Maros András: Kávéházi ​pillanatok

A molyon találtam rá erre a könyvre, az ott olvasottak alapján lettem rá nagyon kíváncsi. És mivel a Líránál egy akció keretében épp egy kávé áráért juthattam hozzá, így gyorsan meg is vettem magamnak.

A kötet több kis novellát tartalmaz, olyan kávéházi pillanatokat, melyekben régi ismerősök, barátok és barátnők, vagy kollégák és volt szeretők találkoznak, beszélgetnek, vagy épp vitatkoznak egymással. Találkoztam például olyan szülővel, aki szerintem túl lazán nevelte csemetéjét, és olyan szalmakalapos, papucsos sráccal, aki egyenrangú félként tekintett négylábújukra. De láthattam egy majdnem balul elsűlő lánykérést is, meg könnyen sértődő magányos vendégeket, na meg visszatérőket is, és az unokájukért rajongó nagymamákat, vagy épp egy mackóruhás szőke bombázót és annak barnára sült barátnőjét – akiknek a sztorija ugyan nem volt annyira ütős, de a képük mégis erősen beégett az agyamba – szóval sokféle ember beszélgetésének és találkozásának lehettem szem és fültanúja, pontosan ugyanúgy, ahogy az a való életben egy kávéházban lenni szokott.

"A felszolgáló leteszi a számlát az asztalra.
– Ízlett minden? – érdeklődik csillogó szemmel.
– Igen – bólint a vendég.
– Elégedett volt?
– Igen.
– A házi limonádé?
– Az is ízlett.
– Arra külön nagyon büszkék vagyunk.
– Lehetnek is.
– Ugye milyen isteni finom?
– Igen.
Ütemnyi szünet.
– Lájkolta már a kávézónk Facebook-oldalát?
– Ööö… még nem.
– És ezek után, hogy ilyen jó élményekkel távozik, fogja?
– Mármint hogy fogom-e követni a Facebook-oldalukat?
– Erre volnék kíváncsi, igen. Hogy nyom-e rá egy izmos
lájkot.
– Háát… végül is… miért ne?
– Palkó – kiált a felszolgáló a pultosnak. – Hozd ki a
tabletet!"

Reggelente, amikor a kedvenc bögrémmel kiültem a teraszra kávézni, mindig magammal vittem ezt a kis könyvecskét. Rendszerint 3-4 szösszenetet olvastam belőle, amit irtózatosan kevésnek találtam, de muszáj volt visszafogni magam, hogy minél tovább tartson az élmény. Mert e történeteket olvasva úgy éreztem, mintha egy régi, kicsit sötét és füstös kávézó egyik sarkában ültem volna és onnan szemléltem volna az eseményeket. Szóval nagyon élvezetes volt olvasni őket, olyannyira, hogy 1-2 történetet még a férjemnek is megmutattam, hogy együtt nevessünk rajta nagyokat. 

Persze nemcsak vidám sztorikból állt a kötet, voltak benne olyanok is, amik elszomorítottak, vagy megdöbbentettek, és amiket nem igazán értettem, úgyhogy nem mindegyik volt csont nélküli, ám ez egy cseppet sem zavart, mert az olvasásukkal töltött hangulatos, reggeli kávézós pillanatok mindenért kárpótoltak.

Kiadó: Athenaeum

Oldalszám: 160