2021/09/15

, , , , , , ,

Holly Black: A gonosz király ● A semmi királynője (A levegő népe 2.-3.)

Mivel a két részt közvetlen egymás után olvastam, így úgy gondoltam, hogy egy bejegyzésben emlékezem meg róluk. Annál is inkább, mivel annyira összefolyt bennem a kettő, hogy nem is tudnám már nagyon élesen elkülöníteni őket.

     

Szóval kezdem azzal, hogy mit szerettem leginkább ebben a sorozatban: a tündérek világát. Hogy miért? Mert annyira változatosan és izgalmasan festette le mindazt a szerző, tele titkokkal, intrikákkal, meglepetésekkel és különböző veszélyekkel, hogy én a magam részéről biztos be nem tettem volna oda soha a lábam. Olvasni róla persze már egészen más kérdés, azt ezer örömmel tettem és teszem ma is, bármikor, akár a világ végezetéig. (Nagy szavak, tudom. De most annyira átszellemült vagyok, hogy nézzétek el nekem. :)) 

A szereplők tekintetében Jude karakterét szerettem a legjobban. Többször ámulatba ejtett remek manipulatív készsége, és bár növekvő hatalomvágyát sokszor már bosszantónak találtam, mentségére legyen mondva, volt mikor már ő is tisztában volt azzal, hogy elvetette a sulykot. Jude mindig erősnek és magabiztosnak mutatta magát, mégis rengeteg törékeny és bizonytalan pillanatát láthattuk, ami számomra azt bizonyította, hogy a sok ármány és hazugság mellett valahogy mégis sikerült megőriznie emberi oldalát - és ez tette őt igazán különlegessé számomra. 
Na és persze a kitartása és az ereje, és nem utolsósorban, hogy a háttérből határozott kézzel tudta irányítani Cardant - aki soha nem könnyítette meg a dolgát. Jude, bárhogy is nézzük, mindig is csak egy halandó lány maradt a tündérek között, aki a túlélésért küzdött. Hiába volt nagy hatalommal felruházva, mégis magányosnak érezte magát hiszen ne feledjük, amellett, hogy az első rész végén elárulta örökbefogadó apját, a másodikban már az ikertestévérétől is elidegenedett.

Na és itt van Cardan, aki elég zavaros és bonyolult figura volt, talán ezért is szeretem őt annyira. Na meg mert ugyanazt a fajta vad káoszt hordozta magában, mint Jude, és ugyanazok az elérhetetlen és zavaros érzések dúltak a szívében, amelyek Jude-ban is megvoltak. Amit fájlaltam vele kapcsolatban, hogy kissé távolinak éreztem az ő karakterét, sokkal több meghittebb és bensőségesebb jelentet is el tudtam volna képzelni vele és Jude-al.
♥ Értékelés: 4/5 ♥
És, hogy a történetről is mondjak valamit: a második részben Jude mindent megtesz, hogy Cardan továbbra is a trónon maradjon. Ahhoz pedig, hogy mindez kivitelezhető legyen, megfelelő szövetségesekre volt szüksége. És bár Balekin börtönben volt, de az ő közbenjárásával mégis háború közeledett, ami persze a lehető legrosszabbkor jött.

Ami kicsit bosszantott ebben a részben (és igazából az utolsóban is), az a Cardan és Jude közötti  kapcsolat volt. Annyira nem lehetett rajtuk eligazodni – és nagyon úgy tűnt, hogy maguk sem tudták, hogy mit akarnak egymással kezdeni -, és ez a bizonytalanság nekem nem nagyon jött be. Ezért is voltam kiakadva a könyv végén, mert nem értettem Cardan motivációját. Persze a harmadikban érthetővé vált számomra, na de akkor is. Mi a fene volt ez? Hogy a csudába rekedhetett meg még mindig a szivatás fázisában a kapcsolatuk? Miért nem tudtak végre őszintén beszélni egymással?
♥ Értékelés: 4.5/5  
És akkor jött a harmadik rész, aminek a végével, bevallom, szintén nem voltam teljes egészében kibékülve. Merthogy nem igazán tetszett az, amit Jude-nak tennie kellett ahhoz, hogy Cardant megmentse az átoktól. Az utolsó pillanatig úgy éreztem, hogy Jude-ot még mindig semmi más nem érdekli csak a hatalom megtartása, amit a korábbi események fényében egyáltalán nem vártam volna tőle. Még akkor sem, ha annyira naiv és esetlen volt a szerelemben, mint ahogy azt láthattuk.

Mindettől eltekintve számos olyan aspektusa volt a sorozatnak, amit végig imádtam benne. Kezdve az egészet átható feszültséggel, és a történet alakulásának bizonytalanságával, merthogy soha nem lehetett tudni pontosan, hogy merre tart a történet: háború közeleg? Összeesküvés? Kiben bízhatunk meg, ha úgy tűnik, hogy mindenki átveri a másikat? Egészen az egyedi és emlékezetes mellékszereplőkig, akik hol segítették, de leginkább csak akadályozták hősünket célja elérésében. Szóval összességében egy irtó izgalmas és feszes tempójú történet volt ez, melyben a tündérek világát, az udvari intrikát és cselszövést végig nagyon élvezetesnek és nagyszerűnek találtam.

Kiadó: Könyvmolyképző
Eredetu cím: The ​Wicked King ● The ​Queen of Nothing
Fordította: Szabó Krisztina
Oldalszám:360, 336


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése