Alex Shearer: Felhővadászok

"A második félév közepén új tanuló jött az iskolánkba. Jenine-nek hívták, egy-egy heg éktelenkedett az arca két oldalán, mindkettő a szeme aljától egészen a szájáig ért. Nem balesetben szerezte, nem is így született, és nem verekedés során kapta. Dísznek szánták, szertartás és hagyomány áll mögötte. A hegek azt jelezték, hogy vándor, hogy nomád: az ismeretlen eredetű hontalanok közé tartozik, akiket a szokás "felhővadászok"-nak nevez."

A könyv történetét egy tizenéves fiatal srác, Christien szemszögén keresztül ismerhetjük meg, aki egy rendkívül érdekes világba kalauzol el bennünket. Ebben a világban a Föld már nem létezik, az emberek levegőben úszó égi szigeteken élnek, amit úgy kell elképzeli, mintha ezek a szigetek a tengerben lennének, csak víz helyett sűrű és nehéz levegő veszi őket körül, amiben akár a bátrabbak még meg is mártózhatnak. Természetesen ez a hely is, mint ahogy az óceánok, tele van különböző lényekkel (égfókákkal, égcápákkal, égmedúzákkal...), melyek közül némelyik gyönyörű és fenséges, némelyik azonban igen veszélyes, sőt, halálos is lehet. Ebben a világban a legértékesebb kincs mindenki számára a víz, aminek a megszerzése vagy pontosabban a begyűjtése a felhővadászok feladata, mely foglalkozás rendkívül izgalmas és bizony sokszor igen veszélyes is egyben. És bár ezzel mindenki tisztában van, mégis lenézik a felhővadászokat és sokan vadaknak tartják őket, ám hiába az emberek előítélete, ha egyszerűen nem tudnak nélkülük élni - micsoda gyönyörű kettősség nemdebár?

A könyv hősnője Jenine is egy felhővadász, aki új diákként rögtön felkeltette Christien figyelmét. Annál is inkább, mivel a fiú mindig is csodálattal adózott eme gyönyörű szakma előtt, így ahogy lehetősége adódott közelebb férkőzni a lányhoz, és egy kicsit összebarátkozni vele - aki egyébként a szívét is kellőképp megdobogtatta - meghívatta magát a nyári szünetben egy hosszabb felhővadászatra, amelyről úgy gondolta, hogy felejthetetlen élményt fog majd nyújtani a számára. Ami persze így is lett, azonban ha tudta volna, hogy ennek az utazásnak a célja nemcsak a felhővadászat és vízgyűjtés lesz, hanem ennél sokkal veszélyesebb és személyesebb dolog, akkor biztos kétszer is meggondolta volna, hogy valóban csatlakozni akar–e Jenine családjához.

Először is hihetetlen, hogy milyen fantáziadús mesét talált ki Alex Shearer ebben a könyvében. És bár igaz, hogy az elején a lassú és eseménytelen felvezetéssel és a kissé csapongó világbemutatással majd rám hozta a frászt, hogy rossz olvasmányt választottam magamnak, de ahogy Christien felszállt a felhővadászok hajójára, hogy elinduljanak világot látni, az események is rögtön felgyorsultak és ettől persze én is sokkal lelkesebb lettem.

Élveztem a könyv olvasását, mert annyira szokatlan és érdekes volt benne minden, hogy mindig többet és többet szerettem volna megtudni az ott felvázolt sokszínű világról. Őszintén szólva kicsit meg is lepődtem azokon a témákon - kulturális különbségek, mindennapi előítéletek, a hit helyes és helytelen formái, no és persze a környezetvédelem - amik a történet kapcsán felmerültek benne. Hiszen ezek némelyikét még felnőtt fejjel is nehezen tudjuk megemészteni, nemhogy egy 12-14 éves fiatal, aki szerintem még nem is igazán foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, vagy ha mégis, akkor tuti, hogy csak felszínesen. Ne értsetek félre, nem negatívumként írom mindezt, hiszen baromi érdekes volt a szereplők párbeszédeit és Christien filozofálásait olvasni, és gyakran mentem a férjemhez megmutatni neki egy-egy fejezetet, hogy basszus, én ilyen szemszögből még soha nem is gondolkodtam el a kereszténység jelképéről - de pont ezek miatt érzem úgy, hogy inkább a kicsivel idősebb fiatalokat célozza meg a könyv, akik mindezeken a témákon már tényleg hajlandóak elgondolkodni és kérdéseket feltenni, hogy aztán - jó esetben - véleményt is tudjanak formálni. Szóval mindezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy sokkal több van ebben a könyvben, mint ahogyan azt én elsőre gondoltam, ami mindenképp a javára írható.

És hogy néhány érdekes példát is említsek a történetben szereplő szigetek társadalmi berendezkedését illetően, amely a különböző habitusú embereknek köszönhetően teljesen eltért egymástól, mind kultúrában, szokásban és törvénykezésben egyaránt. Ott voltak például a Tiltott-szigetek, amelyeket rendkívül bigott és zsarnok természetű emberek lakták, míg a Szakadár-szigeteken élőkre a tolerancia és az elfogadás volt jellemző. Képzeljétek, voltak olyan helyek, ahol azért mert kalapot hordasz, vagy szakállad van, netán fehér vagy, vagy fekete halál járt, míg más helyeken olyan emberek éltek, akik senkit nem akartak bántani és megölni, hanem egyszerűen csak harmóniában és békében együtt élni.

A könyv cselekménye nem volt túl bonyolult és még egy kis romantika és szorult belé, a fejezetek pedig mind nagyon rövidek és haladósak voltak, amely tulajdonképpen csak a fiatal olvasók szempontjából lehet érdekes.
Véleményem szerint, ha nem lett volna annyira szelíd és nyugodt a könyv hangulata és tempója, akkor sokkal ütősebb is lehetett volna, arról már nem is beszélve ha még egy-két illusztrációval is megörvendeztetett volna bennünket az író, akkor meg aztán tényleg teljes lett volna a boldogság. Ám ezek hiányában sincs okom panaszra, mert jó kis könyv volt, úgyhogy mindenképp kíváncsi vagyok a folytatására - annak ellenére, hogy önálló kötetként is megállja a helyét - mert a végével kapcsolatban elég felemás érzéseim maradtak.

Alex Shearer

  

Kiadó: Kolibri
Eredeti cím: The Cloud Hunters
Sorozat: The Cloud Hunters
Fordította: Pék Zoltán
Oldalszám: 288

tovább olvasom Alex Shearer: Felhővadászok

Mindenütt jó, de legjobb otthon...

