2019/02/03

Januári könyveső

A decemberi könyvösszesítő posztom elmaradt, mert olyan sok könyvet sikerült felhalmoznom, hála a kiadók ilyen-olyan akcióinak, hogy azt már magam előtt is szégyelltem bevallani, nemhogy még mutogatni. Úgyhogy a decemberi ámokfutásomat szépen elfelejtve, nagy lendülettel és bizakodva vetettem bele magam a januárba, ami sajnos nem volt olyan könnyű és gondtalan, mint ahogyan azt reméltem. Már a hónap elején beütött nálunk a ménkű, az autónk lerobbant, és amikor több százezer forintrét megjavíttattuk, a gumija és a futóműje is tönkrement, és hol vagyunk még a végétől. Hogy ettől-e vagy sem, de a család - főként - felnőtt tagjainak aktivitása elkezdett a nulla felé konvergálni és az egészségi állapotunk is kicsit megroggyant... De nem baj, voltunk mi már ennél nagyobb szarban is, mégsem remegtünk meg. Szerencsére az olvasás most is egy olyan mentsvárat jelent számomra, amibe, ha tele a hócipőm, mindig nyugodtan elmerülhetek. Imádok olvasni, de sajnos nagyon kevés időt tudok rá szentelni. Persze év végén és elején több helyen is olvastam és megkaptam, hogy mindenkinek arra van ideje, amire időt szakít magának, de ez azért mégsem egészen így van. Mert itt ugye senki nem az elfoglaltságokra gondolt - jól mondom ugye? - , hanem, hogy kinek milyen szerepet és mekkora elsőbbséget szánunk az életünkbe - mondom ezt 43 éves fejjel, két gyerekkel, munkával és beteges szülőkkel, nagyszülőkkel a hátam mögött. Szóval hiába szeretnék én több időt szakítani az olvasásra, amikor, ha megszakadok sem tudok, vagy egyszerűen nem tehetem meg. Úgyhogy amikor több ilyen életbölcsességet is hallok olyanoktól, akik életkörülményei mindezt lehetővé teszik számukra, mert teszem azt, nem kell napi 8-9 órát dolgozniuk, szabadok a hétvégéik, nem kell háztartást vezetniük, gyerekeket külön órára vinniük és esténkén kikérdezni tőlük a lecót - urambocsá! – elmagyarázni, ha véletlenül nem értenek belőle valamit, a nagyszülős kórházi látogatásokról már nem is beszéltem... Szóval akkor kicsit frusztrált és ideges leszek. Ne értsetek félre, nem sajnáltatni akarom magamat - bár néha jól esik kicsit az önsajnálat bocsánatos bűnébe esni - mert tényleg semmi okom panaszra, de ezek a megjegyzések és "okoskodások" néha roppant mód irritálóak tudnak lenni. 

Na, de nem erről akartam mesélni nektek, hanem hogy milyen csodálatos könyvek kerültek hozzám januárban.
Na kérem, ebben a hónapban összesen hat könyvvel lettem gazdagabb. Ebből hármat - Az ártatlan, A majdnem elveszítettelek, és a Csábítás szabályai c. köteteket - ajándékba kaptam születésnapomra. A saját vásárlások pedig mind előrendelések voltak, melyekből egyet - a Holttest a könyvesboltban-t - már el is olvastam. És imádtam. Nagyon jó kis szórakoztató olvasmány volt, tökéletes kikapcsolódást nyújtott, úgyhogy már most tűkön ülve várom a folytatást. Egyébként január legjobb olvasmánya is ez volt számomra, a legnagyobb csalódása pedig az L. A.Camper Restart regénye. A várólista csökkentéssel mint mindig, most is szarul állok, de - még - nem esek pánikba, hiszen nagyon az év elején járunk, szóval ebből még bármi lehet.

És a többiek:
theodora


2 megjegyzés:

  1. Mindig olyan gyönyörűek a képeid! Harmonikusak, egyszerűen jó rájuk nézni. Nagyon jó érzéked van a tárgyak elhelyezéséhez és az egész kompozíció megteremtéséhez. Persze a könyvekhez is gratulálok. :) A többihez pedig kitartást és ne törődj a megjegyzésekkel - mindenkinek más méretű a keresztje. Az idő pedig olyan dolog, ami észrevétlenül suhan tova és sajnos soha sem elegendő.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Shanara, nagyon jól esett, amit írtál. Egyébként próbálom figyelmen kívül hagyni ezeket az okoskodásokat és a saját dolgommal foglalkozni, de néha bizony, ha nagy dózisban és nálam jóval fiatalabb emberektől kapom mindezt, elgurul a gyógyszerem.

      Törlés