Kate Quinn: Alice ​hálózata

Nagy izgalommal vettem a kezembe a könyvet, mert úgy láttam, hogy nagyon sokan szerették és élvezték az olvasását, de sajnos én nem voltam közöttük. Illetve hazudok, mert a regény utolsó harmada valóban letehetetlen volt, olyannyira, hogy még a vasárnapi ebéd is csúszott miatta, de az elejével meglehetősen lassan haladtam.

Pedig maga a téma szerintem irtó jó választás, hiszen ki ne szeretne egy olyan izgalmas és hangulatos kémtörténetben elveszni, ami valódi történelmi alapokra és szereplőkre épül, nevezetesen az I. világháború alatt működő angol női kémhálózat tagjaira és azok igaz történetére. Nem kétséges, hogy a történelem során a nők fontos szerepet játszottak az I. és II. világháborúban. Bátorságukra, áldozatukra és erejükre mindenképp emlékeznünk kell. Sajnos kevés olyan könyvről tudok, aminek a középpontjában olyan erős női karakterek állnak, akik a maguk módján ugyanúgy  képesek voltak helytállni - ha nem jobban - ezekben a nehéz időkben, mint bármelyik erős férfi a csatatéren. Úgyhogy nagyon örültem ennek a könyvnek, okos és mély történelmi regényre számítottam, azonban valahogy mégsem pont azt kaptam, amit vártam.

A történet 1947-ben kezdődik, amikor egy „megesett” hajadon lány, Charlie, az édesanyjával együtt épp egy svájci klinikára tart, hogy a „kis problémájától” megszabaduljon. Ám útközben megszökik, hogy hőn szeretett unokatestvére, Rose nyomára bukkanjon, aki a háború alatt tűnt el Franciaország németek által megszállt területén. Hogy kiderítse, mi történt vele, Eve Gardienhez fordul segítségégért, aki egy iszákos és láncdohányos, rendkívül ellenszenves nő. 
Eve az I. világháborúban egy női kémhálózat ügynöke volt, amiről Charlie ekkor még mit sem sejtett, csak később ismeri meg Eve történetét - kezdve azzal, hogy fiatalkorában miként fedezte fel őt egy bizonyos Cameron kapitány és képezte ki kémnek, hogy aztán Franciaországba küldve, Alice kémhálózatának ügynökeként, titkos információkat lopjon a németektől. És, bár először Eve nem akart segíteni a lánynak, de amikor egy olyan férfi neve kerül szóba Rose eltűnésével kapcsolatban, aki a legrosszabb rémálmaiban a mai napig is kísérti, mégis kötélnek áll és együtt indulnak Franciaországba: Eve, hogy bosszút álljon ezen a férfin, Charlie pedig, hogy meglelje rég eltűnt unokatestvérét.

A történet két szálon fut, az egyikben Charlie, Eve és skót sofőrje nyomozását láthatjuk az elveszett unokatestvér után, a másikban pedig visszarepülünk a múltba, 1915-be, ahol Eve történetét ismerhetjük meg, mely szál számomra sokkal élvezetesebb, érdekesebb és eredetibb volt, mint Charlie folytonos nyavalygása és a sofőrrel való románca.

Eve karaktere lenyűgöző volt számomra. Miután a kiképzése véget ért, a német megszállás alatt lévő Lille-be került, ahol egy olyan étterembe szerzett pincérnői állást, ahova a németek előszeretettel jártak mulatni. Itt gyűjtötte össze azokat a fontos információkat, amiket a nácik kikotyogtak egymásnak, és amiket ő gondosan lejegyzetelve, a társai segítségével a lehető leggyorsabban továbbított a feletteseinek. És itt ismerte meg azt a férfit is, aki nem csak fizikailag, de pszichésen is megnyomorította az életét. 
Eve rengetegszer került veszélybe. Azt a sok fájdalmat, szenvedést és ember feletti megpróbáltatást, amit a munkája során át kellett élnie, szerintem nem sokan lennének képesek elviselni. Szinte hihetetlen volt számomra, hogy milyen ügyesen tudta előnyére fordítani beszédzavarát - Eve ugyanis dadogott - és fegyverként használni azok ellen, akik ez miatt alábecsülték szellemi képességét. Rendívül erős és bátor nő volt, tényleg le a kalappal előtte.

Egyébként a könyv végén lévő jegyzetben a szerző részletesen beszél azokról a történelmi eseményekről, amelyekre Eve története épült, illetve azokról a rendkívül bátor és inspiráló nőkről, akik az Alice hálózatának ügynökeiként sok ember életét mentették meg az általuk szerzett információkkal.

Sajnos míg Eve fejezeteit érdeklődve és kíváncsian olvastam, addig Charlie részeinél erősen küzdöttem, hogy a cselekményre tudjak koncentrálni. Míg Eve karaktere annyira valóságos volt, hogy szinte kilépett a lapok közül, addig Charlie-t kissé hamisnak, túlságosan bosszantónak és éretlennek találtam. Ráadásul volt néhány dolog vele kapcsolatban, amit olvasva azon tűnődtem, hogy vajon ezeket a szerző miért akarta mindenképp beleszuszakolni a könyvbe - amikor annyira szükségtelenek voltak -, arról már nem is beszélve, hogy a történet komolyságát is nagyban csorbították. A könyv tempója nem volt túl feszes, ami tulajdonképpen nem volt baj, mert hamar felvettem a tempót, ami igazán zavart, hogy valahogy az egészet átlengte valamiféle távolságtartás, mely miatt nem tudtam túl közel érezni magamhoz a szereplőket, és talán mind közül, ezt sajnáltam a legjobban.

Persze ettől még egy percig sem bántam meg, hogy elolvastam, de őszintén szólva nem érzem, hogy bármiben is pl. a karakterek, a történet vagy az írás módjában kitűnne az olyan kiváló háborús regények közül, mint például a Fedőneve Verity vagy az Asszonyok városa. Úgyhogy, aki a világháborúban játszódó erős női karakterekről szóló izgalmas történetre vágyik, annak először az előbb említett két regényt ajánlanám és csak utána az Alice-hálózatát. Mindhárom könyv, megérdemli a figyelmet.

Kiadó: Maxim
Eredeti cím: The Alice Network
Fordította: Tomori Gábor
Oldalszám: 528