Ó, de rég írtam már könyvvárós posztot, most is csak azért ragadtam billentyűzetet az influenza kellős közepén, hogy veletek is megosszam - ezt a remélem nem csak számomra hatalmas örömhírt -, hogy hamarosan megjelenik Danielle Paige Dorothynak meg kell halnia című regénye. Ami azért is zsongatott be annyira, mert az egyik kedvenc mesém az Óz, imádom a szivárványon túl elterülő mágikus birodalmát, és a film legendás betétdaláért is teljesen odavagyok, nem is tudom, hogy hányszor láttam már filmen és színházban is egyaránt ezt a csodás mesét (tuti, hogy egy kezemen nem tudnám megszámolni), úgyhogy innentől kezdve egyértelmű, hogy ezt a könyvet nekem muszáj lesz elolvasnom!
Már csak azért is, mert mindenképp tudni akarom, hogy ebben az igencsak eltorzított és kitekert világban mi késztette Glindát, a Déli Jó Boszorkányt arra, hogy átálljon az erő sötét oldalára. :)

Én nem kértem ezt.
Nem akartam hős lenni.
De amikor az egész életedet – veled együtt – elsöpri egy tornádó, nincs más választásod, mint menni, amerre visz, nem igaz?
Persze hogy olvastam a könyveket. Láttam a filmeket. Ismerem a dalt a szivárványról és a boldogság kék kismadarairól. De azt sosem hittem volna, hogy Ózfölde ilyen. Az a hely, ahol a jó boszorkányban nem lehet megbízni, a gonosz boszorkányokról kiderülhet, hogy ők a jók és a szárnyas majmokat kivégezhetik lázadásért. A sárga téglás út még megvan – de már az sem a régi.
Mi történt itt? Dorothy történt.
Azt mondják, sikerült visszatérnie Ózföldére. Magához ragadta a hatalmat és a hatalom a fejébe szállt. És már senki nincs biztonságban.
Amy Gumm vagyok – egy másik lány Kansasből.
Beléptem a Gonoszok Forradalmi Rendjébe.
Kiképeztek a harcra. És küldetésem van: eltávolítani a Bádog Favágó szívét. Ellopni a Madárijesztő agyát. Elvenni az Oroszlán bátorságát.
Dorothynak pedig meg kell halnia.

Kiadó: Gabo
Eredeti cím: Dorothy Must Die
Fordította:Turcsányi Jakab
Oldalszám: 436
Várható megjelenés: 2016.03.07.

Szerintem az alább látható idilli képet nagyon gyorsan el is lehet felejteni ....

és  a könyv megjelenéséig helyette inkább valami hasonlóra tessék hangolódni.

És amíg el nem felejtem, sajnos vagy sem - ez majd az első rész után kiderül - trilógiáról van szó. Íme a repertoár:

1. Dorothy Must Die

2. The Wicked Will Rise

3. Yellow Brick War

tovább olvasom Mindenütt jó, de legjobb otthon...

Mindig maradjatok a fényben!

Hogy miért is jó régi sorozatokat olvasni?

Nos az első és legfontosabb érv ami mellettük szól, hogy nem kell sokat várni a folytatásra, mert azok szerencsés esetben vagy ott porosodnak már - az évekkel ezelőtt beszerzett társaikkal együtt  - a polcodon, vagy a legközelebbi könyvesboltban akár azonnal be is szerezheted őket. És úristen, de jó érzés ha a könyv vége előtt, amely egyébként totálisan levett a lábadról – néhány oldallal már előre tudod, hogy azonnal nyúlhatsz is a következőért, mert elérhető, és mert nem kell hosszú hónapokat, uram bocsá éveket várnod a megjelenéséig. És ez az érzés, higgyétek el, megfizethetetlen.

Aztán ott vannak az akciók, melyekben ha egyszerre vásárolod meg mondjuk egy trilógia mindhárom kötetét, akkor nagyon nagy kedvezménnyel juthatsz hozzájuk. És azért valljuk be, hogy ez bizony sokat számít, mert nem olcsó hobbi ám a könyvmolykodás.
És nem utolsósorban azért is jó régi könyveket/sorozatokat olvasni, mert attól még, hogy nincsenek folyamatosan szem előtt és nem tőlük pezseg a könyves blogok színe java, még ugyanolyan jók, ha nem jobbak, mint a legfrissebb megjelenések. Higgyétek el, muszáj ellenállni a nyájkövetés óriási nyomásának és erős kézzel szelektálni, mert különben könnyen elveszhet az ember a rengeteg új könyv és sorozat között, miközben lehet, hogy már régóta ott várakozik a polcán az a történet (ráadásul az elejétől a végéig), ami által nyújtott élményre már olyan régóta áhítozik.

Nos mindezt csak azon apropóból írtam, mert basszus, pont így jártam én is az elmúlt időszakban két olyan sorozattal is, amik ha nem is rögtön, de szép lassan lopták be magukat nemcsak a mindennapi gondolataimba, de a szívembe is... vagyis röviden szólva übercsászár volt mind a kettő.

Az egyik ilyen szuper sorozat a Tündérkrónikák a másik pedig a Razorland-trilógia (róla majd később) volt. Mindkettő tökéletes választás volt a részemről, annak ellenére, hogy az első részeknél kételyeim voltak azzal kapcsolatban, hogy a végére fogok-e érni mindkettőnek, de mint látjátok, mégiscsak beszippantottak és sokáig nem is eresztettek el ezek a kis piszkok.

A Tündérkrónikákról és a rám gyakorolt hatásáról röviden:

Úgy gondolom, hogy ez a sorozat volt eddig a legfantáziadúsabb, a legszövevényesebb, a legkiszámíthatatlanabb, no meg persze a legszexisebb fantasy, amit valaha olvastam.

A történet hősnője Mac, nyugodt életet él Georgiána egy kisvárosában, egészen addig, míg egy nap hírt nem kap Dublinban tanuló nővére brutális meggyilkolásáról. Sajnos mire megkapja a testvére utolsó kétségbeesett és rejtélyes üzenetét, melyben egy bizonyos Sötét Könyv megtalálásáról beszél, Alina már régen halott. Amikor a rendőrségnek rekordidő alatt sikerül lezárnia a nyomozást - persze eredménytelenül -, akkor Mac kénytelen kézbe venni a dolgokat és Írországba utazni, hogy megtalálva nővére gyilkosát igazságot szolgáltasson. Érkezése után nem sokkal véletlenül belebotlik Jericho Barronsba, a titokzatos könyvesbolt-tulajdonosba, akiről érdekes mód nem lehet tudni, hogy kicsoda vagy micsoda, csak azt, hogy többet tud Macről és arról, hogy mi folyik körülötte, mint bárki más, akivel a lány eddig találkozott. Igazából az a szép az egészben, hogy kölcsönösen szükségük van egymásra, mert mindketten a Sötét Könyvet akarják, csak épp más okból, és bizony nem könnyíti meg a dolgukat, hogy nem ők ez egyedüliek, akik erre a könyvre pályáznak.... Mindenesetre Macet Barrons világosítja fel arról, hogy a világunk szétesőben van, mivelhogy az emberek és a tündérek világát elválasztó falak kezdenek leomlani, és ha mindez megtörténik, akkor az emberiség jövőjére keresztet lehet vetni.

Forrás

Kezdetben Macet a lelki szemeim előtt amolyan Dr. Szöszinek képzeltem el, aki a rózsaszín körmös ujjacskájával szivárványt rajzol az égre, de szerencsére a sorozat előrehaladtával folyamatos változáson ment keresztül, ami nagyon jót tett neki, és az ötödik rész végére egy egészen más, sokkal céltudatosabb, erősebb és kevésbé naivabb Macet kaptam, akiről már gondolkodás nélkül el tudtam hinni, hogy képes megmenteni a világot. Emlékszem, hogy az első kötet számomra kissé nehezen indult be, vontatottnak és helyenként kissé túlírtnak éreztem, de a következő részek alkalmával mindez megváltozott és csak egyre jobb lett minden, mígnem az ötödik kötet elolvasása után úgy éreztem, hogy nem bírom elviselni, hogy a végére értem. Nem találtam a helyemet és teljesen kétségbe voltam esve, hogy el kell engednem a szereplőket és ki kell szakadnom abból a világból, amibe Moning stílusának és hihetetlen írói  készségének hála teljesen el tudtam veszi. Imádtam a történet sötét és vészterhes hangulatát, amelyet csak Mac humora tudott megtörni és színesebbé tenni. Imádtam a szereplőket is, akik jellemfejlődését és titkaik kibontakozását  elképedve követtem nyomon, hogy aztán a végén meglepetésemben kiskanállal kelljen összeszedegetni magamat a földről.
Őrület, de akkora hiányérzet tört rám az utolsó kötet végén, hogy komolyan kezdtem kétségbeesni saját lelki egyensúlyom megőrzése végett. Persze tudtam, hogy ott a lehetőség, hogy folytassam a hatodik résszel, amely Dani történetét foglalja magába, de az valahogy mégsem vonzott annyira, hiszen nekem mégiscsak Mackel és Barronsszal volt az igazi a sorozat. Barronsról egyébként *rajongói sóhaj* ódákat tudnék zengeni, ő egy igazi álompasi, és őszintén szólva engem egyáltalán nem érdekelt, hogy kicsoda vagy micsoda, mert úgy imádtam ezt az egzotikusan sötét, titokzatos és szexi férfit - aki mindig képes volt kihúzni Mac rózsaszín hátsóját a csávából - ahogy volt.

Azt nem mondom, hogy hibátlan volt minden kötet, mert voltak jelenetek és olyan hosszabb fejezetek, amikért annyira nem rajongtam, de összességébe az öt rész, amit szinte pár hét alatt daráltam le, szerintem szuper jó volt, letehetetlen, következetes, izgalmas és iszonyat tekervényes. És baromira örülök, hogy egymás után olvashattam el az összeset, mert nem is tudom, hogy mi lett volna velem, ha csak egy napot is várnom kellett volna a folytatásra. Úgyhogy olvassátok, mert mindenképp megéri.

"Igazán egyszerű az életfilozófiám: ha egy adott napon senki sem akar megölni, az már jó napnak számít."

Forrás

tovább olvasom Mindig maradjatok a fényben!

Szerelmetes book tag

Még Pupillától kaptam ezt a jópofa book taget, amit ezúton is nagyon köszönök. Nem is tudom, hogy mikor vettem részt utoljára ilyen játékban - lehet ám, hogy azért is élveztem annyira a kitöltését -, mindenesetre jó kis móka volt. :)

1. lépés - "Kölcsönös vonzalom." Egy könyv, amit a borítója miatt vettél meg.
Tudom sekélyes vagyok, de engem egy könyv borítója simán le tud venni a lábamról. Az idei év egyik ilyen vásárlása volt részemről ez a gyönyörű darab. Hát nem csodálatos?

2. lépés - "Első benyomás." Egy könyv, amit a fülszövege miatt szereztél be.
Hihetetlen, hogy mennyire izgalmasra és figyelemfelkeltőre sikerült ennek a könyvnek a fülszövege, pedig szinte semmit nem árul el a történetből és mégis úgy fel tudja korbácsolni az ember kíváncsiságát, hogy nem tud neki ellenállni, és egyszerűen muszáj megvennie.... Na, hát én is pont így jártam vele.

3. lépés - "Csábítás." Egy könyv csodálatos írással.
Ide szívem szerint több könyvet is írnék, de a legfrissebb élményem Kate Mortontól a Titkok őrzője volt.

4. lépés - "Első randi." Egy első rész, ami után a sorozat többi részét is olvasni akartad.
Fú ez a legnehezebb kérdés, mert rengeteg olyan sorozatba kezdtem bele mostanság, amiknek a folytatására roppant kíváncsi vagyok, de talán az egyik legjobbam vágyott mind közül Gaura Ágnestől a Borbíró Borbála.

5. lépés - "Éjszakai telefonálások." Egy könyv, amit egész éjjel olvastál.
Ide szintén több könyvet tudnék felsorolni, úgyhogy inkább maradok a legutóbbinál. Ne kérdezzétek, hogy miért olvastam éjszakába menően, és hogy mitől volt annyira különleges, mert tulajdonképpen magam sem tudom megmondani, egyszerűen maga a történet annyira magával ragadt és nem engedett, hogy csak olvastam és olvastam... De képzeljétek, miután végeztem vele és két napig hagytam ülepedni egy csomó olyan dolog került a felszínre, ami akkor ugyan elkerülte a figyelmem, de így utólag már zsörtölődöm rajta kicsit.

6. lépés - "Mindig rád gondolok" - Egy könyv, amit nem tudsz kiverni a fejedből.
Ő lenne az.

7. lépés - "Testi kapcsolat." Egy könyv, aminek imádod az érintését
Ismét egy nehéz kérdés, ugyanis mindegyik könyvemnek imádom az érintését. Olvasás előtt mindig megsimogatom, átpörgetem és gyönyörködöm bennük, úgyhogy hosszas töprengés és mérlegelés után őrá esett a választásom. :)

8. lépés - "A szülőkkel való találkozás." Egy könyv, amit a családodnak és a barátaidnak ajánlanál.
Vigyázat mert csalok! Ha család, akkor nekem legelőször a gyerekeim jutnak az eszembe és nekik mi mást is ajánlhatnék, mint a Harry Pottert, melynek a 4. részét épp most fogyasztja a fiam. A barátokkal kapcsolatban már más a helyzet, mivel mindegyikük más és más, így képtelenség mindegyiküknek egyetlen könyvet ajánlani, úgyhogy erre a pontra csak részben tudok válaszolni. Bocsika.

9. lépés - "A közös jövő" - Egy könyv vagy sorozat, amit sokszor újra fogsz olvasni a jövőben
Nos, ezen nem sokat kellett gondolkodnom, mivelhogy Julia Quinntől a Bridgerton család egyértelműen a szívem csücske, ami azt jelenit, hogy bármikor, bárhol és bármelyiket képes vagyok újra és újra elolvasni.

10. lépés - Oszd meg a taget. Kiket jelölsz?
Bárki, aki szeretné veheti és viheti, jó szórakozást hozzá! :)

tovább olvasom Szerelmetes book tag

Romantika dögivel...

A Gabo Kiadó mindig is a szívem csücske volt, elsősorban a romantikus regényei miatt - gondolok itt Julia Quinn, Fiona Paul, Dani Atkins, María Dueñas könyveire - és azért is, mert más, általam megnevezni nem kívánt kiadóktól eltérően nem aprózzák el 1-1 sorozat vagy trilógia megjelentetését. Nem kell hónapokat, sőt mi több éveket várni a kedvenc sorozataink következő részére. Arról már nem is beszélve, hogy gyakran új szerzőkkel lepik meg hol a történelmi, hol pedig a jelenkori románc kedvelőit. Most például Kristen Ashley Álomférfi sorozatának első két kötetét hozzák el hamarosan nekünk, mely annak ellenére, hogy jelenkori románc - az FBI-os és nyomozós beütése miatt - mégis felkeltette az érdeklődésemet, úgyhogy az első résszel tuti megpróbálkozom.

Kristen Ashley: A titokzatos Ő

Miközben Gwendolyn Kidd Cosmopolitan koktélt iszik, találkozik álmai férfijával. És a találkozásból furcsa kapcsolat lesz a titokzatos férfival, aki éjszakáról éjszakára megjelenik a szobájában, mindig többet akarva.
Gwen már éppen azon tanakodik, hogy véget kellene vetnie ennek az őrült kapcsolatnak, amikor megjelenik pokolfajzat húga, Ginger legjobb barátnője, és figyelmezteti Gwent, ha neki meg a húgának nem jön meg az esze, „mindketten megdöglenek". Gwen úgy dönt, a problémát rátestálja húga motoros barátjára.
Ezzel azonban felhívja magára a denveri alvilág figyelmét, ezért Cabe „Hawk" Delgadónak – aki nem más, mint a titokzatos férfi – kell vigyáznia Gwen testi épségére.
Így kezdődik a kommandós és a Cosmo-lány ember ember elleni küzdelme, és miközben Hawk a maga egyéni módján teszi a szépet Gwennek, a lány túlél egy bombatámadást, egy lövöldözést, egy-két emberrablást, dögös motorosok és szívdöglesztő rendőrnyomozók heves ostromát, és megismeri a szívszorító okot, amiért Hawk igyekezett távolságot tartani tőle.
S miközben mindez történik, Gwen megtudja azt is, hogy a húga komoly bajban van, és el kell döntenie, kinek az életét kívánja megmenteni: pokolfajzat húgáét vagy álmai férfijáét.
Várható megjelenés: 2015. május 15.

Kristen Ashley:A vadember

Miközben Tessa O'Hara cukrászda kirakatának kosarait tölti fel, megszólal az ajtó feletti csengő, és Tessa álmai férfiját pillantja meg. Fél perc sem kell, hogy a férfi meghívja egy sörre. Újabb fél perccel később Tessa elfogadja a meghívást. De négy szerelmes hónap múlva Tessa rájön, hogy a férfi fedett DEA-ügynök, aki azt akarja kideríteni, Tessa benne van-e volt férje drogügyeiben.

Nyilvánvaló, hogy Tessa ezek után úgy dönt, köztük vége mindennek.
De Brock Lucas, a DEA-ügynök nem így gondolja. A küldetéstudattól fűtött férfi valóban elkötelezettje a hivatásának, és éveket töltött Denver alvilágában, a társadalom alja közt. A lánnyal töltött négy hónapot azonban igazán élvezte, hiszen Tess legalább olyan édes volt, mint a süteményei. De a nyomozás közben Brock Tess szörnyű titkáról is tudomást szerez, és szilárdan eltökéli, ő lesz az a férfi, aki meggyógyítja a lányt, és egyben vissza is hozza énjének vad, szövevényes világából.
Ahogy a vad és az édes keveredik, kihívások egész sora vár rájuk, családi tragédiák és halálos betegség. Nem beszélve Tess drogbáró ex-férjéről és Brock volt feleségéről, aki minden eszközt bevet, hogy szétválassza a párt.
De Brock Lucasnak is megvan a maga vad oldala, de a múltban, a bosszú ösvényén járva egyszer már szabadon engedte magában ezt a vadságot, nem is sejtve, hogy olyan hibát követ el, amelyért évek múlva az ő édes Tessének kell fizetnie.

Várható megjelenés: 2015. május 31.

A sorozat a gr szerint négy részes és a borítókkal kapcsolatban az a ritka eset áll fenn, hogy bár a külföldiek sem rosszak, de a magyar nekem most jobban bejön.

A következő könyvet a kiadó új romantikus blogján találtam, ami ugyan még előkészületben van, úgyhogy a megjelenéssel kapcsolatban nincs információm, de a tartalmából ítélve úgy érzem, hogy ez is erősen olvasós lesz.

Daniela Sacerdoti: Vigyázz rám

Eilidh Lawson élete válságban van. A többéves sikertelen, meddőség elleni kezelések, egy hűtlen férj és egy nyomasztóan rátelepedő család a tűrőképessége határára sodorja. Összeomlik, és elmenekül az egyetlen helyre, amelyről úgy gondolja, hogy ott vigaszt lelhet – gyermekkora helyszínére, a Felföldre. Miközben összetört élete darabjait próbálja ismét egymás mellé illeszteni, találkozik gyerekkori barátjával, Jamie McAnenával, aki egyedül neveli a kislányát, Maisie‑t. Miután Maisie anyja Londonba ment, hogy karriert csináljon, és Jamie édesanyja, Elizabeth jobblétre szenderült, Jamie belenyugodott, hogy kéttagú család lesznek.

De néha nem olyan egyszerű a dolog, mint amilyennek látszik. A sors különös útjai minden vonakodásuk ellenére újra meg újra összehozzák Eilidh-t és Jamie‑t. Mert amikor minden elveszni látszik, a segítség a legváratlanabb helyekről jöhet.

tovább olvasom Romantika dögivel...

Egy politikai dráma és egy 19. században játszódó bűnügyi sorozat ~ Filmosorozat ajánló

Nemrég a férjem csábítgatott, hogy nézzek vele sorozatot, mert általában, ha ő tévézik, akkor én mindig elvonulok olvasni, amit ő meglehetősen fájlal, mert a férjem az a fajta típus, aki a közös mozizás megrögzött híve. Tudjátok: pattogatott kukorica, egy pohár bor, nasi-masi meg egy kis beszélgetés - igen, jól olvastátok, beszélgetés, mert ő egyszerűen képtelen csendben végigülni háromnegyed órát - mit háromnegyedet, még húsz percet sem - muszáj kommentálnia a történteket, és ki más lehetne az, aki mindezt meghallgatja.... természetesen én. No de nem is a tévénézési szokásainkról szerettem volna nektek beszámolni, hanem két olyan nagyon jó sorozatot ajánlani, amiket nehezen kezdtem el, de hála a férjem kitartó unszolásának (igen, hamut szórok a fejemre) a végén mégis megszerettem.

Az utolsó sorozat, aminek sikerült a fotelhez szegeznie az a Homeland volt, és bár a 4. évad közel sem szólt akkorát, mint az elődjei, valahogy mégsem tudtam félbehagyni, muszáj volt végignéznem - de be kell valljam, hogy nagy csalódást okozott. Ezután egy hosszabb szünet következett, mondhatni űr támadt az amúgy is kicsiny és gyér sorozatvilágomban és akkor jött Kevin Spacey!

Ugye mondanom sem kell, hogy ezt a sorozatot sem akartam nézni, a főcímzene volt az, ami legelőször a képernyő elé vonzott, aztán elég volt pár részt látnom belőle ahhoz, hogy totál rákattanjak és a napi minimum egyszeri 40 perces adagomat - a férjem nagy örömére - a kanapén ücsörögve türelmetlenül várjam. A House of Cards jelenleg a 3. évadnál tart, mely első epizódját február 27-én mutatják be külföldön. Az új szezon plakátja rendkívül jóra sikerült, ugyanis rajtam kívül szerintem másokban is e két ember puszta látványa is már olyan gyilkos indulatokat tud kelteni, hogy részemről akár egy kanál vízben is simán meg tudnám őket fojtani. A Kevin Spacey által megformált Francis Underwood egy velejéig gonosz és gerinctelen, a túlélésért és a hatalomért mindent beáldozni képes washingtoni politikus, aki nem kis célt tűzött ki maga elé, mint az elnöki széket, mely elérésében a hasonló mentalitású felesége Clare (Robin Wright) van mindvégig a segítségére... erre mondják, hogy zsák a foltját. A történetet átszövi a szex, a szerelem, az erőszak és a korrupció, miközben egy előre megfontolt szándékkal - öltönyben és nyakkendőben - elkövetett politikai halálosztásnak lehetünk mindvégig szemtanúi.

