. Szóval Joe érdekes figura volt. Amikor először képbe került úgy éreztem, hogy ennek a pasinak egy olyan valakire van szüksége, aki megérti és együtt érez vele, mert a jelek szerint valami ki nem mondott tragédia van (vagy volt) az életében, és valljuk be lányok, van valami vonzó egy olyan férfiban, aki az összetört szívét gyógyítgatja... Akiben az erő és a sebezhetőség, a düh és a szenvedély keveréke vegyül, és akinél ezeket az indulatokat csakis egy gyenge nő képes megzabolázni... És ez a gyenge nő természetesen ki más is lehetne, mint Sam.

Szóval az írónő szerintem  egy ilyen karaktert akart létrehozni Joe személyéből, de ez valahogy nem jött neki össze, mert ebben a férfiban igazából semmi szerethető, szexi és izgalmas nem volt. Egy faragatlan falusi tuskó volt – ennyi. Úgyhogy Joe-t sajnos nem sikerült megszeretnem, viselkedésének okát természetesen  megértettem, elfogadni azonban nem igazán tudtam. 

A négy részes sorozat kötetei

A legszimpatikusabb szereplőnek Sam nagymamáját éreztem a könyvben, akinek minden megnyilvánulását egyszerűen imádtam. Biztosan azért, mert a sajátomat juttatta az eszembe, aki bár Sam nagyijához hasonlóan szintén senki életébe nem szeretne beleszólni, de azért mindig megvan mindenről a saját véleménye, amit természetesen képtelen magában tartani :). 

Szóval összességében nekem tetszett a könyv, olyan nyugalmat árasztott, annak ellenére, hogy azért zajlottak benne az események rendesen - és Joe miatt is gyakran ráncolnom kellett a homlokomat -, hogy még így is kifejezetten jól esett  olvasnom. Hogy ezt a falusi környezettel, a szereplőkkel vagy az állatok folyamatos jelenlétével érte el nálam az író, azt nem tudom, a lényeg, hogy mindig jó érzéssel vettem esténként a kezembe.

Ha jól láttam a neten, akkor egy sorozatról van szó, aminek még 3 része hátra van. És bár én így is lezártnak éreztem a történetet, de ha ne adj' isten a kiadó úgy döntene, hogy a többi kötetet is elhozza számunkra, akkor persze én azokra is mindenképp vevő lennék. 

Kiadó: Lazi
Sorozat: The Vets at Hope Green
Eredeti cím: Escape to the Country
Fordította: Császár László
Oldalszám: 290