Anthony Horowitz: A selyemház titka

1890 novemberében Londonra szokatlanul korai és kemény tél köszönt. Sherlock Holmes és dr. Watson éppen teájukat iszogatják a Baker Street 221/B-ben , amikor látogatójuk érkezik, aki Holmes segítségét kéri. Az úr elmondása szerint pár hete egy furcsa alak követi, akiről úgy gondolja, hogy egy ír gengszterbanda egyik vezetője, aki a testvére halála miatt akar az életére törni. Részletesen elmeséli a történetét, ami kb. másfél évvel ezelőtt kezdődött és amit Holmes olyan érdekesnek talál, hogy rögtön el is vállalja az ügyet. Ekkor még persze nem sejti, hogy milyen szövevényes és rendkívül veszélyes esettel áll szemben, mert mint később kiderül, minaz még csak a jéghegy csúcsa volt.

Amikor először kezembe vettem a könyvet, pár oldal után sajnos rögtön félre is kellett tennem. Hogy miért, azt igazán magam sem tudom - valahogy nem igazán csúszott a történet -, úgyhogy nem is erőltettem tovább a dolgot. Aztán a második nekifutás már sokkal de sokkal jobban sikerült, bár az elején még így is kicsit küzdöttem vele, de mint később kiderült, ez nem a könyv hibája volt, hanem az enyém, mert ezt a történetet bizony nem lehet fáradtan és kimerülten olvasni. Ennek a könyvnek minden szavára oda kell figyelni és elmerülni benne, ami egyébként nem is oly nehéz (ha az embert nem zsibbasztják le kellőképp a munkahelyi problémák), mivel egy irtó hangulatos és rendkívül izgalmas történetről van szó.

Horowitz nagyon jól tudja hogyan lehet egy érdekes rejtélyt úgy kibontani, hogy közben két, látszólag egymástól teljesen különböző esetet indít el, majd kapcsol össze a könyv végére. Nekem többször is leesett az állam olvasás közben - hihetetlenül szövevényes, és nem utolsósorban logikus volt a sztori. Ráadásul az akciójelenetek is igen jól sikerültek, és bár voltak a könyvben durva, erőszakos dolgok, és a selyemház titka sem egy könnyen emészthető téma volt, ennek ellenére mégsem dagonyázott, élvezkedett és hatásvadász módon írta le Horowitz az emberi romlottság elrettentő képeit, hanem egyszerűen és röviden a maga árnyaltságában, de mégis kellőképp elborzasztóan - és én ezt igen nagyra értékeltem.

A történetet egyébként Watson meséli el – jóval Holmes halála és e kaland megtörténte után - olyan stílusban, ami a régi Sherlock Holmes filmek (és itt Jeremy Brett főszereplésével készített sorozatra gondolok) hangulatát idézte meg előttem. Nagyon tetszett a viktoriánus Anglia leírása és hangulata, a Holmes-Watson páros kapcsolata és barátsága, és a selyemház körüli rejtély, amely mint apró mozaikdarabkák álltak össze a történet során. És bár ennek folyamatát bevallom - tűkön ülve vagy épp körömrágva – ugyan végig tudtam követni, de az egészet, egyben, csak a könyv végén, Watson barátunkkal együtt sikerült átlátnom és megértenem igazán. Természetesen Holmesnak, velünk ellentétben már kezdetektől fogva voltak megérzései, amiket a híresen jó megfigyelő- és kiváló következtetőképességének köszönhetett. Emlékeim szerint Holmes valódi nagysága egyébként mindig akkor mutatkozott meg igazán, amikor egy játszmában vesztésre állt, és ez bizony itt sem történt másképp. Fantasztikus volt nyomon követni, ahogy felgöngyölítette az ügyet, végig izgultam, találgattam, különböző összefüggéseket és elméleteket gyártottam, persze hiába, mert a közelébe sem értem a megoldásnak. De hogy is érhettem volna, amikor a világirodalom legzseniálisabb nyomozójának is kisebb kihívás volt e bűntény megoldása. De persze ki tudja! Lehet ám, hogy tévedek, mert a végén, amikor Holmes összefoglalta a történteket, úgy tűnt, mintha - egy-két sajnálatos esettől eltekintve - végig kézben tartotta volna a dolgokat sőt, talán még egy kicsit irányította is volna azokat.

Szóval összességében óriási élmény és meglepetés volt számomra ez a könyv. Egy percig nem gondoltam volna, hogy ez nekem ennyire be fog jönni, főleg ilyen nehézkes kezdés után. Minden sorát élveztem, rendkívül kellemes kikapcsolódást és jó szórakozást nyújtott, úgyhogy aki egy klasszikus értelemben vett igazi krimire vágyik, no meg persze megrögzött Sherlock rajongó, annak mindenképp csak ajánlani tudom.

Ja, és éljenek a vcs listák, mert nélkülük ez az élmény tuti nem talált volna rám. (És ezennel a 2. vcs könyvem is kipipálva. Jézusom, de lassan haladok!)

Kiadó: Animus Kiadó
Eredeti cím: The House of Silk
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Oldalszám: 296