A másik sorozat, amire szintén szeretném felhívni a figyelmeteket egy kosztümös, viktoriánus környezetbe játszódó nyomozós történet, a Ripper Street. Egy-egy évad nyolc epizódból áll, melyek mindegyike egy önálló bűnesetet dolgoz fel. Az epizódok közötti kapcsolatot a három főszereplő háttértörténete és Hasfelmetsző Jack visszatérésétől való félelem teremti meg. A sorozat számomra elég véres és helyenként igen megrázó, de mivel e kor - az 1880-as évek Londonja - is hasonlóan brutális és kegyetlen volt, így mindezt nem róhatom fel a film hibájának. Mivel a sorozat rendkívül korhű és hangulatos, és a főszerepet pedig nem más játssza, mint Matthew Macfadyen - aki a 2005-ös Büszkeség és balítélet Mr. Darcy-ja volt -, így magától érthető, hogy a képernyő előtt a helyem. A Ripper Street jelenleg a harmadik évadnál tart - hála az Amazonnak -, és hogy lesz-e folytatása, arról sajnos nincs információm.

Ismeritek ezeket a sorozatokat, esetleg nézitek is valamelyiket?

tovább olvasom Egy politikai dráma és egy 19. században játszódó bűnügyi sorozat ~ Filmosorozat ajánló

Most tuti csökkenteni fogok!

2011 óta küzdök a Csökkentsd a várólistád kihívással - melynek lényege, hogy a már évek óta a könyvespolcomon porosodó olvasatlan könyveim számát 12 darabbal csökkentsem -, mely igyekezetem ez idáig sajnos mindig kudarcba fulladt. 2011-ben és 2012-ben azonos listával indultam, az előbbinél a jelentkezésemet nyelte el az éter sötét mélysége, az utóbbit egyszerűen csak érdeklődés hiányában buktam el. A 2013-as évet - szintén ugyanazzal a listával - szintén sikerült bebuknom, így hát nem meglepő, hogy 2014-re az egész flancos várólista csökkentéstől elment a kedvem. De az idén, és most jön a lényeg *kis sátáni kacaj* egy teljesen új, tuti biztos és izgalmas listát állítottam össze annak érdekében, hogy biztos célba érjek és végre kipipálhassam, hogy ez is megvolt.

Ihol vannak a drágaságok.

1. Tom Harper: Lazarus kripta   ✔
2. Elizabeth Richards: A sötétség városa   ✔   
3. Jo Baker: Longbourn
4. Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája  ✔
5. Gail Carriger: Soulless – Lélektelen   ✔
6. Robin Hobb: Az orgyilkos tanítványa
7. Mark Seal: Vadvirág - Egy rendkívüli élet és megrázó gyilkosság igaz története Kenyában
8. Katherine Webb: Homály
9. Nora Roberts: A tanú
10. Abigail Gibbs: Vacsora a vámpírral
11. Kate Furnivall: Árnyak a Níluson   ✔
12. Brandon Sanderson: Ködszerzet – A Megdicsőülés Kútja

A játék háziasszonya Lobo, a játékszabályokról pedig itt olvashattok bővebb információt.

tovább olvasom Most tuti csökkenteni fogok!

Eric Elfman ~ Neal Shusterman: Tesla padlása (Akcelerátus-trilógia #1)

Fú, hát az a könyv nekem most nagyon jólesett! Kellemes, szórakoztató és izgalmas volt, ráadásul még egy kis Kincsvadászok (gyermekkorom kedvenc filmje) feelingje is volt az egésznek, amitől aztán csak még jobban odavoltam érte, úgyhogy számomra ez abszolút teli találat volt. Egyébként a kisfiamnak vettem karácsonyi ajándéknak, de addig–addig nézegettem, forgattam és lapozgattam, míg egy este beleolvastam és azután már nem volt visszaút, teljesen rákattantam. Őszintén szólva nem is gondoltam volna, hogy egy 12-14 éveseknek szóló tudományos-fantasztikus regény ennyire magával tud majd ragadni.

No, de kezdjük a legelején, pontosabban, hogy ki is volt az a Tesla.

Nikola Tesla szerb származású tudós, feltaláló és fizikus volt, tevékenységét elsősorban az elektromosság és a mágnesesség területén fejtette ki. Zseniális felfedezéseket tett és ugyancsak zseniális találmányokat hozott létre. Tényleg csak néhány dolog, ami az ő nevéhez kapcsolódik: villanykörte, rádió, radar, tranzisztor, gömbvillám, földrengés-gép, az első rádiójel befogása az űrből. Ő találta fel a távirányítót, a neonlámpát, a modern elektromos motort, a vezeték nélküli kommunikációt, és bár lehet, hogy egy kissé különc figura - mások szerint egyszerűen csak zakkant - volt, de mégis minden kétséget kizárólag a 19. század legnagyobb zsenijeként tartják számon.

És hogy mi köze Teslának a regényhez? Mit szólnátok ahhoz, ha teszem azt, ez a zseni több évvel ezelőtt egy olyan eszközt hozott volna létre, ami az egész világot táplálni tudja energiával és azért, hogy ez a „szerkezet” ne kerüljön illetéktelen kezekbe elrejtette egy titkos helyre. És mi lenne, ha ez a titkos hely épp annak a háznak a padlásán lenne, ahova történetünk főhőse, a 14 éves Nick az apjával és az öccsével együtt költözött, miután egy tűzvészben porig égett az otthonuk, ahol az édesanyját is elvesztette. Nos, ezzel a gondolattal játszott el Eric Elfman és Neal Shusterman, amikor megálmodták ezt a hihetetlen történetet, ami kissé eszement lett, de csakis a jó értelemben.

Szóval a történet ott kezdődik, hogy Nick és családja a tragédia után elköltözik a városból egy távoli nagynénitől rájuk maradt régi házba, melynek a padlása tele van különböző hasznavehetetlen kacatokkal. És mivel Nick úgy véli, hogy a jövőben egyiknek sem veszi majd semmi hasznát, garázsvásárt csinált belőlük. Az üzlet nagyon jól ment, jöttek a vásárlók csőstül, mintha valami vonzotta volna őket, de hogy mi, azt senki nem tudta volna megmondani. Aztán kezdtek furcsa dolgok történni. A tárgyakról, amiket Nick értékesített, szép lassan kiderült, hogy mindegyik valamilyen különleges képességgel rendelkezik.  A régi kamera például - amit egy lány vett meg magának Nick új sulijából - megjövendölte a jövőt. Nick öccsének baseball kesztyűje lehívta a csillagokat az égről. Egy kimerült nedves cellás akkumulátor pedig visszahozta a halottakat az életbe. És ez még csak a fele azoknak a tárgyaknak, amik új gazdát találtak maguknak. Mintha mindenki, aki kapcsolatba került a Nick padlásáról származó kacatokkal, egy nagy, láthatatlan óramű részeivé vált volna, amit a garázsvásár aktivált, és ami most feltartóztathatatlanul haladt valami sötét, és titokzatos végkifejlet felé…. igen, igen, minden jel szerint a világ vége felé. Mindenesetre miután maga Nick is rájön minderre, megpróbálja valamennyi tárgyat újra visszaszerezni az újdonsült barátai segítségével, de sajnos azok magukat tudósnak mondó furcsa fehér öltönyös emberek, akik mindig mindenhol ott vannak, szintén ezekre a "kacatokra" vadásznak.

A történet meglehetősen fordulatos és izgalmas, folyamatosan történt benne valami, ami miatt nem volt megállás, a cselekmény egyenletes tempóban haladt előre, a vége pedig fú… hát az méltán mondható a könyv csúcspontjának. A felnőttek kevés szerepet kaptak a könyvben, amit én egyáltalán nem éreztem problémának, igazából nem is hiányoltam őket, mivel a gyerekek karakterei igencsak változatosak és jól kidolgozottak voltak. Amikor a lelki szemeim előtt próbáltam elképzelni e világmegmentő kis csapatot, csak rá kellett néznem a borítóra, ami remek támpontot adott. Imádom az ilyen rajzolt borítókat és ez szerintem különösen jól sikerült, tökéletesen átadja a könyv hangulatát. A borító közepén baseball sapkában álló Nicket, aki egyébként egy teljesen átlagos fiú volt, és mögötte a (nagybetűs) bandát, amely egy szőke szépségből (természetesen az okosabbik fajtából), egy depresszióra hajlamos srácból, Nick öccséből, egy bajkeverő kis okostojás csajsziból, és egy kissé túlpörgött, de hihetetlenül barátságos fiúból állt - nagyon jól eltalálták.

Összességében azt kell mondjam, hogy egy nagyon-nagyon élvezetes olvasmányban volt részem. Egy maréknyi ifjú izgalmas és kicsit sem veszélytelen kalandjáról volt szól benne, melyben úgy gondolom, hogy megvolt minden, ami egy fiatal olvasót (lásd még az idősebbeket is) a fotelhez szegezi: fantáziadús találmányok, titokzatos tudósok - akik a zsenialitás sötét oldalát képviselik -, egy csapat elszánt középiskolás, izgalom, humor és még egy kis romantika is, úgyhogy szerintem ennél több nem is kell, csak olvassátok, és majd ti is meglátjátok

Eric Elfman és Neal Shusterman

Akit érdekel, hogy miért pont Nikola Tesla a valaha élt legnagyobb GEEK, az olvassa el ezt az oldalt, biztos vagyok benne, hogy nem fogja megbánni. ;)

A könyv trailere pedig fantasztikusan jó lett. Muszáj megnéznetek!

Kiadó: Tilos az Á Kiadó

Eredeti cím: Tesla's Attic

Sorozat: Akcelerátus-trilógia 

Fordította: Illés Róbert

Oldalszám: 255

tovább olvasom Eric Elfman ~ Neal Shusterman: Tesla padlása (Akcelerátus-trilógia #1)

Jennifer McVeigh: Afrikai akác

Amikor a kezembe vettem a könyvet, még nem is sejtettem, hogy az idei év egyik legszórakoztatóbb és legjobb könyvével lesz majd dolgom. Pedig de! Imádtam ezt a regényt. És atyaég, hogy ez a nő mennyire jól tud írni! De kezdjük az elején.

Amikor Frances Irvin apja hirtelen meghal, az angol úrilány nincstelenné, és ezzel együtt a lehetőségei is korlátozottá váltak, melynek köszönhetően, ha vonakodva is, de kénytelen elfogadni egy távoli unokatestvére, a Fokföldön élő Edwin Matthews doktor házassági ajánlatát. Persze lett volna más választás is, a nagynénjénél cselédként és egyben dadaként is lett volna állása és fedél a feje felett, de ő mégis úgy döntött, hogy Edwint választja és vele együtt Dél-Afrikát. Abban reménykedett, hogy a férfi majd egy olyan otthont tud számára biztosítani, amihez eddig hozzá volt szokva... Nem is tévedhetett volna nagyobbat. Frances egyébként soha nem szerette Edwint - gyerekkorában párszor már találkozott vele, onnan e mélyről jövő gyűlölet - lenézte őt, és nem csak azért, mert társadalmilag alatta állt, hanem mert úgy vélte, hogy egy hideg és érzelemmentes ember.
Az Afrikába tartó hajóút hosszú volt, romantikus és feszültségekkel teli. Romantikus, mert itt találkozott Frances a karizmatikus William Westbrookkal, aki magabiztosságával és különcségével teljesen levette őt a lábáról. Olyannyira, hogy az út végére Frances nem csak szerelmes lett a férfiba, de hiú ábrándokat is táplált iránta. Feszültségekkel teli pedig azért, mert az első osztályú utasok - akik William barátai is voltak egyben -, ír származása és a társadalmi helyzete miatt igen kemény előítéletekkel viseltettek iránta.

Amikor Frances megérkezik új otthonába, teljesen ledöbben annak puritánsága miatt. Álmában sem gondolta volna, hogy Edwin egy minden kényelmet nélkülöző kalyibában lakik a szavanna közepén. Frances nem csak hogy képtelen volt, de nem is akart alkalmazkodni az új helyzetéhez. A férje mindezt türelmesen tűrte és csak várta és várta, hogy Frances végre megbékéljen a sorsával és ne csak nyafogjon és másokat okoljon sanyarú élete miatt, hanem végre a kezébe vegye az irányítást és kezdjen valamit magával. De Frances erre nem volt hajlandó, mi több, Edwint is mélységesen lenézte, nem értette, hogy miért védi annyira a dél-afrikai gyémántbányákban agyongyötört bennszülöttek jogait és miért akarja megmenteni őket egy súlyos járvány elterjedésétől, amit a bányák tulajdonosai inkább elhallgatnának, csupán üzleti meggondolásból, mintsem világgá kürtölnének.
Frances-el ellentétben Edwint rengeteg ember tisztelte, és nem csak az orvosi munkája miatt, hanem mert bátran, mindenét feláldozva kiállt a bennszülöttek emberi jogai mellett. Az ez miatt őket ért megpróbáltatásokat és támadásokat Frances egy idő után már nem bírta elviselni, és mivel meg volt róla győződve, hogy Williem mellett sokkal boldogabb lenne, így komoly lépésre szánta el magát.

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. A szereplők bemutatásával, vagy a történelmi háttérrel, esetleg a végtelen szavannát leíró elképesztő képekkel, amik egyszerre voltak vadak és kopárak ugyanakkor meghökkentően gyönyörűek? Teljesen mindegy, mert a lényeg, hogy ez az egész együtt, úgy ahogy van, totálisan levett a lábamról, ugyanis számomra ez a könyv tökéletes volt, egy igazi gyöngyszemre találtam benne.

