Ceony Twill mindig is fémmágus akart lenni, ám amikor
kiderült, hogy az iskola elvégzése után a gyakorlati idejét Emery Thane mágus
házában kell eltöltenie, ahol a papírmágia rejtelmeinek elsajátításával fog
foglalatoskodni, minden álma szertefoszlott. A papírvarázslást Ceony kezdetben
nem sokra becsülte, egy idő után azonban kezdte belátni, hogy a varázslatok,
amelyeket a kissé hóbortos mágus keze alatt tanul, mégsem annyira borzalmasok
és haszontalanok, mint amilyennek gondolta. És ahogy egyre jobban kezdi
felfedezni a papírmágia szépségét, úgy lesz egyre szorosabb a kötelék közte és
mentora között. Egy nap azonban szörnyű dolog történik, egy a mágia sötét
oldalán álló varázslónő betör a mágus házába és szó szerint elrabolja szívét.
Ceony pedig gondolkodás nélkül elindul, hogy visszaszerezze azt. Thane egyetlen
reménye a fiatal lány, akinek az elszántsága és a papírmágiában szerzett
csekély tapasztalata nem biztos, hogy elegendő lesz, hogy megmentse őt.
Nos, a történet nagyon aranyosan és édesen indul, ám nem
ijesztgetésként írom, de senki ne gondolja azt, hogy ez mindvégig ilyen is fog
marad. A történet eleje, amikor Ceony megtanul madarakat és békákat hajtogatni
lehet, hogy kissé gyermeteg és rózsaszín, de miután megtörténik a tragédia eléggé eldurvulnak a dolgok.
Ami igazán tetszett a könyvben az elsősorban a hangulata
volt. Meg az az őrült utazás, amit Emery szívében tehettünk. Irtózatosan
tetszett, ahogy Ceony a szó szoros értelmében csapdába esett Emery szívében, és
azzal, hogy körbejárva azt szabadulni próbált belőle, akaratlanul is a férfi
életének újabb és újabb szeletét tárta fel előttünk. Tetszett, ahogy végigjárva
a szív üregeit együtt nézhettük végig Emery jó és rossz emlékeit, reményeit,
kétségeit és boldog pillanatait, melyek alapján ugyan körvonalazódott bennem a
férfi karaktere - melynek során jobban megismerhettem és megszerethettem őt -,
de azért bízom benne, hogy a következő részekben ennél még részletesebb
betekintést nyerhetünk jellemébe. Mindenesetre engem teljesen elvarázsolt a
mágus személye és az a leheletnyi édes romantika, ami közte és Ceony közt csak
épp kibontakozni látszott. Kapcsolatuk fejlődése szerintem rendkívül
különleges, hiszen túlnyomórészt Emery életének visszaemlékezéseire épül és
ilyen elgondolással emlékeim szerint még soha nem találkoztam.
Az is érdekes volt számomra, ahogyan Holmberg elképzelte a mágiát.
Egészen más volt, mint amit valaha is olvastam. Ahelyett, hogy az emberekhez a
természetüknél fogva kapcsolódtak volna a képességek, lehetőségük volt
választani és egy egyszerű bűbáj segítségével kötődni a választott elemhez
(papír, fém, üveg, vér). A történet világfelépítése és annak ötlete – már
amennyit láttam belőle - szerintem roppant egyedi, és rengeteg lehetőség
lakozik benne, kár, hogy nem volt kellően kifejtve, de hátha a továbbiakban
erre is sor kerül majd.
És ha már a könyv kevésbé vonzó momentumainál tartunk, muszáj
megemlítenem a szereplők közötti nagy korkülönbséget, ami engem kifejezetten
zavart, illetve a végén a végső nagy összecsapás lagymatagságát, amit sokkal
dinamikusabbnak és látványosabbnak is el tudtam volna képzelni. Sajnos ennél a résznél egy kicsit sem éreztem azt, hogy itt kérem szépen valóban élet halál harc folyik, inkább amolyan cicaharc fílingje volt az egésznek -
gyorsan meg is állapítottam magamban, hogy Holmberg erőssége nem a
harcjelenetekben rejlik.
Szóval voltak a könyvnek hibái, de minden fanyalgásom
ellenére mégis azt kell mondanom, hogy remek szórakozást nyújtott, és
mindenképp folytatni fogom. Úgyhogy aki valami olyan egyedi mágikus
világú történetre vágyik, amely úgy tud kedves és bájos lenni, hogy
közben egy meglehetősen véres, sötét és kissé elszállt utazásra viszi az
olvasóját, annak bátran ajánlom A papírmágust. Nem fog benne csalódni.
„Életében nem reszketett még annyit, mint az elmúlt
huszonnégy órában. A pokolba Emery Thane-nel, hogy ilyen nehéz őt megmenteni!”
 |
| Charlie N. Holmberg |
Értékelés: 4/5
Eredeti cím: The Paper Magician
Sorozat: The Paper Magician Trilogy
Oldalszám: 232
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése