Laura Madeleine: Egy ​cukrászmester meséje

Nyilvánvaló, hogy ez a könyv a csodás borítójával keltette fel a figyelmemet, ami szerelem volt első látásra.  Ahogy megláttam, rögtön tudtam, hogy ezt nekem olvasnom kell. Persze mint mindig, most is megfordult a fejemben, hogy mekkora pofára esés lesz, ha a könyv borítója nem lesz összhangban a belső tartalommal, ám a regény egy olyan szívszorító, időnként keserű és könyörtelen szerelmi történetet mesélt el, ami a szenvedély, árulás és a valódi barátság mellett a megbocsátás művészetéről is szólt, szóval épp nekem való volt.

A történet két idősíkon játszódik, az egyiknél az 1909-es évek Párizsában járunk, amikor is egy vidékről felkerült szegény fiú Clermont híres cukrászdájában kap munkát. Guit rögtön megbabonázza az ismeretlen világ: az elegáns vendégek, az aranyló karamellcsodák, a habos krémek, a cukrászda hátsó részében folyó munkák, és annak izgalma, amit egy cukrászati remekmű elkészítésekor érezhet az ember. De leginkább a gazdag tulajdonos csendes és mosolygós lánya, Jeanne csavarta el a fejét, akivel egy olyan szerelmi viszony veszi kezdetét, amelynek sosem lett volna szabad megtörténnie.

A második idősíknál 1988-ban járunk, Cambridge-ben, ahol Petra a nemrég elhunyt nagyapja körül kirobbanó botrányt próbálja elkerülni azzal, hogy nyomozásba kezd egy olyan rejtély felkutatása után, mely szerint nagyapja fiatal korában Párizsban járva egyértelműen egy botrány főhősévé vált, mely botrány végül aztán a Clermont cukrászda bezárásához vezetett. Ezt támasztja alá az a régi levél és fotó is, amit a holmijai között talál. A fotón a nagyapja mellette két ismeretlen fiatal, mögöttük pedig a Clermont cukrászda látható. A fotó hátoldalán pedig egyetlen mondat a nagyapa kézírásával: „Bocsáss meg!”

A regény tulajdonképpen egy szívszorító szerelmi történet, ami egy neves cukrászda tulajdonosának fiatal lánya és egy Párizsba érkező nincstelen fiú között alakult ki. A korabeli társadalom szerint az ilyen eltérő társadalmi háttérrel rendelkező emberek között semmiféle romantikus kapcsolat nem volt elfogadható, ezért a két fiatal kénytelen volt titokban tartani szerelmét. Jeanne és Gui feltétel nélkül szerették egymást, de egy balszerencsés félreértés folytán sajnos a terveik nem úgy alakultak, ahogy azt eltervezték.

Az ő történetük a jelenbe, pontosabban 1988-ra vezet vissza, amikor is Petra, egy fiatal egyetemi hallgató, véletlenül rábukkan arra a fotóra, melynek hatására merész kutatásba kezd. Petra kitartó és számomra egy kissé naiv teremtés volt. Egy pillanatra sem volt képes arra gondolni, hogy szeretett nagyapja megbántott vagy akár fájdalmat okozhatott valakinek, legalábbis addig, amíg ki nem derül az igazság.

Vajon Jeanne és Gui képesek lesznek legyőzni a társadalmi előítéleteket és beteljesíteni szerelmüket? Vajon mi köti össze a nemrég elhunyt nagyapát a múltbéli szerelmesekkel? És mi lehetett az a botrány, ami miatt a Clermont cukrászda kénytelen volt örökre bezárni kapuit? 

Bár nem mondtam, de aki ismer az tudja, hogy imádom a két idősíkban játszódó történeteket, úgyhogy itt is nagyon szerettem a múlt és a jelen gyönyörű keverékét. Jeanne és Gui története közelebb állt hozzám, mint Petra nyomozása. Rendkívül élveztem a cukrászdáról és a sütemények elkészítésének folyamatáról szóló részeket, az édességek látványát, a porcukor és a vanília illatát. Szerettem a szereplők között lévő tiltott szerelem, titkos séták és lopott csókok izgalmát és a korabeli Párizs varázslatos hangulatát.

Mivel a könyv stílusa és nyelvezete könnyű és rendkívül olvasmányos, így gyorsan tudtam haladni vele. Sajnos a rejtélyt én nem éreztem olyan jelentősnek, mint ahogy az a regény elején fel volt vezetve, de a fiatalok közötti szerelem mindent elsöprő ereje, az ínycsiklandó finomságok és persze Párizs mindenért kárpótolt. 

Mivel a regényben sok szerepet kaptak az édességek, ezért olvasás közben gyakran megfordult a fejemben, hogy - fogyókúra ide vagy oda –, fogom magam és elmegyek egy cukrászdába, hogy egy hatalmas ekler fánkot rendeljek magamnak. Persze csak a gondolatig jutottam el, mert sehogy sem akaródzott ez miatt letennem a könyvet és egyébként sem láttam még nálunk egyik cukrászdában sem ilyen finomságot. Mindenesetre az édesszájúaknak azt ajánlom, hogy olvasás előtt jó ha bekészítenek maguk mellé pár darab makaront - higgyétek el, szükségetek lesz rá -, a többiek pedig csak egyszerűen élvezzék ezt az emlékekkel, álmokkal és vágyakkal, krémes és cukros csodákkal teli színes, illatos olvasmányt. 

Kiadó: Lettero
Eredeti cím: The Confectioner's Tale
Fordította: Hoppán Eszter
Oldalszám: 360