B. Czakó Andrea: Pitypangtánc

Nincsenek megjegyzések
Izgatottan vettem kezembe a könyvet, hiszen olyan sok jó véleményt olvastam már róla, hogy annak hatására bizony bekapcsolt nálam is a kíváncsiság. A könyv borítója elvarázsolt és mivel a történelmi romantikusok nagy rajongója vagyok, így a fülszöveg is sokat ígért számomra. 
A történet az 1910-es évekbeli Magyarországon játszódik, és egy nemesi család sanyarú sorsú leánygyermekének a sorsát mutatja be. Szereday Tinát meseszép ördögfiókának csúfolják, mert megveti a társadalmi képmutatást és szeret a cigányokkal szabad életet élni. Tina még csak 12 éves, amikor megismerkedünk vele. Már ekkor határozott véleménye van a körülötte lévő világról és gyűlöl mindent, ami korlátozza a szabadságában. Ebben az időben lesz szemtanúja Szapáry gróf csábításának, mely jelenet örökre beég a tudatába. Olyannyira, hogy később sem tud szabadulni tőle, sőt, meghatározza viszonyát a férfiakhoz, elképzelését a szerelemről, és hitét a kapcsolatok tisztaságában. Az eset után mindenféle kapcsolatot kerülni kíván Félixel, ám a sors úgy hozza, hogy útjaik többször is keresztezik egymást, mígnem a nővé érett Szereday lány egyszer csak arra ébred, hogy ő is a gróf vonzáskörébe került. Vajon megtalálják egymás szerelmét? Vagy a súlyos családi titkok, a Monarchia bukása és az első világháború elsodorja őket egymástól?
Először is szeretném leszögezni, hogy a Pitypangtánc egy csodálatos szerelmi történet. Annyira szenvedélyes és annyira romantikus, hogy a hibái ellenére is megérintett és sokáig velem maradt. És bár az elején kicsit nehezen találtunk egymásra - sokszor megfordult a fejemben, hogy biza én ezt félbe is hagyom -, ám úgy a könyv felétől egyre jobban kezdett érdekelni a történet, és mire a végére értem – nem tagadom – olyan nagy hatással volt rám, hogy Tina és Félix sorsa visszavonhatatlanul befészkelte magát a gondolataimba.

Ilyen kezdés után úgy tűnhet, hogy imádtam ezt a könyvet, mégis legnagyobb bánatomra, azt kell mondanom, hogy nem voltam teljes mértékben elvarázsolva tőle. Pedig számtalan dolog tetszett benne. Például a családi titkok, és Tina bátyjainak cselszövései, melyeket bár borzasztóan bosszantónak és szívet tépőnek találtam, mégis elengedhetetlenek voltak a történet alakulása szempontjából. Nagyon tetszett a szereplők jellemfejlődése is, és itt most elsősorban Félixre gondolok, aki az idő múlásával óriási változáson ment keresztül. Az ő karaktere formálódott a legtöbbet a történet során, melynek köszönhetően ő volt az egyetlen olyan szereplő a könyvben, akit igazán szerettem. A legszebbnek azonban mégis a Tina és Félix közötti szerelem kibontakozását találtam. Felemelő volt látni azt a folyamatot, ahogy megértek és felnőttek az érzelmeikhez, ahogy az első találkozástól kezdve, rengeteg viszontagságon, csalódáson, tragédián és fájdalmon keresztül eljutottak addig a pontig, hogy képesek lettek volna akár meghalni is egymásért. És végezetül nem tudom szó nélkül hagyni a kor nagy alakjainak és alkotásainak a történetbe való megjelenítését sem, amit véleményem szerint szintén nagyszerűen oldott meg az írónő.
Akkor mégis mi volt a probléma? Nos, sajnálatomra Tina karaktere nem nőtt közel a szívemhez. 12 éves fiatal lányként bosszantóan józan gondolkodásúnak és irritálóan tökéletesnek találtam. Nem igazán voltak hihetők számomra tettei és megnyilvánulásai, ezért a gyerekkori részek annyira nem is kötöttek le. Meg aztán nagyon sajnáltam, hogy a főszereplők története mellé semmilyen mellékszálat nem kaptunk. Pedig szerintem üdítően hatott volna – rám legalábbis mindenképp –, ha nem csak Tina és Felix melankolikus történetéről olvashattam volna tömény 500 oldalon keresztül, hanem más szereplők életébe is nyerhettem volna egy kis bepillantást. Ennek köszönhetően egy idő után már kissé sok volt számomra Tinából és Félixből, érzésem szerint a regény is túl hosszúra lett nyújtva. Meg aztán egy-két apróság, engem azonban mégis zavartak; mint például a humor, illetve a részletesebb és színesebb korrajz hiánya. Hogy a párbeszédeket nem mindig éreztem természetesnek, és az írónő stílusa is néhol kissé erőltetettnek és túl soknak bizonyult.

Mindazonáltal nem tagadom, összességében jó könyv volt, és sok minden tetszett benne, de a negatívumok mégis többet nyomtak a latban. Természetesen örülök, hogy elolvastam, kedvenc azonban sajnos mégsem lett belőle.


Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 512

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése