Kevin Kwan: Szex ​és hiúság

Kevin Kwan neve a Kőgazdag ázsiaiak trilógiája kapcsán lehet ismert sokak számára, aminek az első kötete nekem is megvan, mégsem azzal kezdtem a szerzővel való ismerkedést - lehet nagy hiba volt. 

A történetről röviden annyit, hogy Lucie, egy gazdag család lánya, aki New Yorkból egy álomszerű környezetbe, Capri-szigetére repül unokatestvérével együtt a legjobb barátnője esküvőjére. Az ünnep elején, amely körülbelül egy hétig tartott, találkozik George-dzsal, akihez rögtön vonzódni kezd. Amikor egy este vágyaiktól vezérelve intim közelségbe kerülnek egymással, Lucie unokatestvére in flagranti kapja őket és rögtön véget vet a dolognak.

Aztán ugrunk öt évet az időben, Lucie a húszas évei közepén jár, nemrég jegyezte el egy milliárdos, akivel épp együtt élvezi luxus életét New Yorkban, amikor hirtelen George újra megjelenik a színen, és vele együtt a káosz.

A könyv két részre oszlik, az elsőben Capri festői szigetén járunk, ahol Lucie unokatestvérének, Charlotte-nak a feladata volt, hogy szemmel tartsa Luciet az esküvőn, de hiába az igyekezet, mégsem tudta megakadályozni unokahúga botlását. Aztán öt évvel később azt látjuk, hogy Lucie nagyon igyekszik megfelelni a vele szemben támasztott társadalmi elvárásoknak és feleségül menni egy a közösségi média iránt megszállott gazdag, tipikus fehér amerikai férfihez, Cecilhez.

A regény egy fiatal identitászavarral küszködő nő életét meséli el, akire a környezte már fiatal korában nyomást gyakorolt, hogy mindig tökéletes és alkalmazkodó legyen. Lucie egy New York-i apa és egy amerikai születésű, kínai anya gyermeke, aki mindig elnyomta magában ázsiai énjét. Minden vágya az volt, hogy büszke legyen rá a családja és ne hozzon szégyent rájuk. Érthető hát, hogy miért tűrte el nevetséges vőlegényét, aki abszolút nem értékelte őt, inkább úgy tekintett rá, mint egy szép dísztárgyra, ami jól mutatott mellette a fotókon. És ekkor jött George, aki egyszerűsége és természetessége megváltoztatta Lucie-t. Szóval lényegében Lucie egy önfelfedező úton megy keresztül, ami elég gyengécskére és haloványra sikerült ahhoz, hogy élvezetessé tegye a regényt.

A könyv egyetlen pozitívuma, hogy gyorsan olvasható, a történet és maguk a szereplők azonban túl sekélyek maradtak számomra. Viszonylag sok szereplőt mozgat a szerző, de részletesebb megismerésük csak néhányra korlátozódik. Nekem George anyja és Lucie vőlegénye volt különleges, az ő személyiségüket Kevin Kwan igazán őrültre és érdekesre teremtette.

A történet lassú sodrású, és túl hosszú és unalmas – meglehetősen szerencsétlen kombináció - volt ahhoz, hogy élvezetesnek mondjam. Nem tudta folyamatosan fenntartani a figyelmemet, hiányzott belőle a feszültség és az izgalom. Meg aztán túl sok olyan információt tartalmazott, ami engem baromira nem érdekelt, mint például, hogy ki milyen márkájú ruhát és ékszert viselt. Hogy ki milyen óvodába, iskolába és egyetemre járt, vagy milyen pedigrével rendelkezett. Annyira eseménytelen és lapos volt ezektől az egész, hogy még egy tál borsó kifejtése is őrült kalandnak tűnhet ezekhez képest. Az egyetlen dolog ami olvashatóvá tette a könyvet, az a szerelmi szál volt. Egyedül csak Lucie és George kapcsolata miatt olvastam végig a könyvet, ők együtt aranyosak és kedvelhetőek voltak. Bár Lucie néha fájón hülyén tudott viselkedni és George fejébe is olyan jó lett volna belelátni és többet megtudni a múltjáról, az érzelmeiről és a személyiségéről, de nem, helyette inkább a felsőbb osztályok nevetséges vagyonimádatába, sekélyes beszélgetéseibe és sznob életformájába kaptam részletes betekintést.

Szóval összességében csalódott vagyok és őszintén szólva nem is tudom, hogy ezek után bele merjek-e vágni Kwan másik regényébe.

Kiadó: Kossuth
Eredeti cím:Sex and Vanity
Fordította: Németh Dorottya
Oldalszám: 332