A Hosszú számolás egy új krimisorozat első darabja, melynek
folytatására már most szeretném leszögezni, hogy mindenképp kíváncsi vagyok. A
könyv főszereplője egy John Quarrie nevű texas ranger, aki egyedül neveli fiát,
miután felesége évekkel ezelőtt meghalt. A történet az 1967-es években
játszódik, amikor is az egymást érő vietnami háborúellenes tüntetések miatt Texas egyik kisvárosában emberhiány miatt kénytelen a helyi rendőrség John Q. segítségét
kérni a környékbeli rejtélyes és erőszakos események kiderítésében.
John Q. karakterét szerintem baromi jól eltalálta a szerző.
Egy olyan lenyűgöző új hőst alkotott, aki amolyan igazi régimódi, keményvágású,
becsületes és megalkuvást nem ismerő zsarut testesített meg a történetben.
Tudjátok, egy olyan (az élet által kicsit meggyötört) pasit, aki jól bánik a
fegyverrel, cowboy-kalapot és jól látható helyen azt a bizonyos legendás
jelvényt - egy körben foglalt ötágú csillagot - visel a mellényén. Szóval
értitek ugye, hogy miért is nőtt oly gyorsan a szívemhez ez a vadnyugatot idéző
tiszteletre méltó ember. És ne. Véletlenül se egy Chuck Norris kaliberű emberre
gondoljatok, mert John Q. egy egészen más karakter. (Olyannyira, ha így
folytatja tovább akár még a kedvenc irodalmi karakteremmé is válhat a
továbbiakban az őszintesége és az intelligenciája miatt.)
Na, de hogy a történetről is írjak valamit John Quarrie
rangert egy háborús veterán állítólagos öngyilkosságának helyszínére riasztják.
Bár a helyi rendőrség le akarja zárni az ügyet, John Q. úgy gondolja, hogy itt
bizony gyilkosság történt. Az áldozat fiának Isaacnak - aki épp ekkor tér haza
a vietnami háborúból -, is az a szent meggyőződése, hogy képtelenség, hogy az
apja önkezűleg vetett volna véget az életének, úgyhogy ő is úgy véli, hogy
csakis gyilkosság állhat a halála hátterében. Ráadásul ugyanebben az időben más
erőszakos bűncselekmények sora is történik a környéken, többek között egy
brutális rendőrgyilkosság, korábban pedig egy tűzeset a Trinity
elmegyógyintézetben, ahol (mily véletlen) Isaac ikertestvérét Ishmaelt is
kezelték és akinek a tűzvész után nyoma veszett.
A történet bizonyos értelemben egy olyan egyszerű időben
játszódik, amikor még nincs internet, mobiltelefon, amikor a rasszizmus még
mélyen ott él az emberekben és amikor a Délkelet-Ázsiában zajló háborúk zavargásokat
szülnek Amerika szerte. Maga a cselekmény többrétegű és sok minden történik
benne, mégsem éreztem soha túlzsúfoltnak vagy akár túl bonyolultnak. Igazság
szerint az író mindet a jól megszokott recept szerint vetett papírra; a főhős
indiánok képességét meghazudtoló nyomelemző képessége, a helyi rendőrséggel
való hatásköri apró vitái és bár csikorogva haladó üldözési
nagyjelenetek nem voltak a könyvben, de rengeteg autókázás és rohangálás volt a különböző helyszínek között, a
sötét és rég eltemetett családi titokról már nem is beszélve, mely elemek együttese mind-mind tökéletes légkört adtak a történetnek. Sajnos a cselekményről
sokat nem írhatok, mert irtó könnyű lenne szétspoilerezni az egészet, amit
tudni érdemes, hogy a könyv tele van atmoszférikus jelentetekkel és
felejthetetlen karakterekkel. J.M. Gulvin mesteri képalkotása révén szinte
érezni lehet Texas poros és kopott hangulatát, a régi elmegyógyintézet
hátborzongató légkörét, a szereplők kétségbeesését, melyek remekül fokozzák azt a félelmetes
nyugtalanságot, ami az olvasót járja át akkor, amikor az igazság épphogy csak
elkezd kikristályosodni előtte. Amely a könyv felétől már ugyan sejthető, de
mégis köröm rágva folyamatosan csak azon lehet agyalni, hogy ha a feltevéseid
igazak, akkor jézusom! ez mekkora szívás mindenkinek.
Szóval J.M. Gulvin magasra tette a mércét a műfajban,
kíváncsian várom, hogy mivel rukkol majd elő a következő részben. És már most bizton
állítom, hogy a Hosszú számolás az idei év egyik legjobb krimije
volt számomra.
Értékelés: 5/5
J. M. Gulvin |
Eredeti cím: The Long Count
Kiadó: Gabo
Sorozat: John Q.
Oldalszám: 328
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése