Mivel a két részt közvetlen egymás után olvastam, így úgy gondoltam,
hogy egy bejegyzésben emlékezem meg róluk. Annál is inkább, mivel annyira
összefolyt bennem a kettő, hogy nem is tudnám már nagyon élesen elkülöníteni
őket.
Szóval kezdem azzal, hogy mit szerettem leginkább ebben a
sorozatban: a tündérek világát. Hogy miért? Mert annyira változatosan és izgalmasan
festette le mindazt a szerző, tele titkokkal, intrikákkal, meglepetésekkel és különböző
veszélyekkel, hogy én a magam részéről biztos be nem tettem volna oda soha a
lábam. Olvasni róla persze már egészen más kérdés, azt ezer örömmel tettem és
teszem ma is, bármikor, akár a világ végezetéig. (Nagy szavak, tudom. De most annyira átszellemült vagyok, hogy nézzétek el nekem. :))
A szereplők tekintetében Jude karakterét szerettem a legjobban. Többször
ámulatba ejtett remek manipulatív készsége, és bár növekvő
hatalomvágyát sokszor már bosszantónak találtam, mentségére legyen mondva, volt mikor már ő is tisztában volt azzal,
hogy elvetette a sulykot. Jude mindig erősnek és magabiztosnak mutatta
magát, mégis rengeteg törékeny és bizonytalan pillanatát láthattuk, ami számomra azt
bizonyította, hogy a sok ármány és hazugság mellett valahogy mégis sikerült
megőriznie emberi oldalát - és ez tette őt igazán különlegessé számomra.
Na és itt van Cardan, aki elég zavaros és bonyolult figura volt, talán ezért is szeretem őt annyira. Na meg mert ugyanazt a fajta vad káoszt hordozta magában, mint Jude, és ugyanazok az elérhetetlen és zavaros érzések dúltak a szívében, amelyek Jude-ban is megvoltak. Amit fájlaltam vele kapcsolatban, hogy kissé távolinak éreztem az ő karakterét, sokkal több meghittebb és bensőségesebb jelentet is el tudtam volna képzelni vele és Jude-al.
 |
| ♥ Értékelés: 4/5 ♥ |
És, hogy a történetről is mondjak valamit: a második részben Jude mindent megtesz, hogy
Cardan továbbra is a trónon maradjon. Ahhoz pedig, hogy mindez kivitelezhető
legyen, megfelelő szövetségesekre volt szüksége. És bár Balekin börtönben volt,
de az ő közbenjárásával mégis háború közeledett, ami persze a lehető
legrosszabbkor jött.
Ami kicsit bosszantott ebben a részben (és igazából az utolsóban is), az a Cardan és Jude közötti kapcsolat volt. Annyira nem lehetett rajtuk eligazodni – és nagyon úgy tűnt, hogy maguk
sem tudták, hogy mit akarnak egymással kezdeni -, és ez a bizonytalanság nekem
nem nagyon jött be. Ezért is voltam kiakadva a könyv végén, mert nem
értettem Cardan motivációját. Persze a harmadikban érthetővé vált számomra, na de akkor is. Mi a fene volt ez? Hogy a csudába rekedhetett meg még mindig a
szivatás fázisában a kapcsolatuk? Miért nem tudtak végre őszintén beszélni egymással?
 |
| ♥ Értékelés: 4.5/5 ♥ |
És akkor jött a harmadik rész, aminek a végével, bevallom, szintén nem voltam teljes egészében kibékülve. Merthogy nem igazán tetszett az, amit Jude-nak tennie kellett ahhoz, hogy Cardant megmentse az
átoktól. Az utolsó pillanatig úgy éreztem, hogy Jude-ot még mindig semmi más
nem érdekli csak a hatalom megtartása, amit a korábbi események fényében
egyáltalán nem vártam volna tőle. Még akkor sem, ha annyira naiv és esetlen volt a
szerelemben, mint ahogy azt láthattuk.
Mindettől eltekintve számos olyan aspektusa volt a sorozatnak, amit végig imádtam benne. Kezdve az egészet átható feszültséggel, és a történet alakulásának bizonytalanságával, merthogy soha nem lehetett tudni pontosan, hogy merre tart a történet: háború közeleg? Összeesküvés? Kiben bízhatunk meg, ha úgy tűnik, hogy mindenki átveri a másikat? Egészen az egyedi és emlékezetes mellékszereplőkig, akik hol segítették, de leginkább csak akadályozták hősünket célja elérésében. Szóval összességében egy irtó izgalmas és feszes tempójú történet volt ez, melyben a tündérek világát, az udvari intrikát és cselszövést végig nagyon élvezetesnek és nagyszerűnek találtam.
Kiadó: Könyvmolyképző
Eredetu cím: The Wicked King ● The Queen of Nothing
Fordította: Szabó Krisztina
Oldalszám:360, 336
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése