L. J. Ross: A ​Szent sziget (Ryan főfelügyelő 1.)

Szilvamag 5/10/2019 , , , Nincsenek megjegyzések
Ryan főfelügyelő rendőrségi nyomozó épp a Szent szigeten tölti kényszerszabadságát, amikor karácsony előtt néhány nappal a sziget középkori kolostorának romjai között egy fiatal lány rituálisan meggyilkolt holtestére bukkan az egyik helyi lakos. Ryan ismét munkába áll, segítségül pedig megkapja a régi jól összeszokott kis csapatát, és pluszban egy új tagot, Dr. Anna Taylort, aki polgári szaktanácsadóként vesz részt a nyomozásban. Anna nemcsak a pogány rituálék elismert szakértője, de mivel a szigeten nőtt fel, széles helyismerettel is rendelkezik. Így hát, amikor a szülőhelyétől szabadulni akaró Anna visszatér a szigetre, Ryannel együtt közösen próbálják utolérni az orruk előtt rejtőző gyilkost, annál is inkább, mivel az idő fogy, a hullák száma pedig csak egyre nő. Az áldozatok különbözőek, a gyilkos módszerei pedig változatosak, látszólag véletlenszerűek, de mégis úgy tűnik, hogy valamilyen pogány szimbólumhoz köthető.

Nagyon jól esett nekem most ez a hangulatos, modern rejtélyekkel, rituális gyilkosságokkal és egy kis romantikával fűtött izgalmas történet. Úgy éreztem magam olvasás közben, mintha valami jó kis krimisorozatot néztem volna a tévében. Tudjátok olyat, amiben a saját démonjaival küzdő főszereplő pasas egy magas és jóképű nyomozó, kinek személyisége bár kicsit ellentmondásos és kifürkészhetetlen, de mindenképp rátermett és elhivatott a munkája iránt.

Maga a helyszín nem mindennapi: ősi mítoszokkal és legendákkal teli, rendkívül hangulatos és különleges hely; a Szent sziget, ami egyébként valóban létezik, és mint kiderült tökéletes hátteret biztosít az író által megálmodott rejtélyes gyilkosságoknak. A sziget történelme több ezer éves múltra tekint vissza, az ott élő közösség pedig annyira kicsi és zárt, hogy mindenki tud mindenkiről mindent. Ráadásul a dagály is naponta kétszer választja el a szigetet a szárazföldtől, amivel csak egyetlen keskeny töltésút köti össze, szóval tényleg különleges helyről van szó.
Meg aztán ott volt Ryan jól összeszokott nyomozó csapata is, aminek minden tagja különböző, ám rendkívül szerethető figura volt. Én legalábbis nagyon élveztem a barátságos humort közöttük, és szívmelengető volt látni a hűségüket, amit a főnökük, Ryan iránt tanúsítottak. A történetből kiderült, hogy ők már régóta együtt dolgoznak, úgyhogy nyilvánvaló volt a közöttük lévő erős kapcsolat. Anna még új volt a csapatban, Ryan és a közte lévő vonzerő elkerülhetetlen volt, annak végső következménye pedig kiszámítható. Ám ez nem okozott problémát, mert tetszett a közöttük lévő feszültség, és hogy Ryan, amikor csak tudta hergelte Annát. Amit kicsit sajnáltam, hogy az én ízlésemhez képest túl gyorsan estek egymás karjaiba, arról már nem is beszélve, hogy pár nap ismeretség után Ryant olyan erős féltékenység gyötörte, hogy az számomra már abszolút hihetetlen volt.
Na de térjünk vissza a nyomozásra. Ryan jó nyomozó volt, mindenkit és mindent ösztönösen megfigyelt, féltette a beosztottjait és felelősséget érzett irántuk. Volt néhány olyan fordulat a történetben, amire egyáltalán nem számítottam, és volt olyan is, amit hamar kitaláltam, de furcsa mód, ami igazán zavart az egészben, az a pogány „szakértő” mellőzése volt - és most itt újra visszakanyarodunk Annához -, aki valójában nem nyújtott akkora segítséget Ryannek, hogy abból rögtön megértsük mi is zajlik igazából a szigeten. Pedig én azt hittem, hogy Anna szaktudása lesz a kulcsa mindennek, hogy segítségével több információt kapunk majd a pogány szertartások elemeiről és szimbólumairól, a szigeten lévő "titkos kör" történetéről és követőinek hitéről, de sajnos ez nem így történt. Sőt, egy idő után már az is megfordult a fejemben, hogy Anna csak azért került a szigetre, hogy Ryannek legyen kiért aggódnia, amire aztán úgy a könyv felétől természetesen sor is került.

Ám ne tévesszen meg senkit a morgolódásom, mert összességében nagyon élveztem a könyvet. Pillanatok alatt elvesztem a sztoriban, aminek egyébként végig sikerült fenntartani az érdeklődésemet. Az utolsó oldalak pedig, - ahhh, basszus – mindenért kárpótoltak.

 Ui.: A sorozat külföldön már a 11. résznél tart, és ahogy látom mindegyik rész csak egyre jobb lesz. Remélem folytatni fogja nálunk is a kiadó. Én mindenképp vevő lennék rá.

 Kiadó: Gabo
Sorozat: DCI Ryan Mysteries 
Eredeti cím: Holy Island
Fordította: Sóvágó Katalin
Oldalszám: 424

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése ( Atom )

Follow by Email
Follow

A blog fb oldala

Rendszeres olvasók