Imádom a vicces nyomozós történeteket, de tényleg. Igazából
nem is tudom, hogy mikor kezdtem el érdeklődni irántuk, hiszen még nem sok
ilyen könyvet forgattam ez idáig, de megfigyeltem magamon, hogy az olvasásuk
határozottan jót tesz a lelkemnek. Szórakoztatnak és jobb kedvre derítenek, ami
a feszített tempójú, problémákkal teli mindennapokban azért valljuk be, hogy
baromi jól tud esni az embernek. És a Holttest a fürdőkádban pont ilyen volt,
melynek a borítójára pillantva és a rajta lévő ajánlót olvasva szinte kapásból
tudtam, hogy mire számíthatok. Úgyhogy ahogy lehetőségem adódott rögtön meg is
kaparintottam, és őszintén mondom, hogy nem okozott csalódást.
Időben az 1930-as évek Londonjában járunk, hősnőnk pedig a
huszonnégy éves Lady Georgiana, aki egy igazi főnemes, a trónöröklési
sorrendben pontosan a 34. helyen áll. Georgie ez idáig a féltestvérénél és
annak hárpiás feleségénél élt skóciai kastélyukban, de miután a bátyja megvonta
tőle az anyagi támogatást és a romániai herceghez akarta feleségül
kényszeríteni úgy döntött, hogy Londonba költözik. A fővárosba menekülve végre
szabad nőnek érezhette magát, de pénz nélkül nem sok lehetősége adódott, ezért
inkognitóban házvezetőnői szolgálatot indított, hogy ne kopjon fel az álla.
Mindeközben találkozik egy régi iskolatársnőjével, akivel újra feleleveníti a
barátságát, belezúg egy házasságra tökéletesen alkalmatlan, ellenben nagyon
szexi ír nemesbe, aztán a Királynő is a Palotába kéreti, hogy megkérje,
kémkedjen a szoknyapecér trónörökös David, a walesi herceg után. És ha mindez
még nem lenne elég, egyik nap egy francia idegen kopogtat az ajtaján, megzsarolva
őt és családját, hogy ha nem fizetik ki a néhai apjuk szerencsejátékkal
szerzett adósságát, akkor kénytelen lesz rátenni a kezét a skóciai kastélyukra.
Szóval Georgiana helyzete nem túl fényes, ám a dolgok még ennél is képesek rosszabbra
fordulni, amikor a saját fürdőszobájában egy férfi holttestére bukkan, aki nem más,
mint a korábbi zsaroló. A rendőrség első számú gyanúsítottja természetesen
Georgie bátyja, aki ebben az időben épp Londonban tartózkodott, úgyhogy ha
Georgie nem akarja börtönbe látni Binky-t, akkor nagyon gyorsan ki kell
derítenie, hogy ki ölhette meg azt az embert.
Több dolog miatt is szerettem olvasni ezt a könyvet, de elsősorban a
hősnő kivételes személyisége volt az, ami tökéletesen élvezhetővé tette
számomra az egészet. Persze Georgie közel sem volt tökéletes, de talán a
származása (apja herceg, anyja pedig színésznő), vagy a neveltetése, vagy csak
egyszerűen a tudat - hogy nem tisztán királyi vér folyik az ereiben – lehetett az
oka, hogy teljesen más természetű és életfelfogású volt, mint arisztokrata
családjának többi tagja. Georgie tipikusan az a fajta ember volt, aki nem elszaladni
akart a kihívások elöl, hanem megoldani azokat. Én pedig kifejezetten élveztem
nyomon követni az ez irányú küzdelmeit. Mint amikor például Londonba érkezve a
palota kandallójának a begyújtásával küszködött, vagy ahogy szolgáló híján
magáról kellett gondoskodnia, vagy amikor egy jó lakoma reményében azzal a
szemtelen írrel - aki szintén súlyos pénzhiányban szenvedett - különböző rendezvényekre lógott be. De azt
hiszem, hogy a legjobban a nyugalmazott rendőr nagyapjával, aki igazi proli volt a javából, és az elhidegült anyjával való különös
találkozásait élveztem a legjobban.
A krimiszál nem volt túl erős a könyvben, de hát az ember
nem is ezért veszi a kezébe az ebbe a
műfajba tartozó regényeket. Az olvasó szerintem hamar össze tudja majd rakni,
hogy ki lehetett a gyilkos, merthogy a tettes motivációja - így utólag - tényleg rém egyszerű volt. Ennek ellenére, be kell valljam, hogy én csak a könyv végén
szembesültem vele, merthogy totál elvonták a figyelmem a történetben szereplő
színes karakterek. Főleg egy bizonyos Darcy nevű fiatalember – igen, ő az a
sokat emlegetett ír szépfiú – akivel kapcsolatban oldalról oldalra változott a
véleményem és a szimpátiám, és akivel a mai napig nem tudom, hogy hányadán is
állok. De azt hiszem, hogy ez nem is olyan nagy baj, hiszen van még pár része a sorozatnak (külföldön most épp
a 11. kötetnél tart), melyek olvasása során bőven lesz még időm elgondolkodni ezen.
Szóval egy halálkönnyed, humoros, ám mégsem
bugyuta könyvecske volt ez, melyben amellett, hogy egy kis betekintést nyerhettem a brit
sznobizmus világába és a társadalmi elit azon mókás erőfeszítéseibe, melynek során a
gazdagság látszatát próbálták mindenáron fenntartani még nyomozhattam is,
romantikázhattam, jókat nevettem és izgalmas kalandokba keveredhettem egy
igazán kedves hősnővel. Úgyhogy aki az
elkövetkező, kissé szomorkás őszi napokban valami hasonlóan könnyed olvasmányra
vágyik, annak bátran ajánlom ezt a könyvet.
 |
| Rhys Bowen |
Értékelés:
4.5/5
Eredeti cím: Her Royal Spyness
Sorozat: Her Royal Spyness
Oldalszám: 416
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése