Lisa Scottoline: Minden ​órában négyszer

Dr. Eric Parrish karrierje csúcsán lévő elismert pszichológus, aki egy philadelphiai általános kórház pszichiátriai osztályának vezetője. Magánélete elég zűrös, ugyanis a feleségével épp válófélben vannak és ez miatt csak ritkán láthatja hét éves kislányát, Hannát. Akit egyébként imád, és aki miatt mindent megtesz, hogy az elsődleges felügyeleti jog az övé legyen. Ám váratlanul olyan problémákkal találja szemben magát, melynek köszönhetően mind a karrierje, mind a Hannáért vívott csatája komoly veszélybe kerül.

Először is feltűnik az osztályán egy igen vonzó orvostanhallgató, aki minden jel szerint teljesen rá van kattanva.  És amikor rájön, hogy az érzelmei nem lelnek viszonzásra, csúnya dolgokkal vádolja meg őt.  Aztán pedig ezzel egy időben a privát rendelésén is egy olyan tinédzser kezelését vállalja el, aki miatt hamarosan jókora szakmai dilemmába kerül. Max ugyanis egy olyan 17 éves kényszer-betegségben szenvedő fiatal srác, aki azon kívül, hogy nem tud megbirkózni azzal a ténnyel, hogy a 90 éves nagymamája hamarosan meg fog halni, erőszakos gondolatai vannak egy lányról, akit állítólag szeret. Így aztán amikor kiderül, hogy ezt a lányt pár nappal később meggyilkolják, a dolgok furcsa állása folytán Eric lesz az első számú gyanúsított. Innentől kezdve Eric egy igazi rémálomba találja magát, amiből hiába próbál kikecmeregni és lelkiismeretesen az orvosi szabályokat gondosan betartva keményen helyt állni, a dolgok valahogy mindig úgy alakulnak, hogy nem az ő malmára hajtják a vizet.

Nos, először is el kell mondanom, hogy az összes gyengesége ellenére is élveztem a könyv olvasását. Maga a történet lassan épült fel, de hamar rá lehetett jönni, hogy itt valaki nagyon úgy szeretné irányítani a dolgokat, hogy azzal tönkre tegye nem csak Eric magán, de szakmai életét is. Eric karaktere számomra egyébként kissé hihetetlen volt - lehet csak azért, mert még soha nem találkoztam olyan orvossal, aki ennyire elkötelezett, és ennyire a szívén viselte volna a betegei sorsát, mint ahogyan azt ő tette. Amivel egyébként semmi problémám nem lenne, természetesen legyen így, sőt! Még több ilyen dokit a pályára. Na de hogy valaki ez mellé még mérhetetlenül naiv is legyen, azt már bizony elég valószerűtlennek éreztem egy ilyen szakmai háttérrel és egzisztenciával rendelkező orvosnál. 

Na de lépjünk ezen túl, és nézzük inkább, hogy mi is az, amit igazán értékeltem a könyvben, ami nem más, mint az írónő mélyreható kutatómunkája az orvostudomány, a pszichiátria és a büntetőjog bonyolult világában. A fene se gondolta volna, hogy az orvosokat ennyire gúzsba köti az orvosi titoktartás szabálya. Persze tisztában voltam azzal, hogy van ilyen, na de, hogy még egy gyilkossági ügyben sem mondhatnak semmit, de tényleg semmilyen információt a páciensükkel kapcsolatban, ami egyébként nagy segítséget nyújtana a gyilkos kézre kerítésében, ezt azért kissé felemás érzésekkel fogadtam. Mindenesetre ez volt a könyv központi eleme, e köré épült a sztori, és ez a titoktartási kényszer volt az, ami oly nyugtalanítóvá és egyre feszültebbé tette az egészet. Illetve az a néhány kis rövid fejezet, amit a szociopata szemszögén keresztül olvashattunk, és amik szintén csak még tovább fokozták az események drámai hatását.

A történet egyébként - az Eric-re vonatkozó problémáim ellenére - az utolsó fejezetekig teljesen rendben volt. Persze a csúcspontját kissé abszurdnak éreztem, de az ahhoz vezető események és azok következményei teljesen hihetőek voltak számomra. Mondjuk a végén Eric és a felesége közötti kapcsolatban beálló hirtelen pálfordulás ismételten rontott kissé az összképen, de még így remekül szórakoztam, borzongtam, izgultam és bosszankodtam a könyv olvasása közben - és mi másért olvassuk az ilyen műfajú műveket, ha nem ezért.

"Olvastam valahol, hogy minden huszonnégy emberből egy szociopata. Ha engem kérdeznél, azt mondanám, az a másik huszonhárom elkezdhet aggódni."

Lisa Scottoline

Értékelés: 4/5

Kiadó: Lettero
Eredeti cím: Every Fifteen Minutes
Oldalszám: 416