Mary Kay Andrews: Csajos esték

A híres életmód-bloggert, Grace Stantont a bíróság dühkezelő terápiás tanácsadáson való részvételre kötelezi, miután bosszúból a férje drága Audiját belevezette a házuk udvarán álló medencébe, ami bizony elég durva eset volt. Képzeljétek csak el. Grace egy éjszaka a hitvesi ágyból felkelve a férje keresésére indul, akire aztán a garázsban talál rá, ahol a meztelen asszisztensnőjével az autó első ülésén félreérthetetlen helyzetben vannak, mely látványtól szerintem mindenkinek elborult volna az agya.

Természetesen Grace is totál kiakadt, és rögtön vissza is költözött az anyjához, hogy aztán onnan küzdjön meg a férjével, aki a fejébe vette, hogy még ennél is kényelmetlenebb helyzetbe hozza, amikor kizárja a közös házukból, visszavonja hozzáférését a bankszámláikhoz, és még a blogja szerkesztését is átveszi.

Ám Grace-t kemény fából faragták, nem adja fel könnyen a harcot - új blogot indít, melyben egy teljesen új lakásfelújítási projektbe kezd, mely munka részleteit az olvasóival is megosztja. És ott vannak még számára a terápiás csoport ugyancsak válófélben lévő, ám rendkívül különböző személyiségű tagjai - három nő és egy férfi -, akik egyre több időt töltenek együtt egy Sandbox nevű bárban, amely Grace anyjának a tulajdonában van. Grace soha nem gondolta volna, hogy a bárban tartott találkozóik során ők öten valaha is jó barátok lesznek. Pedig így történt, Wyatt-tel, a csoport egyetlen férfi tagjával pedig még ennél is szorosabb viszony alakult ki közöttük.

Ám míg ezek a kapcsolatok a könyv végére megszilárdulnak és kiforrják magukat, addig szereplőinket az exeik egy csomószor kihasználják, megalázzák, és különböző akadályokat gördítenek eléjük, ráadásul még annak is utána kell járniuk, hogy miért viselkedik olyan különösen a bíró és a terapeuta, merthogy valami bűzlik körülöttük azt mindenki látja.

A csajos esték volt az utolsó nyaralós könyvem, amit sajnos már csak itthon tudtam befejezni és ami nagy szívfájdalmamra nem egészen azt nyújtotta, mint amit vártam. Nem azt mondom, hogy rossz könyv volt, de azt sem, hogy szuper jó. Maradjunk annyiban, hogy egyszerűen nem sikerült egymásra találnunk. 

Amit igazán élveztem benne az Grace blogja volt, azok az apró kis kulisszatitkok, amiket megosztott velünk, és annak a kis kaliforniai háznak a helyrepofozása, melynek irányítását nagyon ügyesen a kezébe vette. Ha van egy kis időm és a tévé elé ülök, akkor mindig valamilyen házátalakítós műsorra vadászok. Szeretem nyomon követni, ahogy egy lepusztult lakásból igazi otthon válik, hátha az ott használt ötletekből ihletet tudok meríteni, amit aztán jó esetben itthon is kamatoztatni tudok. Úgyhogy ezek a részek kifejezetten tetszettek és lekötötték a figyelmemet.

Az is nagyon tetszett, hogy míg a történet elsősorban Grace-re összpontosított, a terápiás csoport válogatott feleségeinek történetét is megkaptuk mellé. Arról már nem is beszélve, hogy Grace személyes fejlődése és önmaga felfedezése is szépen végig lett vezetve, melyen keresztül a szerző finoman adta tudtunkra, hogy egy házasság végét, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között zajlott, még nem kell zsákutcának tekinteni. Szóval Grace karaktere végül is szimpatikus volt, bár nem fér a fejembe, hogy egy ilyen intelligens és talpraesett modern nő, hogy a rákba engedhette át a férjének a blogjával kapcsolatos összes üzleti tevékenységet, az anyagiakkal való kizárólagos rendelkezési jogokról már nem is beszélve. Ám a legnagyobb problémám mégsem ez volt, hanem, hogy igazából egyik szereplő sorsát sem tudtam teljes mélységében átérezni. Meg aztán a nyomozás sem volt túl izgalmas, hamar rá lehetett jönni az összefüggésekre. Amiben pedig a legjobban bíztam, a romantika… nos, az sem volt olyan szikrázó és eget rengető, mint amire számítottam.

Mindazonáltal nem tagadom, hogy Mary Kay Andrews jó történetmesélő, tudja hogyan kell elmondani egy jó sztorit úgy, hogy abban a humor és a tragédia egyensúlyban legyen. Ám az én temperamentumomhoz képest ez amolyan – elnézést a kifejezésért – nyugdíjas regénynek bizonyult: kicsit lassúnak és unalmasnak, kicsit bő lére eresztettnek és szájbarágósnak, mintha úgy gondolná az író, hogy az olvasó alacsony értelmi színvonala miatt mindent sokkal bőségesebben és a lehető legegyszerűbben, nem túl összetett karakterekkel kell elmesélnie. Úgyhogy bár a könyv témája – válás, elengedés, újrakezdés, szerelem és bosszú - érdekes volt, ám a megvalósítás miatt a végeredmény számomra sajnos csak középszerű élményt nyújtott.

Mary Kay Andrew

Kiadó: I.P.C. Kiadó

Eredeti cím: Ladies' Night 

Oldalszám: 464