Az előző
részből már ugye megtudhattuk, hogy Bertold Shenneck olyan nanogépezeteket talált fel,
amelyek egy szérummal a vérbe fecskendezve az agyban maguktól szépen
összeállnak és egy nagyobb hálózattá, pontosabban egy spéci irányítómechanizmussá
alakulnak át. Úgyhogy azok az emberek, akik ezt a szérumot a tudtuk nélkül megkapják,
irányíthatókká válnak és bármit megtesznek, amit mondanak nekik. Jane-nek
sajnos semmi bizonyítéka nincs erre, sőt, ha mindezt bárkinek elmondaná, valószínű,
hogy nem az emberiség sorsát megjósoló, rég várt prófétanőnek tartanák, hanem
egy őrültnek, aki összekeveri a valóságot a lázálmaival. Így egy lehetősége maradt csak, megtalálni D.J Michaelt és beismerő vallomásra bírni.
Jane
nyomozásával egy időben, Cora Gundersun, egy általános iskolai tanár, aki
mindenkivel kedves volt, és akit mindenki szeretett, öngyilkosságot követ el, de
előtte még brutálisan lemészárol egy csomó embert. Az FBI gyorsan lezárja a
nyomozást, a helyi seriff, Luther Tillman azonban nem hagyja annyiban a dolgot.
Megtalálja Cora felkavaró naplóját, amibe félelmetes módon mindig ugyanazokat a
szavakat írta le. Ám ahogy végigolvassa az egészet, feltűnt neki három oda nem
illő szó, ami gondolkodásra készteti. Vajon mit jelenthetnek ezek a szavak? Mi
történhetett Corával, hogy ilyen szörnyűségre szánta el magát. Tillman
nyomozásba kezd, és bár rengeteg akadályba ütközik, szerencsére találkozik
Jane-nel, akivel aztán szövetségre lép.
Koontz
elképzelése, mely szerint egy milliomos, agymosott emberekre szeretné
rákényszeríteni az ő általa elképzelt tökéletes világ képzetét, kissé
hátborzongató, ugyanakkor - még mindig - borzasztóan izgalmas. Úgyhogy az előző
részhez hasonlóan most is nagyon jól szórakoztam olvasás közben és ismét sikerült
belemerülnöm abba a világba, ahol Jane szó szerint megpróbálja a lehetetlent;
küzd a „régi világ” fennmaradása mellett. Luther Tillman karakterével a szerző
egy új szereplőt hozott a történetbe, aki nagyon gyorsan a szívemhez
nőtt. A családját is gyorsan megszerettem és drukkoltam, hogy semmi bajuk ne essen
– remélem a következő részekben is találkozhatunk még velük.
Természetesen
ebben a részben is Jane mindent túlélt, tökéletesek voltak a megérzései, és mindig
a megfelelő embert választotta ki ahhoz, hogy a célját elérje. A karaktere még
mindig kemény, ugyanakkor mégis sebezhető és együttérző, egy olyan hősnő, aki a
gyerekéért és most már az egész emberiség megmentéséért bármire képes lenne. És bár Jane elég
kérges lelkű ugyan, de én tudom, hogy képtelen lenne hidegvérrel megölni egy
védtelen embert - és igazából ez, illetve a fent említett szuperhős tulajdonságai miatt szerettem
meg őt igazán.
Ami negatívumot fel tudok róni a könyv számára, hogy ezt a részt időnként lassabbnak
találtam az előzőnél és a feszültségtől sem ugrott magasba a pulzusom. Persze az
is igaz, hogy egy második rész soha nem lesz olyan újszerű és izgalmas, mint a
első… Mindenesetre a következő részre is roppant kíváncsi vagyok, ami már itt
várakozik a polcomon.
A sorozat köteti:
1. Sötét zóna
2. A suttogószoba
3. A görbe lépcső
4. A tiltott ajtó
5. Az éjszakai ablak
Kiadó: XXI. Század
Eredeti cím:The Whispering Room
Sorozat: Jane Hawk
Fordította: Farkas Veronika
Oldalszám: 118
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése