Christopher Farnsworth: Halálakták (John Smith 1.)

A friss megjelenések között bukkantan erre a könyvre, ami a tartalma alapján rögtön érdekelni kezdett. És mint kiderült jól választottam, mert egy kicsit sem okozott csalódást. Nagyon jó könyv volt, sodró lendületű, érdekes és izgalmas, nem beszélve a látványos akciójelenetekről és a kalandregényes stílusról, amivel engem aztán seperc alatt le lehet venni a lábamról. 

A történetről röviden annyit, hogy főszereplőnk, John Smith egy olyan ember, akit akkor hívnak, ha valamit csendesen kell elintézni, és nem pont törvényesen. Ő az az ember, aki mindenre képes abban az esetben, ha valamilyen információra vagy mások szándékainak kiderítésére van szükség, merthogy John különleges képessége, hogy minden gond nélkül hozzáfér mások gondolataihoz. Mindent hall, ami az ember agyában elhangzik; ismeri titkos félelmeiket, átéli fájdalmas emlékeiket és fizikai fájdalmaikat, melyek aztán persze rá is hatással vannak.

John korábban a CIA-nál dolgozott, de idővel elhagyta az ügynökséget és a magánszektorban helyezkedett el. Mostani ügyfele a dús gazdag szoftver-géniusz, Everett Sloan, azért béreli fel őt, hogy volt alkalmazottja – a tech-fenegyerek Eli Preston – után nyomozzon, akit egy rendkívül értékes szellemi tulajdon, egy különleges algoritmus ellopásával vádol. John feladata Preston elméjét átkutatva bizonyítékot találni a lopásra. Mielőtt azonban behatolhatna Preston fejébe, lelepleződik, és Sloan fiatal és nem mellesleg gyönyörű asszisztensnőjével együtt kénytelen menekülőre fogni. 

Johnról el lehet mondani, hogy bizonyos értelemben illenek rá a mai tucatkrimik főszereplőinek tipikus jellemzői; azaz a zűrös múltú, sérült és magányos nyomozó alakja, akinek a parancsok követése ugyan nem igazán fekszik, ellenben rendkívül okos és jó megfigyelőképességű, szóval tényleg kedvelhető karakter - ám valahogy nekem mégsem sikerült megszeretnem őt. A cselekmény roppant fordulatos és sodró lendületű volt, bár John gyerekkoráról és katonai múltjáról szóló visszaemlékezések néha kissé visszavettek a lendületből, de igazából ez sem volt annyira zavaró, (mondom... annyira... ami nem azt jelenti, hogy nem zavart), mivelhogy később annál erőteljesebben tért vissza a feszültség. Meg aztán ezek a visszaemlékezős fejezetek szükségesek voltak ahhoz, hogy többet tudjunk meg Johnról, és azokról a múltbéli eseményekről, amelyekkel e különleges képessége miatt volt kénytelen szembesülni. Farnsworth egyébként nem tolja túl ezt a dolgot, nem sok információt árul el nekünk, egyértelműen érezhető, hogy néhány dolgot visszatart a következő részekhez, ami nem is baj, mert így legalább lesz még mit felfedezni a későbbiekben is.

Ami tetszett és ami egyensúlyban tartotta a sztorit, hogy az író határt húzott John kivételes képességének azzal, hogy főszereplőnk saját maga is képes volt átélni azokat az érzéseket, amiket másokban „olvasott” és másoknak okozott. Tehát, ha például az üldözői számára egy őrült fejfájás vagy törött kar érzetét küldte mentálisan, akkor abban a pillanatban a fájdalom egy százalékát maga is megtapasztalhatta. És mivel a képessége nem egy olyan hatalom volt, amit bármikor kikapcsolhatott, így állandó érzeteknek és gondolatoknak volt kitéve, ami gondoljunk csak bele micsoda érzelmi szökőárként hatott rá. Szerintem ebbe egyébként elég nehéz beleélni magunkat, de mindenképp egy érdekes helyzet, ami nagyon jól működött, John pszichés képessége engem legalábbis újra és újra képes volt ámulatba ejteni.  
                  " Tudom, mi jár az emberek fejében. Hidd el, legtöbbször semmi érdekes."

És még néhány szó a környezetről, ami a Szilícium-völgyétől, az afganisztáni hegyeken át a dubai felhőkarcolókig tartott. Rengeteg szó esett a könyvben az adatbányászatról és a számítógépes adatelemzésről, ami szerintem baromi érdekes és félelmetes dolog is egyben, mert az olvasottak alapján, ha jobban belegondolok, akkor tényleg szinte lehetetlen bármi olyat tenni a mai világban, aminek ne lenne valamilyen elektronikus lenyomata, amely alapján rögtön lekövethetőek vagyunk.  

Szóval a Halálakták szerintem egy igazán jó példája az akciódús, és izgalmas thrillereknek. Azt nem mondom, hogy hibátlan volt és hogy maradandó élményt nyújtott, de a célját elérte; remekül elszórakoztatott és tökéletesen kikapcsolt. Úgyhogy, aki egy jó kis pörgős, okos, és izgalmas olvasmányra vágyik, annak mindenképp csak ajánlani tudom, annál is inkább, mivel önálló kötetként is olvasható. Ám én bízom benne, hogy a kiadó folytatja majd a sorozatot - én mindenképp vevő lennék rá.
  

Ui.: A könyv borítóján az áll, hogy "női pszichothriller", amin nem is tudom, hogy nevessek vagy sírjak. Mindenesetre nagyon gyorsan felejtsétek el ezt a címkét, mert semmi köze hozzá.

Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: Killfile
Sorozat: John Smith
Fordította: Kádár Pál
Oldalszám: 352