Frances egyébként egy rettentő bosszantó karakter volt. Egy elkényeztetett, én-központú, önző teremtés, aki olyan szörnyű döntéseket hozott, amiktől a hajam égnek állt és amiktől a legszívesebben beugrottam volna a lapok közé, hogy jól megcibáljam ezt a buta libát. Biztos vagyok benne, hogy néhány olvasó nem fogja figyelmen kívül hagyni a folytonos rossz döntéshozatalát és az áldozati bárány szerepét, míg mások képesek lesznek majd ezen túllépve arra helyezni a hangsúlyt, amilyen ember vált végül is  belőle. És lesznek olyanok is, akik hirtelennek és nem túl reálisnak fogják majd érezni a személyiségében beállt változásokat - megjegyzem, bennem mindhárom érzés felmerült vele kapcsolatban -, de hogy senki sem lesz, aki a szívébe fogja őt zárni, abban biztos vagyok. Merthogy Frances alapvetően egy nem túl szerethető karakter, de én úgy gondolom, hogy egy jó főhősnek nem is kell szükségszerűen szerethetőnek lennie. 

Frances naiv volt. Hihetetlenül naiv. Őrülten, eszeveszetten és igen, fájdalmasan naiv. Nem volt hajlandó az igazságot tudomásul venni, mert ez azt jelentette volna a számára, hogy meg kell változnia. És a tetteiért sem volt hajlandó vállalni a felelősséget, vagy egyáltalán végiggondolni, hogy milyen következményekkel járnak azok. Minden tanácsadást visszautasított és nem tanult a múlt hibáiból. Pffff.... borzalmas egy nőszemély volt, de McVeigh képes volt őt úgy beállítani, hogy ez ne legyen zavaró. Vagy legalábbis ne annyira, hogy az idegtől cafatokká tépjem a lapokat. Képzeljétek, képes voltam izgulni érte, amikor beteg lett egyszer.. kétszer. Majd amikor a megélhetési helyzete romlott, majd javult, majd újra romlott, egészen addig, amíg a végső következtetésre el nem jutott - és nem, nem fogom elmondani, hogy mi volt az. 

Általában – na jó, majdnem mindig – a romantikus regényeknél szerelmes szoktam lenni a főhősbe, de itt sem William, sem Edwin nem dobogtatta meg a szívem, mivel az előbbit megvetettem az utóbbit pedig tiszteltem. Edwint gyakran túl hidegnek, és céltudatosnak ábrázolta az írónő, olyan fajta embernek, akit inkább a távolból figyel az ember, mintsem együtt éljen vele, de az eszméi és a kitartása miatt egyértelműen ő volt a történet legpozitívabb szereplője.

A regényt (többek között) egy fiatal orvos naplója ihlette, aki a dél-afrikai gyémántbányákban kitört himlőjárvány nyilvánosságra hozataláért harcolt. McVeigh erre a történetre alapozta a regény díszletét, melyben Frances útkeresése zajlik, amivel meg kell mondjam, remek munkát végzett. És nemcsak a történet történelmi hátterének a megírásához szükséges kutatómunkában - melynek eredményeként megismerhettük a 19. század Dél-Afrikájában dúló egészségügyi válságot, valamint azt a korrupciót, összeesküvést és emberi kapzsiságot, ami akkor a gyémántbányák működése körül zajlottak -, hanem ahogy mindezt ilyen fantasztikus módon papírra vetette és ennyire kalandos és érzelmekkel teli történetbe szőtte. A regény drámai volt, romantikus, de nem hatásvadász, az írás pedig meglepően lírai és szenvedélyes... egyszóval, számomra felejtethetetlen!

Kiadó: Alexandra

Eredeti cím: The Fever Tree
Fordította: Belia Anna
Oldalszám: 352

Jennifer McVeigh

Jennifer McVeigh 2002-ben évfolyamelsőként szerzett diplomát az Oxford Universityn angol irodalomból. Filmekben, televízióban, rádióban és a könyvkiadásban dolgozott, míg fel nem hagyott mindennel, hogy regényírásba fogjon. Az Afrikai akác az első regénye.

Érdekesség

Az írónő a British Library-ben kutatva talált rá annak a fiatal doktornak a naplójára, aki a regényt ihlette. Azt olvasva, egyre nyilvánvalóbbá vált számára, hogy Cecil Rhodes, a nagy államférfi, elleplezte a járvány tényét, hogy megvédje befektetéseit a bányákban. Akkoriban az egyik legnagyobb brit egészségügyi botrányként tartották számon ezt az esetet, de azóta el is felejtkeztek róla.

A szerező Joseph Baier karakterét a gyémánt mágnások mintájára alkotta, továbbá Edwin Gyémánt Mezőkről szóló cikkének nagy része is valós tényeken alapszik, úgymint pl. Rhodes azon elhatározása, hogy újra bevezesse az afrikai munkások megkorbácsolását. Az Afrikai akác Cecil Rhodes embertelen oldalát fedi fel.
A "véres" gyémántbányák és Afrika erőforrásainak kiaknázása akkor kezdődött és a mai napig tart.

Íme néhány régi fénykép, melyeket az írónő honlapján találtam és amik varázslatosan mutatják be az akkori időt és helyszínt.
(Forrás)

tovább olvasom Jennifer McVeigh: Afrikai akác

Leigh Bardugo: Árnyék és csont - (Grisa trilógia 1).

Az Árnyék és csont Leigh Bardugo Grisa trilógiájának nyitó kötete, amely az olvasót az orosz kultúra által ihletett különleges környezetben játszódó, mágiával tűzdelt fantasy világba kalauzolja, amely már önmagában elég vonzó volt ahhoz (a könyv csodás borítójáról már nem is beszélve), hogy rögtön felkeltse az érdeklődésemet.

A történet Ravkában játszódik - ami egy orosz fantáziaországnak felel meg -, melyet kettéoszt egy Árnyzóna nevű terület, ahol csupa olyan repülő szörnyek élnek, akik emberi húst lakmároznak. Ravka vezetősége gyerekeket tanulmányoz annak érdekében, hogy megtalálják azokat, akik képesek bánni a földi elemekkel (tűz, szél, víz), vagy titokzatos módon tudnak gyógyítani, majd ezeket az erős fiatalokat a szörnyek elleni elit osztagba, az úgynevezett grisa rendbe toborozzák, míg az összes többi gyereket besorozzák Ravka nemzet első hadseregébe.

Alina és Mal már gyermekkoruk óta elválaszthatatlan barátok voltak. Egy herceg birtokán lévő árvaházban nevelkedtek több társukkal egyetemben, akik szintén a határháborúk következtében vesztették el a szüleiket. Miután felcseperedtek mindketten az első hadseregbe kerültek, ahol Alina térképészként, Mal pedig nyomkeresőként szolgált. Mal az idő múlásával jóképű, bátrabb és rámenősebb lett, egy olyan katona, akire felnéztek a társai, míg Alina továbbra is ugyanaz a nyeszlett és jellegtelen lányka maradt, mint amilyen gyerekkorában is volt. Mindez meglehetősen frusztrálta őt és talán ez miatt - és mert Mal titkolta mások előtt a közös múltjukat - egyre távolabb kerültek egymástól, amit Alina egyre nehezebben viselt, mivel meglehetősen gyengéd érzelmeket táplált a fiú iránt, aki a jelek szerint nem viszonozta az érzéseit. De mindezek a problémák mind eltörpültek az Árnyzónán való átkelés ijesztő és veszélyes feladata mellett, ami a továbbiakban rájuk várt. 

