Fiona Gibson: Anya randizni kezd

Ahogy megláttam ezt a gyönyörű könyvet az új megjelenések között rögtön úgy éreztem, hogy nekem bizony ezt mindenképp olvasnom kell. És nem csak a csodás borítója miatt, ami meg kell hagyni tényleg elég figyelemfelkeltőre sikeredett, hanem mert olyan rég olvastam már egy igazán jó chik litet (anyáról lévén szó mom litet), hogy már el is felejtettem, hogy mennyire élveztem anno ezeket a könyveket.

A történet központi karaktere Alice, egy egyedülálló anya, aki a két tizenéves fiát egyedül neveli. Körülbelül hat éve vált el a férjétől, főállásban iskolatitkárként dolgozik és munka után buzgón ügyködik habcsókvállalkozásának beindításán. És ó anyám, azok a habcsókok! Eperből, pisztáciás rózsavízből meg apró, sósvajkaramella-szilánkokból készítette őket, és olyan sűrűn és részletesen esett róluk szó a könyvben, hogy szinte éreztem az édes illatukat és ízüket a számban, úgyhogy ennek örömére muszáj volt meglátogatnom egy cukrászdát. De visszatérve Alice-hoz egy katasztrofálisan elsült randi után a három barátnője úgy gondolja, hogy besegítenek neki kicsit a pasizásban. Elhatározzák, hogy mindegyikük kiválaszt az ismeretségi köréből egy-egy figyelemre méltó, független férfit, Alice-nak pedig csak annyi lesz a dolga, hogy mindhármukkal randizik egyet. Három férfi, három vakrandi, a felvetés izgalmas, és igen egyszerű, de mint tudjuk az élet útjai kifürkészhetetlenek – jézusom, hogy ez milyen közhelyesen hangzott.

Élveztem a történetet Alcie szemszögéből olvasni és Alice-t magát is nagyon szerettem. Végre egy olyan hősnővel találkoztam ebben a műfajban, aki nem idegesítően kétbalkezes vagy természetellenesen kedves és tökéletes, hanem egy átlagos édesanya, ugyanolyan mint én, vagy bárki más. Arról már nem is beszélve, hogy néhány jelenetnél, mintha csak magunkat láttam volna a gyerekeimmel. Úgyhogy irtó szimpatikus karakternek találtam Alice-t, egy olyan meleg szívű és vidámsággal teli nőnek, akit érzékeny és rendkívül szeretetteljes kapcsolat fűz a fiaihoz, akik felé a kommunikációs nehézségeket ügyesen áthidalva rengeteg türelemmel és megértéssel tudott fordulni - tényleg, le a kalappal előtte. Persze ő is, mint az anyukák többsége túl sokat aggódott, hol a két fia miatt parázott, hol azért, hogy van e elég étel a fagyasztóban, hol pedig azért, hogy a habcsók biznisznél minden patentül működjön, melyek miatt persze egy szusszanásnyi ideje sem maradt arra, hogy kicsit kikapcsolódjon és randizni járjon, urambocsá, bárminemű spontaneitást vigyen az életébe. Alighanem azért, mert a fiúk mellett eltöltött magányos évek során megtanulta, hogy az életük legapróbb részletein is szorosan rajta kell tartania a kezét.

Na de szerencséjére ott volt neki a három barátnője, akik gondoskodtak arról, hogy kimozdítsák őt beszűkült kis világából és felpezsdítsék kicsit a magánéletét. Ingrid, Kirsty és Vivi hatalmasok voltak. Mindegyiküknek megvolt a saját problémája és története, melyekbe pár mondat erejéig bepillantást is nyerhettünk, de ezek a részek nem voltak jelentősek, épp csak arra voltak jók, hogy tudjuk mi újság velük. Az ő szerepük és feladatuk a történetben a pasik kiválasztása volt és hogy drukkoljanak a barátnőjüknek, hogy mihamarabb rátaláljon a szerelem.

És ha már a férfiaknál tartunk, a három szerencsés kiválasztott nagyon különböző személyiség volt. Az egyikük túl sok, a másikuk túl kevés, a harmadik pedig, ááá, azt inkább hagyjuk. Azon tényleg csak nevetni tudtam. A lényeg, hogy tulajdonképpen mindegyikük olyan különleges volt, hogy az egyéniségük kellemesen megfűszerezte a történetet.

Összességében borzasztóan élveztem a könyv olvasását, könnyed humorát és szellemes karaktereit. Az írónő rendkívül szórakoztató módon ábrázolta Alice randijait és bimbózó szerelmi kapcsolatát. Olyan finoman és szépen tárta fel a gyermekeivel, az édesanyjával és a barátaival való néha kicsit nehézkes, de mindenképp szeretetteljes viszonyát, hogy azt öröm volt olvasni. A történet könnyed volt, vicces és szívmelengető, és még a valóságtól sem éreztem túlzottan elrugaszkodottnak és bár igaz, hogy csak a felszínt kapargatva, de súlyos témákat is érintett.  

Egyetlen problémám a végső nagy jelenet hiánya volt. Olyan furcsán-kurtán lett vége az egésznek, mintha lemaradt volna az utolsó fejezet. Őszintén szólva nem rajongok az olyan befejezésekért, ahol a szerző az olvasó fantáziájára hagyatkozik. Mondjuk egy thrillernél könnyebben lenyelem ezt a keserű pirulát, de ennél a műfajnál kifejezetten bosszantónak és zavarónak találom. 
Ettől eltekintve nagyszerű szórakozást nyújtott számomra a könyv, bízom benne, hogy az írónő további műveit is elhozza majd nekünk a kiadó.

Fiona Gibson

Értékelés 4/5

Kiadó: Lettero
Sorozat: -
Oldalszám: 400