2017/02/11

, ,

Dinah Jefferies: A teaültetvényes felesége

A történet az 1920-as években, Ceylon szigetén játszódik. Főszereplőnk Gwen, egy tizenkilenc éves fiatal lány, aki nagy reményekkel és szerelemmel teli szívvel érkezik a szigetre teaültetvényes férjéhez, Laurence-hez. A birtok annyira gyönyörű és egzotikus, hogy Gwen álmodni sem mert volna szebbet, ám a hely tele van olyan titkokkal, amikről az volt az érzésem, hogy a lányon kívül szinte mindenki tud, de senki nem mer beszélni róla. Miután Gwen megérkezik a birtokra, a férjével való szenvedélyes kapcsolata valami egészen más fordulatot vesz. Laurnece kiszámíthatatlan mogorvaságát és távolságtartását nem tudja mire vélni és azon kívül, hogy mindez rendkívül zavarba is hozza, rosszul is kezeli a helyzetet. Az a gyanúja, hogy egy régi szerelmével, a gyönyörű özveggyel, Christinaval csalja meg őt a férje, ám akárhányszor hangot ad ezen félelmének, Laurence mindig tagadja, hogy az üzleti kapcsolaton kívül bármi más is lenne közöttük. Ráadásul Gwen a szolgákkal sem igazán találja a hangot, és ott van egy másik óriási probléma Verity, Laurence mostohatestvére, aki amellett, hogy szintén Laurence figyelmét követeli egyszerűen nem hajlandó férjhez menni, hanem ragaszkodik a rendszeres pénzbeli juttatásaihoz, és hogy ott éljen velük harmadikként a birtokon.
Aztán amikor Gwen teherbe esik, az ember azt gondolná, hogy innentől kezdve minden rendben lesz, de az igazi nehézségek csak akkor kezdődnek, amikor az ikrek megszületnek, és Gwennek egy olyan szívbemarkolóan nehéz döntést kell hoznia, melynek terhe élete végéig mázsás súlyként nehezedik majd rá.
Bajban vagyok a könyv értékelésével, mert igazából rettentő élveztem a letűnt gyarmati kor ábrázolását, és hogy nyomon követhettem egy olyan fiatal nő útját, aki bátran nézett szembe az őt ért nehézségekkel, veszéllyel, és betegségekkel, az időjárás viszontagságaival, a monszunnal, az aszállyal és nem utolsósorban a helyiek gyilkos haragjával. Érdekes volt látni a faji és társadalmi különbségekből adódó ellentéteket, és ha csak egy kicsit is, de nagyon izgalmas volt betekintést nyernem Amerika gazdasági válságának egy apró szeletébe. Tetszett a könyv hangulata és az író stílusa, melynek köszönhetően olyan gördülékenyen haladtam a kötet olvasásával, hogy csak úgy repültek az oldalak. Még magával a történettel sem volt semmi problémám, mert igazán izgalmas és érdekes volt mindvégig, de e sok pozitívum mellett mégis azt kell mondjam, hogy ennél frusztrálóbb és idegesítőbb könyvhöz már rég volt szerencsém.

Nem tudom ki hogy van vele, de engem mérhetetlenül fel tud bosszantani, amikor a főszereplővel együtt a zsigereimben érzem, hogy itt valami nagyon nem stimmel és mégsem történik semmi az ügy megoldása érdekében. Ha a kommunikáció hiányában, két egymást szerető ember éveken át olyan helyzetbe hozza magát, ami nemcsak megmérgezi a kettőjük közötti kapcsolatot, de még tragédiába is taszítja azt. És végezetül, amikor olyan szereplő van a könyvben, akiről tudom, jézusom, de még mennyire, hogy tudom (csupa nagybetűvel), hogy egy kicsit sem a szeretet és az odaadás vezérli a tetteiben, hanem a gonoszság és a rosszindulat, és ennek nyilvánvalósága senkinek sem szúr szemet?, na az már tényleg a halálom.

Ezekkel az érthetetlen és nonszensz helyzetekkel én egyszerűen nem tudok mit kezdeni azon kívül, hogy sikítok, pufogok és folyamatosan idegeskedek magamban, mely érzésből köszönöm, de nem kérek. Bőven elég nekem az a dózis, amit az élettől kapok, úgyhogy ez miatt a legszívesebben - nem félek leírni azt az elvetemült dolgot, hogy - bizony sokszor megfordult a fejemben, hogy a sarokba hajítom a könyvet. 

Szóval mint látjátok indulatokból nem volt hiány részemről, csalódott is vagyok kicsit ez miatt, mert nem pont ilyen élményre számítottam. A szereplők túl sokszor próbára tették a türelmemet ahhoz, hogy végig élvezetes maradjon számomra a történet, és bár a regény hangulata és helyszíne kedvemre való volt, de sajnos még mindezek figyelembevételével sem tudom közepesnél többre értékelni a könyvet.
Dinah Jefferies
Értékelés: 3/5

Kiadó: Tericum
Sorozat:-
Oldalszám: 416


2 megjegyzés:

  1. Egy ideje már a kívánságlistámon van, de most elbizonytalanítottál. Bár a közepes is jó, nem igaz? ;-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Ez jó. :) Hát igen, nézőpont kérdése.
      Egyébként lehet ám, hogy csak rosszkor került a kezembe a könyv, mert a molyos értékeléseket elnézve mindenkinek nagyon tetszett, senki nem borult ki rajta úgy, mint én. Szóval lehet, hogy neked is bejön majd, nagyon kíváncsi vagyok, mert gyakran azonos véleményen szoktunk lenni egy-egy könyv értékelésénél, úgyhogy minél előbb keríts rá sort. :)

      Törlés