Alina látszólag csak egy egyszerű térképész, egészen addig, míg a barátja Mal, meg nem sérül a Zónán való átkelés során, amely kiváltja a lány azon rejtett képességét, mellyel képes kihasználni a fény erejét. Erre eddig senki nem volt képes Ravkában, így a grisák vezére azonnal felfigyel a lányra és a palotába viszi további kiképzés céljából, ahol Alinának nem csak különböző jutalmakban lesz része, hanem egyben célponttá is válik ritka képességének köszönhetően.

A könyv szerelem volt első olvasásra, úgyhogy képtelen vagyok bármi negatívumot is írni róla, még ha vannak is hibái, hiszen azokkal együtt is egyértelműen a szívem csücske lett.

A regény erőssége többek között a hangulatában rejlik, a mágia és az 1800-as évekbeli cári Oroszország által ihletett csodálatosan szép és gazdag világban. Bardugo elképesztően egyedi és szép háttérképet hozott létre, amiben hatalmas vad tájakkal és mesebeli lényekkel találkozhatunk. A grisák képességeinek tudományos magyarázata és elképesztő hierarchiájuk, kezdve a fabrikátorokkal az idézőkön (tűz-, víz-, levegőhívókon) át, egészen a szívtörőkig és a gyógyítókig pedig csak még érdekesebbé és egyedibbé tette ezt a kitalált világot.

A különleges hangulata mellett a regény másik igazán meghatározó eleme a karakterek. Alina kezdetben egy vézna, jelentéktelen lány volt, amolyan „ami a szívén az a száján” típus. Tipikusan az a szereplő, akinek nem csak kell, de muszáj is folyamatosan fejlődnie, hogy a könyv végére érve felfedezve önmagát, egy teljes átalakuláson keresztül menve a legerősebb és a legbátrabb karakterré váljon, aki valaha létezett ebben a világban. És ami Malt illeti... Nos, egymillió okot tudnék felsorolni, hogy miért is imádtam őt - a szemtelensége és a humora miatt, és mert hűséges volt és kitartó... -, de még mielőtt menthetetlenül belelovalnám magam Mal magasztalásába pár szót muszáj ejtenem a harmadik, szintén a cselekmény alakulását jelentős mértékben befolyásoló szereplőről Éjúrról, a grisák nagyuráról is. Ő egy nagy hatalommal és mágiával bíró sötét, gótikus és meglehetősen rejtélyes és intenzív személyiség volt, akinek a jó és a rossz igaz harcában - mint minden valamirevaló forgatókönyv szerint - a rettentően gonosz és unszimpatikus karakternek kellett volna lennie. Bardugo azonban egy egészen más megvilágításba mutatta be őt nekünk, mert bár gonosznak gonosz volt ugyan, de hogy unszimpatikus lett volna... Hát nem tudom. Én enyhe szívvibrációs gondokkal küzdöttem valahányszor színre lépett, úgyhogy még most sem igazán tudom, hogy a Mal vagy az Éjúr rajongók táborát fogom-e majd a továbbiakban gyarapítani. (Mindenesetre Bardugo piszok jól tudja, hogy mitől döglik a légy, de majd ha olvassátok a könyvet, akkor ti is tapasztalni fogjátok mindezt.)

A regény minden tekintetben különleges volt a számomra, kivételes hangulata magával ragadt, romantikával fűszerezett érdekes és izgalmas cselekménye pedig végig fenntartotta az érdeklődésemet, és bár azt túlzás lenne állítanom, hogy hibátlan írással volt dolgom - mivelhogy a testi szépség túlzottan fontos jelentőséggel bírt a történetben ejnye-bejnye -, de hogy egy nagyon-nagyon-nagyon jó olvasmányban volt részem, azt bizton állíthatom.

Az Árnyék és csontot a szerelmi története miatt inkább a női olvasóknak ajánlom, olyanoknak, akik szeretik a fantasyt, a mágiát, a romantikát és természetesen a sorozatokkal együtt járó függővéget.

Leigh Bardugo

  

A sorozat kötetei:

1. Shadow and Bone - Árnyék és csont

2. Siege and Storm - Ostrom és vihar

3. Ruin and Rising - Pusztulás és felemelkedés

Kiadó: Könyvmolyképző

Eredeti cím: Shadow and Bone
Sorozat: The Grisha Trilogy

Fordította: Varga Csaba Béla

Oldalszám: 376

Blogturné extra, filmes hírek

A Harry Potter producere készíti a Shadow and Bone c. fantasyt a DreamWorks-nek

A Dream Works kapta meg a jogot, hogy megfilmesítse Leigh Bardugobestsellerét, a Shadow and Bone-t, amely egy árva lányról szól, akinek az a képessége, hogy képes kihasználni egy ritka varázserőt, ami a nemzet leginkább áhított harcosává teszi őt.

Bár minden filmstúdió szeretne lecsapni a legújabb YA könyvsorozatokra abban a reményben, hogy abból lehet majd a következő Harry Potter-stílusú film-sorozatot legyártani, nem mindegyik film kapja meg a Potter filmek aktuális producerének a felügyeletét.

A Shadow and Bone azonban ez alól kivételt képez.

David Heyman - aki a ’90-es évek végén volt annyira bölcs és előrelátó, hogy a J.K. Rowling varázsló-széria megfilmesítésének jogait bebiztosítsa magának -, lesz a producere a Shadow and Bone-nak, Jeffrey Clifford-al (Up in the Air) karöltve, aki a Heymaker Films elnöke.

A Shadow and Bone lenne az első darabja Bardugo tervezett Grisha-trilógiának, így a Dream Works-nek egy egész sorozat lehet majd a markában, ha a film megfelelő nézőközönségre talál.

Én a könyv után azt kell mondja, hogy izgatottan várom a filmet, ott a helyem a nézőtéren, úgyhogy rám számíthatnak! Addig is nézzétek meg a filmelőzetes. 

Nyereményjáték

Az eget és a posztjainkat is beárnyékolta az Éjúr! Keressétek a bejegyzésekben a holdat és tegyétek sorba a blogokat a Hold fázisai szerint. Kezdjétek az újholddal!

A sorba állításhoz segítségképpen használhatjátok a lenti táblázatot. A nyerési esélyetek növeléséhez nincsen más dolgotok, mint kitölteni a lenti rafflecopter dobozt a megfelelő sorrenddel. A helyes sorrendet jelző számsort vesszővel elválasztva gépeljétek be.

A nyeremény pedig nem más, mint három példány Leigh Bardugo - Árnyék és Csont könyvéből a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásából!
A nyereménykönyveket csak magyarországi címre tudjuk postázni!

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai

Roni Olvas - Rafka nyelve

Dreamworld - Cassandra Jean rajzok & Ravka térképe

MFKata Gondolatai - Ékszerek

Always Love a Wild Book -  Orosz folklór

Kelly és Lupi Olvas - Rendek
Deszy Könyvajánlója - Kiegészítő novellák

Szilvamag Olvas 

Bibliotecha Fummie- Ravkai receptek

Nem harap a… blog - Winter Prayer & borítók

Könyvszeretet

tovább olvasom Leigh Bardugo: Árnyék és csont - (Grisa trilógia 1).