P. D. James: Nem ​nőnek való

Amikor Cordelia Gray üzlettársa meghal, ráhagyja a nem túl jövedelmező Pryde Nyomozóirodát, ami megbízások hiányában a csőd szélén áll. Cordelia épp azon gondolkodik, hogy hogyan tovább, amikor egy jól öltözött nő jelenik meg az ajtajában, hogy elvigye a dús gazdag Sir Roland Callenderhez, aki azzal a feladattal bízza meg őt, hogy derítse ki, miért hagyta ott a fia az egyetemet és mi kergette Markot öngyilkosságba. Cordelia elfogadja a megbízást és beleveti magát a nyomozásba, melynek során nemcsak Mark barátainak az életébe, hanem a Callenger család múltjába is mélyen bele kell ásnia magát. Ám úgy tűnik, ez nem mindenkinek van ínyére.

Ó, nekem nagyon tetszett ez a könyv, igazi klasszikus krimi hangulata volt. Sok-sok részletes leírással tarkított, rendkívül izgalmas és furmányos, lassan kibontakozó történetet kaptam, ami időben a 70- es években játszódott, helyileg pedig egy ősi egyetemi városban, Cambridge-ben. A szereplőket, legfőképp Mark baráti körét, roppant változatosnak és teljesen hitelesnek éreztem, és mivel már a nyomozás elején érezni lehetett, hogy nem mindenki mond igazat, vagy legalábbis elhallgat dolgokat, végig feszültségben voltam és igyekeztem minden apróságra odafigyelni, nehogy lemaradjak valami fontos információról. 

Maga a bűntény, illetve annak felvezetése a lassú tempó ellenére is szerintem tök izgalmas volt. Merthogy Mark öngyilkossága kezdetben persze teljesen szokványos esetnek tűnt. Egy fiatalember fogja magát és minden ok nélkül otthagyja az egyetemet, hogy kényelmetlen körülmények közé költözve a saját lábára álljon. Tipikus, befelé forduló, magányos alkatról beszélünk, aki sem a családjával, sem a barátaival nem volt bizalmas kapcsolatban. Aztán alig három héttel azután, hogy elhagyja az egyetemet, holtan találják. A helyszínen semmi nem utalt dulakodásra, még búcsúlevelet is találtak, tehát egyértelműen öngyilkosságnak látszik az eset, és mégis. Cordelia kitűnő megfigyelőképességének hála, olyan apró kis jelekből, mint például egy hanyagul otthagyott szennyes kávéscsészéből, vagy az elkészített, de el nem fogyasztott vacsorából, és a félbehagyott kerti munkaból arra következtetett, hogy Markot meggyilkolták.

Cordelia nagyon szimpatikus karakter volt számomra, nem volt túl határozott és tapasztalt sem, ráadásul nő létére törékeny is volt és a családi háttere miatt érzelmileg elszigetelt, mely hiányosságok miatt kezdetben komolyan féltem, hogy nem tud majd megbirkózni a feladattal. Ám a történet előrehaladtával egyre jobban megtalálta a hangját és érvényesítette erejét, úgyhogy a könyv végére tényleg minden elismerésem az övé volt. Annyira jó volt látni azt az elszántságot és magabiztosságot, amit minél mélyebbre ásott az ügyben annál erősebben és stabilabban sugárzott. Meg aztán mindig olyan jókat mosolyogtam magamban, amikor egy-egy meleg helyzetben eszébe jutottak azok a nyomozási technikák, amiket még a társa tanított neki rövid együtt töltött idejük alatt – ó, hogy milyen nagy hasznát is vette azoknak a tanácsoknak. Mindenesetre Cordeliának nem volt könnyű feladata, hiszen a Mark halála körüli rejtély jóval összetettebb és veszélyesebb volt, mint ahogyan azt elsőre bárki is gondolta, de Cordelia jól vette az akadályokat, és mindenki számára bebizonyította, hogy nő létére igen is képes megbirkózni a feladattal.

Fájdalom, de sajnos volt néhány dolog, amit kicsit furcsállottam a könyvben és ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Például nem igazán értettem, hogy fiatalsága és tapasztalatlansága ellenére miért pont Cordeliat bízták meg az ügy kiderítésével. Komolyan azt hittem, hogy lesz a könyv végén valami „csattanó”, ami magyarázattal szolgál majd erre, de nem így volt. Meg aztán a történet végével sem voltam igazán kibékülve - nem értettem, hogy Cordelia miért védett egy olyan szereplőt, akivel csak néhány szót váltott és ráadásul egy cseppet sem kedvelték egymást. Szerintem túl sok vesztenivalója volt ahhoz, hogy ilyen könnyű szívvel jótékonykodjon, ennek ellenére ő mégis megtette. Miért? A magyarázat számomra nem volt túl meggyőző.

Mindenesetre kellemes meglepetés volt ez a könyv. Remek hangulatú és stílusú, igazi régimódi detektívtörténet, amit élvezet volt olvasni.  Sajnos, ha jól tudom Cordeliának az írónő ezen kívül már csak egy könyvet szentelt, amire ezek után szintén nagyon kíváncsi lettem, illetve szerintem egy másik (A halál jár Pemberley-ben c.) regényével is hamarosan teszek majd egy próbát. 

 

Kiadó: XXI. Század Kiadó
Eredeti cím: An Unsuitable Job for a Woman
Fordította: Róna Ilona
Oldalszám: 334